Hevesi Szemle, 1982 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Emlékek és képek Kodály Zoltánról

Emlékek és képek Kodály Zoltánról 1. 1982-ben ünnepeljük Kodály Zoltán szü­letésének századik évfordulóját. Az ünnepi meg­emlékezések mellett bizonyára több tanulmány ad majd számot a Kodály-életműről: a zeneszerző, a zenetudós, a népzenekutató, a népnevelő és a nyelvművelő Kodály munkásságának sokszínűsé­géről, időtálló eredményeiről. Megszólalnak majd azok is, akik személyes jel­legű közléseikben vallanak Kodály emberi nagy­ságáról és a közvetlen emlékek hitelességével bi­zonykodnak arról, hogy mennyire szerteágazó és igényes volt a pedagógus Kodály munkássága is. Az Így láttuk Kodályt című kiadvány már tanú­sítja, hogy még a legszemélyesebb emlékeknek is van művelődéstörténeti, sőt tudománytörténeti haszna és háttere. 2. Ennek a meggondolásnak szellemében adunk számot saját emlékeinkről, s azokról a szellemi és tárgyi (képi) dokumentumokról, amelyek a ko­­dályi életút eseménytörténetéhez is használható adalékok. Úgy érezzük, hogy olyan, feljegyzésre méltó tényeket és adatokat hozunk felszínre, ame­lyek az Eősze László szerkesztette Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban című kiad­vány teljesebbé tételéhez is hozzájárulhatnak. Ma­ga Kodály a Visszatekintés (Bp., 1971) bevezeté­sében arról írt, hogy a „szorgos kezek összehord­­tak minden babszemet, amit az élet útján elhul­lattam”. Szerény közleményünk is arról ad szá­mot, hogyan jutott osztályrészemül a Kodállyal való találkozások öröme és az együtt dolgozás néhány lehetősége. 3. A személyes élményekkel is színezett Kodály­­emlékek művelődéstörténeti és tudománytörténeti vonatkozásait állítjuk elsősorban előtérbe. Isme­retes, hogy Kodály első népdalgyűjtő útja a Má­­tyusföldre vezetett. Gyalogszerrel járta be a nép­hagyományokban gazdag vidéket. A Galántán, Pe­reden, Deákin, Zsigárdon, Farkasdon, Nádszegen és Gután gyűjtött, úttörő jelentőségű anyagát az Ethnográfia hasábjain közölte Mátyusföldi gyűj­tés címmel (1905). A sors úgy hozta számomra, hogy fiatal érsekújvári tanárként, tanítványaim­mal végigjárhattam ugyanazokat a falvakat, ame­lyekben még a legöregebbek emlékeztek is a nép­dalgyűjtő Kodályra. Találkozhattam azokkal is, akik galántai gyermekéveiben iskolatársai voltak. Nem véletlen tehát, hogy levélben is megpróbál­tuk a kapcsolatteremtést Kodállyal. 1940. XI. 30- án levelet írtunk a mesternek és cikket kértünk az általam szerkesztett Védjük nyelvünket! diák­lapunk számára. Mi már akkor tudtuk, hogy Ko­dály nem szeretetett leveleket írni, a cikket sem kaptuk meg. Lapunkban és egyik kiadványunkban (Együtt dolgoztunk, Érsekújvár, 1942) Népdalgyűj- A MAGYAR NYELVTUDOMÁNY­ TÁRSASÁG <20. szám KIADVÁNYAI 120. szám HELYES KIEJTÉS, ■ SZÉP MAGYAR BESZÉD EGER IMS. X 22-23. 55

Next