Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Beretzk Péter: A szegedi Fehértó madárrezervátuma

A Magyar Hidrológiai Társaság 1953. évi munkaterve Társaságunk tudományos munkaterve m­ost is, mint az elmúlt években, szorosan kapcsolódik az országos vízgazdálkodási feladatokhoz. Hazánk felszabadulása óta a vízgazdálkodás terén igen nagy teljesítményeket értünk el; köztudomású, hogy pl. ipari- és ivóvízellátásunk terén több történt, mint az elmúlt 50 évben. Hatal­mas vízi építkezéseket kezdtünk meg az országos öntözőgazdálkodás, a hajózás és a vízerőhasznosítás fej­lesztése érdekében. Amikor e sorokat írjuk, a tiszalöki vízlépcső építése befejezéséhez közeledik, hogy 1954. év tavaszán öntözővizet szolgáltasson Alföldünk szélsőséges éghajlatú, aszályos területeire. Ezeknek a feladatok­nak a megoldása új teljesítményeket, fokozottabb munkát és rendszeresebb vizsgálatokat kíván meg a tudo­mányos kutatóktól. Az állami szervek, a tudományos kutatóintézetek munkáját segítjük elő társadalmi úton. A Társaság tudományos munkája azonban elsősorban a magyar tudomány legfőbb őre, a Magyar Tudományos Akadémia elé kerül elbírálásra. Ugyancsak az Akadémia adja meg a Társaság számára a legfontosabb célkitűzéseket. A Magyar Tudományos Akadémia felülvizsgálata és bírálata alapján ki­szűrt eredmények kerülnek azután tovább az illetékes állami szervekhez további felhasználásra és a gyakor­lati életbe való beépítésre. 1953. évi munkánk az ország legfontosabb vízügyi feladatához, az országos vízgazdálkodási keretterv készítéséhez kapcsolódik. A Szovjetunió nagy sztálini természetátalakítási tervei nyomán mi is hozzáfogtunk vízgazdálkodási kérdéseinknek országos kiterjedésben és távoli perspektívában való rendszeres vizsgálatához és az összefogó keretterv kidolgozásához. Ennek a kerettervnek tudományos irányelveit tűzi ki a Magyar Tudományos Akadémia és ennek a tervnek egyes részleteit adja ki további tudományos bírálatra Társa­ságunknak. Különösképpen foglalkozni kívánunk az ivó- és ipari vízellátás hidrológiai és hidrogeológiai kérdéseivel, továbbá a városi és ipari szennyvizek tisztításának országosan jelentkező problémáival. Folyócsatornázási terveink szempontjából rendkívül nagy jelentősége van a folyók öntisztulására vonatkozó vizsgálatoknak és annak, hogy csatornázott folyóinkon mekkora élővíz forgalmat kell mindenkor biztosítani. Társaságunk központi kérdése marad továbbra is a Balaton-táj vízgazdálkodásának további fejlesztése, amiben — túlzás nélkül mondhatjuk — Társaságunknak eddig is úttörő szerepe volt. Az emlékezetes hévízi, balatonfüredi és keszthelyi ankétok nagyban hozzájárultak a balatoni problémák tisztázásához és a Balaton­táj rendezésével kapcsolatos további feladatok kitűzéséhez. A Balaton-ügy különösképpen szívügye Társa­ságunknak. A magyar kormányzat a Balaton-környéket a népüdültetés legnagyobb országos tájegységévé kívánja kifejleszteni, s ebben Társaságunk minden tagja lelkesen működik közre, szem előtt tartva kormány­zatunknak azt a kitűzött elvét, hogy minden érték között legfőbb maga a dolgozó ember! Dr. Mosonyi Emil a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke

Next