Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
1. szám
Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. 3 A pécsújhelyi hőerőmű hűtő vízrecirkulációjával kapcsolatos kismintavizsgálatok (Az ismertetéshez tartozó fényképek a 16. és 17.oldalak közötti mellékleten találhatók.) 1955. júliusa folyamán költözött a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet V. Kísérleti Osztálya az új Vízépítési Laboratóriumba. Szeptember 1-én kötöttünk szerződést a Mélyépítési Tervező Intézettel a tervezés alatt álló pécsújhegyi hőerőmű hűtővízrecirkulációjával kapcsolatos kismintavizsgálatokra. Az új laboratórium megindításával járó nehézségeket leküzdve, két hónap elteltével, november 1-én benyújtottuk a megrendelőnek a kismintavizsgálatok alapján összeállított szakvéleményt. A kisminta vizsgálatok tárgya kettős volt. 1. A hűtőtornyokhoz vezető melegvízcsatorna osztóműveinek vizsgálata abból a szempontból, hogy a hűtőtornyok a csatornák egymáshoz képest egyenlőtlen víztáplálása ellenére is egyenlő vízterhelést kapjanak. 2. A hűtőtornyoktól jövő hidegvízcsatornákban lévő kondenzátor szivattyúk szivattyúaknáinak legkedvezőbb kialakítása. Vizsgálandó volt továbbá, hogy a szivattyúk üzemzavara esetén keletkező vízlengésből eredő vízfelesleget a tervezett bukóélek képesek-e kártétel nélkül levezetni. A kismintavizsgálatok szükségességét indokolta az a tény, hogy az üzemköltségek csökkentése végett a Mélyépterv Szivattyútelepek Osztálya az eddig szokásos és javasolt elrendezéstől eltérő, új szellemes megoldást tervezett, melynek helyes működéséről kismintavizsgálatok alapján kívánt meggyőződni. A kísérletek lefolytatására két különböző méretarányú torzítás nélküli kisminta épült. Az I. alatti kérdéscsoport vizsgálatára 1 : 15-ös méretarányban megépült az osztóművekhez vezető kiegyenlítő csatornaszakasz és két osztómű az összekötő csatornákkal. A hűtőtornyokat állítható fojrások helyettesítették, melyeknek betúrázása a helyszínen történt. A 2. alatti vizsgálatok lefolytatására megépült 1 : 10-es méretarányban a hidegvízcsatorna egy része és két szivattyúakna, melyek közül az egyik a vízlengésből eredő vízfelesleg levezetését szolgáló végső akna volt. A szivattyúkat a helyszínen betúrázott vízhozamszabályozó berendezés helyettesítette. A kisminták építésével párhuzamosan történt az új laboratórium mérőeszközeinek és műszereinek túrázása is. A kísérletek eredményeként egyrészről meggyőződhettünk, hogy a tervezett melegvízelosztó rendszer egyenletes terhelést biztosít a hűtőtornyok részére, másrészről viszont átalakításokat javasoltunk a szivattyúaknák belső kialakítását illetően. A Mélyépterv által tervezett és a laboratórium által módosított aknamegoldás nagy megtakarítást eredményez az üzemeltetésnél. A Tervező Intézet számításai szerint, az első diszpozíciós javaslat esetén mintegy 81 000 forint lett volna az évi veszteség a szivattyúzási üzemnél, ami a kivitelezésre javasolt és laboratóriumi vizsgálatokkal is javított megoldás esetén évi 5300 Ft-ra, tehát kevesebb, mint 10%-ra csökkenne. A kismintákat a laboratórium kutatási tervében szereplő méretarányhatás vizsgálatoknál is felhasználjuk. A kísérletekről közlemény jelenik meg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1955. évi beszámolójában. Györke Olivér Beszámoló a Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály november és december havi üléseiről November 3-án a Műegyetem Fizikai Tanszékén Boros János docens tartott bemutatóval kísért előadást „Vízáramlási sebesség mérése hőérzékeny félvezetővel" címmel. Az előadásban az általa tökéletesített termisztor működéseit ismertette és kísérleti eredmények alapján rámutatott az áramlási sebességek mérésénél való alkalmazás lehetőségeire. Az előadást hosszan tartó vita követte. A megjelent szakemberek különböző szempontok szerint értékelték a vízmérési gyakorlat számára teljesen új eljárást, s megegyeztek abban, hogy az eljárás valószínűleg számos esetben sikerrel alkalmazható. November 8-án Károlyi Zoltán előadásában a dunai mederemelkedésnek a Szigetköz belvízviszonyaira gyakorolt hatásával foglalkozott. Észlelési adatokkal igazolta a Duna vízállásának és a fakadó vizek menynyiségének szoros kapcsolatát. Javaslatot tett a Szigetköz belvízrendezésével és ármentesítésével kapcsolatban. A hozzászólók rámutattak a szigetközi fakadóvizek kérdésével való foglalkozás fontosságára és ismertettek néhány elgondolást a fakadóvizek származásának megállapítására vonatkozóan. November 22-én vitaülést tartott a Szakosztály az öntözőcsatornák szivárgási veszteségeinek meghatározásáról. Karádi Gábor és Orlódi István bevezető előadásukban kidomborították, hogy a szivárgási veszteség megállapításánál csak az elméleti meggondolások és a tapasztalati adatok együttes alkalmazása ad megbízható eredményeket. A hozzászólások egy része az elméleti kérdésekhez kapcsolódott, másik része pedig hazai mérési eredményekről számolt be. December 6-án vízépítéstörténeti előadássorozatának második ülését tartotta a Szakosztály. Dévény István Vedres István életéről és munkásságáról, Borbély Andor pedig a pesti körcsatorna 1838. évi tervéről emlékezett meg. A december 22-i ülésen Pichler János sajnálattal jelenítette be, hogy a Szakosztály elnöke, dr. Lászlóffy Woldemár egészségi okok miatt lemondott tisztségéről. Kiemelte, hogy Lászlóffy Woldemár egy éves elnöki munkássága nagyban hozzájárult a Szakosztály eredményes működésének további elmélyüléséhez. Az ülés napirendjén Szabó László: A talajvíztartalmának mérése és gyakorlati vonatkozásai c. előadása és Wisnovszky Iván: Vegyi anyagokkal történő gázirtás öntöző és belvízlevezető csatornákban c. szakirodalmi beszámolója szerepelt. Szabó László a víztartalommérés közvetlen és közvetett módszereiről adott áttekintést, továbbá az egyes eljárások hibahatárairól közölt adatokat.