Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. 3 A pécsújhelyi hőerőmű hűtő vízrecirkulációjával kapcsolatos kismintavizsgálatok (Az ismertetéshez tartozó fényképek a 16. és 17.­­oldalak közötti mellékleten találhatók.) 1955. júliusa folyamán költözött a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet V. Kísérleti Osztálya az új Vízépítési Laboratóriumba. Szeptember 1-én kö­töttünk szerződést a Mélyépítési Tervező Intézettel a tervezés alatt álló pécsújhegyi hőerőmű hűtővíz­recirkulációjával kapcsolatos kismintavizsgálatokra. Az új laboratórium megindításával járó nehézségeket le­küzdve, két hónap elteltével, november 1-én benyúj­tottuk a megrendelőnek a kismintavizsgálatok alapján összeállított szakvéleményt. A kisminta vizsgálatok tárgya kettős volt. 1. A hűtőtornyokhoz vezető melegvízcsatorna osztóműveinek vizsgálata abból a szempontból, hogy a hűtőtornyok a csatornák egymáshoz képest egyen­lőtlen víztáplálása ellenére is egyenlő vízterhelést kapjanak. 2. A hűtőtornyoktól jövő hidegvízcsatornákban lévő kondenzátor szivattyúk szivattyúaknáinak leg­kedvezőbb kialakítása. Vizsgálandó volt továbbá, hogy a szivattyúk üzemzavara esetén keletkező vízlengésből eredő víz­felesleget a tervezett bukóélek képesek-e kártétel nélkül levezetni. A kismintavizsgálatok szükségességét indokolta az a tény, hogy az üzemköltségek csökkentése végett a Mélyépterv Szivattyútelepek Osztálya az eddig szokásos és javasolt elrendezéstől eltérő, új szellemes megoldást tervezett, melynek helyes működéséről kis­mintavizsgálatok alapján kívánt meggyőződni. A kísérletek lefolytatására két különböző méret­arányú torzítás nélküli kisminta épült. Az I. alatti kérdéscsoport vizsgálatára 1 : 15-ös méretarányban megépült az osztóművekhez vezető kiegyenlítő csa­tornaszakasz és két osztómű az összekötő csatornák­kal. A hűtőtornyokat állítható fojrások helyettesí­tették, melyeknek betúrázása a helyszínen történt.­­ A 2. alatti vizsgálatok lefolytatására megépült 1 : 10-es méretarányban a hidegvízcsatorna egy része és két szivattyúakna, melyek közül az egyik a víz­lengésből eredő vízfelesleg levezetését szolgáló végső akna volt. A szivattyúkat a helyszínen betúrázott vízhozamszabályozó berendezés helyettesítette. A kisminták építésével párhuzamosan történt az új laboratórium mérőeszközeinek és műszereinek túrá­zása is. A kísérletek eredményeként egyrészről meggyő­ződhettünk, hogy a tervezett melegvízelosztó rendszer egyenletes terhelést biztosít a hűtőtornyok részére, másrészről viszont átalakításokat javasoltunk a szi­vattyúaknák belső kialakítását illetően. A Mélyépterv által tervezett és a laboratórium által módosított aknamegoldás nagy megtakarítást eredményez az üzemeltetésnél. A Tervező Intézet számításai szerint, az első diszpozíciós javaslat esetén mintegy 81 000 forint lett volna az évi veszteség a szivattyúzási üzem­nél, ami a kivitelezésre javasolt és laboratóriumi vizsgálatokkal is javított megoldás esetén évi 5300 Ft-ra, tehát kevesebb, mint 10%-ra csökkenne. A kismintákat a laboratórium kutatási tervében szereplő méretarányhatás vizsgálatoknál is felhasználjuk. A kísérletekről közlemény jelenik meg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1955. évi beszámolójában. Györke Olivér Beszámoló a Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály november és december havi üléseiről November 3-án a Műegyetem Fizikai Tanszékén Boros János docens tartott bemutatóval kísért elő­adást „Vízáramlási sebesség mérése hőérzékeny félve­zetővel" címmel. Az előadásban az általa tökéletesített termisztor működéseit ismertette és kísérleti eredmé­nyek alapján rámutatott az áramlási sebességek mé­résénél való alkalmazás lehetőségeire. Az előadást hosszan tartó vita követte. A megjelent szakemberek különböző szempontok szerint értékelték a vízmérési gyakorlat számára teljesen új eljárást, s megegyeztek abban, hogy az eljárás valószínűleg számos esetben sikerrel alkalmazható. November 8-án Károlyi Zoltán előadásában a du­nai mederemelkedésnek a Szigetköz belvízviszonyaira gyakorolt hatásával foglalkozott. Észlelési adatokkal igazolta a Duna vízállásának és a fakadó vizek meny­nyiségének szoros kapcsolatát. Javaslatot tett a Szi­getköz belvízrendezésével és ármentesítésével kapcso­latban. A hozzászólók rámutattak a szigetközi fakadó­vizek kérdésével való foglalkozás fontosságára és is­mertettek néhány elgondolást a fakadóvizek szárma­zásának megállapítására vonatkozóan. November 22-én vita­ülést tartott a Szakosztály az öntözőcsatornák szivárgási veszteségeinek meghatáro­zásáról. Karádi Gábor és Orlódi István bevezető elő­adásukban kidomborították, hogy a szivárgási veszte­ség megállapításánál csak az elméleti meggondolások és a tapasztalati adatok együttes alkalmazása ad meg­bízható eredményeket. A hozzászólások egy része az elméleti kérdésekhez kapcsolódott, másik része pedig hazai mérési eredményekről számolt be. December 6-án vízépítéstörténeti előadássoroza­tának második ülését tartotta a Szakosztály. Dévény István Vedres István életéről és munkásságáról, Bor­bély Andor pedig a pesti körcsatorna 1838. évi tervé­ről emlékezett meg. A december 22-i ülésen Pichler János sajnálattal jelenítette be, hogy a Szakosztály elnöke, dr. Lászlóffy Woldemár egészségi okok miatt lemondott tisztségé­ről. Kiemelte, hogy Lászlóffy Woldemár egy éves el­nöki munkássága nagyban hozzájárult a Szakosztály eredményes működésének további elmélyüléséhez. Az ülés napirendjén Szabó László: A talajvíztartalmának mérése és gyakorlati vonatkozásai c. előadása és Wisnovszky Iván: Vegyi anyagokkal történő gázirtás öntöző és belvízlevezető csatornákban c. szakirodalmi beszámolója szerepelt. Szabó László a víztartalommérés közvetlen és közvetett módszereiről adott áttekintést, továbbá az egyes eljárások hibahatárairól közölt adatokat.

Next