Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
1. szám - Mosonyi Emil: A vízerőhasznosítás helyzete Európában
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 42. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Budapest, 1902. február 1—80 oldal VÍZERŐHASZNOSÍTÁS A vízerőhasznosítás Dr. MOLO a Magyar Tudományos 1. Bevezetés Ha végigtekintünk a vízerőhasznosítás fejlődésének történetén, azt találjuk, hogy abban erős ingadozások, helyesebben szólva, törések voltak. Ennek okai kétfélék : egyrészt gazdasági, másrészt — bármilyen furcsán hangzik is — pszichológiai jellegűek. A gazdasági krízisek időszakaiban a vízerőművek építése megtorpant, majd a krízisek elmúltával ismét lendületbe jött. Ilyen viszszaesés volt tapasztalható például a 30-as években. De meggyőződésem, hogy a vízerőhasznosítás további fejlesztésével szemben egyes időszakokban és egyes országokban tapasztalt óvatos álláspont kialakulásában nem kis szerepe volt olyan szubjektív tényezőknek is, amelyek a műszaki és gazdasági közvéleményt kedvezőtlenül befolyásolták a vízerőművek és másfajta erőművek összehasonlításában. Természetesen nem tagadhatjuk, hogy az egyes energiahordozóknak a villamosenergiatermelésben elfoglalt viszonylagos részesedése terén bekövetkezett ingadozásoknak és eltolódásoknak objektív okai is voltak, amelyek a műszaki fejlődés egyes eredményei nyomán jutottak érvényre. Ezek az objektív tényezők összeszövődtek számos szubjektív megítéléssel, amelyek közül a legerősebben fékező hatást az atomerőművekkel kapcsolatos nézetek okozták. A második világháború után gyakran lehetett olyan véleményt hallani, hogy az atomerőműveknek annyira gyors és versenyképes fejlődése várható, ami a vízerőműveket — másfajta erőművekkel együtt — rövidesen kiszorítja a versenyből. Sőt olyan vélemények is elhangzottak, hogy a tradicionális erőműveknek, de főképpen a * A Szerző Wasseriwirtschaft und Wassertechnik 1961/7. jubileumi számában megjelent tanulmányának lényegesen átdolgozott és bővített kiadása. (A Szerk.) helyzete Európában* N Y I EMIL Akadémia levelező tagja vízerőműveknek a kora már lejárt. Éppen ezért a vízerőhasznosítás további fejlődésének, de ezen túlmenően a jövő energiaszükséglete felmérésének általános megítélésében tapasztalt zavart elsősorban az atomerőművekkel kapcsolatos túlzott remények okozták, amelyek nem vették eléggé tárgyilagosan figyelembe, hogy az atomenergia erőművi kihasználásának technológiai, biztonsági és gazdasági feltételei megteremtéséhez jelentékeny fejlődési időszak szükséges. Az atomerőművek termelési költsége egyelőre még elmaradt a többi erőművekéhez képest. Az energiaigény rohamos növekedése tehát megokolttá teszi a tradicionális erőművek, így közöttük a vízerőművek építését, ha az atomerőművek további fejlődésének várható reális mértékét vesszük alapul. Ezenfelül azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az atomerőművek létesítésével még jobban előtérbe kerülnek a csúcs -vízerőművek, s különösképpen a hidraulikus energiatározók. Minthogy az atomerőművek fajlagos beruházása viszonylag még eléggé nagy, gazdaságos üzemüknek alapfeltétele a nagy kihasználási óraszám. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az atomerőmű ma még nem alkalmas a terhelésingadozások gyors felvételére, nyilvánvaló, hogy az atomerőmű olyan kiegészítő erőmű együttműködését kívánja, amely a hálózatban — a teljesítményéhez tartozó — napi csúcsok és szabályozás terhelésváltozások átvételére (a frekvencia-tartásra) képes. Ezeknek a feladatoknak a gazdaságos ellátására általában alkalmasak a különféle csúcs-vízerőművek, de kiemelkedő feladat vár e téren a hidraulikus energiatározókra. A szerző messzemenően el akarja kerülni azt a látszatot, hogy fenti észrevételeiből az atomerőművek fejlődésében és az energiagazdálkodásban bízvást várható forradalmi szerepükben való kételkedés tükröződjék — ami szöges ellentétben