Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
1. szám - Galli László: A kis víztározások problémái Magyarországon
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 45. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1—48 oldal Budapest, 1965 január VÍZÉPÍTÉS A kis víztározások problémái Magyarországon GALLI LÁSZLÓ* Magyarország domb- és hegyvidékén, a magyar középhegységben, ahol a legtöbb ipartelepünk van és a legnagyobb az igény a belterjes, kertészeti jellegű mezőgazdaság fejlesztésére is, évente kb. 2—2,2 milliárd m3 a csapadék és ebből kb. 0,5—1 milliárd m3 az a vízmennyiség, ami árvizek formájában legnagyobbrészt felhasználatlanul elfolyik. Mint árvíz tehát csak jelentős kárt okoz, költséges árvédelmi rendszer fenntartását teszi szükségessé, utána pedig hasznosulás nélkül elhagyja az ország területét. A népgazdaság fejlődése már megköveteli azt, hogy ezeknek az árvizek formájában elfolyó vizeknek mind nagyobb és nagyobb részét igyekezzünk hasznosítani. Ez természetesen csak tározással, tehát völgyzáró gátak építésével lehetséges. Magyarország domb- és hegyvidéke azonban erősen tagolt, általában kisebb völgyek szövevényéből áll, így az egyes völgyek vízgyűjtőterülete is rendszerint kicsi, általában az 5—15 km 2-t alig haladja meg. A kis vízgyűjtőterületű és meredek völgyek miatt tehát sok és viszonylag magas gátat kellene építeni ahhoz, hogy ezeknek a kis völgyeknek a vizeiből számottevő mennyiséget tározhassunk. Ezért a magasabban fekvő völgyekben tározást létesíteni a legtöbb esetben gazdaságosan nem lehet. Tározásra csak azok a mélyebben fekvő völgyek használhatók, amelyeknek több mellékvölgye van, vízgyűjtőterülete és így a benne lefolyó vízmennyiség is lényegesen nagyobb. Ezek a völgyek azonban már rendszerint kis esésűek, szélesek és majdnem kivétel nélkül feltöltött jellegűek. Bennük tehát csak hosszú és alacsony gátak, mégpedig a puha altalaj miatt, rendszerint csak földgátak építhetők (1. kép). A Magyarországon létesítendő tározásokkal és gátépítésekkel kapcsolatos műszaki feladatok tehát nem a nagy, az 50—100 m magas „völgyzárógátak"-nak az irodalomból ismert problémáihoz kapcsolódnak, hanem a kis magasságuk miatt sajátos feladatkört alkotnak. Ezért nem szabad megoldásukat sem az irodalomban szereplő ,,völgyzárógátak" műszaki szemléletéből kiindítani. Magyarországon még nem sok völgytározás létesült, így sok tapasztalat még nem áll rendelkezésre * Vízügyi Tervező Iroda, Budapest. Otcomo 1. CmpoumeAbcmeo ruiomuHU yeodoxpanuAttufa PaKaifa (DAUHO riAomuHbi: np. 900 M, eucoma riAomuHbi : np. 8 M) Bild 1. Bau des Dammes für den Speichersee Rakaca (Dammlánge ungefáhr 900 m, Dammhöhe 8 m) ahhoz, hogy ezeknek a kis tározásoknak és az alacsony földgátak építésének a problémáival mind tisztában legyünk. Annyi tapasztalatunk azonban már van — különösen a halastógátak építése alapján —, hogy a problémákat felvethessük, megoldásukra javaslatokat tehessünk és ezekről vitát indítsunk. Ezt a célt kívánja szolgálni a tanulmány is. A kis tározások problémái majdnem kivétel nélkül gazdaságossági jellegűek. Ezeknél tehát nem az az elsőrendű kérdés, hogy miképpen lehet valamely gátat a legfejlettebb módszerekkel megépíteni, hanem az, hogy milyen legyen az a gátméret és főképpen az a gátszerkezet, amelyiket a helyszínen rendelkezésre álló anyagokból és a meglevő eszközökkel ki kell alakítani ahhoz, hogy a gát biztonsága még éppen megfelelő, a tározás pedig a lehető leggazdaságosabb legyen. Ebbe a gazdaságossági kérdéscsoportba pedig beletartoznak nemcsak a kivitelezésnek, hanem a tervezésnek és az előmunkálatoknak, tehát a geológiai és talajmechanikai vizsgálatoknak, a geodéziai méréseknek stb.-nek a kérdései is. Végeredményben ezek szabják meg a tározás létesítésének a feltételeit, ezért ez a tanulmány is elsősorban a tározások előmunkálatainak, majd a tervezésének a kérdéseivel foglalkozik. ( 1 1. kép: A rakacai tározó gátjának építése. (Gáthossz : kb. 900 m, gátmagasság: kb. 8 m)