Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
1. szám - Galli László: A kis víztározások problémái Magyarországon
2 Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. 1. Előtanulmányok Minden gáttelepítést előtanulmánynak kell megelőznie. Az előtanulmánynak kell szolgáltatnia a tározó működésének a megítéléséhez szükséges hidrológiai, majd a gát megtervezéséhez a földtani és talajmechanikai adatokat. Ezeknél az előtanulmányoknál alapvető kérdés : milyen pontosságú adatok szükségesek a hidrológia, a mérnök geológia és a talajmechanika terén egy alacsony, 4—6 m magas gát megtervezéséhez ? 1.1 Hidrológiai vizsgálatok A hidrológiai vizsgálatok általában abból a kérdésből indulnak ki, hogy mekkora a tározási szelvényben a sokévi középvízhozam, milyenek ennek a szélsőségei és különböző tározótérfogattal milyen arányban lehet a lefolyásra kerülő vízmennyiséget kiegyenlíteni. Mérlegelendő az is, hogy mire fogják a vizet felhasználni : háztartási, ipari vagy öntözési célokra, folyamatos vagy időszakos lesz-e a vízfogyasztás. A fenti kérdések megválaszolására rendszerint csak a vízgyűjtőterület nagysága és a környék több évre visszamenő csapadék adatai állnak a rendelkezésre. Előfordulhat az is, hogy a vízfolyáson van néhány éves vízhozammérés. Ha tehát a tározás hidrológiai feltételeit szabályszerűen, legalább 20—30 éves vízhozam idősorokból akarjuk megállapítani, akkor hosszadalmas és összetett számításokkal, előbb a csapadék és a lefolyási tényezők alapján a lefolyásra kerülő vízmennyiségeket kell valamilyen módszerrel kiszámítani és ezekből kell a fogyasztás esetleges ingadozásainak a figyelembevételével, a tározás jelleggörbéit is megállapítani. Ezekben a számításokban — akár a lefolyási tényezők számbavételével, akár a hidrológiai analógia módszereivel végezzük is el azokat — legalább 1 (30~40) % eltérés lehet. De ugyanilyen hibákkal állapítható meg a tározó párolgási és szivárgási vesztesége is. Ha pedig ehhez hozzávesszük még azt, hogy a fogyasztási igények is bizonytalanok — rendszerint csak a jövőbe vetített tervezetek —, akkor felmerül az a kérdés, hogy ezeknek az amúgy is csak ismeretlen időközökben várható valószínűségeknek a megállapítására érdemes-e ilyen nagy munkát és időt fordítani és nem lehet-e a tározás hidrológiai kérdéseit egyszerű általánosított adatokon alapuló számításokkal elvégezni. Tudomásunk szerint Magyarországon már három ilyen egyszerűsített hidrológiai számítás is ismeretes : a Csermák, a Kollár és a Kovács-féle eljárás. Ezenkívül a magyarországi víztározások vizsgálataival kapcsolatban a VITUKI (Puskás Tamás) is kidolgozott egy statisztikai mutatószámok alapján alkalmazható számítási rendszert. Meg kell tehát vizsgálni, hogy ezekből az egyszerűsített eljárásokból kiindulva, miképpen lehet a tározás jelleggörbéjét összeállítani és nem lehet-e az ilyen egyszerűsített eljárást a kistározók hidrológiai méretezésére felhasználni. Bild 2. Deichbrucli an einem Fischteich injolge unzulánglich bemessener Hochwasserentlástungsanlage A hidrológiai számításokban természetesen figyelembe veendők a megrendelők igényei is, különösen az ipari vízigények, amelyek az igényük kielégítését sokszor egészen kis hibahatárral követelik meg. Itt azonban — most már nemcsak a kistározásokra vonatkoztatva — a megrendelőknek kell tudomásul venniök azt, hogyha megfelelő megbízhatóságú adatsor a hidrológiai vizsgálatok elvégzéséhez nem áll a rendelkezésre, akkor akármilyen bonyolult módszerekkel végezzük is el a vizsgálatokat, az eredmények az adatoknál semmivel sem lesznek megbízhatóbbak. Az adatok hiányát vagy bizonytalanságát tehát matematikai módszerekkel nem lehet áthidalni. A hidrológiai vizsgálatok legkényesebb része az árapasztó méretezéséhez szükséges árhullámok meghatározása. Ha ezek alapján elégtelen méretű árapasztó épül, a telt tározóra ráfutó árvíz a gátkoronán átfolyhat és a gátat átszakíthatja (2. kép). A biztonságnak a mértékét sok tényező befolyásolja , elsősorban az, hogy a méretezésnél alapul vett mértékadó vízhozam meghatározása tényleges vízhozam-mérésekből, vagy csak feltételezésekből kiinduló módszerekkel történt. Befolyásolja azonban az is, hogy a gát tönkremenetelének mi lehet a következménye, részben a víz elvesztése, részben pedig a gát alatti völgy szempontjából. Magyarországi viszonyok között javasolható, hogy szélső értékben 2 és 0,5%-os valószínűségű vízhozamra történjék az árapasztók méretezése, így a 2%-os valószínűségű vízhozamra akkor, ha egy gátszakadás csak könnyen kijavítható károkat okoz és a méretezés is biztos alapokon nyugszik, 0,5%-osra pedig abban a szélső esetben, ha a méretezés is bizonytalan volt, a víz elvesztése is nagy költséget jelent, ezenkívül a völgyön lezúduló víz a településeket vagy a völgy kultúráját veszélyeztetheti. Az árapasztók méretezésénél a tározó késleltető hatását mindenkor figyelembe lehet venni. Kis vízgyűjtőterületű völgyekben azonban ennek keretében érdemes azt is megvizsgálni, hogy a gát magasításával a tározó késleltető hatását megnövelve, nem lehet-e az árapasztó méreteit gazdaságosan lecsökkenteni. 2. kép: Az elégtelen túlfolyó miatt átszakadt halastógát .Pomo 2. Pa3pyiuenHan riAomuHa pbiÖHöso npyda iu-3a Hedocmatnomweo eodocöpoca Galli L.: A kis víztározások problémái