Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
1. szám - Dr. Varga Miklós–dr. Kelemen László: Az ipari vízgazdálkodás fejlődésének főirányai
66. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1—64 oldal Budapest, 1986. január—február Az ipari vízgazdálkodás fejlődésének fő irányai DR. VARGA MIKLÓS DR. KELEMEN LÁSZLÓ" Az ipari és a vízgazdálkodási feladatok egymással szoros kölcsönhatásban vannak. Az ipar mind a frissvízhasználat, mind a szennyvízterhelés tekintetében meghatározó népgazdasági ág; ugyanakkor a víz — melyet ágazatunk a vízháztartási viszonyokkal való racionális gazdálkodás révén biztosít — az ipar minden területén nélkülözhetetlen termelőeszköz, alapvető nyersanyag. Az ebből adódó közös munka az ipari vízgazdálkodási tevékenységi körben realizálódik, ennek révén valósítható meg az ipari és a vízgazdálkodási érdekek együttes érvényesítése. Az ipar rohamos fejlődésével, a vízkészletgazdálkodási feltételekben megjelenő — mennyiségi, minőségi — korlátok révén a terület fokozott jelentőséget kapott az elmúlt két évtizedben, sőt megítélésünk szerint fontossága csak növekedni fog. Ez tette indokolttá, hogy tanulmányunkban áttekintsük az ipari vízgazdálkodásban tapasztalható főbb irányokat, várható tendenciákat. A magyar ipari termelés az elmúlt 30 év során több mint tízszeresére növekedett. Ennek eredménye, hogy a népgazdaság általfelhasznált összes frissvíznek közel 60%-át az ipar igényli. A rendelkezésre álló vízkészletet több területen már csaknem teljesen igénybe veszik. A nagyobb iparvidékeken a folyók vize többszörösen is felhasználásra kerül, melyek szennyezettsége ezáltal rohamosan növekszik. A vízhiányos régiókba pedig távoli vízbázisokból szállítanak frissvizet (Duna, Tisza stb.) Ennek következménye, hogy az ipartelejtek fajlagos vízgazdálkodási költségei — nem számítva az áremelkedéseket — az elmúlt 10 év alatt több mint kétszeresére növekedtek. Mind a műszaki és környezetvédelmi, mind pedig a gazdasági követelmények arra ösztönzik az ipart, hogy a telepek vízellátásának eddigi extenzív módszereiről intenzív megoldásokra térjen át, ha el akarja kerülni az ipari termelés önköltség arányainak torzulásait, illetve ha biztosítani kívánja a magasabb színvonalú üzemvitel feltételeit. Az ipartelepek intenzív vízgazdálkodásának kialakítása korszerű tervezési módszert és műszaki-gazdasági szemléletet követel. Ennek alapja a globális műszaki-gazdasági optimum közelítése, melynek lényege, hogy a vízgazdálkodási létesítményeket nem önállóan, hanem összefüggő rendszerben kell vizsgálni, és az üzemi vízgazdálkodási rendszert a gyártástechnológiák, valamint a környezeti rendszer együttes figyelembevételével kell kialakítani úgy, hogy mindez együtt optimális legyen [1]. Az ipar vízigényei Az ipari termelésben a vizet sokféle célra használják, mind közvetlenül a termelési folyamatban, mind közvetlen segédanyagként. A víz lehet a termék egyik alapanyaga (élelmiszeripar, vegyipar, energiaipar). A legtöbb vizet az ipar hűtésre használja (villamosenergia-ipar, kohászat, vegyipar stb). Jelentős vízmennyiség kerül felhasználásra az iparban mosási célokra (élelmiszeripar, könnyűipar, vegyipar stb.). Több területen a nyersanyag, a kész-, vagy a félkész-termék, és a hulladék szállítása hidraulikai úton történik (élelmiszeripar, villamosenergia-ipar, bányászat stb.). Az ipari üzemekben ezen túl még számos helyen használnak vizet egyéb technológiai és járulékos célokra. Az ipar vízigényeinek használati cél szerinti megoszlása az 1. táblázatban szerepel. * Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest.