Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
1. szám - Szalai György: Szemlecikk: A domb- és hegyvidéki melioráció időszerű kérdései
Szemlecikk: A domb- és hegyvidéki melioráció időszerű kérdései* Szalai György Agrártudományi Egyetem 2103 (Gödöllő Kivonat: A tanulmány áttekintést ad a domb- és hegyvidéki melioráció hazai fejlődéséről, az itthon és külföldön folyó vonatkozó kutatásokról és azokról a problémákról, melyek jelenleg akadályozzák az eredményes megoldások végrehajtását. Foglalkozik az általános talajveszteség-becslési egyenlet tényezőivel összefüggő kutatásokkal, és a dombvidéki vízrendezés hidrológiájával. Helyzetképet ad a mezőgazdasági termelés mai igényeinek megfelelő, felszíni lefolyást megszakító berendezésekkel összefüggő fejlesztésekről, a talajtakarás eróziógátló megoldásairól és a talajművelés eróziógátló dombvidéki lehetőségeiről és igényeiről. Részletesen foglalkozik azokkal a speciális problémákkal, melyek hazánkban a dombvidéki melioráció kapcsán felmerülnek. Végül kitér az erdő hidrológiájára, arra a szerepre, amelyet az erdő tölt be a domb- és hegyvidéki vízgyűjtők fejlesztésében, korszerű vízgazdálkodásának kialakításában. Kulcsszavak: talajvédelem, általános talajveszteségbecslési egyenlet, lefolyásos erózió, lefolyást megszakító berendezések, mélységi erózió, az erdő hidrológiája 1. Bevezetés A VI. ötéves tervidőszak sok tekintetben választóvonalat jelent a megelőző egy-két évtizedhez képest a termőföld védelmében és ezzel összefüggésben a meliorációs politikában is. Ennek indokoltságát nem lehet vitatni, idejét tekintve pedig sok esetben az utolsó pillanatot említhetnénk. A felszabadulás óta először sikerült megállítani és megfordítani a szántóterületek csökkenését. A mezőgazdasági terület 1945—1980. között 872 ezer ha-ral, majd 1981-től 1985-ig 86 ezer ha-ral csökkent. A szántóterületek csökkenése ugyanez időszak alatt 832 ezer ha, illetve 38 ezer ha. 1983 volt az az első év, amikor a szántó területe már nem csökkent, sőt 2 ezer ha-ral nőtt, majd a növekedés 1984-ben elérte a 6 ezer ha-t, 1985-ben pedig a 10 ezer ha-t (Varga, 1986). A termőföld értéke Magyarországon 898 milliárd forint. Ez 18 %-a az összes nemzeti vagyonnak. A hosszútávú koncepciónak megfelelően a VI. ötéves tervi melioráció (700 ezer ha) nagyobb hányadát (mintegy 60 %) már a térségi komplex programok keretében valósították meg, melyek rendszere jobban szolgálja a kitűzött célokat. A résztevékenységek összehangolása, kölcsönhatásainak figyelembevétele olyan egységes, egész vízgyűjtőkre kiható eredményt hozott amelynek hatékonysága, követelményei az egyedi elszigetelt megoldásokon lényegesen túlmutatnak. A kedvező tapasztalatok, s a megvalósítás minden területén lemérhető előrelépés alapján a VII. ötéves tervben újabb térségek meliorációja indult meg. A VI. ötéves terv idején indított 16 térséghez újabbak csatlakoztak (pályázat és tárca*Az MHT VII. Országos Vándorgyűlése, ,,Melioráció. A mező- és erdőgazdaság optimális kapcsolatának kialakítása a dombvidéki vízgazdálkodással" c. szekciójának kiegészített összefoglalaló előadása, közi elbírálás útján), így ebben az ötéves tervben 29 térségben folyik meliorációs beruházás amelyek közül 10 befejezését tervezik (Varga, 1986). Kiemelt feladatot jelent a Balaton és a Velencei-tó vízgyűjtőjében beindult — a víz minőségének védelmét is szolgáló — melioráció, mely azonban nyilvánvalóan a problémáknak csak egy részét oldhatja meg. A vízminőség védelmében a belterületek, zártkertek rendezése és egyéb, környezetvédelmi célú beruházások megvalósítása is elengedhetetlen. Témánk szempontjából különösen örvendetes, hogy az újonnan induló térségek (13 db) közel fele dombvidéki jellegű, azaz megszűnni látszik a mintegy két évtizede jellemző síkvidéki orientáció. Mint az alábbiakban látni fogjuk, a probléma nagysága és sokoldalúsága ezt mindenképpen indokolja. A továbbiakban áttekintést próbálunk adni a domb- és hegyvidéki melioráció helyzetéről, azokról az eredményekről és problémákról amelyeket az elmúlt néhány évtizedben elértünk, illetve amelyek itthon és külföldön egyaránt foglalkoztatják a kutatókat, mérnököket és mindazokat akik e területen dolgoznak. 2. A hegy- és dombvidéki melioráció időszerű kérdései Magyarország területének kb. 55%-a (47 ezer km 2) hegy- és dombvidék jellegű. Az eróziónak kitett lejtős területek kiterjedése ebből kb. 23 ezer km 2. Az ország mezőgazdaságilag művelt területének 19%-a közepesen, 4,3%-a erősen erózióveszélyes. A nagyüzemi gazdálkodás eredményeként kialakult nagy táblaméretek, a monokultúrás termelés, a lejtős területek műveléséhez szükséges gépek hiánya hozzájárult az eróziós károk növe-