Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Mosonyi Emil: Műszaki tevékenység, vagy művészet a vízépítés?

Műszaki tevékenység, vagy művészet a vízépítés? Mosonyi Emil Büsingen, 7701. (Németország) Kivonat: A már 25 éve külföldön élő, nyolcvanadik születésnapját nemrég ünneplő Mosonyi Emil professzornak egy 1983-ban, a karlsruhei egyetem jubileumán tartott előadása anyagából készült az alábbi dolgozat. Szerzője hitet tesz benne, hogy a vízépítés emberi fejlődést szolgáló átfogó létesítményei: művészi alkotások. A cikk címe meg kérdezi, vajon a vízépítő tevékenység műszaki munka-e, vagy művészi alkotás. Eszmefuttatása és példái nyomán azonban választ is fogalmaz a kérdésre: a vízépítés műszaki tevékeny­ség és művészet egyszersmind. A „vízépítés művészete" tehát élő, valóságos fogalom. K­uloHSzavak: vízépítés, művészet, folyószabályozás, árvízmentesítés, környezetkultúra 1. Bevezetés Ha a vízépítés széles szakterületét és abból is csak azokat a tudományos gyakorlati megvalósítási kérdéseket vizsgáljuk, amelyek a vízfolyások és az állóvizek rendezésével, szabályozásával, a külön­böző vízi létesítmények megvalósításával és az átfogó vízgazdálkodási beavatkozásokkal kapcso­latosak, nem lehet kétségünk afelő­l, hogy a víz­építés a mérnöki tudományoknak fontos és fő­képpen gyakorlati vonatkozású része. A kérdés most már csak az, hogy a vízépítést csupán tisz­tán gyakorlati tevékenységnek tekintsük-e, vagy pedig, hogy azt még egy további, magasabb minő­sítéssel lássuk-e el. Amikor hosszabb matematikai és természet­tudományi előtanulmányaimat követően a mér­nöki tudományok felsőbb évfolyamaiban foly­tattam tanulmányaimat, a hídépítés, az útépítés és a vízépítés tantárgyak előadóitól az előadások folyamán gyakorta hallottam az ,,építés művésze­te" , illetőleg a ,,vízépítés művészete" megjelöléseket, kifejezéseket. Kezdetben kissé csodálkoztam, sőt bizonyos mértékben kiábrándult voltam, hiszen azért választottam a Műszaki Egyetemet, mert több tehetséget fedeztem fel magamban az „eg­zakténak nevezett mérnöki tudományok, és ke­vesebbet a művészeti alkotóképesség vonatkozá­sában. Később azonban mégis megértettem, hogy igen tisztelt professzoraim ezt a fogalmat hasz­nálva mire akarták nekünk, mint diákoknak a figyelmüket felhívni és végül is szerencsésnek éreztem magam és érzem magam még ma is, hogy élethivatásomul „a vízépítés művészetét" válasz­tottam. Ezt a megjelölést már több híres német víz­építő mérnök használta, így pl. Gotthilf Heinrich Ludwig Hagen többkötetes munkáját a 19. század közepén „A vízépítés művészetének kézikönyve" címmel jelentette meg. Julius Duhm „A vízépítés" (Der Flussbau) című ismert könyvében a művészetnek Ernst Feuchterslebentől származó rövid meghatározását idézi: „A művészet kifejlesztett képesség". Erre a meghatározásra alapozza a következő megjegy­zését: „Ennélfogva a vízépítés gyakorlati építési tevékenységét tekintve különösképpen művészet, mivel nem csupán a képesség kifejlesztését kíván­ja meg, hanem művelőjének ezen felül képesnek kell lennie arra is, hogy beleélje magát a vizek, a folyók természetébe és sajátosságába". John Ripley Freeman, a világszerte elismert amerikai építőmérnök könyvében, amelyben a vízépítési kutatások kérdéseit tárgyalja, a víz­építést „arts of hydraulics"-nak nevezi. Ez a megnevezés a mi „vízépítés művészete" fogal­munknak felel meg. Még több, a mi szakterületünkön tapasztala­tokkal rendelkező, elismert tudóst idézhetnék, akik hasonlóképpen nyilatkoztak, mint az a kortársam, akiknek ugyanez a véleményük. 2. Alkotó képesség igénye a vízépítésnél A „művészet" szónak a Brockhraus enciklopédiá­ban háromféle értelmezést is találhatunk: Szélesebb értelemben a művészet: az ismeretekre és a gyakorlatra támaszkodó tevékenység. Szűkebb érte­lemben a művészet: alkotó tevékenység. Még szűkebb értelemben a művészet, tulajdonképpen az, amit kép­zőművészetnek mondanak. Magától értetődik, hogy a vízépítés művészetére az első két értelmezést lehet megkísérelnünk alkalmazni. A képességet szélesebb értelemben már olyan „művészetnek" tekintjük, amely az ismeretekre és a gyakorlatra támaszkodva eredményes tevé­kenységet tesz lehetővé. A gyakorlat szó magától értetődően magába foglalja a tapasztalat fogalmát is. A vízépítés azonban ennél is több, vagyis sok vízépítési, illetőleg vízgazdálkodási feladat meg­oldásához alkotó tevékenység szükséges, a mérnök „kreativitása" elengedhetetlenül fontos. A műszaki-mérnöki tudományok, és azokon belül a vízépítés története egyértelműen bizo­nyítja, hogy az ókor és a középkor sok híres épít­ménye, létesítménye — bár a szükséges természet­tudományos ismeretek teljes mértékben hiányoz­tak — csak azért volt képes rendeltetésének ki­válóan megfelelni, mert ezeknek a létesítmények­nek a tervezője és megvalósítója (csaknem azt mondhatnánk, hogy megsejtve előre a később fel­fedezendő természeti törvényeket), rendkívüli al­kotóképességgel rendelkezett. Véleményem szerint egyáltalán nem véletlen, hogy a korábbi korokban, amikor a szakosodás még nem létezett, vagy még 1

Next