Híradástechnika, 1985 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám
Úgy gondolom... Úgy gondolom, hogy mindaz, amit 1985 kezdetén kedves Olvasóinknak mondani szeretnék, legjobban úgy foglalható össze, ha röviden beszámolok szerkesztő bizottságunk 1984. évi utolsó, decemberi ülésén elhangzott elemzésekről, gondolatokról és ehhez hozzáadva saját, főszerkesztői elképzeléseimet is, egy rövid, de átfogó képet tudok adni arról, mi az, amit sikerült megvalósítanunk az elmúlt évben, mi az, amit nem, és milyen irányban kívánjuk folytatni munkánkat, hogy folyóiratunk színvonalának fejlődését töretlenül biztosítani tudjuk a jövőben is. Szerkesztő bizottságunk legutolsó ülésén két kérdést tettem fel munkatársaimnak: — Ki hogyan látja az 1984. évben végzett munkát? — Mit kell tennünk 1985-ben, hogy folyóiratunk színvonalának fejlődése töretlen legyen a következő évben is? A vita- és javaslatsorozat oly hosszú és széles körű volt, hogy azokról csak tömör összefoglalás formájában tudok számot adni. Sikerült — megvalósítani azt a szövetséget, amelyre az újraszervezés során folyóiratunk koncepcióját építettük; — teljesíteni azokat a vállalásainkat, amelyeket Egyesületünk és rovatgazda vállalataink felé tettünk; — az átfogó cikkek és a szűk szakkultúrákba tartozó, specialista, rövid cikkek tartalmi színvonalát a kívánt szintre emelni; — megoldani, hogy a cikkek vonatkozásában a bőség zavarával küzdünk, mely esetenként olyan méreteket ért el, hogy több szerzőtől türelmet kellett kérnünk, a megjelenés időpontjával kapcsolatosan; — kialakítani azt a formáját is, amely a tartalmi változást segíteni tudja; — kialakítani a célszámokkal kapcsolatos követelményrendszert és megtalálni azok helyét folyóiratunk tartalmában; — a hirdetés munkáját olyan szintre emelni, amely jól illeszkedik folyóiratunk szakkulturális szolgálatába és a rovatgazda vállalatok elsődleges szolgálatán túl, megoldottuk több rovattárs vállalat szakkultúrájával kapcsolatos hirdetések lehetőségét is stb. Szándékkal nem soroltam tovább a „sikerült”-eket, mert inkább azokkal a kérdésekkel szeretnék bővebben foglalkozni, amelyek továbbfejlődésünk szempontjából megoldandók az elkövetkezendő év során. Nem sikerült optimálisan megválasztani az egyes témákhoz tartozó terjedelmet; — mindig megőrizni a „rövid hírek” frisseségét; — stabilizálni folyóiratunk megjelenési időpontját a megváltozott kiadói feltételek között; — mindig illeszteni a képek, fényképek, ábrák stb. nyomdai minőségét, a tartalmi és formai fejlődéshez; — közös színvonalra hozni az egyes rovatszerkesztőségek munkáját. Ez nemcsak a cikkek számában, hanem azok terjedelmében és tartalmában is többször megmutatkozott; — a tudományos szerkesztők által biztosított nagy lehetőséget mindig optimálisan kihasználni. A „nem sikerült” nyomán kialakult tennivalóknál is jelentősebbnek ítélem azokat a maguktól is programmá formálódó javaslatokat, amelyeket a vita további részében a szerkesztő bizottság tagjai megfogalmaztak. Ezek a javaslatok fejlődésünk további útját jelölik ki, de mindig úgy, hogy az induláskor megfogalmazott vállalásunknak és kötelezettségünknek folyamatosan és maradéktalanul eleget tudjunk tenni. Híradástechnika XXXVI. évfolyam 1985. 1. szám