Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-01-02 / 1. szám

jövendőjüket tartják becsben és szemük előtt. A­ toryk­­nak azon állítása, hogy elődeink iránt tiszteletet mutat, ha azok intézményeit megtartjuk, habár az őket elhatá­rozott viszonyok egészen megváltoztak is, amint ez a nyugpénzek feletti vitatásokkor általuk felhozatott az észszel ellenkezik, ’s őseiknek illyes bálványozása nevet­séges; de szintolly helytelen az ultraradicalok részéről a’ még nem született unokákra és kisonokákra hivatkozás, melly nem ritkán csak pártczi­lók palástjául hozatik fel. Egyébiránt milly általányos jelenleg Angliában minden pártbeliek,­­ a­­ mérsékelt szellem, elegendőkép mutatja az, hogy Grote urnak abbeli indítványa: legyenek zsidók es minden egyéb vallásunk akármelly városi hivatalin választhatók, a­­nélkül hogy tőlük az eddig szokott nyilat­­kozvány kivántatnék , az akóházban csak 16 szónak igen csekély többségével mellőztetett el.­ A" jelen parlament­ben minden hihetőség szerint fel fog vétetni a múltban olly sok oldalról kívánt felsőházi reform. Sokan úgy vélekednek, hogy az örökös pairek mellé holtiglaniak is fognak csatoltatni, a­­nélkül hogy, mint Francziaország­­ban, a’ pairség' örökülése eltöröltetnék és a’ pairkamara mező ápoló - intézetté alacsonyittatnék le bizonyos pártfo­goltak' és kegyeltek' számára. Ha tehát a felsőháznak némi reformja hihető is, mégis minden bizonynyal len fog e­ mellett az örökség­ jog’ elve is tartatni, 's csak az leend czél, hogy a' születés és gazdagság mellett az értel­miség is kapjon e'házban ülést és szavazatot; mert amaz örö­­külési jog az angol aristocratiában általában a felsőház meg­maradása' és függetlensége' legbiztosabb kezességeit tekin­tetik, úgy hogy a' ház, ha abban a' puszta észtehetség ke­rülne felül, mind biztos állását mind függetlenségét könnyen elvesztené. Minthogy továbbá az angol pairség eddig ele, álalában véve, vagyonának igen tisztességes és közhasznú alkalmazása, úgy jeles műveltség 's méltósággal teljes ma­gaviselet által tüntette ki magát, igen valószínű, hogy mind­addig, valamig a parlamentnek mind a két haza a kere­­lemjogot tartamija rendszabásai­ zsinórmértékéül s azon mágnestűül, melly őket fenyegető szirtek és kősziklák kö­­zöt bizton keresztülvezeti, a' felsőházban szintúgy fen fog tartatni az örökülési jog elve, valamint az alsóban a föld­birtoké 's a' vagyoné.­­ A törvényszékek reformját mi il­leti , annak szükséges voltát is csaknem mindenki megismeri. Az ellenvetések itt szintolly keveset nyomnak, mint a' pár­iam­entreform, a sinecurák eltörlése, a kereskedéssza­badság, a­ vallási türelem s más érlelék ellen felhozottak. Romill­s, Peel és Brougham e­ tekintetben már több üdvös rendszabást hoztak be, de még sok igen hasznos változás volna behozandó, így, például, egyik törvényszék gyakran egészen el van árasztva munkával, mig a' többi úgy­szól­ván hever, holott az illető munkák lényegileg ugyanazok, mit az e' törvényszékeknél uralkodó nagy, de egészen ön­kényes különbözések okoznak, minthogy mindeniknél más a' kezelés, mások a'formaságok. Ezenkívül az ügyvédek' egy része gyalázatos egyedárt űz a pörvitellel, a birák pedig rendkívül lassúk és formához ragaszkodók. Ebből szükségképen idővesztésnek s a páros irományok­ egy hely­ről más helyre hurczoltatásának kell következni. Szintolly kevéssé gáncstalan a’ békebirák’ hiresztelt hivatala, mint­hogy az egészen a' grófsági helytartók' kezében van 's leg­kisebb felvigyázat vagy nyilván­os ellenőrség alá sincsen vetve. A' földbirtok, örökülés, adósság 's több effélék fe­letti törvények igen hiányosak, 's a perköltségek sok eset­ben o­ly tetemesek, hogy gyakran az emberek az által jutnak koldusbotra, mivel valamelly pert megnyertek.­­ Általában az angol törvényszékeknél egy sereg különcz­­ködés és rendelleniség (anomalia) létez , mi egyedül vissza­éléseken 's a' hivatali megszokott kerékvágáson alapúl, mi annál természetesb, minthogy egy félszázad óta a' törvény­kezési módon semmi javítás sem történt, a’ jogtudósok’ leg­nagyobb része minden változtatásnak ellene lévén 's a’ be­szívott előítéleteket szenteknek tartván, holott körűlé a' pol­gári társaság egészen más irányokban haladt 's egy gyöke­resen javított törvénykezést teszen szükségessé. — Hogy legújabban a' királyné gróf Fényűst, catholicust, és Izland legrégibb nemzetségének ivadékát, nevezé ki szolgálattevő kamarássá, az Nagybritanniának minden józanul gondolkozó lakosára a' legjobb hatással volt.­­ Általában igen helye­selik eddig Russel lordi viseletét, ki sem a’ birminghami political egyesület által nem hagyja magát elragadtatni, sem olly siránkozva nem kullog százada után mint sir Huntett Ferencz. A lord egyszerű , d­e követ­kezetes beszéd i, pontos chronologiai előadásai 's azon tekintet, mellyel a' legszük­ségesebbre mindenkor Iván, a'legnagyobb hatással bírnak hallgatói* meggyőződésére. Ezeken kívül igen nagyon szól mellette az, hogy ő már évek óta megkezdett pályáján nyugodalmasan halad, 's jövendője nem egyéb, mint leg­közelebbi múltjának folytatása, holott Peel és mások előbbi pályájukról inkább vagy kevésbbé eltértek. — Francziaországi legújabb tudósításaink szerint ott a* hangulata’ király'élete ellen szándékom újabb merény óta igen komor. Általán Francziaországban a’ társas­­állapoti zavar — Pak­snak minden csillogó külseje mellett is — folyvást igen nagy, minek a­ törvényszéki hírlap naponkint elegendő bizonyitványit adja. Nem lehet tagadni, hogy itt a’ társaság meg van sérülve, szenved, beteg, mivelhogy a' népesedés geometriai arányban növekedik, az élelemmód' szaporodása pedig csak aritm­­etikaiban; a súly­többség mindinkább a készpénz', a' gazdagság' részére hajlik; e’ részen létez minden eldelet, mig a'szegényebb ember, ki most átlátja, hogy a' revolutio’ lángja nem volt az ő szerencséjének haj­nala, az országban szinte mint a’ fővárosban a' vallás’ tá­masza nélkül nyomorog. Sokan a' társasági bajok' leghat­­hatósb orvoslatául in most a' népnevelést ajánlják ’s az elemi oktatás’ javítását, közép­iskolák’ ezélirányosb, a’ néposztá­­lyok’ viszonyaihoz mértebb elrendezését; a mi, igenis, habár nem is maga a’ gyógyítás, legalább az első lépés ahhoz. Mások, mint Hugo Victor, a' bibliától várnak gyökeres or­voslást. Annyi bizonyos, hogy hasznos és olcsó könyveket terjesztő egyesületek sok jót tehetnének, valamint Angliában a* bibliatársaságok 's más hasonló egyesületek mindig igen nagy erkölcsi hatássa­l voltak. A törvényhozó kamarákat illeti most, az ország’ jelen állapotját tekintetbe venni, a' közmunkásoknak foglalatosságot és kenyeret szerezni 's a’ homályba burkolt jövenylüről gondoskodni. A’ franczia jour­­nalisticától nem várhat il, hogy, mint kötelessége volna, a’ nép’erkölcsi javítására munkálódjék; mert a’ franczia hírla­pok­, ellentétben az új gólokkal, örökké a’ status' alapele­meiről fecsegnek, az emberiség’ általányos életkérdésiről, nem pedig a' fenálló polgári viszonyokról írnak; nem igye­keznek a’ tettlegi, mimennapi életre hatni; a‘ hazának 's polgártársaiknak igazi jóléte nekik semmi,ők e’ szavakat csak ámításul s beszédvi­rigókul használják, 's egyedül saját pártocskájok’ érdekűtek szolgálnak. így, például, a’ Journal des Débats csupán Hadin ur nézeteinek s a pénzcsarnok érdekeinek képviselője, mellyeket az egész ország’ nézetei s érdekei gyanánt árul A’ Journal du Commerce I Mau­­suin urnak és az ő pártocskájárnak nézetit kürtöli,, ’s libe­rálisnak mutatja maga, hogy több előfizetője legyen, de a­ mellett pártérdekekből az amerikai rabszolgaságot védi, a' mit előtte Európában egyetlen h­irlap sem mert tenni. A' Temps előbb Thiers urnak, most Malé grófnak és teremt­ményeinek a’ Gazét­a de France a' legitimisták' képvise­lője, ’s igy a’ többi.­­­ A' valóságos köz­véleményt még egyetlen franczia h­irlap sem vette zsinórmértékéül, mint ezt, például, az angol Tims több ízben jeles sikerrel cselekedte. A­ franczia és angol tár lapok közötti különbség onnan ered, mivel Anglia’ népe igaz műveltséggel és tudományi alappal bir, Franczia­országnak pedig csak civilisatiója ’s pártjai vannak. E­y korcs - szellemű hírlapok az angol nép’ józan házi eszén régen hajótörést szenvedtek volna; mert Angli­éiban azt akarják, hogy minden hírlap bizonyos erkölcsi mél­tósággal birjon ’s a’ műszorgalomnak, hasznos ismeretek­nek ’s uj talalmányokink terjesztésére szolgáljon. Az angol hírlapok vagy toryk, vagy ivhigek, vagy radicalok; ők e’ három nagy political pár’ valamelyikének, nem pedig holmi apró felekezetek nevein szólónak; ők e’ három nagy vé­leménynek szolgálnak, e magok nem akarnak külön hata­lom lenni, saját, puszta felekezeti érdekeknek szolgáló vé­leményt alkotván, mellyt aztán köz vélemény gyanánt tö­rekszenek kiadni ’s ha diet, valósággal azzá is tenni. Így történt, hogy Angliába a' hírlapok a’ nevezett három po­liticai pártnak szószólói orgánumi maradtak, mig Franczia­­ország’ hírlapjai magol a’ pártok, mellyeknek a’ követka­marai tagok csak bábja, a’ mi Angliában soha sem történ­hetik meg; mert itt a követek az előleges politicai hitval­lások’s a' kérelmi jog­­tal köteleztetnek és korlátoztatak, melly intézvényeket a’­ranezia politicai hírlapok épen azért nem pártolnak, mivel­­ az ujságiróhatalomnak véget vetne. Francziaországnak más mi áillapotjában igen kívánatos volna, ha ott olly hírlapok tálalnának, mellyek az ország­ anyagi jólétével foglalatosko­­­nak ’s mellyekben a’ mezei nép’ szükségeire s előhal­ására szintúgy volna tekintet mint­­a' városokéra, a’ mi­ndig éjjen nem történt; mert olly folyóiratokat, millyem Németországban az úgynevezett fa­lusi hírlapok, a’ bajor andhote, az Allgemeine Anzeiger, a’ köllni slandelsorg­­ stb. Francziaországban mindeddig hasztalan keresnénk m­inthogy ezek egyik felekezetnek sem nyújtanak alkalmat,­lyes nézeteiket, politicai elveiket s pénzérdekeiket kez­elik, nézetek és érdekek gyanánt tolni a nemzetnek nyakára. A' nyilványos oktatás itt szinte tetemes javításokat rá kivált a" tanuló ifjúság’ neveltetésére nézve, melly ifjúság­ost, néhány kevés órát kivéve, a’ ká­véházakban ad, és ezt mi annyira mulatságból és szórako­zásvágyból, mint szűk­éből, mivel nagyobb része szegény s igy itt akarja a fűt­­ és gyertyavilágot megkímélni, miu­tán a status részét semmi gyámolitást sem kajt; mivel Francziaországban ab­ bhan elfeledek a’ Statusjövedelmeket inkább a belső, erköl­i szerkezetre, mint a’társasági viszo­nyok külső szabályi­ására fordítani. Gyakorlati iskolák kézművesek’ szilára, mellyekben t. i. ezek a’ nekik szükséges ismeretekre kiadatnának, szinte igen kívánatosak F­rancziaország jelen lapátjában, minthogy azok gyárbeli elöljárókat, műigazgat­­at, segédeket és efféléket képezné­nek, mellyekben mol­yen ország valóban nagy szükséget szenved. Az igen elh­anazó népesedésnél a­ statusnak illy áldozatokat meg kell mijé, mert csak ezek által válhalik a' népitömeg vagy­on­oi­bbá és erkölcsiebbé, különben pedig durva vadságéban i­a , a’ kereskedés’ és közlekedés' leg-s szebb virágzása mellett is mindinkább elszegényedik, elnyo­­­­morodik, soha szabad, önálló keresetmódhoz nem juthat csak a , pénzeseknél talál csekély bérért munkát 's egy i k.val.ságos neposztálytól, t. i. a'pénzaristocrat­iá­tól, tökéletes­­­e­n ni* mi*r f­rancziaországban valóban úgy is kezd lenni. Ha e' bajon nem segítenek, akkor a’ nemzeti vagy­onosság, a helyett hogy a' köz jóllét', műveltség’ és erkölcsiség eszköze lenne, inkább azon örvénynyé válik, melyben a tömegek' erkölcsisége 's életboldogsága vé­ké­­pen s megmenthetetlenül elmerül.­­ Óhajtanunk kell, hogy a ka­nalak végre a' társasági viszonyok' e' részbeni kifej­téséről s kiképzéséről is gondoskodjanak. — Út Franczia­ország. A' kamarák' megn­yitása. — December­ 18-án 1 órakor ágyudörgések hirdetek a' király'kiindultát a’ tuileri­­ákból. Néhány órapercz múlva a' királyné, Orleans, Adelaide s Clementine herczegnek és Montpensier herczeg helyet foglalónak a' királyi páholyban, hol megérkezésük „Éljen a királyné, éljen a' királyi család!“ kiáltásokkal üdvözöl­tetek. Csakhamar ezután kivid e’ kiáltás: „Éljen a' király!“ harjam meg. () felsége a' trónteremben Pasilaiét* bárótól, F­rancziaország cancellárjától, ki a’ paiikamara' nagy kül- döttségét vezerle, Nogaret úrtól, a' követkamara* legidősb tagjától, ki e'kamara’ küldöttségét vezető, foga,itatott. Egy ajtónálló (huissier) hirdető fenhangon: ,,A’ király!“ A’ gyü­lekezet feláll. Ő felsége „éljen“ kiáltás közt a’ terembe lép, s* köszöntvén a’gyülekezetet, a'trónon helyet foglal. Jobbra és balra tőle helyzik magokat Orleans, Nemours, ki bal karját felkötve hordja, 's A­untaié herczegek. A' Joinville kir. herczeg' számára készített szék üresen marad. () felsége fejét befedi s aztán erős és sokat jelentő hangon a’ következő trónbeszédet tartja: „Pali uraim, követ uraim! Francziaor­­szág szabad és csendes. Jóléte gyorsan növekszik; intézmé­­nyei erősödnek; mindinkább bízik állandóságukhoz. A' törvényeknek ismét helyreállitott hatalma megengedte szivem' ösztönét követnem. Egy nagy tett, mellynek emlékezete mindig kedves fog előttem maradni, a’ megkegyelmezés (amnestia), bebizonyította kormányom* erejét. Ez ny­ugalmat hozott a’ szivekbe, a' rész szenvedélyek’ befolyását meg­gyengítette , a’ rendetlenség' terveit naponkint jobban gyé­­rítette. Akartam, hogy a' választó collegiumok gyüljenek össze. Az országba helyzeti bizodalmam nem csalatkozott meg. Feltalálandom az urakban ismét ama' hű együttmunkálást, mellyet nekem a'kamarák hét esztendő óta nyújtottak, hogy Francziaországnak a' rend' 's béke' jólétei biztosíttassanak. Minden külső hatalmak iránti viszonyaimhoz csak szerencsét kívánhatok magamnak; soha sem tetszett az egyetemi béke biztosítottabbnak. — Azonban a félszigetet még mindig nyomorgatja a­ polgárháború. A­ régens- királyné bátran 's állhatatosan védi fenséges leányának, II. Izabella király­nénak, jogait. Én folyvást híven teljesítem a' négyes-szövet­ség* szerződésének záradékait, 's reményiem győzedelm­ét olly ügynek, melly minden rokonérzeteinket bírja. — Leg­idősb fiam' házassága koronázta óhajtásaimat. Valahányszor e’ történetre, melly családomra nézve olly sok szerencsének kútfeje, emlékezni fogok, mindig eszembe jutandnak ama’ ragaszkodás' bizonyítványai is, mellyel Francziaország, a’ kamarák, e’ főváros’ lakosai környezők azon ifjúherczegnőt, ki magát gyermekeimhez csatolta. Második leány­om, Maria herczegnő, csakhamar azután olly összeköttetésre lépett, melly barátságos viszonyainkat a' szomszéd statusokkal még szaporítani fogja. — Afrikában várakozásunk teljesült. A' franczia zászló Constantine’ falain lobog. Habár a' győze­­delem néha többet tett Francziaország' hatalmára; de fegy­vereinek hírét 's becsületét sohasem emelte magasbra. Fiam, Nemours herczeg, azon részt, melly őt a' veszélyben illető, elvette. Ifjabb testvére hozzá akart sietni 's magát a' mun­kák' és veszélyek' ama' közösségéhez kapcsolni, melly fia­imat a’ hadsereggel már régen összekapcsolja. Vérük Fran­­cziaország' sajátja, mikint minden gyermekei'vére. (Tartós kiáltás: Éljen a' király!) Midőn az éghez hálaimádságot intézek azon uralómért, mellyet fegyvereinknek adott, egyszers­mind siratnom kell az urakkal együtt, a' becsület' mezejen elesett olly sok bajnoknak veszteségét. A­ hon panaszaival és hálaérzetével körny­ezi koporsóikat. Előre helybenhagyta mindazt, mit a' ny­ilvány­os fájdalom' bebizonyítására 's azon hálának, mellyel Francziaország hősi gyámolai iránt visel­tetik, lefizetésére parancsoltam. Egy törvényjavaslat fog az urak' elébe terjesztetni, hogy a' vitéz Dannemont general özvegyének ,a' nemzeti hálásság' bizonyítványa adassák. Azon agg hőst, ki amannak helyébe lépett, s ki, mint monilá , hoszú pályáján semmit sem látott, mit fiatal kato­náink ez alkalommal el nem értek volna, a hadsereg legfőbb méltóságára emeltem. Algír statusnak mind keleti mind nyugati részén a’ békeséget akartam; de a* constant­inéi bey nyakassá­­ga kötelezett bennünket megmutatni meg egyszer Afrikában le­vő birtokaink lakosainak, hogy az ellenünk­ szegüléssel föl kell hagyniuk.Nyugaton egyezés köttetett, mellynek föltételei híven teljesiltetnek,­­s máris szerencsés eredményekkel bírtak. Afrikai helyzetünknek tökéletes átnézete fog az urak felébe ter­jesztetni ; az eszközöket telepítvényeink szükségeinek fedeze-

Next