Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-11-08 / 90. szám

rosi közmunkás nép­ tömege alig bir egy csaknem állati ál­lapot’ durvaságán és nyerseségén felülemelkedni, minek következése aztán a’ nála olly gyakran és szinte általányo­­san mutatkozó érzéketlenség, eszméletlenség és tunyaság. E’ párt’ befolyásának kell tulajdonítani azt, hogy nagy ré­sze az országos intézeteknek és intézményeknek még mindig czélszerűtlen és roszul kormányzott, minek elegendő tanú­sági a’ most napi­renden lévő botránkoztató porok. Ezen emberek’ mocskos önhaszonlesése oka annak, hogy a me­gyék’ igazgatásában számos visszaélés folyvást fentartatik, mellyek korábbi időkből származva, egy czélszerű igazga­tás’ elveivel össze nem egyeztethetők 's mellyek reform alá volnának veendők, hogy ezen igazgatás jóvá, a’ status czéljának megfelelővé és igazán szabadelművé tétessék. De egy ilyen reform most, fájdalom, Francziaországban alig gondolható, mert a­ kamarák iránt bizalmatlanság uralko­dik az egész országban, és az ezektől javaslatba hozott leg­­czélszerűbb rendszabások is alig szülhetnének kedvező ered-­ ményeket, minthogy azok a kivitelnél számtalan akadá­lyokra találnának azoknak részéről, kiknek érdekükben fek­szik a’ mostani mocskos igazgatás fentartatása, s kik a néptömegnek a’ népképviselők elleni bizalmatlanságát két­ségkívül arra használnák, hogy a jótékonyabb intézvé­­nyeknek ellenük dolgozzanak, mihelyt látnák, hogy azok személyes javaknak és önhasznoknak nem kedvezők. A megyei igazgatás­ erkölcsi állapotra kiváltképen szomorúé­nak rajzoltatik; az Europe, például, és több más hírlapok nyíltan kimondják, hogy ezen igazgatásban merő önzés és haszonlesés uralkodik, valamint a földbirtokosok és művel­tebb osztályok is egy bűnös egykedvűségben tengenek, sem­mi közérzéket sem mutatnak, hanem inkább hálósüvegeket nyomva fejekbe , lesik azon pillanatot, mellyben a’ sült ga­lamb önkint repüljön szájokba, holott Angliában épen a grófságokban mutatkozik a legnagyobb munkásság, melly­­nek ezen ország a’ minden részeiben elterjedett műipari élénk­séget köszöni. A’ központosításnak XIV. Lajostól alkotott és Napóleontól politicából utánzott rendszere igen sokat tesz a’ tartományok’ e’ mostoha állapotára, s leginkább érez­hetők e" rendszernek következményei jelenleg, midőn az nem valamelly lángésztől, hanem egy félénk s ingadozó ministeriumtól kezeltetik, melly a’ nélkül hogy nagy, ma­gas ideákra képes volna , hitetni akarja a’ világot s e vég­re mindent Parisban központosít, hogy itt díszparipáival bü­szkélkedhessék, de e’ mellette az igazi polgárérzelem’ kifej­letének a’ megyékben ellene van ’s igy azokat Páristól szün­telen függésben és szolgaságban tartja. — Mi a' választójog’ kiterjesztése iránti kérelmeket illeti, ezek, úgy látszik, minden faluban és városban több vagy kevesebb sikerrel megfordulnak. — A’ lyoni uj, tudományos kar legközelebb életbe fog lépni. Ezen, környékeivel együtt 170,000 lakost számláló városnak selyemgyáraiban most mintegy 90,000 ember foglalatos. Nagy része ezen munkásoknak üres órá­iban meglátogatja azon énekleczkéket, mellyek itt egy idő óta behozattak, utánzatául Mainzer úr’ párisi é­nekiskolái­­nak a’ munkások’ számára, mellyek igen nagy hatásuaknak mutatkoztak, minthogy a’ karének’ kiművelésére igen sokat tettek, több szendergő talentumot fölébresztettek, valamint általában a’ hangászat’ élvezetét népszerűvé tették ’s igy két­ségkívül emberbarátiakat tartathatok. Mainzernek minden esetre megmarad azon érdeme, hogy sok közmunkásnak ér­zelmeire gyakorlatilag hatott ’s köztök a’ rendszeresésnek, tisz­taságnak és erköltsiségnek utat nyitott, minthogy ő azon igen helyes szempontból indult ki, miszerint épen nem elég, ha a köz embernek dologóráin kivűl szünórái is vannak, hanem szükség, hogy ő e’ szünidőnek czélszerü használa­tára is vezettessék, mellyet különben bor- és pálinkaházak­ban fogott elölni, elfecsérleni. — A’ Moniteurnek azon hir­detése, miszerint több megyekormányzónak (préfet) áthe­lyezése azért történt volna, nehogy ezek igenis erősen egye­süljenek megyéikkel, igen szomorú hatást ten a’ megyékre, minthogy ezek világos tanúságát látják ebben annak, misze­rint a’ ministerium csak azon megyekormányzókat találja alkalmatosoknak, kik előtt polgártársaik’ óhajtásai, viszo­nyai és jólléte csekély súlyúak, ’s kik következőleg azok’ javára legkisebb előterjesztést sem merendőnek tenni; ’s e’ tapasztalás kétszerte káros a’ földbirtokosokra nézve, kik igy a’ követkamarában nem reménylhetnek képviseltetni, mi­után a’ választások a’ pénzurak’ és a’ hivatalban lévők’ ke­zeiben vannak ,s a’ földbirtok magában a’ parrkamarában is csak alig bir egy pár képviselővel. — Az Isére folyamon egész’ Romansig felhajózhatni sikerült, ’s most rendes ha­józás leszen eszközölhető egész’ Grenobleig, mi tetemes hasz­not igér. A’ Loire és Isére megyékbeli koholt’ és huták’ részvényei 10,000 frankról csakhamar 32,250 frankig szál­lottak fel; — a’ Rhone folyamom gőzhajózás’ 5,000 fran­kos részvényeit most 7,000 frankon vásárolják. E***' H­agybri­t­ami­­a, Downingstreet és Windsor közt élénk közlekedés ural­kodik ; különös figyelmet gerjesztett azonban, hogy okt. 22-én Spencer gróf (egykori pénzügyminister „Allhorp lord“ név alatt) Melbourne lorddal értekezést tartott, ’s azután udvarlását teve ő felségénél. A’ Cityben eleinte azt hitték, hogy a’nevezett gróf Canadába menend Durham lord’ helyé­be ; de most azt beszélik, hogy Glen­ely lord’ utódjává van szánva mint gyarmatminister. Spencer gróf mióta a’ cabi­­netből kilépett, távol a’ statusügyektől falusi nyugalomban élt, hol leginkább marhatenyésztéssel foglalkozott. — A’ Morning­ Chronicle megjegyzi, hogy Durham lord’elutazá­sának idejéről igen hibás adatok vannak forgásban. Lehet­­len volt Quebeket már od­.­lőkén elhagynia, ’s ha szinte megmaradt volna is szándékában, mégis csak januariusra várathatik vissza Angliába. Különben is a’ nemes gróf ki­nyilatkoztatta, mikép az egyesült statusokon akar keresz­­tülutazni, hogy még valamit tehessen a’két szomszédnép közötti jó egyetértés’ gyarapítására, miért rövid igazgatá­sa alatt már annyit fáradozott­ — A’ Courrier ellenmond azon hírnek, mintha Lennox Arthur lord a’ Liverpool hajó­val Canadába ment volna , mihez olly sok gyanítás járult útja’ czéljára nézve. Mint ministeri lapokból értjük, a cabinet, mihelyt a’ tudósítást Durham lord’ határozatáról megkapta, azonnal az ennek következtében teendő rendszabályokról tanácsko­zott é s már hivatalos tudósításokat is küldött e’ kormány­­fér­fihoz, mellyekben azon óhajtás adatik értésére, hogy állomásán mint a’ brit-éjszakamerikai gyarmatok’ főkormány­zója maradna meg. De mivel ez óhajtás’ teljesítteté­sét nehe­zen vélik elérni, azalatt egyszersmind egy más kormányférf­­iaival is kezdettek meg alkudozások, még pedig állítólag Normandy marquisvel, őt reábirandók, hogy Durham lord’ helyébe Canadába menjen. Tudva van, hogy a’ marquis ezelőtt, mint Mulgrave gróf, jamaicai helytartó volt. Ha a’ neki szánt küldetést elfogadja, azon esetre, úgy tartatik, Spencer grófot, előbb Althorp lordot, kérik meg a’ mar­quis’ helyébe lépni mint izlandi lordhelytartó. Annyi bizonyos­nak látszik, hogy Spencer gróffal alkudoztak, mert, mint már említők, Melbourne lorddal értekezett, mire azonnal Windsorba ment a’ királynéhoz. Kevésbbé valószinűek más szóbeszédek, mellyeknél fogva a’ ministerium Richmond herczeg­ és Stanley lordhoz fordult volna. Egyébiránt re­mélik , hogy Durham lord legalább addig megmarad Cana­­dában, hogy a’ ministerek ne legyenek kénytelenek a’ par­lamentet februarius előtt egybehíni. Ezalatt már minister­­változási hirek is keringenek. Egy torykabinetről keveset szólnak, mivel e’ párt’ fejei, Wellington herczeg és Peel B­­ur, a­ pillanatot erre még nem látszatnak eléggé kedve­zőnek tartani. Ellenben arról beszélnek , hogy Normanby marquis, ha Canadába nem menne, még talán főminister is, Durham lord pedig külügyminister leend, Palmerston lord pedig, hogy kárpótlást nyerjen, Kelet-Indiába fogna küldet­ni mint fö­kormányzó. London, oct.24. Hire van, hogy Spencer lord a’ ne­ki ajánlott gyarmatministerséget fölvenni hajlandónak mu­tatkozott. A’ lord még most a’ windsori kastélyban tartóz­kodik. — Oct. 24k én Lajos­ Napoleon Londonba megérkezett. Mondják, hogy Londonban egészen visszavonulva szándé­kozik élni, nehogy magaviseletét félreértéseknek tegye ki. O'Connell egy, a’ Pilot által közlött levélben javas­latba hozá az úgynevezett elő­készítő-társaság’ (Pre­cursor­ Society) átalakítását. — ,,A’ szabadelmű pártnak különféle, részint igen nagy befolyással bíró tagjaitól — úgy­mond az említett levélben­­—érzésemre esett, misze­rint készek volnának ők is prae­cursor­okká lenni, és abbeli vállalatomra, hogy az egyesült parlamenttől igaz­ságot nyerjünk az általam kimondott terjedelemben, együtt­munkálni , de nem hajlandók magokat most már történhető­­leg a’ repeal (a’ törvényhozói egység’felbontása Anglia és Izland közt) melletti izgatásban részvételre kötelezni. Political kelepczének látszik, úgy mondanak tovább, tőlök azt kívánni, hogy magokat ezen izgatásban részvételre kö­telezzék azon esetre, mellynek bekövetkezését épen nem várják ; mert azon reményben élnek, hogy egész Izlandnak, repealerek és nemrepealerek beléfoglaltatván, egyszerre történő mozdulata Izland’ számára igazságot szerzene, va­lamint az emancipatio is azáltal jött létre. Ezáltal azon kérdés támad: valljon befogadjon e az előkészítő­ társaság nem repealereket is, o­lyanokat tudnillik, kik még most nem hajlandók magokat arra kötelezni, hogy későbben re­­pealerekké legyenek. Én e’ pont felől mélyen gondolkoz­tam, ’s nem késem kinyilatkoztatni, hogy a’ társaság, vé­leményem szerint, ha lehet, fogadja be az izlandiaknak valamennyi osztályát és felekezetét — nem repealereket, történhetőleg­ repealereket és egész­ repealereket, catholicu­­sokat, protestánsokat, pr­esbyterianusokat és dissentereket. Ennélfogva javaslom, ülne össze Dublinban egy biztosság az izlandi előkészítőtársaság’ alkotmánya’ tervének kidolgozá­sára. Ha a’ brit parlament vonakodik, Izland’ népének a’ polgári ’s vallási jogok’ egyenlőségét megadni, akkor az e­­lőké­szítő-társaság feloszlatik, ’s Izland’ őszinte baráti mind­nyájan összeállandanak egy nemzeti­ egyesület’ szer­kesztésére, mellynek czélja, Izlandnak minden alkotmány­szerű’s törvényes eszközök által azon jogát, miszerint ön­magának törvényeket adhasson, és honi parlamentjét ismét megszerezni. Mindenki azt mondja, hogy két millió prae­­cursorra van szükségem. Adjatok nekem két milió prae­­cursort, és vállalatom tökéletességre jó. Kevesebb nem elég.“ — O Connell’ engedékenysége a’repeal iránti köte­­leztetést illetőleg azon csekély viszhang’ következménye, mellyre terve a’ mérséklettebb szabadelműeknél talált, ’s azon roszalásé, mellyet Normanda marquis a’ kormány’ nevében fejezett ki az O’ Connell által újólag tett túlságos kivánatok iránt. Jól meg kell jegyezni, hogy O’ Connell nem jelenti vállalata’ véghatáridejét; még mindig azt mond­hatja , hogy a’ vállalat még nincs bevégezve, ’s ennéfogva még nem jött el a’ repeal melletti izgatás’ ideje. A’ hitvallási perlekedések rövid idő óta Angolország­ban ismét nagyon napirenden vannak, ’s az oxfordi egye­temnél még az angol egyház’tagjai közt is szakadás támadt, Francziaország*. Oct. 26-án a’ király, ki már három év óta nem lá­togató meg a’ Theater français-t, családjával és a’ belgák’ királya­ ’s királynéjával „Cinna“ előadatására megjelent, mellyben Rachel kisassz. vala fellépendő. Személyesen a­­kart meggyőződni e’ művésznő’jelességeiről, kit a’ kir­álly egyszerre a’ legmagasb fokra emelt. Beléptekor a’ király élénken üdvözöltetett a’ publicum által; az előadás alatt a’ tetszés’ kijelentésére gyakran oda jelt, ’s elmentekor igy szólott Rachel kisasszonyhoz: „Ön a’régi franczia tragoe­­dia’ napjait hivja életbe; foglalkozásán ritkán engedik a’ színházat látogathatnom, de ismét eljövendeli, hogy Önt lássam.“ Orleans és Nel­iours herczegek oct. 25-én a’ st. cloudi vaspályán utaztak. Ez úttal egy új erőmű hozatott moz­gásba, készítve S­eheliu és Im­ber urak által Bisvveilerben, Alsatiában; az erőmű első franczia készítmény­e’ nemben, melly vasúton rendes alkalmazást nyert. Az utazás’ gyors­­sasága 121/,, lieu (fr. mérföld) volt 1 órára. A’puskaporos összeesküvések nem érnek véget; alig múlik egyik el, ismét egy másik keletkezik. Oct. 23k án reg­gel a’ rendőrség egy szegény vizhordozónál az orvosi osko­lák’ közelében, házi viszgálatot tartott és sok golyót, lőport, töltést pisztolyt, tőrt ’stb talált. A’ vízhordozó azonnal befo­gatott; gondolják azonban, hogy ez csak eszköze volt az igazi összeesküdteknek, kik lakását raktáréi­ választók. Normant vizhordozó’ bezáratása még több elfogatásokat is vont maga után. Maga Normant elkülönözött börtönben van; Dumoulin Camille ’s mások’ írásait találák nála; Le­noir rendőrbiztos által is ugyanannak ismertetett, ki a’ Ra­bon házában történt házmotozásnál megjelent, akkor elfo­gatott, de reá bizonyítások’ hiányában ismét szabadon bo­csáttatott. A’ National igy ír: „Bizonyosan tudjuk, hogy a’ kor­mány tudósításokat kapott a’ mexicoi zárvonaltól, de á­­tallja azokat tudatni. Ezen tudósítások felette szomorún hangzanak minden franczia szívnek. A’ sárgaláz borzasz­tó pusztításokat tett a’ zárvonali hajóhadnál. Több hadi tiszt, egy fősebész ’s a’ matrózoknak több mint harmada lett e’ ragály’ áldozatja. A’ kormánynak nyilatkozni kel­lene, ’s az egész igazságot tudatni. Titokban már tudatta egy fiatal haditiszt’ halálát, ki ezen ragály’áldozatra lön. Ez nem elég, mert minden családnak joga van ugyanazon tekin­tetre és mindnyájan a’ legnagyobb aggodalomban vannak. A’ Moniteur, Razocl­e kapitány’ aug. 3­)káig terjedő tu­dósításaiból közlött kivonatban felel a’ National' közle­ményér­e a’ Mexiconál lévő franczia hajóhadban támadt sárgaláz iránt. „Az osztály’ betegeinek összes száma — úgy­mond a’ Moniteur — 236-ra megy, azok közt egy had­nagyot, két zászlótartót, két cadettát és két matrózt, ösz­­szesen 6 embert, vesztettünk. E’ betegek közt néhányra a’ vomito (fekete hányás) jött, de csakhamar ismét meggyó­­gyíttattak. Le Coat de St. Haoten hajóshadnagy inkább fö­löttébb­ megerőtetés’ mint híz’ áldozatija lett. Nyugtassák meg tehát magokat azon családok, mellyek olly oktalanul ejtettek aggodalomba. Mindazok, kiket családi veszteség ért erről tudósíttattak, ’s a’ többiek örömmel fogják hallani, hogy a’ betegség’évszaka már elmúlt, ’s h­a rokonaiknak minthogy ezeknek egy része a’ reformatiót mint lázadási történetet eltávolítja magától ’s az angol püspöki egyház­nak igazi catholicai charactert, de a’ pápától mégis függet­lent tulajdonít, a’ másik rész azonban ezen egyház’ protes­tans elemeit védi erősen ’s elleneit a’ pápaság’ titkos előmoz­dítóinak vagy a’ jezsuiták’ eszközeinek nyilatkoztatja. A’ Delhi-Gazelle czímű keletindiai hírlap ezt írja: ’’Mindazok, kiknek barátjaik vagy levelezőik vannak Persiá­ban, tudják, hogy Mohammed sah Herat’ megszál­lásához azon nyilatkozással fogott, miszerint az csak első lépés Kabul’, Kandahar’, Pendsabb’ és India’ háborúval f­elbontására ’ A’ sah hiú, tudatlan és önhitt férjfiu, kör­nyezve idegen cselszövoktol, kik minden módon ingerük el nyugati szomszédink’ megtámadására, minthogy a’ per­­sa uraságnak a­z eth­di partjáig terjedése szabad átmene­teit fogna biztosítani az orosz seregeknek a’ brit-indiai tá­bor’ előőrséig. Azonban mindenki látja a’ dolog’ valódi ál­lását. Kabuli Dost Mohammed, több hasztalan próbatét után hogy az angolokkal szövetségre léphetne, kénytelen volt’, hadi erejét a’ persa fejedelemével egyesíteni, ’s Kandahar is, mellyen Dost Mohammed’ egyik testvére uralkodik, természetesen ugyanazon érdekben van. A’ gurkahok és birmanok már régóta köszörülik ellenünk karéjokat, ’s maga a’ dsodpuri hitlen is kezdi mutatni falánkját, melly­­ről azt hittük, hogy már kihúztuk vagy megtompították. Apró viperák’ csoportjai, belföldi főnökök’ képében, mellyeket keblünkben tápláltunk, ’s mellyek előtt hadse­regünk’ hozzáférhetlensége tudva van, csak azon pilla­natra várnak, midőn seregeink a’ határszélen elfoglaltat­vák, hogy nyílt ellenségeskedéseket kezdhessenek___Az egész hadi erő, mellyet Lengalia, Madras és Bombayból határszéli szolgálatra szerezhetünk nem megy többre 60,000 benszülöttnél, 16,000 európainál és 100 ágyúnál, mi ugyan tökéletesen elegendő valamennyi ellenségünk’ megverésére, ha azok egy csoportban, rendes ütközetre összegyülvek, de korántsem elég arra, hogy azon számtalan, könnyű katonaságból álló csoportok, megtámadásait kiállja, mely­­lyek bizonytalan időközökben néhány száz mérföldnyire nyúló határszélt rohannak meg.“ Londonban elterjedt hírek szerint a’ Bombayból érke­zett újabb tudósítások hadi készületekről szólanak Keletindia’ mind­három elnökségében. Ezek szerint :25,000 ember Ben­­galiából és 5000 Bombayból fog Kabul ellen indulni ’s előleg az Induson állomásozni, hol Fane Henry’ főparancsnoksága alatt már novemberben együtt leendnek A’ brit muzeum egy fontos szerzést tett. Dr. Burji­es a’ legnagyobb hírlapi gyűjteménnyel bírt, melly valaha létezett; 700 kötetből áll ez 1603tól ISISig ’s 1000 guineára becsültetett. A’ brit muzeum megvette e’ gyűjteményt ’s hozzá csatolta az azóta megjelent hírlapokat. Az egész most 3000 kötetnél többől áll.

Next