Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-02-23 / 16. szám

bet, minden időben csak üres és hiú politikai fecsegésnek tartották, melly a' való szabadságnak igaz és független szel­lemét silány gőzzé párologtatja el. — Francziaország pél­dája mutatja egyébiránt, milly helyes az angolok e nézete, mert itt (Francziaországban) a népfelség theoriája s­ egy respublicai intézvényekkel, egy polgárkirály s egyenl­őségi rendszer alatt, körülvett monarchia eszméje máris hiú füstté vált; a­ csalatásiból kikelt nép minden köz ügy iránt a leg­hanyagabb indifferen­tism­u­sba ’s egy általán­os erkölcsi lan­­kadtságba sülyedt; előbbi fellengző szabadságapostolai ud­vari kegylesekké lettek, egyszersmind legkeményebb birái­­vá azoknak, kik az általok egykor hirdetett szabadságesz­méket gyakorlatilag akarák az életben alkalmazni, így a franczia nemzetnek a­ hamar eltűnt lázbőségi álomképekből nem maradott egyéb azok’ nyomasztó 's lealázó emlékezeté­nél, miután, bár későn, átlátták, hogy a’ puszta theoriák­­kal bíbelődő fér­fiak soha sem alapíthatják meg valamelly nép’ boldogságát, mert ehhez gyakorlati jártasság és okos­ság a’ szegényebb néposztály; szükségeinek tudása és ér­zése és a status’ és emberiség’ nagyszerű átpillantása kíván­tainak, millyekkel a’ puszta theori akoholok soha sem bír­nak, mivel ezek mindig csak a' történetek' felszínén úsznak, mindent, kit szerencse vagy önérdem fölemelt, gyűlölnek, a’ fenálló viszonyokra kellő tekintettel soha sincsenek s igy közleni, békíteni, enyhíteni nem tudnak, mig más részről határtalan bennük a’ hiúság és becsvágy, melly tu­lajdonképen maga sem tudja mit akar, ’s mellyet ők „ha­zaszeretet“ gyanánt árulnak, mig valamelly hivatalt elcsíptek, midőn aztán nem ritkán az általok előbb magasztalt szabad­ság’ üldözőivé 's eltaposóivá lesznek­­.... fag­y­íriramisa. Az alsóház’ feb. Őkén tartott üléseben Russel J. lord az izlandi szegények­ törvénye’ bil­nek másodszori felolvastatá­­sát hozá ajánlatba. Sir Styles Ch., liberális követ Scar­­boroughból, gyámolttá, noha, szerinte, sok kárhoztató volna benne, de az itthoni szegények’ segélyre szorulása olly sürgető, hogy már további halasztást nem enged. .,A’ szegények Izlandban — igy szólott — nélkülözik azt, a­ mivel meztelenségüket födjék; olly nyomom kunyhókban tengenek, mellyekben az ember alig vehet lélekzetet; itt töltik, a­ nélkül hogy csak szalmaalommal bírnának is, egész családok, szorosan egymás mellé kuczorogva, a’ dohos agyagpadolaton a' hideg éjeket. Szeretném tudni, milly fokát akarjuk még elvárni az emberi nyomorúságnak, mielőtt tanácsosnak tartjuk, felsegítő kezeinket nyújtani.“ O’ Connell Ur: „Én egy szegények­­ törvényének, a' be­tegeket, csonkákat és aggokat gyám­olítandónak, nem va­gyok ellene ; általában minden rendszabályban meg tudnék egyezni, melly ment volna azon tartós résztól hogy a’ mun­kás osztállyal a dolgozóházat mindig utolsó menedéknek nézesse: de épen ezért kell a jelen bilinek ellenszegülnöm, s ezt tenni fognám, ha mindjárt ellenzésemben egészen magam állanék is. (Halljuk !s Meg vagyok győződve, hogy Izland szegényebb, hogysem egy szegények­ törvényé­­vel birjon: még soha szegény népnek illy törvény nem hasz­nált. Száz dolgozóházat akarnak felállítani’s benne 80,000 embert testi és erkölcsi egészségük’ hasznára ’s tenyészé­­sére bezárni; de ki az izlandiakat ismeri, "s tudja men­nyire becsülik személyes szabadságukat ’s milly családi szeretet uralkodik közöttük, annak át kell látnia, hogy illy bezárási rendszer, melly szülőket, gyermekeket, férjet és feleséget egymástól elválaszt, nekik egyátalában nem kel­­lesük. Gib­son úr attól tart, hogy az izlandi ügyefogyott szegények száma a vizsgáló biztosság’ tudósításában, hol 800.000 re tétetik, még igen kevés; más, hiteles adatok szerint azok számát legalább két millióra tehetni.“ A’ bel­ső ügyek’ státustitoknoka oda nyilatkozott, hogy a’ dolog­­házrendszer az egyetlenegy eszköz az álszegényeknek a’ valódiaktól'­ megkülönböztethetésére. A‘ bili ezután másod­szor is felolvastatott. London, feb. 9kén. A canadai kormánybili tegnap este a’ felsőházban minden szavazás nélkül elfogadtatott, ’s minthogy az al­sóház is némelly tett csekély változásokban nehézség­nél­­megegyezett, alkalmasint még ma este nyerendi me°­­a' királyi megerősítést. A canadai bili — úgymond a' berlini politicai hetilap a brit felsőháznak elejébe terjesztetett ’s itt lényeg ellenkezéstől nem tarthat, vagy legfölebb csak Broughan lord szódus és súlytalan kikeléseitől, ki most, politikai re­ménytelenségében, úgy látszik, Thiers urat választá mintá­ul; s a kettő közt csakugyan némi szellemi ’s még töb kedélyrokonság létezhet, a­­mint hogy mind a’ ketten a­­felni tudok előtt egy fokon is állanak. Ellenben O Conner­s izlandi társainak nagy része kézzelfogható finomság. izlandban, hoszabb mulatás által kendék ki a’ zavart, melly­be őket az e’ tárgy feletti viták mulhatlanúl keverendők va­lának. — h­elette bélyegző és följegyzésre méltó azon tör­ténet, melly nem rég az éjszakamerikai egyesült statusos congressusában adta magát elő. Arról vola szó, hogy­­ r­a­b­szol­g­a­s­á­g és rabszolgakereskedés Columbia tarto­mányban töröltessék el. Egy úgynevezett rabszolgastatu képviselője feladván , köré az indítványtevőt mindez ható Istennek, a­ köz hazának, az igazságnak és kö­­nyörületnek nevében, mindenre és mi az égben szent, e’ földön józan, az embereknek kedves és az angya­lok­ imádására méltó hagyna fel beszédével ’s a sze­retett honnak a’ békét adja vissza. Minthogy azonban amaz, szinte a’ legszentebbekre hivatkozva, indítványát tovább is sü­rgeté, a’ rabszolgákat tartó statusok’ követi egymás után mind elhagyók a’ termet, a­ szomszéd szobában gyűltek össze külön tanakodás végett (névszerint a felett, valljon illy esetben az uniót felbontsák e­l), ’s visszatérésüket csak azon határozat’ elfogadtatásához kötötték: „hogy ezen túl minden a rabszolgaság’ eltöröltetésére akár Colum­ba tartományt akár a többi statusokat illetőleg czélzó kere­tek és végzések a’ ház’ asztalára tétessenek le, a ne­ma, hogy felolvastatnának, kinyomatniának ’s tekintetbe vagy tanácskozás alá vétetnének.“ E’ határozat rövid tana oc as után a’ képviselők által 135 szóval 60 ellen valóban e is fogadtatott, ’s csakhamar a’ congressus még annak ki­nyilatkoztatásában is megegyezett: „hogy ez uniót az egyes statusok belső ügyeibe elegyedés nem illeti, s hogy ezt a’ rabszolgaság’ eltörlését tárgyazó igyekezetekre is kell érteni, mivel az (a’ rabszolgatartás) a déli és nyu­gati statusok’ belső rendezkedéséhez tartozik, s hogy igy a’ congressus kötelessége, minden illyes igyekezetét csi­rájában elfojtani.“ — így értik a’ liberalismusnak ezen minta-statusai az emberjogokat ’s az emberszabadságot! A’ Spectator szerint a’ canadiak’ egyik legélénkebb panaszát a’ brit tisztviselők iszonyú fizetése teszi. Az egyesült statusokkal határos hat angol gyarmatnak — úgy­mond a’ Spectator — mellyek’ népessége nem megy többre 1,310,000 léleknél, kormányzói 17,­222 font sterling évi fizetést húznak, holott az unió­ hat státusának kormány­zói 6,750,000 lélekből álló lakosság mellett nem kapnak többet 2,642 fontnál. Az alsó-canadai kormányzó szinte oly nagy évi fizetést húz,mint az egyesült státusok praesidense, holott Alsó-Canada’ népessége 600,000 lélek, ímezeké pedig 16 és fél millió. Az angol gyárosok közt hosszasabb idő óta nagy felin­­dultság uralkodik ama’ hir’ következésében, hogy a­ fran­czia kormánynak czélja, az Angolországban készített vász­­not és lenfonalat olly vámmal, melly beviteli tilalmat szinte felérne, terhelni, egyúttal pedig a­ belga vászonra és lenké­szítményekre szabott vámot föl nem emelni, azon feltétel alatt, hogy Belgium az angol készítményre hasonlókép na­gyobb adót vessen. Az angol kormány sok felől ostromol­­tatik kérelemlevelek által olly rendszabások’ eszközlése iránt, mellyek képesek volnának, amaz, az illető gyárosokra és munkásaikra, valamint a’ készítmény’ elhordásával foglala­toskodó hajózásra nézve káros rendeletet megakadályozni. Febr. Sdikán Eliot lordl a­ dolgot az alsóház előtt is szóba hozá. Egy általa tett kérdésre azt jegyzé meg Labouchere­ur, a' kereskedői hivatal’ másodelnöke, hogy a’ franczia kormány valóban azon czéllal látszik lenni, és az angol kormány’ ellenmondásinak daczára a mellett maradni is a­­karni. Ha me­­r erre azt kérdezé, nincs e a’ kormánynak szándéka a franczia égettbor* vám­át leszállít­ni, mert követ­kezetlennek látszik előtte, ha Anglia a’ felől panaszkodik, hogy Francziaország 100 percentnyi vámot vet az angol ké­szítményekre, míg a' franczia égettbor Angliában 6 — 700 prtnyi vámmal terheltetik. A’ kincstár' cancellárja, Spring- Rice úr, viszonzá, hogy a’ logica ellen van , azt kívánni, Anglia azért kisebbítse meg a' franczia készítményre rótt adót, mivel Francziaország az angol készítményeket fölemelte; a­ mi őt illeti, neki nem szándéka, a’ jelen árjegyzékben vál­tozást ajánlani. — Hozzá kell adnunk, hogy a’ franczia égettborlók­ nagy vámnak a’pénzügyin kívül még az is czélja, hogy ez által az égettborivás akadályoztassák. — A’ Mor­ning-­ róna se azt sejteti, hogy a' kormány visszatarló rend­szabályul a francziaországbani vámfelemelés ellen a’ fran­czia borok és selyemáruk emeltebb adó alá vetését fogja indítványba hozni. Az alsóházban a’ kincstár’ canczellárja egy a’ rész­vénybankokat tárgyazó bilit hozott be. A’ kincstári törvény­szék ujjabb határozata, melly szerint a’ főegyháznak egy papja sem tekintethetik egy illy bank’ törvényes részeséül, e bankok létezését egészben veszélyeztető, mivel tagjai között sok pap vagyon. A­ Spring - Rice ur által behozott bill szerint már most törvényesen meghatározandó lenne, hogy a' részvény­bankokkal a­ egyezkedések jogosak, ha mindjárt a részvényesek között papok volnának is. A’ mi­nister megjegyzé ezúttal, hogy az országban jelenleg 108 részvény­bank áll fen, 474 fiók­bankkal, mellyek, 2,776,000 részvényben elosztott, 66 millió font sterlingnyi tőkepénz­zel bírnak. Febr. 6. Londonban a’ szabadkőmüsek’ vendéglőében ünnepeltetett a nagymester’ Sussex herczeg’ (szül. 1773. jan. 27) születésnapja. Durham gróf, Northumberland’ és Durham nagymestere, vitte az előlülést. Midőn a’ ki­rályné’ egészségéért ivott,, megjegyzé, hogy annak atyja is szabadkőmás volt, Sussex herczeg pedig az egyetlen élő a’ királyi családnak az egyesülethez tartozott öt tagja közül. Midőn továbba C Churchill 4. lord Durham gróf' egészségére köszöntött, azon hozzáadással, hogy Canadába utazása szerencsés legyen s ő onnan nem sokára visszatérjen , a’ gróf, miután ezt megköszönd, oda nyilatkozott, hogy e’ terhes küldöttségnél sem fogja a’ közüsség’ különböztető jeleit, az emberszeretetet és egész világ iránti türelmet, el­feledni. A felsőház febr 6kai ülésében egy Brougham lord által benyújtott radical értelmű kérelem viszautasíttatott, mi­vel a folyamodás formulájában e szó „alázatos“ hiányzók. Londonban egy általán­os felszámítás szerint 30,000 tolvaj, 20,000 koldus és 10,000 játékos (játék után élő) van. Francziaország*. Gisquet úr a’ kamara hetedik hivatalában igen ér­dekes felvilágosításokat adott a titkos­rendőrségi pénzalap’ hova fordításáról. Nyilatkozó, hogy az 1837. kért ’s meg­nyert pótlék szerfelettes és fölösleges volt. Az állíttatott, mondá, hogy e pótlék a’ király’ személyének oltalmazásá­ra volna szükséges, de ő bizonyos benne, hogy e’ tárgyra semmi uj rendszabások nem tétettek. E’ rendszerinti pót­lékok bizonyos tisztviselő-fizetésekre fordittatnak, mellyeket magába a tárczába iktatni sokkal czélirányosabb volna. Gisquet úr hozzá téve, hogy az 1837ki pótlék nagyobb részint a’ ministeri újságírók közt tetemes summák’ elosztá­sára használtatott. Sajnos dolog, midőn az ország’ pénz­alapját a hazának szolgálatot tett érdemes férfiak ellen a’ megvesztegetett sajtó általi sértések’ jutalmazására látjuk fordíttatni. Ugyan e’ pénzből olly irók is jutalmaztatnak, kik egymásután minden ministeriumok, Decazes’ Villéle, Polignac és Perier cabinetje mellett írtak. A’ párisi rend­őrségbiztosságok semmit sem kapnak e’ titkos pénzekből; nem egyebek ők, mint a’ békebirák mellé adott tisztek, kiket csak igen ritkán használnak politikai ügyekre. Fej­­tegeté Gisepiet ar továbbá, hogy, a’ párisi rendőrségnek legkritikaibb idejében, soha 270,000 franknál többet nem kapott ennek számára; hogy e’ summa a’ legterhesebb kö­rülményekben is elegendő volt, névszerint Berry herczeg­­nék befogatásakor, melly Parisból igazgattatott ’s a’ párisi rendőrség által hajtatott végre. A’ katonai rendőrség is kap innen fizetést, de ez minden józan rendszer nélkül történik. Némelly csekély pénzküldéseket nyernek a’ megyék’ rend­őrségei is; de minthogy a‘ párisi rendőrség csak 270,000 frankot kap, abból azt következtethetni, hogy a’ titkos tő­kének, melly 1837ben három milliónál többre ment, nagy része a’ valódi rendőrségtől egészen idegen megvesztege­tésekre használtatott.“ Egy párisi levelező az Allg. Zeitung­ban erre azt jegyzi meg: A’ törekvés országos hatalomra juthatni mindig annyira elvakitja az embereket, hogy, nem vevén tekintetbe s fontolóra a’ zavarokat és nehézsége­ket, mellyeket egykor önmagoknak szerezhetnek ezáltal, nem idegenkednek a’ kiküldöttségekben a’ kormány’ titkait kifecsegni, mellyeket hivatalbani rövid jelenlétük alatt ki­tudnak. Thiers urnak folytonos felfödései’ botrányaihoz méltán csatlakozik e’ fölebbi felfödés. Az előbbi kormány’ egyéb tagjai hasonló kevés finomságot ’s méltalmat muta­tanak, úgy hogy, ha netán a’ kormányra jutnának, előre tudhatni rólok, miképen sem hűséget sem becsületérzést oda magokkal nem hozandnak. Paris feb.­ékén. A’javaslat Angol- és Francziaországtól kölcsönt hite­­leztetni a’ madridi kormány­ számára, előleg is megakadt. A’ londoni cabinet nem akar a’ dologba ereszkedni; azt állítja, hogy eleget tett már Izabella királyné mellett; azt tartja, hogy a’ parlament’ megegyezése nélkül illy kezes­séget el nem vállalhat, ’s azért az innen eredeti ajánlatot visszautasító. Ennél fogva Lajos Filep sem akar már a’ javaslatról hallani. A’ madridi kormány tehát minden tekin­tetben magára hagyatva marad; hanemha követkamaránk’ részéről tétetnék az ajánlat, hogy segédforrások által leend segítségére. Ezt látszik is Thiers ur pártjával szándéklani. A’ követkamarának feb.­ékei ülésében Passy ur ja­vaslatot terjesztett elő, melly a’ rabszolgák’ helyzetének enyhítését s a’ rabszolgaság' teljes megszüntetésének las­­sankinti elterjesztését a franczia gyarmatokban tárgyazza. Minden rabszolgának joga legyen ezután, bizonyos meg­határozandó árszabály szerint, magát a rabszolgaságtól megváltani, házaspárok ne adattath­assanak el többé egyen­­ként,­­s ha magukat szabadokká akarják vásárolni, az árszabálynak csak két­harmadát fizetendik; végre a javas­lati törvény megjelenésétől kezdve minden a franczia gyar­matokban rabszolganőtől született gyermek szabad legyen, s ennek tíz éves koráig az anya’ tulajdonos ura 50 frank kárpótlást kívánhat, mellyet a’ gyarmat igazgatósága neki kifizetend. Paris, feb­­tikén Barátinak valódi örömriabozásai közt foglala el tegnap la fitte­ur’ Ar­ago javaslatára a’ kamrában üresen hagyott helyet. Az oppositio annyival nagyobb diadalnak tartja meg választatását, mivel a’ hatodik osztály 1834 ben egy doc­­trinarius által képviseltetett. Talleyrand herczeg febr. 2kával Sdik évébe lépem!; 1754. feb. 2kán születve nyolcz kormányt látott, név­­szerint: XV. Lajost , XVI. Lajost, a' respublicát, a' con­­sulságot, Napóleont, XVIII. Lajost, X Károlyt és Lajos Fülepet.

Next