Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-05-23 / 41. szám

’s mindketteje az elszunnyadt szerencsétlent megragadja, a szolga torkán, az ocsmányné közép tetemeinél’s erőszakká, addig fojtogatják,­gyötrik, mig nyoszolyajabol földre tert , őt térddel tapodják nyomogatják, míg a szegény boldogta­lan, máskép izmos vaskos férfi, kihörgötte utó so e n­e . Ezen házasságtöréssel egy részről, más részről szolgai hűt­lenséggel párosult orgyilkosság, minden törvényszék alja halálos ítéletet vona maga után, ’s a két gonosztevő legfel­sőbb helyen sem kapa életkegyelmet A nember befogatá­sa után néhány hónapra gyermekszü esi fájdalmak közt ki múlván, méltó világi büntetését megelőze, a’ gonosz gyilkos szobrát pedig mások’ rettentő példájára ma végeztek ki a­ pszeki "genen.“ — Szigligeti „Romilda“ czimű 3 felvonásom uj drámáját a’ színházi küldöttségnek benyújtotta. — Jósika és Gaol’ társas vigjátéka nem sokára színre kem­end. A Tudományos Gyűjteményt 1839. 2ik vagy februariusi é­e­e elhagyta a’ sajtót. — Al sóvári nagyobbik sorozó-épűlet m. h. 21én egészen leégett. — Győrött f. h. Igen esti i­d­a fáiban igen szép, üstököshöz hasonló meteor mutatkozott; ugyanazon idő tájban Gönyő körül es Aszód mellett is, de ez utóbbi helyen­ nem azon alakban, mutatkozott illy szép éri jelenet.­­ Károly-Fejérvárott f. h. ban nyittatok meg a casino ünnepélyesen, számos vendegek es reszvenyesek jelenlétében.— A’ kolozsvári leegettek fölsegeleseie a vá­ros’ és a’ környék’ minden rendű lakosi versenyezve veve­­nek részt segélyeikkel, annyira hogy sokaknak kara nagy mér­tékben p *'sz­r­háznak mind felállíttatása, mind to­vábbi fen tartására szükséges pénztár’gyarapí­tása körül több ízben sikeresen munkált is. Pest megyei foszolgabno­t. jMi,key Imre ur e’ folyó hó’ ván az említett színház javára .-Budán egy — néhány lelkes nők által e czelra ajánlott női munkák’ kijátszásával egybekötött — tánczvigalmat volt szi­ves rendezni. Ennek bevételi tiszta jövedelme 625 pgq ft. az illető helyre befizettetvén, a’ tisztelt urnák az intézet iránti e’ buzgalmáért a’ részvényes társaság’ nevében s ha­tározatából nyilványos köszönetet mond Pesten 1839. évi május’ -én Balta Endre választmányi jegyző. _ 1 A’ pesti n. casino’ választottságának e’ f. május liken tartott ülésében Széchenyi István gróf és Pr­eg­­rát János ur az igazgatóságról, az első ugyan a‘ közelgő országgyűlésre leendő eltávozása, a’ második pedig gyengélkedő egészsége miatt a’ választottság’ nagy sajnálatára lemondván , a jövő közgyűlésig is helyettes igazgatókul Heinrich Nép. János és Laczkovics József részes urak kérettek meg, kikre a’ pénzkirendelés (assignatio) is bizatott. Ausztria* A’ Sz.-István’ tornya’ legfelsőbb részének állapotára, mint­egy nyolcz­örnyi magasságra, a’ kijavítási­ munkák’ igazga­tásával megbízott épitőbiztosság’ valamennyi technicai tagja által történt szoros megvizsgálás után , olly aggasztónak sőt beomlással fenyegetőnek találtatott, hogy annak puszta ki­javítása egyhangúlag sem lehetségesnek sem tanácsosnak nem ismertetett. — A’ cs. kir. alsó-ausztriai kormány tehát a’ Sz.-István’ tornya’ legfelső omladékony részének lehorda­­tását rendelé, de egyszersmind megparancsolván, ezen a’ torony’ már minden javításra képtelen részének műértők általi pontos és hív lerajzoltatását, még lehordatása előtt, hogy az előkornak e’ tiszteletes emléke, mellyhez any­­nyi emlékezet csatlakozik ’s e’ dísze Becs fő- és székváro­sának, ismét hasonló magasságban ’s egészen az előbbi kor­ban újra helyreállíttathassék. Midőn a’ Sz.­István’ tornya­i körüli munkák’ igazgatásával megbízott építő biztosság siet ezen a’ végképi szükség parancsolta lehordatását a’ legfel­sőbb omladékony toronyrésznek, ’s az annak ismétt helyre­­állítására nézve megtett előkészületeket közzé tenni, ’s ezál­tal a’ publicumban elterjedt szóbeszédnek, mintha a’ torony’ lehordatandó legfelsőbb része nem állíttatnék vissza előbbi korába, ellenmondani; hozzá teszi még, hogy a’ Sz.-István’ tornyának pontos és hiv lerajzolása már el is kezdetett ’s rö­vid idő múlva elkészülend, mire aztán a’ torony’ e’ részé­nek utolagi felépítéséhez ’s helyreállításához késedelem nél­kül látandanak. — A’ Sz.-István’ tornya kijavítása’ körüli munkák’ igazgatásával megbizott é­p­í­t­ő - b­i­z­t­o­s­s­á­g, Nagybritannia. A’ párisi Moniteur következő telegrafi tudósítást közöl Londonból máj.­s tól esti 7 órakor: ,,A’franczia ügyviselő a’ külügyek’ ministeréhez. A’ királyné ma délben 2 órakor Wellington herczeget hivatá magához; 3 órakor pedig Peel Róbertet fogadá.^ Nem kételkednek, hogy Peel megbízást kapott az uj ministerium’ alkotására, ’s azt el is fogadta.“__ Az ugyanaz napi londoni hírlapok megvalósítják e’ tudósí­tást. Névszer­int a’ Standard igy ir: „Őszintén szerencsét kí­vánunk földjeinknek azon örvendetes lett dologhoz, mellyet velők ezennel közlünk. Peel R. e’ pillanatban a’királynénál van, hogy ő felségétől parancsokat vegyen az uj ministeri­um’ alkotása iránt. Ma mindjárt délután ’s közvetlenül azon értekezésre, mellyel a királyné Liverpool grófot (az elhunyt ministerelnök’ testvérét) megtisztelé, Wellington hercze­­hivatott ő felségéhez; rövid szóváltás után a’ hereze- eltávo­­zott ’s kevéssel két óra után Peel úrral együtt visszatért melly idő óta ez utóbbi a’palotában van ’s,mint halljuk a’ca­binet’ alkotására teljes szabadságot (carte blanche) l­apo­tt.“__ A’ Courier így szól: „Melbourne lord, Minto és Duncannon grófok ’s némelly más tagjai az eddigi ministeriumnak ma reggel a’Buckingham palotában voltak, de csak azért hogy illető osztályaik’ folyó ügyeit elvégezzék. Hite van, hogy Wellington herczeg, ámbár az új cabinet’ alkotásával meg­bízva, abban részt nem veend, Peel Robert, mint hisszük, a’ herczeg’ látogatása után a’ palotában, értekezett a’ ki­rálynéval.“ — Morning­ Post: „Miután Melbourne és Has­sell lordokt tegnap ő felségéhez mentek, magok’ és tiszttár­saik’ lemondását beadandók. Normality marquis elég ho­­szú conferentián vala ő felségénél, de csupán azért, hogy némelly gyarmatügyek felett parancsot kapjon, nem pedig azért,mintha őfelsége az uj ministerium’ alkotása felett vele tanácskozni kívánt volna.“—A­ Morning­ Postnak egy másik cikkelyében ezt olvassuk: „Melbourne lord’ és tiszttársai’ lemondása olly esemény, mellyet minden emberséges angol­l elő me­r örömmel fog hallani. Nem kellemes dolog, keményen szó­lam olly ellenesekről, kik önmagokat meggyőzőtteknek vallják, ’s minthogy mi e’ pillanatban a’ szigorú gáncsnak épen semmi hasznát nem látjuk, meg is fogjuk magunkat attól tartóztatni, sőt némi hajlandóságunk van azt is hinni, hogy a’ lelépő ministerek a’legjobbat szándékozónak cse­lekedni, ámbár meg- vagyunk győződve, hogy cselekedeteik tendentiája a’ lehető legroszabb volt. De bármilly fogalmak­­tól vezéreltettek ők, Nagybritannia’ népének örülnie kell, hogy hivatalbeli hatalmok véget ért.“ — Végre a Globe ezt mondja: ,,A’ város’ nyugati részén azon hir szárnyal, hogy a’ parlament nem fog közvetlenül f­eloszlani. Mi azonban más véleményben vagyunk. Csaknem lehetetlen, hogy egy torykormány a’ mostani parlament’ elébe lépni merjen. Mind­járt a’ legelső lépés, az új elnök’ választása, ellenük fog­na kiütni. Az előbbi ministerium’ lemondása csekély hatás­sal vala a’ pénzcsarnokra, mivel a’ történet a’ cityben már előre tudva volt. Egyébiránt a’ jövendő épen nem gerjeszt aggodalmakat, mivel mindenki meg van győződve,hogy bár­milly nemű statusférj fiúk jutandanak a’ kormányra, azok egy bizonyos mértékig a’ közvéleménynek hódolni ’s nép­szerű rendszabályokat tenni lesznek kénytelenek, különben a’ nemzet nem fogná őket megszenvedni.“ A’ Moniteur máj. 12. következő telegrafi tudósí­tást közöl Londonból noj. 10. esti 7 ór.: „A franczia ügy­viselő a’ külügyi minister úrhoz, Sir R. Peel több dámának a’ királyné’ udvarnépétől leendő eltávolítását kívánta, miben a’ királyné nem akart megegyezni. Peel 3 órakor a’ rá bízott hatalmazványokat visszaadta. Melbourne lord a’ palotába hivatott.“ London, május’ 10. Peel ministeriuma végetért, mi­nt elkezdődött, és pedig a’ királyné’ szilárd akaratján tört­e! Peel tudnillik a’ házat ki akará takarítani, ’s a’ki­rálynénak minden udvari dámáit, kik közül többen ifjúsá­ga’ barátnéi ’s rajtok a’ királyné ifjas hő kedélyének egész melegével függ, mások által pótolni. De Victoria — noha kész a’ fő udvari helyekre olly dámákat alkalmaztatni, kik uj ministeriumának tetszenének — nem hagyá magát meg­­fosztatni azon jogtól, mellyel a’ legszegényebb polgárnő is bir, hogy t. i. azokat, kiket szeret ,s kikben bízik, köré­ben megtarthassa. Hiszen IV. Vilmos és kivált nője is meg­tartották magoknál azon személyeket, kik trónfoglalásuk előtt barátságukat élvezék, Greif ministeriuma alatt, jólle­het mindnyájan toryk voltak. Azonban Peeltől sem vehetni fész néven, hogy illy körülmények közt a’ kormányt elhá­rítja magától. A’ királyné annyira ragaszkodik a’ whigeklu­z, hogy — mind mondják — keservesen sirt, midőn Melbour­ne lord tudtára adá cabinetje’ feloszlását. Hogy az illy indu­­atú fejedelemnő, olly fiatal mint Victoria, egészen körül­vétetve hagyassák a’ kilépő ministerek’ közel rokonitól, kik őt fölingerelhetnék ’s biztathatnák, hogy az uj minister­el­­nöknek majd itt majd amott ellenszegüljön , összeférhetlen vala cabinetje’ tartósságával, legalább háborgással fenyegeté azon tiszta ’s nyílt viszonyt, mellynek a’szolgák és paran­csoló közt fen kellene állani. Peelre nézve igen szükséges volt, hogy az udvar egészen megtisztíttassék a’ whigek’ minden párthiveitől. De mindazok, kik nem toryk, helye­selni fogják a’ királyné’ cselekedetét; ’s talán megtörténhe­tik, hogy ha a’ whigek az alsóházat feloszlatnák ’s ezen egyszerű kérdéssel fordulnának a’ nemzethez: „Akarjátok e, hogy fiatal királynétok a’ toryk által elnyomassák, mi­kép azok titeket évek óta nyomtak el ’s ismét elnyomni szeretnének ?“ tetemes többség fogna eredményül szolgálni a’ reformpárt’ részére. A’ királyné már magához hivatta Melbourne lordot, kétségkívül hogy felszólítsa a’ kormány­nak isméti átvételére. (Alig. Zeit. lev.) Május’ 9kén éji­é0 órakor Melbourne lord’ házánál ca­­binettanács gyűlt össze, mellyben valamennyi collegája meg­jelent, ’s melly éjfél utáni 1 óráig tartott. — A’ legújabb tudósítások még semmit sem szólanak az uj ministererisis’ eldöntetéséről, egyedül Galignani’ Messengerének egyik levelezője írja Londonból máj. 11. este, hogy „Melbourne lord, miután előbbi collegáival ’s néhány párthivével érte­kezett, igenlő felelettel téré vissza a’ királynéhoz“. London, máj.8. A’ ministerek’ visszalépésének,mely­­lyet a’ parlament előtt kinyilatkoztattak, oka azon valószínűt­lenség, hogy igazgatási tervüket Jamaicára nézve keresz­­tülvihessék, melly nélkül nem tartják lehetségesnek azon szándék’ elérését, mellyet a’ brit nemzet az olly drágán vá­sárlótt néger­ kiszabadításnál szeme előtt tartott, vagy a’ töb­bi gyarmat’ rendbentartását, mellyek hihetőleg az alsóház’ legutóbbi végzése által a’jamaicai rendek’ ellenszegülő pél­dája’ követésére birattak volna. A’ toryk örömmel telvék, ’s hírlapjaik az alsóház’ bizodalmának elvesztését a’ whigek képtelensége’ bizonysága gyanánt bélyegzik. A’ parlament, mint illy alkalmakkor szokás, üléseit rövid időre felfüggesz­­té, mi által Attwood lord is akadályozva lesz, a’ chartisták’ kérelemlevelét, melly egy órajárásnyi hosszú tekercs’ alak­jában hozatott tegnap szállására, már a’ legközelebbi pénte­ken benyújthatni. Mit szándékozik O’Connell tenni, még nem tudatik. Azon levélben, mellyet O’Connell minap az izlandi nép­nek küldött, többek közt következő nevezetes helyek fog­laltatnak : „Földiek ! Uj nyomorúság érte közös hazánkat, uj inség súlyong rajta. Az egyetlen angol kormány hét szá­zad óta, melly munkálatait részrehajlatlanul és igazságosan gyakorolta az izlandi nép iránt, véget ért. Az orangista párt, melly az utóbbi kormány által nagynehezen elnyomatott, vagy legalább féken tartatott, készülőben van, ismét a’ hata­lomra jutni, és pedig mindazon körülményekkel, mellyek e’ hatalmat utálatossá vagy majdnem elviselhetlenné tehetik. A­ kényszerítés, mellyet e’ párt egy ideig eltűrt, rész szenvedé­­lyinek elkeserítésére ’s gonoszságának nevelésére szolgá­ja. E’gonosz szenvedélyek most már szabad hatáskört’s tel­jes kielégítést találandnak. Házak fognak leégettetni, faluk halomra s romba döntetni; a’ városok rémülettel fognak el­töltetni ’s vérrel fertőztettetni az orangista orgiák által; a kis gyermekeie — mint nem rég Mollyashban — a’ sza­badban fognak játszani, ’s őket mint véres halottakat vien­­dik siránkozó anyjaik’ házához. — Nem titkolhatjuk, földi­eim! hogy a’ most ismét hatalomra jutott párt az, melly min­ket „idegeneknek“ bélyegezett, szeretve tisztelt palgarika „miseüngös gazembereknek“, szent hitvallásunkat „ezudar balvanyozásnak” csúfolta. A’ tory urasag’ szükséges követ­­kezményeül, a’ birói szék épen azon fér­fiakkal fog betöl­­tetni, kiknek gonosz szenvedélyei felforrtak egy pártatlan rendszer’ behozatalakor, ’s kiknek vakbuzgósága már maga is szükségképen meghamisítja lelkismeretöket ott, hol az izlandi catholicus népnek sajátja, szabadsága’s élete forog ten. — Az orangista páholyok, mellyek hajdani intézőik’ tá­­vollétében ’s még az utóbbi kormány alatt is ujan­ rendez­telek és szaporittattak , ismét kétszeresen erős életre fog­nak ébredni; fegyveres föllépéseik ismét megrémítendik az országot, és embervérrel fecskendezendik be; ismét gúnyo­lódni és sérteni fog egy fegyveres orange-yeomanry; ismét minden ösztön arra fog fordittatni, hogy az ellenszegülő nép czéltalan, bátor ’s minden körülmények közt istentelen lá­zadásra ingereltessék! — De bármilly aggasztók és komo­­rítók kilátásaink, ha ti, földjeim, kérdezek engemet, két­ségbeesem es felelek: Nem, sorba sem! Van Isten az égben; vannak hűszivű izlandiak a’ földön, ’s azért soha sem fogok kétségbeesni. Sőt inkább: hangosan és hoszan kiáltok: Rajta Izlandért! izlandiak, rajta O-Izlandért! A’ szabadság’ szelleme keresztül járja a’ világot. Ne csügged­jetek! Ne engedjétek magatokat megijesztetni! Föl és rajta Izlandért, izlandiak! seregeljetek össze szeretett hazánkért! — Mit kívánunk? Egyenlő jogokat, egyenlő szabadságokat azokkal, mellyekkel Nagybritannia hir; a’ tized-adóknak szegényt házak’ f­entartására fordítását, alapos érdekek’ sé­relme nélkül. Gyűljünk össze e’ nagy czélra, lelkesítsük az országot egykorú, egyhangú kiáltásra.“ (Vége következik.) Londoni, e’ hónap’ 9-dikéről szóló hírlapok szerint a’ ministerium következőleg fogott alakíttatni: Peel R. első kincstárlord ’s a’ kincstári kamara’ cancellárja; Wellington herczeg titkos tanács’ elnöke; Lyndhurst lordcancellár; Aber­deen gróf külügyminister; Stanley lord gyarmatm­inister; Graham James belügyminister; Pollock Frederik attorney­general; Cresswell solicitor general; Beaufort herczeg főka­marás (lord-chamberlain); Wilton gróf főudvarmester (lord­­stewart); Whamncliffe lord Irland’ helytartója; Eliot lord Irland’ részéről statustitoknok; és Sugden Edward irlandi lordcancellár. — A’ Sun szerint Richmond herczeg és Grey lord vonakodtak a’ Peel-ministeriumban részt venni. — Al­sóházi elnökül (speaker) az új ministerium, mint mondák, Goulbourne urat jelölé ki. Az orosz nagyherczeg-trónörökös ’s a’németalföldi her­czeg máj. ikén kíséretükkel együtt a’ londoni Towert ’s annak különféle fegyverteremeit, drágasági tárait ’stb. látoga­­ták meg. A’ Towerből a’ fenséges vendégek Sz.­Katalin kikötőbe mentek. Felette csodálták az öböl’ és a’ raktárak’ iszonyú kiterjedését, melly utóbbiak milliónyi értékű árukkal telvek a’ világ’ minden részeiből. A magasságaik így fogal­mat kaptak a’ brit kereskedés’ véghetetlen segédforrásiról. Erre a’ bankot látogaták meg, több nagyobb kereskedő-in­tézetet ’s aztán a’ Themse-partot. Este a’ nagyherczeg-trón­örökös egy válogatott kört hívott meg hoteljébe esztelbre. Május’ 8kán Sándor nagyherczeg, Vilmos­ Henrik né­metalföldi kir. herczeg’ kíséretében, meglátogatá a’ west­­minsteri apátságot ’s aztán Bridewellt Tothillfieldsben (ez­előtt kórház, most javító­ház kicsapongó személyek’, kivált munkakerülő növendékek’ számára). Ő fenségének számos embereket mutattak, kik csekély adósságokért vannak itt bezárva. (Az adósságbörtön elleni törvény tudnillik minded­dig csak igen hiányosan hajtatott végre.) A’ nagyherczeg sajnálkozva vévé észre a’ foglyok’ tisztátalan külsejét, ’s tüstint utalványt adott minden adósságaik’ kifizetésére, hogy szabadságba helyeztethessenek. A’ magas vendégek aztán a’ Chelsea-kórházba mentek, hol a’ brit hadsereg’ derék veteránjai fölött szemle tartalék. Ezután York herczeg’ ka­tonaiskoláját látogatták meg. A’ katonanövendékek dísz­rendbe állottak a’ herczegek előtt, ’s hangászkaruk a’ nem­zeti éneket játszá. Délután a’ Sz.-György-egyház’ főlelké­sze udvarolt a’ nagyherczegnek, a’ plébániájában levő is­kolának ajándékozott 100 font sterlinget megköszönendő. A’ „szűkölködő idegenek’ baráti’ társaságának“ szinte 500 font szer. ajándékot kühte ő cs. fensége. Délután mindkét her­czeg audientián volt a’ királynénál, ’s aztán meglátogatták Palmerston lordot a’ külügyek’ ministeriumában. 7kén este mindkét herczeg Palmerston lord’ asztalánál volt. — így a’ M. Post, a’ M. Herald pedig ezt írja: „8kán reggel a’ nagy­­herczeg Melbourne lord’ palotájába ment, ’s megköszönte Angliában történt fogadtatását. () cs. fensége élénk részvé­tét nyilatkoztatá a’ nemes viscountnak a’ cabinet’ feloszlása miatt, ’s azt monda, mikép a’ királyné’ bizonyosan igen saj­nálja, hogy kényszerítve látja magát, megválni azon minis­­tertől, ki már trónfoglalásakor a’ cabinetben volt, ’s kit mint atyját tisztelt. Némellyek azt állítják, hogy ő cs. fenségé­nek igazán ékes szavai Melbourne lordot kényekre fa­kasztották.“ Francziaország. Telegrafi hivatalos tudósitás Parisból, máj. 14. és 15ről: 1) „Páris, máj. 14.­ A’ belügyek’ ministere az alsórajnai megyeispányhoz: „A’ tegnapi nap’ folytá­ban még néhány lázadási próbák tétettek, de a’ mellyek azonnal elnyomattak, ma reggel teljes csend uralkodik.“— 2) Pár­is, máj. 15. reggeli 8 órakor. ..A’ béke tegnapelőtt óta már nem zavartatott meg többé; a’ csend tökéletes. — Sauret ur a’ követkamara’ elnökévé neveztetett ki.­ Pár­is, május’ 12., délután 5 órakor. Ma délután 3 óra tájban mintegy 300 ember, többnyire felső-üregben (blouse) és sapkában, megjelent a’ liourg-i’-Abbé utczában Lepage testvérek’ fegyvertára előtt, ’s néhányan, baltákkal levélt ellátva, azonnal az ajtó’ bevetéséhez lógtak. Ebben azonban nem boldogulván, az ajtó’ felső párkányát feszítet­ték le ’s igy a’ boltba csakugyan bejutottak. Az általok in­nen elvitt fegyverek’, többnyire vadászpuskák’, számát 150- re teszik. Ekkor a’ háborgók nyomban a’ Szajna’ kőpartjai (quais) felé fordultak, hol több csoportra oszolván, csak­nem egy időben rohanák meg a’ városháznál, a’ Címtelet

Next