Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-08-01 / 61. szám

üldik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, danai vízállás’ és mindenféle h­i­r­de­tmé­ny­ek’ minél gyorsabb közlésévelj — a’ Sssdíjaditunk terjedel­­m­es’ political ’s rokon tudományé értekezések­kel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közélet­beli jelesebb tünemények’, találmányok’és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. eie Szerkeszd ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. Augustus’ 1.1830. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhoz­­hordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 749. sz. a . Pesten Füskuti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Minden nem hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bénmntes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország. Kegyelmes kir. leirat az országos ta­nácskozások" siettetése iránt. Schnuphagen kanonok-i­; fővárosi, nyitrai és németujvári hírek. Nagy br­i­t­a­n­n­ia. Bővebb tudósí­tások ’s parlamenti viták a’ birminghami kicsapongások felől; a' királyné ismét megsértetik. Francziaország. Píron’javaslata a’ levélposta’ tárgyában; montmagnyi amazonok. Törökor­szág. Látszatos csend a’ fővárosban; szomorú hírek a hadse­regről. Görögország. Fridrik főhg. Athénbe érkezik, s Cam­bridge hg onnan elutazik. Németország. Oroszország. Leuchtenberg hg. császári magasság czímmel ruháztatik fel. Dél am­erik­a. Elegy. Hirdetések. magyar ország* Pozsony, jul. 29. Ma délutáni 1 órakor a’ Blrgos Fő­rendek’ teremében országos elegy­ülés tartatván, követke­ző k. kir. leirat olvastatott fel: „Ferdinandus Primus, Dei gratia Austriae Imperator; Hungariáe et Bohemiae hujus nominis Quintus, Galliciae et Lodom­eriae Hex . Apostolicus; Hex Lombardiae, Venetiarum et Illyriae, Archidux Austriae etc. etc. Serenissime Archidux, Patrue Nobis charissime, Heverendissimi, Heverendi, Ilonorabiles, Spectabiles ac Ma­­gnifici, Magnifici item et Egregii, nec non Prudentes ac Cir­­cumspecti, Fideles Nobis directi! Positivae Articuli 13 : 179% disposition­­innixi, spectata etiam­ benignarum Propositionum Nostrarum, quas in auspiciis Comitiorum horum, Directioni et Fidelitatibus Vestris consignavimus, indole, unice in Re­­gni bonum, legumque effectum directa, nihil Nobis certius pollicebamur, quam quod et illae promte pertractandae, et subin, quae justa suppeterent, postulata et gravamina modo et ordine praeprovocata lege praescripto ad Nos­­ta perferen­­da sint, utcuncta haec intra terminum menti legum corre­­spondentem debite superami valeant. Contra justam igitur banc exspectationem Nostram est, quod obtentu, uti intelligimus, benigni descripti Nostri Hegii de 8­ a Maji a. c. — postea­­quam Comitatus Pestiensis in alterum Ablegatum suum co­­mitialem Individuum etiamnum actioni ad poenam infamiae suscitatae obnoxium­ delegisset — illuc cum eo dimissi, quod obstante muneris illius, sanctimoniae item Comitiorum ratio­­ne, locus individuo illi ad Diaetam non sit, antelatus proin Comitatus alium a labe hujusmodi immunem in Ablegatum deligat, in prosequendo legis illius tramite mora ex ea quam maxime sollicitudine nectatur, ne legali delectus Ablegato­­rum comitialium juri, Comitatibus competenti­, quodpiam ex praevio benigno descripto Nostro praejudicium enascatur. Est cunctatio haec Nobis tanto magis ingrata, quod quem­ ad­­modum ab illo animi Nostri candore, quo felicitatem Regis et Regni exacta quam maxime legum juriumque incolumitate niti semes atque iterum professi sumus, quam longissime abest, ut Comitatus in activitate sua legibus justisque et approbatis consvetudinibus cohaerenter exercenda coarctar­ velimus, ita vicissim dubitare non possimus, Directionem et Fidelita­­tes Vestras illi, quam aetas Majorum, pro ingenuo Gentis charactere, in h­onore decoreque Comitiorum contra questrue, qui hujus generis actionibus subessent, conservando sua sponte sequebatur, curae et providentiae deesse nolle.— Atque eapropter, nulla sane ex superius provocato benigno Rescripto Nostro suppetente justae sollicitudinis causa, Di­rectionem Fidelitatesque Vestras hisce districtim hortamur, ut, quod sui est muneris, pertractationes comitiales, ductu positivarum legum admaturent, et in faciendum temporis com­pendium, omni, qua par est, solertia assiduitateque incum­­bendo, provinciae suae exspectationique illi, ne Comitia haec justo longiustrahantur, respondere satagant. Quibus in reli­­quo gratia et dementia Nostra Caesareo-Regia benigne jugi­­terque propensi manemus. Datum in Imperiali Urbe Nostra Vienna Austriae die 28-va Mensis Julii, Anno Domini mil­­lesimo octingentesimo trigesimo nono. F­er­din­an­dus m. p. Antonius Comes Majláth m. p. Georgius Bar­tal m.p.44— „Első Ferdinand, Isten’kegyelméből ausztriai Császár, Magyar-és Csehországnak e’néven ötödik, Gallicia’ ’s Lo­­domeria’ apostoli Királya, Lombardia, Velencze’ ’s Illyria’ Királya, Ausztria’ Főherczege ’s a’ t. ’s a’ t. — Fenséges Főherczeg, legkedvesebb Nagybátyánk, Főtisztelendő, Tisztelendő, Becsülendő, Tekintetes és Nagyságos, továb­bá Nagyságos és Vitézlő, ugyszinte Nemzetes, kedvelt Hí­veink! Az 1T00/1­13. törvényczikkely’világos rendeletére támaszkodván, tekintvén egyszersmind kegyelmes Elő­adásiaknak, mellyeket ezen országgyűlés’ megnyitásakor Kedvességednek és Hivségieknek átadtunk, egyedül az Or­szág’ javára és a’ törvények’ foganatára irányzott természe­tét, nem igérénk Magunknak bizonyosabbat, mint hogy azok készséggel tárgyaltatni, ’s azután, a’ melly igazságos kivánatok és sérelmek volnának, a’ felidézett törvény által kiszabott módon és renddel úgy lógnak Előnkbe terjesztet­ni, hogy mindezek a’törvények’ értelmének megfelelő ha­táridő alatt kellőleg elvégeztethessenek. Ellene van tehát ezen igazságos várakozásunknak, hogy, mint értjük, i. e. május’ Skáról — miután Pest vármegye egyik országgyűlési követévé most is becstelenség’ büntetése végett indított per alatt lévő személyt választott —­ oda az iránt bocsátott ke­gyelmes királyi Leiratunk’ tárgyában, hogy, ellenállván azon hivatalnak és az országgyűlés’ szentségének mivolta, ama’ személynek az országgyűlésen helye ne legyen, kö­vetkezőleg a’ felnevezett vármegye más, illy szennytől ment követet válasszon, azon törvény’ösvényének követése legfőképen a’ miatti aggodalomból halogattatik, nehogy a’ vármegyéket országgyűlési követek’ választásában illető törvényes jogra előbbi kegyelmes Leiratunkból valamelly sérelem háruljon. E’ késedelem Ránk nézve annál kedvet­lenebb, mivel valamint lelkünk’ őszinteségétől, mellyel a’ Király’ és az Ország’ boldogságát legfőképen a’ törvények’ és jogok’ teljes épségén alapulni több ízben vallottuk, igen távol van, hogy a’vármegyéket a’ törvényekkel ’s igazsá­gos és helybenhagyott szokásokkal megegyező hatóságok’ gyakorlatában korlátozni akarjuk, úgy viszont nem kétel­kedhetünk, hogy Kedvességed és Hivségtek azon gondos­kodást és óvatosságot, mellyet elődeik’ kora, a’ Nemzet’ nemes characteréhez képest, az országgyűlés’ becsületének ’s díszének, mindazok ellen, kik illynemű perek alatt vol­nának, fentartásában önkint követett, elmulasztani nem akarják.— ’S ugyanazért, felhívott kegyelmes Leiratunk­ból valóban nem lévén semmi ok méltó aggodalomra, Ked­vességedet ’s Hivségteket ezennel szorosan intjük, hogy kötelességükhöz képest, az országgyűlési tanácskozásokat, a’ fenálló törvények’ vezérleténél fogva, siettessék, ’s idő­­gazdálkodás’ eszközlésére minden kellő serénységgel és szorgalommal törekedvén, tisztüknek ’s azon várakozásnak, miszerint az országgyűlés kelletinél tovább ne húzódjék, megfelelni iparkodjanak. Kikhez egyébiránt cs. kir. ke­gyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Költ Bécs bi­rodalmi fővárosunkban Ausztriában, julius hónap’ 28dik nap­ján , 1839dik évben. — Ferdinánd s. k. Gróf Majláth Antal s. k. Bar­tál György s. k.44 Veszprém, jul. 26. Ma délelőtti 11 órakor szenderült a’ boldogabb élet’ nyugtató karjai közé st. Schnuphagen György székes­egyházi kanonok, főesperes ’stb., ki 1776. évi april. Ildikón Pápán született. Nyolcz évig vezeté ő a’ veszprémi egyházmegye’ papnövendékit a’ keleti és görög nyelvek’ ’s ezek’ segedelmével a’ szent könyvek’ üdvhozó igazságainak ismeretére, ’s olly buzgalommal ’s — mert az őszinte buzgalom ritkán gyümölcstelen—olly sikerrel, hogy megyéjének számos jeles szentirást­ értő tagokat ajándéko­zott. Háladólag őrzik szivükben emlékezetét számos tanítvá­nyai. És méltán, mert Schnuphagen nemcsak jeles papta­nító, hanem e’ mellett egyike a’ legbuzgóbb lelkészeknek, legügyesebb néptanítóknak, és legjótékonyabb emberbará­toknak hunyt el. Tanúja ennek Somlyó-Vásárhely, hol a’ boldog emlékezetű 180901 egész 1832ig viselé az édes ugyan, de terhes lelkészi hivatalt. Saját nemes szellemét lehelé ő át híveibe, kik mint atyát tisztelék, szereték.­­ Jótékonysá­gát hirdetik az áldásaiban részesült számos növendék-papok, kiknek több évig főigazgatójok, egyszersmind atyjok, ta­­nácsadójok, oktatójok, szóval mindenük volt; hirdetik ama’ számos tanuló ifjak, kiket élelemmel és ruhával ellátva, a’ szépművészetekre saját költségén taníttatott ’s a’ tudomá­nyok’ titkaiba személyesen is avatgatott; hirdetik a’ „Dá­­niel“-ról nevezett helybeli árvaház’ növendékei, kiknek szinte egy ideig főgondviselőjök volt,’s kiknek szemeiből a’ világ’ részvétlensége által facsart könyeket olly vigasztaló atyai nyájassággal tölté ki; hirdetik a’ szegények, kik hoz­zá mindenkor bizodalommal járultak, ’s kik őt mindenkori kész segedelmezéseért porában is áldják; hirdeti ezt vég­rendelésének minden pontja is. Ha valaki, ő bizonnyal mél­tó , hogy áldott emlékezete a’ később kornak átadassák; hogy midőn ismerői nem leendnek is, tudja a’ haza, mit birt ’s vesztett Schauphagenben! Sz. I. Budapest, jul. 27. Budapesten ’s vidékin folyvást szá­razság uralkodik! E’héten néhányszor beborult ugyan az ég, de a’ rögtön támadott szél csakhamar megsemmíté az esőt óhajtók’reményit. E’ nagy hőséggel párosult szárazság, az iszonyú hernyópusztítás után, igen ártalmas volt a’ gyü­mölcsre nézve. Cseresznyét alig lehet e látni a’ két fővárosban, szépet pedig épen népi, ugyanollyan kevés volt a’ meggy is, a’ kajszi baraczk pedig olly silány ’s éretlen, hogy épen nem támaszthat vér-és étvágyat.— Tapasztalt időismerők igen szigorú telet jósolgatnak e’ rendkívüli hőségből. Gel­lérthegyen egyetlen zöld fűszálacskát sem láthatni. A’ hideg Duna-fürdőt annyi ember látogatja, hogy délutánokon fele is alig részesülhet e’ kellemes enyhülésben a’ látogatóknak, és sokan hoszas izzadás után, megunván a’ várakozást, fürdés nélkül kénytelenek távozni; jövő évre megbővítni szándék e’ hasznos fürdőintézetet.— E’ napokban borzasztó gonoszság történt fővárosink közt: egy ó-budai gazdag disz­­szerárushoz ugyanis dús öltözetű urasági szolga bérkocsin menvén, meghivá őt, mint mondják, urához drága diszsze­­rekkel, azon megjegyzéssel, hogy urasága ószerü foglal­­ványu gyémántokat szándékozik újabbért kicserélni, vagy pedig az ócskát eladni ’s aztán újat vásárlani. A’ zsidó tehát díszszereket ’s pénzt is vitt magával, hogy egyik vagy má­sik után alkut köthessen. Távoztakor nem monda meg az őt hivató uraság’nevét’s lakját, hanem csupán annyit szá­la, miszerint egy óra múlva vissza fog térni,’s azért cselédet is vitt magával, (mivel az asszony azelőtt egy nappal ér­­kezék vissza gőzösen Bécsből) azon szándékból, hogy azzal majd egyúttal haza viteti uti málháját a’ hajóról. Ez mintegy reggeli 9 óra tájban történt. A’ cseléd délig be­kerüléssel vá­rakozott a’ hajónál; ekkor azonban visszatért Ó-Budára, gaz­dáját is visszatértnek gondolván. A’ zsidó mindazáltal vég­kép elmaradt. Neje tüstint zajt támaszta, mert mintegy 40 — 60 ezer forint volt férjénél pénzben ’s díszmüvekben, de néhány napig minden kutatás süker nélkül maradt; f. hó’ 26dikán mindazáltal, mind mondják, a’ budai városmajor­ban találtak a’ szerencsétlennek holttestére. A’ gonoszte­vők tehát, mint gyanítható, gyilkolással fejezők be rablásu­kat; hir szerint mindazáltal már nyomukban van a’ hatású»­. Nyitrai alsó járás, jul. 16. Régen nem tudósítottam kegyedet gazdasági körülményünkről ’s állapotunkról. Úgy emlékezem, a’ tél’ végén hagytam el időszaki tudósításomat tehát most ott kötöm össze fonalamat, hol elakasztottam* ’s a’ mennyire tudom a’ következő kisded chronographiát híven adom. A’tavasz olly kellemben ütötte föl sátorát vidé­künkön, a’ miilyenben azt csak várni lehete. Mihelyt a’ tél a’tavaszi időszakba messze benyújtott lábát vidékünkről el­húzta, azonnal szemlátomást bujt ki minden, mi a’ föld’ sö­tét gyomrában telelt, ’s rövid idő múlva zölddel borított lön minden, ’s a’ megunt télnek csak őszi vetéseinken ittott hagyott nem kedves nyoma volt látható. Tavasz’ kezdetétől a’ nyár’ kezdetéig több eső járt az elégnél, mi a’ széna­kaszálást nem csak hátráltatta, hanem a’ Vág és Nyitra melléki réteken meg is semmítette ; mert ezeket—az alan­tabb fekvő szántóföldekkel együtt — az árviz elborította, mi ugyan elég kedvező volt halakra, békákra ’s egyéb vizigná­tokra, de szomorú a’ gazd­ikra, kivált olly gazdákra nézve kik szénát egyedül a’ természet’ változékony kedélyére ha­gyott rétjeiktől várnak, ’s mesterséges takarmányt nem ter­mesztenek. Mihelyt a’ — szinte megunt — esőzés megszűnt a’ tavasz azonnal nyárrá melegült; ez terményeinket eleinte­ hirtelen növesztő, később pedig hirtelen érleszté, mi a’ gabonánál szemszorultságot okozott. Jelenleg, mintha ta­vaszkor a’ természet az esőt egész az utolsó csöppig kiön­tötte volna, olly szárazságban élünk, az esőt Inában vár­juk, hiában óhajtjuk. Földünk mód nélkül kiszáradott, ’s olly hasadékokra repedezett, hogy azokba ökleinket dug­hatjuk. Por lep mindent, mert a’szelek szünetlenek. Csal­nak minden olly jelek is, mellyekből ezelőtt esőt biztosan jövendölénk, már a’ felhőket is, mellyek fölöttünk néha elrepülnek, hajlandók vagyunk csupaszáraz por­felhőknek tartani. De még egyéb csapásokban sem szűkölködünk. Nálunk is, mint — hírlapok szerint — sok más helyeken, a’ cserebogarak és hernyók a’ gyümölcsfákat annyira el­pusztították , hogy azoknak egy része elszáradva lombtalan téli alakban suhog a’ szelek között, másik része pedig má­sod ízben igyekszik magát belombozni, mi a’ nagy száraz­ság miatt nehezen halad. Marhadög is kezd itt ott mutatkoz­ni. Ezen előadott viszonyaink’ következésében gazdasági állapotunk ez: őszi ’s tavaszi gabonánk szalma szerint a’ középszerű termésnél jobb , de alkalmasint rósz fizető lesz, mert az őszi üszögös, a’ tavaszi szorult szemű, a’ tengeri, burgundiai répa ’s burgonya lankad, fonnyad, ’s ha m­ég a’ szárazság soká tart, tönkre is jut; széna — kivált jó — ke­vés, sarjához kétes a’ remény, gyümölcs úgy szólván sem­mi. Bár e’tudósításom kedvezőbb leendhetett volna! (ismert.) -p-Néme­tuj vár, jul. 20. Szomszéd fürdőhelyünk Sós­kút különös élénkséget mutatott e’ napokban. 13án ugyanis nagy számú vendég sereglett össze Szombathely’, Kőszeg’, Sz.-Gotthárd’vidékéről, sőt a’ szomszéd Steier honból is, ré­szint egészségük visszaállítása, részint ide gyűlt ismerőseik’ ’s rokonaik’ körében élvezendő társaság­ örömökben része­­sülhetés végett. Emelé e’ fürdőhely’ kellemeit ’s becsét mostani tulajdonosa gr .­Zichy Károly ur, több szépítéseken ’s csinosításokon kivül czélszerű intézkedések által az ás­ványos viznek javulását annyira eszközölvén, hogy ez a’ rohitsi vizen kivül legtarthatóbbnak é s legtávolabbra szállít­­hatónak bizonyodék, ’s valóban ezernyi üveggel széllyel­­hordatik hazánk’ távolabb vidékeire is. Ujdon állíttatának föl itt az ősforrás’ közelében, mellynek gyógyerejét már a’ rómaiak is ismerték, különös fűtéssel ellátott társasági ká­dasfürdők ’s hideg csepfürdők, mellyeknek ünnepélyes megnyitását 14ikén reggeli 5 órakor hirdeték a’ taraczk-dur­­rogások, minden fürdővendéget mozgásba hozva. 10 óra­­kor a’ házi kápolnában kis mise szolgáltatók ’s az itteni fürdőhangászkar’ kíséretében szivemelő zengedezéssel éne­­kelteték az ,,Im­arezunkra borulunk 44, itt talán most legelő­ször anyai nyelvünkön. Az e’ napon mintegy 300-zal szaporo­dott vendégkör’ társas mulatója különösen fűszerező az étte­­remekbeni ebédet. Asztal után egy rész vendég a’ lövész pályát, mások pedig egyéb mulatóhelyeket látogattak meg. 5 órakor isméti mozsárdurrogás jelenté az uj fürdők’ meg­nyitását. E’fürdők’ első jövedelme ’s egyéb a’jelenvoltak által tett adakozás. Tárnok Alajos ur’ ügyelete alatt, a’ körmendi ’s baltavári égettek’ fölsegélésire leend fordítva, ’s egy fürdőszoba a’szegények’számára ingyen használhatás­­sal fönntartva. — Érdemlett hála ’s tisztelet azoknak, kik, a’ kényelem’ ringató ölén, szenvedő embertársaikról is emlé­kezni tudnak, és akarnak! A’ magyar egyházi főrend’ személyzeti állapotának ismerete, minden tekintetben, kivált jelen körülményekben érdekes lévén, rövid kivonatban közöljük azt az országos Schematismus, mint egyedüli leghitelesebb kútfő szerint, feltévén biztosan, hogy sok olvasónkra­ nézve, kiknek ke­zei között nem fordul meg, érdekes czikkelyt közlendőnk. A’ magyar ’s hozzá kapcsolt tartományok’ hierarchiája tehát 3 érsektől ’s 24 megyés püspöktől kormányoztatik, kik kö­zül 18 magyarországi, 2 erdélyi, egy horvátországi, 3 tót ’s tengermelléki (diakovári, zengi, körösi).— Szertartásra nézve, az érsekek mind deák szertartásúak, a’ püspökök közül 19 deák, 5 görög, kik közül 3, u. m. nagyváradi, eper­jesi, munkácsi magyarhoni; egy, a’ fogarasi, erdélyi; egy.

Next