Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-11-21 / 93. szám

93d«* szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, duna­­vízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Századunk terjedel­­mesb political ’s rokon tudományi­ értekezések­kel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közélet­beli jelesebb tünemények’, találmányok és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszd ’s kiadja Hajdúfalvi Orosz J­ózsef. Mareiul». 81.1930. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házh­oz­­hordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr Előfizethetni helyben tt’ kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 749. sz. a . Pesten Küskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Minden nem hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. T­artalom. Magyarország. Megjutalm­azás és kinevezések; ország­­gyűlési tudósítások; pozsonyi, fővárosi, debreczeni, kunhegyesi és torontal-csókai hírek. Nagy bri­tan­n­ia. Részlelek a n­e­v­­porti lázadás felől; hatósági tanakodások az uj tanításterv’ tárgyá­ban. Ilajóhadi erő a’ Levanteban. F­ran­tz­iao­rszág. Biztosító rendszabályok a’ főváros’ nyugalmára nézve. Orléans kir. hg. Toulonba érkezik ; nyilványos tisztviselők’ állapotja. Spanyol­­ország. A’ éortesülések nov. 26káig elhalasztatnak. Elegy. Kereskedés és ipar. Gödi burgonyatenyésztés; pesti novem­beri vásár; erdélyi bányaszügy; gyapjukeret. Ik­idet­es. Magyarország. Öcs. ’s ap. kir. Felsége Dolezsálek Antalnak, a’ pesti vakok­ intézete’ igazgatójának, „Útmutatás, mikép kelljen vak gyermekekkel legkisebb koruktól kezdve czél­­szerűleg bánni“ czímű munkájáért, mellyet kérelmére a’ m. kir. Helytartó-Tanács az országban divatos­ nyelveken kinyo­matott ’s a’lelkészek közt ingyen kiosztatott, 100 pgö­l­rt aján­dékot méltóztatott legkegyelmesebben adatni. (Om­. n. P. Z.) A’ amélt. magyar kir. udv. Kamara a’ vich­odnai ka­­mar. megürült erdésztisztségre Jambrich Jánost, eddig elő poddubnai alerdészt, munkás és dicséretes szolgálata’ te­kintetéből , alkalmazta. . . Pozsony, nov. 19. A’ múlt heti országos ülések tár­gyai közül azok, mellyekre jelen közleményünk szorítko­zik, következők: I. Üzenete a’ Kir. és Iliinek a’ mélt. Fe-Rihez a’mult 1832/6-diki országgyűlésen fentartott val­lásbeli nehézségek’ és súlyok’ tárgyában. Tanács­kozásba vétetett a’ f. h. tlkei országos ülésben, ’s a’ kerü­leti szerkesztés meghagyatván, másnap átküldetett a’ főren­di Táblához. A’ t. kir.­ és Alt. ezen üzenetben emlékeze­tükbe hozzák a’mélt. Fe­lldnek, egyenkint előszámlalva, a’ vallásbeli súlyokat, nehézségeket és kivánatokat, a’ mely­­lyeknek fölterjesztésében a’ felső Tábla már megegyezett; a’ mennyiben pedig azok iránt a’ köz megegyezés még elérve nincsen, ez alkalommal ismét megfontolásuk alá megegyezés végett terjesztik, a’ hozzá mellékelt felirás- és törvényjavaslattal együtt, melly utóbbiban, a’ bécsi ’s lintzi békekötések’ alapján, az 1790: 20. tör­­vényczikkelynek következő pontok szerinti bővítése és ille­tőleg módosítása foglaltatik: 1. A’ vallásbeli reversálisok, vagyis a’ születendő gyermekeknek milly vallásban nevel­tetése iránti kötelezések erőnélküliek legyenek, ’s az azok’ tekintetéből akár eddig eredeti ’s még függőben lévő, akár ennekutána támasztható mindennemű vallásbeli követelések teljesen és tökéletesen megszüntettessenek. 2. A’ vegyes házasságból származott mindkét nembeli gyermekek atyjok’, a’ törvénytelen születésű gyermekek anyjok’, a’ talált gyer­mekek végre gondviselőik’ vallásában neveltessenek, a’ 18dik esztendőt meghaladván pedig, szabadságukban álljon, azon vallást követni, mellyet meggyőződésök szerint lelki­­esméretök’ megnyugtatására legalkalmatosabbnak itélende­­nek. 3. A’ cathol. vallásból az evang. vallásra ’s viszont átmenni kívánó ebbeli szándékát az illető polgári törvény­­hatóságnak bejelenteni tartozzék. Illy esetben a’vármegyék ’s külön portákkal biró kerületek első közgyűléseikből, a’ városok pedig tanácsüléseikből vegyes küldöttséget rendel­jenek , melly a’ végzés’ hozatalától számítandó 15 nap alatt eljárni, ’s ha az átmenni kivánó kijelentett szándékában megmarad, számára bizonyságlevelet, hogy a’ kivánt val­lást minden akadály nélkül azonnal gyakorolhatja,nyomban kiadni köteles legyen. A’ küldöttség tudósítván eljárásáról a’ törvényhatóságot, tudósítása az 1790: 26. törvény’ 16. §-á­­nak rendeletéhez képest : Felsége’ elébe tudomány végett fölterjesztessék. 4. Az evangelicusok’ templomaiba oda kü­lönben se’ meg nem hivott se’ nem édesgetett más vallású­­ak’ járása, az evang. lelkipásztorokra nézve törvénnyel tiltott ’s fenyíttetni is rendelt csábítási véteknek ne tartassák. 5. A’ catholicusok’ gyermekeinek az evang. iskolák’ gya­korlása, ugyszinte mind az evang. mind a’ cathol. ifjúság­nak a’ külföldi — az ausztriai birodalmon kívüli — iskolák’ látogatása engedtessék meg, egyszersmind szabadságukban álljon a’cathol. szülőknek, gyermekeik mellett evang. ne­velőket tartani. 6. A’ vallásos kérdés alatt lévő házastársak’ recopulatiója tiltassék meg, —azon lelkipásztor pedig, ki a’ házastársak’ esketését, tudva, az 1790: 26. t. ez. 15. §-ának rendelete ellen, végrehajtotta, mint hivatalával visz­­szaélő, a’ köz­polgári törvények’ útján vonassák feleletre. 7. Az 1790: 26. t. ez. 5. §-a’ ellenére az evangelicusok abbeli gyakorlásuk’ szabadságában, hogy elemi ’s grammaticalis is­kolákat mindenütt, hol szükségesnek látandják, előleges fel­sőbb engedelem nélkül állíthassanak, ne legyenek korlátol­va. 8. A’vegyes házasságból eredeti válóperekben, ha a’ per­lekedő felek az ágytól és asztaltól örökre elválasztatnak, ezen elválasztás által az evang. részre nézve a’kötés is felbontott­nak tekintessék, és szabadságában álljon, uj házassági szö­vetségre lépni. Azonban az 1790: 26. törvény’16. §-a által a’ hasonló válóperekre nézve megállapított bíróság’ hatósága ne terjedjen ki olly esetekre, midőn a’ házasságszerzés’ alkal­mával evang. valláson volt mindkét házastárs közül vala­melyik a’valóper’ lefolyta alatt, vagy épen az elválasztási ítélet után kath. vallásra tér; illy áttérő sem a’ már megho­zott ítéletre, sem a’ per’ folyamatára nézve változtatást, vagy a’ már lefolyt pernek az említett bíróság előtti megújíthatását ne következtethesse. 9. Az egyházi személyek’ és tanítók’ fizetésére 's bárminemű egyházi épületek’ felállítására ’s igazítására az evangelicusok és viszont a’ catholicusok egy­másnak nem köteleztethetnek; ott azonban, hol az e’ végre szükséges költségek köz jövedelmekből gyűjtött községi pénztárból létetnek, az illy jótéteményben mind a’ catholi­cusok mind az evangelicusok kölcsönös arányosságban ré­szesüljenek. 10. Az 1790 : 26. törvény 1 8. §-ának rendelete a’ hivatalok’ betöltése iránt a’ szabad királyi városokra is vi­lágosan ki terjesztess­ék. 11. Az evangelicusokat vallás’tekin­tetéből a’ lakóságtól vagy mesterségek’ űzésétől eltiltani ne legyen szabad, és minden e’ részben netalán fenálló ellen­kező szokás, határozat vagy rendelet eltöröltetvén, az ellen­szegülők az 1790: 26. törvény’ 12. §-ában kitett minden egyes esetben különkülön megveendő büntetés alá kerülje­nek. 12. A’ megürült telekbe költözött evangelicusok a’ ca­­tholicus, és viszont a’ catholicusok az evangelicus egyházi személyek’ fizetésére nem köteleztethetnek. 13. Olly he­lyeken, hol elválasztott temetők nincsenek, a’ temető’ használása az evang. és cathol. vallásuakra nézve közös. 14. Az 1790: 26. törvény’ 14. §-ának rendelete megszüntetvén, az evang. vallás’ szabad és nyilványos gyakorlatai tárgyazó törvények Horvát-, Halmát- és Tótországra is kiterjesztes­senek. 15.­­ Felsége a’ magyar ezredeknél az evang. val­láson lévő katonák’ tekintetéből evang. tábori lelkészek’ al­kalmazásáról is kegyelmesen gondoskodni méltóztassék.— II. Ü­zene­te a’ KK. és RRnek a’ katonai kihágások’ tárgyában. Átküldetett a’ mélt. Fő-RRhez a’ f. h. 12kei or­szágos ülésből, az illető felírás- és törvényjavaslattal együtt. Ez utóbbiban a’ t. RK. és RR. a’ katonai kihágások’ megzabolázására ezeket vélik határozatoknak: 1. Polgári személyek ellen tettel vagy szóval végbevitt sértéseken kívül kihágásnak tekintessék, ha a’ katonai Rend által a’ törvény­ben határozott illetőségen túl valami kizsaroltatok. 2. Zsaro­lások’ eseteiben a’ törvényes illetőségen túl kizsarolt holmik’ illendő árát megtéríteni, a’ zsaroló elleni követelés’ fenma­­radása mellett, a’kir. kincstár legyen köteles. 3. Kihágás­nak tekintessék, ha a’ katonai Rend olly dolgokba avatko­zik, mellyek’ elintézése a’ polgári hatóság alá tartozandó, avvagy olly személyekre nézve, kik hatósága alatt nincse­nek, felsőbbségi jogot vagy bíráskodást bitorol. 4. A’ka­tonai illy kihágások’ minden eseteiben, az illető tisztviselő­nek szoros kötelessége legyen, a’ feladott esetet, eziránt kiküldetést sem várván, nyomban megvizsgálni ’s a’ tör­vényhatóságot tudósítani. 5. A’ törvényhatóság elintézést mindenek előtt rövid uton az illető katonai parancsnoktól sürgessen; ellenkező esetben azt a’ magyar kir. Helytartó- Tanács’ útján szorgalmazza. 6. Polgári személyek ellen tet­tel vagy szóval elkövetett sértések’ eseteiben a’ panasz ve­gyes bíróság által előrebocsátandó vizsgálat után igazságo­san intéztessék el, ha pedig az nem sikerülne, vagy a’ vizsgálatból olly súlyos vétség jőne ki, melly rövid utoni elintézésnek tárgya sem lehet, illy esetben az illető kato­nai bíróság által a’ katonai törvények szerint elégtétel szol­­gáltassék ki. 7. Az illy személyes sértések’ eseteiben a’ büntetés, melly cassatio és várfogság is lehet, a’ vétség’ fokozatához képest szabassék meg. 8. Nemkülönben a’ vét­kesnek talált katonai személy’ tulajdon javaiból megtérí­tendő károk, orvosi költségek, a’ testi sérelembér ’s a’ vér­díj is a’ körülményekhez képest megitéltessenek. 9. Az ítélet a’ sértett féllel az illető polgári hatóság’ útján a’ vég­rehajtás előtt közöltessék; azon esetben, ha azzal megelé­gedve nem lenne, a’ felebbvitel szabadságában állván, a’ felsőbb bíróságok’ ítéletei is, szinte végrehajtás előtt, a’ fen­tebbi után tudtára adandók. 10. A’ tettleges katonai szol­gálatban álló fő-vagy altisztek, nemkülönben a’ közvité­zek is, a’fen előadott módon ugyanazon rend szerint vé­tessenek ítélet alá; mindazáltal ha a’ sértő katonai sze­mély akár ingó, akár ingatlan, a’ polgári hatóság alá tar­tozó értékkel bírna, és a’ sértett fél ellene polgári itélő­­szék előtt, a’ polgári törvények szerint, magány keresetet ámasztani inkább kívánna, ezen esetben a’ sértő katonai személy a’ polgári törvényszék előtt törvényt állam­ köt­­­es legyen. 11. Azon katonai fő- és altisztek, kik akár nyugpénzzel vagy érdemjellel, akár a’ nélkül, de katonai characterek’ megtartása mellett, a’ szolgálatból kiléptek, nemkülönben a’ kegyelempénzzel elbocsátott közvitézek is, mind személyes sértések’, mind egyéb kihágások’ ’s vétsé­gek’ eseteiben, azon polgári hatóság által ítéltessenek, melly­­nek körében letelepedtek, vagy fekvő értékkel birnak, és csupán azon esetekben állíttassanak a’ katonai bíróság’ elé­je, ha cassatiót, vagy nyug- vagy kegyelempénz’ vesztését maga után vonható nagyobb vétséget követtek volna el. 12. A’ katonai szolgálatban álló személyek, tisztán katonai viszonyaikra, ugyszinte — az 1791: 56. törvényben foglalt eseteken kivü­l — minden egyéb vétségekre nézve, polgári helyzeteikre való tekintet nélkül, mind önmagok, mind fe­nségeik és kiskorú gyermekeik , ha állandóan sehol letele­pedve nem lennének , végre a’ szolgálatban levő katona­tisztek’ cselédjei is, ha különben katonák, a’ katonai ha­tóság alá tartozzanak. 13. Ha polgári személyek által elkö­vetett valamelly vétekben katonai személyek lennének ré­szesek, és az eset’ szövevényes volta miatt a’ vétkesek’ kü­lönválasztása által az itélethozás nehezíttetnék, illy esetben a’ katonai személyek, polgári társaikkal leendő megítélés végett, a’ polgári bíróságnak adassanak által. 14. Az ideig­­leni szabadsággal elbocsátott katonák szabadságuk’ ideje alatt elkövetett minden vétségükért az illető polgári hatóság által biráltassanak.— III. Második válasza a’mélt. Fő- RRnek a’jelen országgyűlési költségeknek sza­bad ajánlásképen a’ nemesi Rend általi viselése’ tárgyában. Átküldetett a’ t. Kir. és RRhez f. h. ilkén. Azokra nézve, mik a’ kivetés’ kulcsának az országgyűlési testület általi megállapítása ellen hozattak fel a’ t. KK. és RRek’ adik üze­netében, megjegyzik a’ mélt. Fő-RR., hogy előbbi vála­szuknak a’ t. KK. és RR. egészen különböző értelmet lát­szanak tulajdonítani, midőn azt mondják, hogy a’ kérdés­ben forgó költségeknek a’ vármegyék között igazságos a­­ránnyal leendő felosztásáról az országgyűlési testület’ ren­delkezésének okát és helyét nem látják; — „mert — a’ vá­lasz’ szavai szerint— nem oda czélzott a’ mélt. Fő-Birdek* szándéka, hogy a’költségeknek a’ megyék közötti felosz­tására arány szabassék, hanem hogy a’ kivetés alá tartozan­dó mind személyek mind tárgyak, a’ múlt országgyűlési költségek’ kivetésében tapasztalt azon különböző gyakor­latnak, melly szerint egyik megyében ollyatén személyek és tárgyak rovattak meg, mellyek a’ másikban minden meg­­rovatás nélkül hagyattak, ’s mutatkozott egyéb többféle a­­ránytalanságoknak megszüntetése’ tekintetéből határozottan kijeleltessenek, ’s ezen egyedül az igazságon alapult kíván­ságnak akár az ujabbi összeírásnak terhes és költséges, akár a’ jelen országgyűlési költségeknek is csekély voltá­ból merített okoskodások annál kevesbbé állhatnak ellent, minél tagadhatlanabb, hogy a’ kölcsönös igazság’ elhatáro­zásában sem a’ felhozott összeírásnak — habár ez az utób­bi tanácskozások’ eredményei szerint szükségesnek mutat­koznék is — terhes és költséges volta, sem a’ fizetendő summa’ kisebb vagy nagyobb mennyisége tekintetbe nem jöhetnek; — továbbá noha az 1807dik évi országos sege­delem a’jelen ajánlattól nemére nézve különbözött is, ez azonban a’ fizetésnek igazságos aránnyal kellő viselésére nézve magában semmi különbséget nem foglal, arra ellen­ben, hogy a’ mélt. Fe-Rvek’ kívánsága szerint a’ fizetés’ el­vei ’s a’ megrovatandó tárgyak az országgyűlési testület ál­tal határoztattak el, nem csak az 1807dik évi, de az 1792- dik esztendő óta ajánlott országos segedelmek’ alkalmakor történtek elegendő példát nyújtanak.“ A’ mi pedig ezen költségek’ megvételére nézve a’ t. KR. és RR. által javas­lott szóbeli per’ útját tárgyazza, ez iránt imigy nyilatkoz­nak a’mélt. Fő-RRek : „Valamint egyrészről nem­csak tagad­hatatlan, hanem már több illyetén bírói eljárásoknak hasz­nálatából merített tapasztalásból is bizonyos az, hogy az illető tisztviselőknek és ítélőszékeknek törvényszabta szigo­rúsága mellett a B­t. KK. és áll. által megelőztetni kívánt ön­kényes fizetésbeli késedelmeskedés az utóbbi alkalommal használt rendes törvénykezés’ útján is czélszerűleg távoztat­­h­atnék, úgy más részről a’ fenálló törvénykezés’ szellemé­vel is összeegyeztethetőnek nem látszik , hogy midőn a’ szolgabiró a’ rendes per’ útján is csak határozott summáig biráskodhatik, akkoron annak a’ summás szóbeli per’ utján biráskodhatása határozatlan summáig terjedhessen.“ — Mind­ezen tekintetekből a’ mélt. Fő-RB. előbbi válaszukban ki­jelentett javaslatukhoz tovább is ragaszkodnak. Pozsony, nov. 20. A’ haza’ több városában tett mű­vészi utazásában e’ napokban hozzánk érkezett Rózsavölgyi Márk nagy hírű hegedűjátszónk ’s dicséretesen ismert hang­­műszerzőnk. Pesten, Győrött, Pápán, Szombathelyen tárt karokkal fogadtatott ’s igen számosan látogatott hangverse­nyeiben köz lelkesedést tudott hallgatóiban gerjeszteni, kik őt elhalmozák tetszésük’ és részvétök’jeleivel. Rózsavölgyi, mint tudva van, egészen eredeti a’ mi nemzeti tánczmuzsi­­kánk’ szellemének felfogásában és előadásában, ’s azon hangok, mellyeket ő illy alkotó merengéseiben műszerén előidéz, gyakran olly egészen viselik magokon a’ magyar bélyeget, hogy hatásuk minden honi fülre és kebelre ellen­állhatatlan. Jövő vasárnap legelső és fő versenyét adandja a’ nemes megye’ tanácsteremében, ’s a’ netalán előfordul­ható darabok közt előre is figyelmeztetjük a’ közönséget „Távozás“ czimű „fellengős magyarjára“, az „ügyvédvizs­­gálati­ magyarra“, melly a’ kir. Tábla’hites jegyzőinek egye­­temleg van ajánlva, a’ két „gergenesi csárdásra“ ’stb, mellyek az említett helyeken legnagyobb hatással játszat­tak általa. a honunk’ növendéke ’s nemzeti érzelmeinkhez szól, meg fogjuk e tőle szives részvételünket tagadni. A’ mint halljuk, időnk első zongora-hangásza ‘s kedves hazánkfia Liszt a’f. h. végével Pozsonyba szándékozik jönni, ’s itten néhány hangversenyt adni, — melly hit a’ mű­veit közönség által bizonyosan örömmel fogadtatik. Budai nőegyesület. Nemzeti intézetinkre tett ha­zafi áldozatiról olly dicséretesen ismert mélt. gróf Buttler János cs. kir. kamarás ur legközelebb a' szenvedő emberi­ség’ oltárára is 1000 pengő forinttal áldozott olly czéllal, hogy rajta a’ nőegyesületileg felállított gyámházban egy sintő nőszemélynek ápolására tervszerinti ágy örök időre alapíttassék. E’ nemes alapítvány — magas alapítójának nevét viselendő — szíves hálaörömmel fogadtatván, jótékony rendeltetésére fog fordíttatni. Az egyesület’ rendeléséből annak titoknoka Külkey Henrik: Budapesti elegy. Az árviz által károsultak’ szá­mára újabban küldöttek: Pozsega megye 2 frt, Temes me­gye 209 frt 13 frt, Csanádmegye 25 frt, Gegö Elek „Az egyeneslelkű hivatalviselő“ czimű munkájából 20 frt pengő­ben.— Beriot, hires művész a’ hegedű­­, e’ napokban Pestre fog érkezni é s néhány hangversenyt adand; a’ műértő kö­zönség előre örvendhet a’ ritka élvezetnek. — Kohn nagy-

Next