Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-02 / 1. szám

lett szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’,,pénzkeret’, piaczi árak’, duna­­vízállás’és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Századunk terjedel­­m­es­ politicai ’s rokon tudományi értekezések­kel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közélet­beli jelesebb tünemények’, találmányok’ és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti ’s kiadja Balásf­alvi Orosz József. Januar. 3. 1940. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhoz­­hordással 4 p. fz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 749. sz. a., Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Minden nem-hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország. Kinevezések: t. Sáros vármegye’ Rendes és Ocskay Antal kassai püspök; fővárosi és zágrábi hirek; magy. tud. társ. Ausztria; eszmélkedései több­féle franczia viszonyokról. Nagybritannia. A’ térdszalag­­rend a’ hölgyek’ számára; ínség Izlandban; a’ chinai kormány’ folytatja szigorú rendeleteit a’ mákonykereskedők ellen. Fran­­cziaország. A’ kamarák dec. 23-án megnyittatnak; Barthé­­lemy holtiglanos kényszerített munkára ítéltetik ; bonapartistai czimboraság’ nyomozásának folytatása; összeütközés az angol és franczia tengerészet közt; Abd-el-Kader’ seregei vissza­vezetnek. Spanyolország. Csatatéri hirek. Portugália. El­e g­y. N­­i r d e t é s e k. Magyarország. A’ rm. magyar kir. udv. Kamara Kaszil Venczelt, a’ rah­ói erdőhivatal’ szerügyelőjét, a’vissói erdőhivatal’ el­lenőrjévé léptette elő; — helyébe pedig Ertzl János vissói szerügyelőt tette át, saját folyamodására, — ’s az ekkép megürült vissói szerügyelő-tisztségre Mer­kl Antal bruszturai első osztályú erdészt alkalmazta; — továbbá Go­­asz dános teplicskai kamara kerületi erdészt, saját kérelmére , hason­ló minőségben Ipolyticzára helyezte át, —’s helyébe Tep­­licskára Mocsári­ dánost, a’ k. erdőfelügyelőség’ díjas gya­kornokát, mozdította elő. Múlt hónap’ 25-én hunyt el­­.­Szombatban Kvassói Kvassay Francziska, néhai Petheöfalvai Szovics Lőrincz’ el­maradott özvegye, nagymélt. Székhelyi :Majláth­ György, Sz. István ap. kir. rendje’ középkeresztese , cs. kir. val. bel. titkos, egyszersmind magyar kir. helytartósági taná­csos, országbírója, hétszemélyes táblai közbiró ’s Hont ügyei főispány ur’ hitvesének, Felséges Császárné, Király­né’ palota- és csillagkeresztes-rend’ dámájának szeretve tisztelt édes anyja, rövid betegeskedése’ következtében a’ haldoklók’ szentségei’ fölvétele után, életének 77-dik évé­ben. A’ boldogultunk hideg tetemei m. hó’ 28-án Nyitra vgyében Könyökön lévő nemzetségi sírboltba tétettek ; az engesztelő áldozatok pedig f. h. az említett helyen, úgy Petheőfalván, Nagy-Szombatban ’s több más helyeken fog­nak tartatni. ■j­Eperjes, dec. végén. Nemes Sáros megye’múlt havi közgyűlése’ alkalmával többek közt olvastatott főtiszt. Ocskay Antal kassai megyés püspök ő mltgának e’ megye’ Rendeihez intézett következő, szint annyira nyájas, mint jótékony tartalmú levele : „Tek. KK! — A’ halandók’sorsát bölcsen igazgató Mindenhatónak imádandó gondviselése ál­tal a’ nagy terjedelmű kassai megyének egyházi kormányá­ra meghivatván, midőn azt e’ mai napon általveszem, ele­venen és teljes mértékben érzem főpásztori hivatalom’ fon­tosságát, és az azzal egybekapcsolt szent kötelességeknek terheit, de ezek’ súlya alatt is örömérzelmek hatják meg keblemet; mert azon édes kapcsok, m­ellyek engemet azok­hoz , kiket a’ mindenek’ alkotója főpásztori gondviselésem alá rendelt, eddig is csatlottak . Felséges Urunknak , ha­zánk’ boldogító atyjának határtalan kegyelme által jelenleg egy újabb­’s gyöngédebbel gyarapíttatván,’s ama’nagy ha­tékonyságú szent kötelezésnél fogva, melly főpásztori vi­szonyokon alapúl, megerősítetvén, életemnek minden pil­­lanatit forrón kedvelt hontársaim’ boldogítására ’s erkölcsi tökélyesítésére szentelhetem. Ama’ legfőbb jónak, melly valamint csak egyedül teheti az egyes halandót valódi bol­doggá, ugy a’ polgári egyetemnek is főtámasza, ’s a’ köz jólét’ alapjának elővitelében munkálkodván, nemkülönben mindazt, mi még életemből hátra vágjon főegyházi ren­deltetésemnek, dicsőn országló Fejedelmemnek, édes ha­zámnak és hontársimnak, kiknek szeretete szivemb ereivel vagyon összeforrva, feláldozván, éltet azon édes remény, hogy buzgó részvét és segélye által főegyházi kormányom­ra bízott megyém’ boldogítására ’s a’ köz jólét’ eszközlé­­tére törekvő tiszta szándékaim valósulni, igyekezeteim­ sikerülni, főpásztori intézkedéssül végrehajtatni, ’s minden előfordulható akadályok teljesen el fognak hárít­atni. — Ezen boldogító remény hajnali fényben sugárzik felém eme’ns. megye’ kebeléből, mellynek láthatárán a’ mennyei gondviselés először láttató velem az éltető napnak ny­ájas sugarait, az annyi virágzó régi lelkes nemzetséggel díszlő, szent buzgalom, valódi műveltség, országló fejedelem iránt tántorítlan hűség, honszeretet, őszinte lelkes szívesség és sok egyéb dicső őseitől hagyományul átvett erényekkel ko­szorúzott Sáros vármegyéből! Azért biztos hitben vagyok, hogy mennyiben kedvelt megyém’javát tárgyazó intézke­déseim, egyházi és polgári ügyeim, segélyt, együtthatást és pártolást kívánnának, azt e’ nemes megye’ törvényes ha­tóságában ’s mindenkoron dicsőn kitüntetett buzgalmában minden körülmények között annál bizonyosabban fel fogom találni, minél hatékonyabban éleszti keblem’ minden indu­latát, ’s munkálkodásim’ minden ágazatit mindaz, mi a’ forrón kedvelt Sáros megye’ díszét, boldogságát’s virág­zását fentarthatja és gyarapíthatja; sőt csak akkor tartan­­dom magam­ boldognak, ha ezek’ eszközlésében részt ve­hetek. Minek előleges zálogául, engedjék a’ tek. kir., hogy e’ t. ns. megye által kitűzendő jótékony czélra, alapítvá­nyul ezer váltó-forintokat ajánlhassak, magamat az ezen tőkétől járandó kamatok’ fizetésére addiglan is kötelezvén, m­ig az ajánlott tőkepénzt annak idejében leszámítom ’stb.u ’ Püspök ő­éltságának ez igéretteljes levele’ felolvasta­­kor többszörös „éljen'' re fakadónak azon nemes keblek, kik illy­etén ajánlatnál nem a’ mennyiséget, hanem azon szives indulatot veszik tekintetbe, mellyel az nyujtatik. Különösen örvendének pedig e’ m. R­. azon, hogy dicsőn országló Fejedelmünk , ki a’ méltóságok’ osztásában any­­nyira bölcs, hogy azt a’ nemzet’ szivéből mintegy kilesett óhajtás szerint gyakorolja, magas kegyelmét jelenleg is egy olly érdemes egyedre árasztotta, kivel családi viszo­nyok, barátság és vérségökön felül még abban is méltán büszkélkednek, hogy keblük volt azon szerencsés hely, mellyen ő méltóságának , a’ nyájas szerénység’ szelíd pél­­­dány­ának és az emberszeretet’ ’s hitbuzgalom’ valódi hő­sének, már akkoron sokat ígérő bölcsője ringattatott. Ilisz nagyszerű örömérzelmek közt természetessé jön az óhaj­tás, mindazt, mit ez­úttal c’­m. RR. hálás lelkesedéssel ér­­zének, ő méltóságának egy 48 tagú feny­es választmány ál­tal is kinyilatkoztatni, melly végből a’ Sáros megyei kül­döttség, tek. Pechy Benjámin első alispány ur’ vezérlete alatt f. hó’ 18 dikán püspök ő méltóságánál megjelenvén, őt vélő Hedry Erneszt első aljegyző és küldöttségi szónok következő csinos lebegésű­ beszéddel üdvözlé: „Méltóságos püspök ’stb. — Hódolni annak, kit, miként méltóságodat, az erénynek szelíd méltósága, az észnek messze kiható fénysugárival övezve, az egyházi ’s polgári állás’ illír jeles fokozatára emele , nem csak hazafiul kedves kötelesség, hanem egyszersmind a’halandók’sorsát bölcsen intéző iste­ni gondviselés iránti hálás buzgalom is. Ekkint voltak lel­kesedve Sáros megyének Rendei, midőn a’való érdemet jutalmazni tudó legjobb Fejedelem méltóságodat, kis hazá­­jok’ lelkes dicső fiát, lelki főpásztorukká nevezé. — Sze­rencsés tolmácsai mi ezen küldőink’ szivéből soha ki nem évülhető kedves érzelemnek, hódoló tisztelettel üdvözöl­jük méltóságodban szent vallásunk’ kegyzes főnökét, de örömtelve köszöntjük egyszersmind Sárosból Sárosnak ér­demdús honosát! ’S valamint porhadó atyáinknak szives őszintesége, úgy mi is, és merre Sáros terjed, mindenki, emez aggkorú jelszóval fogadjuk méltóságodat: „Hozdl! Isten !“ Büszkélkedve érezzük a’ most kimondott jelszónak valóságát, ha méltóságod’ főpásztori kormán­yának első üd­vös lépését tekintjük. A’ jótékonyság’ malasztjával árasztó az el kis hazánkat , ’s mély­en megilletődött küldőink leg­hőbb köszönetöket jelentik általunk azon nagylelkű alapít­ványért, mellyel méltóságod kedves szülőföldét atyai ál­­dáskint gazdagítani kegyeskedett. Harmatozzon az ég ezer­­nyi áldásaival méltóságodnak is minden lépteire; engedje, hogy mit az emberszerető keresztény indulat nagyot ’s dicsőt élvez méltóságod’ törekvéseiben, annak mindig teljes szerencsés sükerét érhesse ! A’ nagy lelkeket óvni szokott nemtő virasszon méltóságod’ becses élte felett, ’s tartsa meg számos évekig hervadatlan férfias erőben a’ trónnak, hazának ’s nyájas kormányával dicsekvő megyéjének; ne­künk pedig ’s küldőinknek engedjen méltóságod nagy lel­kében egy kis terjedelmű de szives helyecskét!“—E’ ked­ves szózatok az azokat előadott jeles tolmács ur­tó­l, ha­talmasan meglepték püspök ő méltóságát; arczain a’ visz­­szaemlékezés’ szelíd sugárai könyektől ragyogó szemé­ben törtek meg, mit a’ megilletődött kebelnek hálálkodó szavai követtek. De ki irja le e’ szépségben ol­­­jr gazdag jelenetet? Ki irja le azon méltóságos alázatot, mellyel a’ megtisztelt naphős a’ vendégek’ mindegyike iránt viselte­tett? Én úgy hiszem, művésznek is teljesíthetlen feladat, leírni az életben olly pillanatot, mellynek érzelmei hála’, tisztelet’, és vallás’ kölcsönös ihletésében gyökereznek.— Mindezeket égsz csín-, gazdagság- és szívességben példát­lan asztal rekeszté be , melly mellől a’ többször tisztelt al­jegyző ur’ ajkairól többrendű jeles áldomások hangzanak. Budapest, dec. 28. Karácsom ünnepeink csöndesebben múltak ki, mint máskor, részint mivel az idő folyvást kelle­metlen és ködös volt, részint pedig mivel hangversenyzek nem olly nagy számmal adattak, mint közönségesen szo­kás különben azon ünnepek alatt, melly­ek a’ színházakat zárva tartják. A’ két főváros’ zenekedvelő lakosi mindaz­­által dús kárpótlást nyerendnek e’ hiányért, mert Liszt Fe­­rencz, a’ zorgorászok’ dicsőített királya, f. hó’ 23kán csak­ugyan Pestre érkezik és Festetics Leo grófhoz szállott. Az udvarban a’ pattantyús zenészkar több művet játszék el, mik közt egy magyart, mellyet maga e’ nagy művész szerze, a’ teremben pedig Beethoven egy septetjét zengéli el. Lakománál illy áldomással üdvözlé nagyhírű vendégét Festetics gr.: ,,A’ most élő művészek legnagyobbikának!“ — Pu­ckler-Muszkan hg, miután dec. 20-án arab lovait út­nak ereszté, maga is karácson napján déltájban Pozsony­ felé végkép elutazott Bécsbe. — Europa­ csudálta Lisztünk tegnap déli 12 órakor adó első hanszversenyét a’ nagy re­­doutteremben. (Pesti lapok.) ’Új Zágráb. A’ zágrábi Ilirske Narodne Novi­ie­ prosi­­nae’, azaz december’ Ildikén költ­­­­dik száma szerint Körös vármegye’ Karainak példáját, kik Ő cs. kir. Felsé­gét egy legalázatosb felírásban arra kérék, hogy helyha­tósági jogaikat’s Dalmát-, Morvát- és Tótországok’nem­zeti illír nyelvét fentartani méltóztassék (1. Hirnök 98. sz.), Varasd (horvát.) és Posega (tót) vármegyék’ Karai is kö­veték; ns. Zágráb vármegye’ dec. 12-én tartott közgyűlé­sében pedig határozók a’ nagy számmal felgyülekezett Rendek, hogy nem csak hasonló értelmű alázatos felirat bocsáttassák Ő Felségéhez, hanem egyszersmind Horvát- és Tótország’ minden vármegyéiből küldöttség neveztes­sék ki. Ő Felsége’ színe előtt esedezendő, hogy jogszere­­tete ’s atyai kegyessége szerint helyhatósági (municipa­­lis) jogaikat ’s nemzeti nyelvüket (svoje prava municipal­­na i jezik narodni) mint legdrágább kincsüket védeni és sértetlenül fentartatni méltóztatnék. E’ határozat nagy örömre és lelkesedésre buzdító a’ honátokat, fáklyás esti zenék tartattak, illír nemzeti dalok énekeltettek, és szám­talanszor ismételtetett a’ lelkes „Bog z'i­i“ (Tartsd meg, Isten!), mint a’ nevezett illír hírlapban bővebben leiratik. — A’szerb kedélyes népdalok’ azon gyűjteménye, mellyt már több európai nyelvekre, névszerint magyarra is (Szé­kács pesti evang. prédikátor által) lefordíthatott, és azoké, mellyek eddig a’ Danica Ilirskában nagy­ számmal közöltet­tek , a’most lefutó 1839. évben újabb szaporodást nyer­tek más illír törzsökök’ (a’ szíriai, carinthiai, carnioliai ’s magy­arországi vendek vagya vandalusok’ Zala, Somogy ’stb. vármegyékben) népdalai’gyűjteménye által, mellyet Slu­ko Vraz szedett össze és Zágrábban kiadott illy czím alatt: .„Narodne Pesni ilirske, koji se pevaju po Stajers­­koj , Krajnskoj , Koruskoj i zapadnoj strani ugarsko.“ (Illír népdalok, mellyek Sziriában, Carinthiában, Carnioliában ’s Magyarország’ ny­ugoti tájain énekeltetnek.) — Az itte­ni városi német színház’ mostani bérlői, Bor­nstein testvé­rek által felállíttatni szándéklott illír nemzeti játékszín minden hihetőség szerint rövid időn létre jövend, ’s a’ hor­vátoknak jelen nagy, lelkesedésük mellett’ az illír nemzeti nyelv’ pártolásában, többektől fog látogattatni mint a’ né­met, sőt többektől, mint a’ pesti magyar színház látogatta­­­tik az ottani némethez képest. Illír színészek- és színész­nőkben, úgy énekes- és énekesnőkben alig leend hiány, minthogy illyek a’ már évek óta Újvidéken, Zimony­ban, Pancsován és legújabban Sziszeken (Horvátországban) alakult műkedvelő illir-szerb társaságokban elegendő szám­mal képeztettek, ’s az illír nyelv, valamint az olasz, már természeténél fogva igen énekelhető. Ragusa (Dalmatiá­­ban) már 200 év előtt virágzó illír színházzal bírt ’s ope­rákkal. — Magyar tudós társaság. Az academia’ XV. nagy­­gy­ülése f. évi nov. 16tól 25-ig tartott­­ üléseiben vé­gezte el szokott észt. foglalatosságit; t. i. különféle könyv­­kiadási , úgy szótármunkálati és nyelvrégiségek’ gyűjtése iránti gondoskodását, a’ jutalmak’ elítélését, újak’ kitűzé­sét , uj tagok’ választását ’s több belső dolgai’ elrendelését. Azokon kívül, mik a’ közülésben előterjesztett ’s több ha­zai lapban megjelent közülési titoknoki előadásból máris tudva vannak, ez úttal még következők tétetnek közhírré: I. Az évkönyvek’ 4dik kötete , a’ társaság 1837—39ki tör­ténetei­’s értekezéseivel, sajtó alá adatai rendeltetett ugye, hogy annak első darabja 1840., a’ 2dik 1841ben adassék ki. — II. Köszönet szavaztatott azon testületeknek’s egyes hazafiaknak, kik a’ társaság’ megbízott r. tagját Döbret­tei Gábort magyar nyelvrégiségek’ keresésiben segítették, ’s a’ társaság’ gyűjteményét önmásolt vagy másoltatott da­rabokkal nevelték , miilyenek: gr. Csáki­ Károly igazga­tó tag, Czinár Mór, pannonhegyi főapátsági titoknok, En­gel Sándor Szepes vgyei főjegyző, Fabriczy János, Sze­­pes vgye’ földmérője , Fabriczy Sámuel lev. tag, Fedák Pál jászai conventi jegyző , gr. Károlyi György t. tag. é s t. t., Kovács Tamás benedict, főapát, Miskolczy István jegy­ző, Péczely József r.t., Pintér Mihály ügyvéd, Bidder Aloiz jászai prépost, Sütő József győri őrkanonok, Szidor Antal praemostrati kanonok, Wallherr László rt., Zsoldos Ignácz rt. — III. A’ magyar szinműtár’ czélirányos nevelésére megbízott küldöttség jövő academiai évre is meghagyatott munkálkodásában, ’s tagjaihoz még Gaul József k­. adatott. IV. Az 1840re kiirt drámai jutalomra beérkezendő vígjá­tékok megbirálására szavazati többséggel ismét Fáy And­rás és Schedius L. tiszt., Bajza József, Czuczor Gergely és Vörösmarty Mihály rendes tagokat bízta meg. I V. A’ tagajánlási ívek’ felolvastatása után választásokhoz fogván a’ társaság, köv. tudós hazafiak soroztattak a’ társaság’ tagjai közé : 1. Tiszteleti tagok : Deák Ferencz Ibró ’s Zala vgye’ orsz. követe ; b. Eötvös József, a’ tiszamelléki kir. ker. tá­bla’tiszt. bírája’s acad. k­.­ Stábig Ignácz kir. tan. és egyete­mi prof. 2. A’ philosophiai osztály’vidéki rendes tagjai közt Nyiry István’ halála által támadt üres helyre: Szontagh Gusztáv nyug. cs. kir. kapitánya ’s acad. lev. tag. 3. Le­velező tag, szám szerint tizenkettő, u. m. Balla Károly, és Pest vmegye’ esküttje , kapitánya ’s tbiró ; Bertha Sán­dor, hit. és acad. rendes ügyrész ’s tbiró; Briedl Fidel, Sz. Benedek’ rendebeli aesthet., paedag. és diplom. prof. Ba­­konybélben; Csatsko Imre , győri acad. törvényiprofessor ’s tbiró ; Erdélyi János , nevelő ; Garay János ; Horváth Mi­­h­ályz, philos. dr., váczi megyei áld. pap’s nevelő; Kiss Bálint, esperes és szentesi ref. pred.; Kiss Ferencz h. ügyvéd ’s tbiró; Iunkács Móricz, Pest vmegyre’aljegyzője ’s tbiró; Szabó István, guszonai plébános; és Vecsei József, debreczeni ref. collég. philos. prof. — VI. A’ társaság’ pénzgyüjteményének a’ köv. acad. év' lefolytában rendezé­se és felállíttatása határoztatott. — VII. A’könyvtárt e’ gyű­lés alatt nevelték: b. Jósika Miklós’ Regényei 1—3­­2dik

Next