Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-11-19 / 93. szám
Q3ai1» szám. A’ Ilrnek kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi ÖB külföldi politikai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkelet’, piaczi árak’, dunavízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Száaadunk terjedelmek political ’s rokon tudományú értekezésekkel,a’ kis/i farliteratúrai,művészeti és közéleti beli jelesebb tünemények’, találmányok’ és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen.HÍRNÖK. Szerkeszti ’s kiadja Balásstelvl Orosz József. Novemb. 19.1940. Megjelennek c’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 4 p. fz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a., Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek és közleményeknek bérmentes beküldetése kéretik. T a r t a l o m. Magyarország. Kinevezés; fővárosi hirek; a’ veszprémi tisztújítás’ előzményei; esztergomi levelezés. Nagybritan nia. Francziaország. Orleans herczegné herczegfőt szült; a’ követkamara alelnökeinek ’s hivatalainak választásában egészen békésnek nyilatkozik; a’ követkamara noveekei ülése; az oppositionalis lapok a’ kamara és a’ ministerium ellen, a’ Journal des Débats ’s a’ Moniteur Parisienne mellettük; a’ trónbeszéd’ hatása; Mhhemed Ali’ vereségei most már a’ Moniteur által is közölve. Spanyolország. Don Francisco állítólagos nyilatkozványa a’ spanyol néphez. Olaszország. Schweiz. Svéczia. Egyiptom, igen érdekes hadias jelenet az alexandriai révben; a’ Nil’ áradása. Kis futár. Az irodalom’ akadályai; függelék; hivatalos levelezés. Hirdetések: Magyarország. A’ nm. magyar kir. udv. Kamara a’ kuzelaui cs. kir. segédvám- és magyar kir. harminczad-hivatalnál megürült beszedő helyre Klopstein János cs. kir. karloviczi vám- és harminczad-ellenőrt alkalmazó. Budapest nov. 15. Ő cs. kir. Főherczegsége országunk’ fönséges Nádora, a’ romba hullott Pestnek ujdonitója, ’s minden nemzeti ügynek magas előmozdítója, legközelebbi napokban, Misbach Alajosnak a’ pesti határban létező’s az ujuló Pestnek tömérdek építési anyagot szolgáltató nagynemű téglavetőjét személyes vizsgálatára méltatta és minden tekintetben magas megelégedését és helyeslését méltóztatott kegyelmesen kifejezni. — Sokadalmunk mindeddig nem sok látogatókkal dicsekhetik. Az áruk’ szállítása elég élénk, ’s ha ehhez lenne mérsékelve a’ vevőké, minden részről teljes megelégedés uralkodnék. Azonban végén pattan az ostor. — A’ napokban Buda vára egy rettentő gyilkosság’ színhelye vala, egy lábbadozó k.......nyt, ki hosszas nyavalyája után legelőször kelt fel ágyából az Isten’ szabad mennyét látni, nem tudni mi okból a’ szolgáló késsel megtámadó, gégéjét ketté metszette, arczát kétszer megdöfte, végre gyomrába döfött, ’s fejszét ragadva fejét sújtotta. A’ bűntettes rögtön elfogatott, ’s nyílt vallomása után, nyomára tette diját a’ börtönben várja. — Iparvitézeink naponkint finomulnak, minek szép tanúságát tapasztaló egy helybeli polgári szabó a’ Theresia külvárosban. Lakából kimenvén két silány öltözetű idegentől megszólittatik, ’s ezek utasítást kérnek tőle egy szabóhoz, kinél mint jövevények csinosb öltönyöket kívánnának vásárolni. A’ szabó, kinek némi ruha készlete volt, örült a’ kérdezősködésnek, ’s mi természetesb annál, hogy őket magához vezesse, a’ vásár 25 pf. megtörtént. A’szabó, kinek néhány száz fr., szorgalmának gyümölcse, almáriomában eltakarítva vala, ebbe tette pénzét, mit a’két idegen megpillantván, esetlegesen kérdé, nem tudná e őket vásáron át alkalmas szállásra utasitni, a’ szabó mit sem sejditve, ’s kapva az alkalmon, oda ajánlja saját szobáját. Az alku megtétetik, azon észrevétellel, hogy éjszaka meg ne ütközzék, ha valami neszt talál hallani. Ezzel eltávoztak. Este együtt poharaznak a’jószívű házgazdával, ’s még általa egy öt forintost felváltatnak, valószínűleg biztosulni akartak, valljon a’ fiókban van e még a’ pénz? Más nap reggel a’ vendégek dolgaik után indultak, de mindeddig vissza nem tértek, mert a’ szegény szabónak 160 p. f. és fejérneműje velek együtt eltűnt. — Nov. 28 án a’ helybeli kisded-gyógyintézet javára Frankenburg Adolf’ ur elrendezése és az illető választmány’ felügyelése alatt a’ városi tánczteremben, nyereményekkel egybe kötött tánczmulatság tartatandik. Alig jutott az iker város szépeihez kézimunkákért felszólítás, azonnal bőkezűleg adakozának. — Az emberiség’ leszikkasztott könyvi ’s az öntudat’ legszebb jutalmuk maradand; illy gyöngédség tördeli le az életpálya’ töviseit, ’s minden szülei hálaohajtás szószóló az Életuránál. A’ nyeremények Heckenast Gustáv legválalkozóbb és legszorgalmasb hazai könyvkereskedőnk’ boltjában kitétetvék. Szépeink bátran siethetnek szemlélésükre, ’s ha még nem ajándékoztak, a’ jótét’ vágja bizonyára felserkenend sziveikben, ’s másodszor egy kis adománnyal fognak a’ tudomány’ csarnokába betérni. Külön nyereményi sorsokkal megelőző szives készséggel szolgálnak Heckenast ’s J Fabricius urak boltjaikban 30 p.kr.— A’váltótörvényszék’jogbeli vizsgálatára eddigelé 160an jelenkeztek. A’ vidéki városok közül a’ megvizsgáltatandók’számára nézve Kassáé az elsőség, honnan hatan jelentek meg. — A’ főmgű kir. Curia, a’ helybeli sz. Ferencziek’ templomában i. e. 12 tartá a’ sz. léleknek buzgó meghívását, és ezentúl üléseit folytatandja. — A’ zenészét’ barátit, uj érdekes éldelet várja nemzeti színházunkban, az európai hírű Lewy család legközelebb idő ’s gyakorlat érlelte előadásaival fogja mulattatni nézőségünket. (Sürg. Veszprémben folyó esztendei October’ 12-én tartatott tisztujítószék’ előzvényei ’s részletei következők voltak: Zichy István gróf úr a’ tisztujítószék’ megtartására, mult October’12-két tűzvén ki, köztünk már 9-kén megjelelent ’s következő napon a’ folyamatban levő közgyűlésen elnökszékét elfoglalván, mindenkit részvétre buzdító rövid, tartalmas beszédében értesíté a’ KK. és Bitet, hogy három évi távollétét azon keserű fájdalom szülte betegség okozta, melly elkerülhetlen következménye volt lesújtott atyai szivének. Ezek után a’ napirendre térvén, egyéb tárgyak’ folytában a’ főispány és RR. közti kölcsönös jogok és viszonyok jártas szónokok által ügyesen taglaltatván, elvet tekintve azon méltányoó indítvány jőve szőnyegre, hogy ezután tisztviselőknek, de leginkább bírói hivatalokra ollyanok jelöltessenek ki, kiknek törvényes tudományukról ügyészi diplomájok kezeskedik. Ezt azonban a B RK. és Rt. megpendíttetni ez úttal elégnek tartván, szolgabiráik’ száma szaporítását tárgyazó s okokkal támogatott felírásukat megújítani ’s erre a’ kegyes választ bevárni elhatározták. Ezt nyomban követő napon, délutáni 3—4 óra közben éljen kiáltásokkal lepte meg a’ külön jelszavakkal ellátott zászlók alatt megjelent részint pávatollakkal, részint zöld ágakkal megkülönböztetett, külön véleményű, emberemlékezet óta soha illy nagy számban nem látott megyei nemesség, meghívott vendégeivel dús asztalánál együtt ülő főispány az ő kegyelmességét, honnan illő renddel már kijelölt helyeikre távozván, az egész időt szokás szerint tervkészítésben, ’s a’ netalán elágazott vélemények’ öszpontosításában töltötte. Feltűnvén a’ várva várt oct. 12ke, megjelent a’ választásra kitűzött helyen elsőben is a’ pávatollu sereg, jelszavas zászlóival, mellyről az ellenkező véleményű, ’s magát zöld ágakkal megkülönböztetett nemesség értesíttetvén, az egy időtől fogva szavazhatással felruházott sz. gáli territoriális nemesek’ vegyes társaságában kettöztetett lépésekkel sietett a’ közös térre, mint szabadságának legszebb gyakorlati helyére, ’s mint erősb fél az ellenkező zászlókat elfoglalván — mi tagadás benne, ütlegekre is került a’ dolog — az egész tér urává lett ’s igy az egész tisztválasztását véleménye szerint intézhetvén, a’ már közlöttük tisztikar alakult. Jóllehet azonban némelly tisztviselőkre nézve a’ vélemények különböztek, mind a’ mellett a’ nagyobb rész előleg hajlandónak nyilatkozott, hogy Kotsi Horváth Sámuel első alispányunk mint legrégibb és sok érdemeiről jeles tisztviselőnk, ’s már három dús eredményű országgyűlésen volt követünk, Kopácsy József 2d. alispányunk pedig, ki az elsőnek távollétében az egész országgyűlés’ folyama alatt ’s igy a’ legcsiklamlósb időszakban az elnökséget olly jelesen, ’s az egész nemes megye’ teljes megelégülésére viselte — jövendőre is közfelkiáltással választassanak meg, a’ minthogy mégis választattak. Ügyes tollú főjegyzőnk , ki választás alá nem tartozván, a’ kormányszünet alatt is már előleg főispány ur ő amaga által hivatalában megerősíttetett, ’s a’ tisztujítószék jegyzőkönyvét is vezette, ide nem is értethetvén. Egyedül a’ veszprémi és pápai jár. fószolgabirákra nézve különböztek a’ vélemények , mellyek azonban, részint az által, hogy a’ pávatollu külön vált nemesség zászlóitól megfosztatván, a’ tisztválasztás’ helyéről nagy részben eltávozott, részint pedig, ’s leginkább, mivel a’ pápai jár. fősz. biró előleg a’ canditatióból magát kihagyatni kérte , — a’ veszprémi jár. főszolgabíró részére pedig az előrebocsátott körülményeknél fogva is a’ győzedelem tisztában volt,— összepontosulván, két óra alatt az egész tisztválasztás bevégeztetett. Illy rövid idő alatt ment véghez tehát ezen, jóllehet az egészet tekintve mindeneket ki nem elégítő helyhatósági ünnepünk’ egyike, mellyre szokás szerint országszerte óriási készületek tétetnek; ’s mind ezt egy lelkes, részre nem hajló, egyik véleményű félhez sem ragaszkodó bölcs főkormányzónak köztiszteletü főispányunknak köszönhetjük. Más napon a’ folytatott közgyűlésben egyik szolgabiránk által némelly a’ tisztválasztás’ befejeztetése után történt kicsapongások és garázdaságok jelentetvén, ’s azok’ okozóinak példás megfenyittetése kévetvén, az előadottak’ szoros megvizsgálására köz akarattal jeles küldöttség neveztetett. Mivel pedig az érdeklett jelentésben némelly sz. gáli lakosok terheltettek, a’ már ezelőtt jóval tett azon kérdés nyittatott meg: valljon azon sz. gáli lakosok, kik a’ törvénykönyvben, helybeli nemesek, és királyi vadászok nevezet alatt fordulnak elő, a’ csupán megyei határozaton alapult engedvénynél fogva törvényesen szavazhattak és szavazhatnak e ezután is? ennélfogva nem leszen fölösleg itt azon érdekes vitatásokat érinteni, mellyek e’ tárgyban nem régen, de ez úttal is napirendre kerültek. Az országos nemesekről, kik tagadhatlan nevezetes számú birtokos lakosi Sz. Gál helységnek, szó sem lehetvén — egyedül azok iránt folyt a’ tanácskozás, kik a' törvényben, jelesen: az 1618: 24., 1622: 52., 1647: 128., mint szoros értelemben vett helybeli nemesek ’s ennélfogva kir. vadászok fordulnak elő. Ezek, mint érintve volt, 12—13 év előtt a’ szavazók közé beíratván — a’ közben kidolgozott rendszeres munkák’ ellenére is, — melylyekben egyedül a’ kétségtelen országos nemesek tűzettek ki szavaztatásra — mai napig gyakorolják, ezen minden órán megváltoztatható, egyedül megyei végzésen gyökerezett, kirekesztőleg csupán a’ kétségtelen országos nemeseket, ’s a’ törvény’ értelmében az egyházi rendet illető szabadságunk’legszebbikét, kik, habár csak tulajdon helységükben ’s annak határában volnának is nemesek, ’s „ad instar aliorum regni nobilium tradentur“ értelme is egyedül az adózásra volna kiterjeszthető, — ide járulván azon körülállás is, hogy többek’nemessége iránt por is folyt, igen nevezetes befolyást gyakorolnak tiszválasztásunkba, sőt Veszprém szomszédságában lakván, mint bizonyos pótléksereg a’ rokonkeblüeknek njzomban segítségül lehetvén, az egész tisztválasztás’kimenetelét többnyire ezek intézik el; azonban az ez úttal megújított indítvány is ismételve megbukván, a’ különben, főleg as megyénket tekintve — igenis figyelemre méltó kérdés „maradjon”nal szakasztatott félben. De mivel már azok is, kik más hely Az irodalom’ *) akadályai. Tíz év óta nagy lépéseket tett ugyan honi irodalmunk, a’ külföldi népeket utolérni óhajtó, de mindezek nem elegendők, hogy hamar — vagy talán valaha is — utolérhessük a’ többi nemzeteket. Mert a’ külföldiek most is ugyanazon gyorsasággal haladnak ezen pályán, mint mi; nekünk tehát, kik a’ németeket, francziákat, angolokat utolérni kívánjuk, annál nagyobb szökéseket kell tennünk, és mig azok kettőt lépnek, nekünk hármat kell lépnünk. Mert egy két nemzetet kivéve egy sincs annyira elhanyagolva, mint a’ miénk, melly az irodalom’ kifejezésének első stádiumán sem lépett túl. Mindeddig csak a’ költészettel — nem megvetéssel mondom ezt, mert ismerem ennek is becsét ’s ennek is hódolok — bíbelődünk, a’ históriáról, philosophiáról most kezdenek csak eszmélni némelly honfiaink. — Ha már kérdezzük, miért hogy gyorsabban nem haladunk a’ művelődés’ ezen nemében, különféle akadályokra találunk, mellyeket én jelenleg csak az írókra, olvasókra és az irodalomterjesztés’ eszközeire a’ könyvkereskedésekre pillantó—lag akarom nehány észrevételeimmel toldva elmondani. *) Sokkal jobbnak tartom ezen szót a’ némellyek által bevett könyvészetnél. A’ könyvészet (könyv) valami nagyon is anyagira és mechanicaira emlékeztet. A’ könyvészet inkább jelenthetné p. o. a’ könyvkereskedést, vagy pedig a’ könyvkötést. Az irodalom a’ literatura szóbeli értelmének is inkább felel meg; mert litera (mellyből lett a’ literatúrai és írói (melly az irodalom’ anyja) nagyon rokon fogalmak. Ezemere Bertalan után tehát én is inkább ezzel bátorkodom élni. Sisnyi. Kis Futár. I. Az írók. Nagy akadályai hazánk’ irodalmának az irók magok. Csak lassan fogják némellyek mondani; hiszen írók nélkül hogy’ lehet irodalom? Nem is úgy értem én azt, hanem értem az íróknak helytelen cselekedeteit, kik az irodalmi (literatúrai) hitelt nem tudják fentartani. Gyakran megtörténik, hogy a’ jámbor olvasó látván a’ hírlapokban valamelly könyvnek nagyon is czifra czimét, ’s gondolván magában: no ez mégis csak fog érni valamit! — megveszi, de annak fonákságai miatt az első lapnál tovább nem is olvashatja. Szóval azt akarom mondani: sok, nagyon sok rész könyv jelenik meg, ’s ez az oka, hogy ezekről ítélve az íróknak hitele általában csökken. Kivált kezdő irodalomban, mint a’miénk, hol az elmék csak felledezni indulnak, hol az első megcsalattatástól százak rettennek el a’ könyvolvasástól, kellene ezen hitelnek leginkább fenállani. Mert legtöbb függ első próbáktól, mellyek ha nem sikerülnek, többet vesztünk, mint ha nem is tettünk volna semmi próbát. Még inkább növekszik ezen hiba, ha amit tapasztalni nem épen rendkívüli dolog — a’ hírlapok égig magasztalnak valamelly könyvet, melly azonban legkisebb dicséretet sem érdemel. Itt lesz helye megemlíteni azt is, hogy a’ literatúrai lapoknak minél igazságosabban kellene bírálni a’ munkákat, és minél gyorsabban ismertetni az új könyveket. Nem lehet ugyan azt kívánni a’ criticától, hogy mindenkinek tessék, mert quot capita tos sensus; de legalább ne dicsérjék azt, mi rész; ne ócsárolják azt, mi dicséretes. II. Az olvasók. Nem akarom azonban literaturánk’ tespedését, ha még annak nevezni szabad — egyedül az Írókban keresni; vétkezném ezáltal azon nagyérdemű férfiak ellen, kik munkáikkal annyi fényt árasztottak el hazánkban, és kiknek munkáik a’ külföldi legtudományosabb iratokkal is bízvást vetélkedhetnek. Második és az elsőnél alig ha nem tetemesebb hátráltat okát az olvasó közönség részvétlenségében keresem, ha lehet mondani, hogy olvasó közönségünk van. Nézzünk csak körül egy kevéssé: nálunk Magyarországban ki olvas könyveket? Azon férfiakon kívül, kik mint írók lépnek fel, alig találkozik egynéhány ki olvasna, úgy hogy hazánkról el lehet mondani, mi szerint benne az iró és olvasó közönség egy. Más országokban, például a’ francziában vagy németben, azok is, kik nem tudósok — a’ szót legszélesebb értelemben véve — a’ kézmívesek , sőt a’ földmivelők is olvasásra fordítják azon időt, mellyet ezen rendbeli honfiaink a’ korcsmákban, henyélés és kicsapongás által vesztegetnek. Egyensúlyba kell hozni az ember’két alkotó részét, a’lelket és a’ testet, úgy hogy midőn az egyik pihen, akkor a’ másikat foglalatoskodtassuk. Ezt mi hiába várjuk mindaddig, mig a’ népet állati tudatlanságából, lelki tespedéséből ki nem emeljük, mig azt fel nem világosítjuk szóval, mig az olly régóta, olly epedve várt népnevelés fel nem áll. — De hát a’ miveltebbek is vallyon fordítanak e sokat az irodalom’ előmozdítására? — A’ gazda egyedül szánt, vet, állatjairól gondoskodik, és pedig ugyanazon módon, mellyen atyja, ’s ez ismét azon, mellyen az ő atyja, úgy hogy talán e’ lépcsőzetet egészen Ádám atyánkig is fel lehetne vinni. Nem azt akarom én mondani, hogy a’ gazda nem ügyelvén gazdaságára, elhanyagolván telkeit, csak könyvek közt üljön napról nap-