Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-13 / 4. szám

szóval tenek jelentést, mellyből a megyei lakosok egészség­­állapota, a himlőoltásra kellő szorgalom nem fordíttatásának káros következményei, a megyei perek, eddig 166 ítélt, 154 ítéletlen rabok száma stb. közöltetett; belőle megtudjuk, hogy Bihar adózó népe adójából majd száz­ezer, régibb tar­tozásából húsz ezer pftot immár lerovott, s maradványtar­tozása 157,707 pftot tesz. 23 Emlékezetes azon indítvány, h­o­gy jövő országgyűlésen azon óvatos egyezkedés mellett melly által a nemzet függetlenségét fentartván mind a kor­mányzási terhek, mind a státusadósságok reá eső részének általa teendő elvállalása, s jövendőben minden közköltség­ben­ aránylagos részvéte sürgettessék, hogy Magyarföld, mint az ausztriai birodalom kiegészítő része, a kormány­zási terhek s a státusadósságbani részvét mellőzése által a kormánynak ne szolgáltasson okot a rendes jövedelmek s költségforrások a birodalom igazgatására elégtelen volta tekintetéből szükség parancsolta kölcsönnek a hazánkra eső részét mellékesen, tudniillik külkereskedésünknek nagy vámbérrel­ elzárulása által rajtunk megvenni. 3­­0 kir. ap. Felsége Helytartó Tanácsa által a szolgabirák száma négy­­gyeli szaporítását megengedvén, a helyettes ur nyilványitá, hogy hivatali jogánál fogva a szükséges kijelölést nem so­kára megteendi, az első alispány pedig a szolgabirák vá­lasztását jövő martiusi gyűlésen vélte eszközlendőnek, miben a Rendek megegyeztek. 4) Az előfogatok, kivévén a katonai, kincstári s tisztit, eltöröltettek. 53 A táblabirák mi módoni választása ügyében közgyűlésiig dolgozó választmány által jelentetett, mikint a levéltárnok úr által nagy szorgal­ommal napfényre hozott negyvenet haladó levéltári adatnál fogva bizonyos, hogy a táblabirák választása a 1613: 24. t. cz° értelmében ez évtől fogva egész 1790ig szakadatlanul a Rendek által történt; ez évtől fogva pedig a tiszteletbeliek kinevezését főispányok kezeiben látjuk. A többség e jog gyakorlatába kivánt lépni vissza, de az elnök ez ügynek főispányi jogaiba vágó eldöntésében részt venni nem akart s inkább eltávozott. Első alispány azutáni elnöksége alatt a többség által a választmány azon javaslata fogadtatott el, hogy a tiszteletbeli táblabirák-kinevezhetési jogot a Rendek a kormányzóval megosztják. 63 Az ismeretes megyei kör­levelek részint az országgyűlési utasítást készítő választ­mánynak, részint aláírások gyűjtése végett járásbeli főszol­­gabiráknak adattak ki. #Közép-Szolnok, megye decemb. 20-kai évne­­gyedes közgyűlésének érdekes­ határozatai ezek voltak. E megye septemberi közgyűléséből alázatos felírást inté­zett a nm. főkormányhoz kérvén ezt, vezesse a lovas kato­naság számára az eleséget, minthogy a szegény adózó nép­re nem róhatnak élelemszereket. E felterjesztésre tagadó válasz érkezett, egyedül az engedtetvén meg, hogy a pénz­­tárnok előlegezze egy évre a megyei tisztségnek a szabály szerinti árt s ebből vásároltassák élelem, a többit pedig ál­lítsa elő a köznép közt, mit ha elmulasztana, fizetése elvo­násával fenyegettetik. A rendek előbbi határozatuknál ma­radtak; a fizetés elvonására nézve pedig fölirt a megye, kifejtvén feliratában, mikép a tisztviselőség a megyének engedelmességgel tartozik s igy midőn ennek parancsait teljesíti, nem büntethető. Kraszna megye mult dec. 28-kán tartá követválasz­tását az erdélyi országgyűlésre, melly alkalommal köve­teknek választattak egyenlő ranggal Bagosi Kovács Sándor és Kán Gergely gróf. A Mezei Naptár. A magyar gazdasági egyesület is­meretterjesztő szakosztálya m. h. 19-kén tartott ülésében örömmel értesült, mikép a Mezei Naptárnak ez évre 40,000 példányban kiadott folyama egészen elkelt. A. t. közönség­nek ekkép növekedő részvétele tehát azzal viszonzandó, hogy a jövő folyam minél tökéletesb legyen: a t. író-közön­­séget tiszteletteljesen szólítja fel, lenne szives annak tar­talmát alkalmas czikkekkel, mellyeket alulirt fogadand el, gazdagítani. Az eredetiek nyomtatott ivenkint 20­0 forinttal tiszteltetnek meg. Minthogy pedig nyomatását sokára ha­lasztani nem lehet, s az egyesületnek érdekében fekszik a M. Naptárból sem többet, sem kevesebbet nem nyomatni, mint mennyi elkelhet, valamint az illető t. ez. írók be­cses czikkeiknek minél előbbi beküldésére, úgy azon t. ez. könyvárusok s könyvkötők, kik azt a megszabott áron 20% ráadásért terjeszteni óhajtják, szívesen kéretnek, ne sajnál­ják alulirtat ezen hirdetmény olvastával nyomban értesíteni, mennyi példányt reménylenek eladhatni belőle. Pest, jan. 8-án 1842. Kacskovics Lajos m. gazd. egyesületi titoknok. (Oskolai szükség) Eszék, jan. 4. Emlékezem, hogy a Hírnök társas Századunk hasábjain tudományos és igen hasznos értekezéseket olvastam az oskolai szükségekről, t. i. miképen lennének azok pótolandók, hogy ezáltal a tu­dományok nagyobb világra, az ifjúság pedig kívánatos­ kiképzésre emeltetnének? Megvallom ugyan, hogy e tárgy­ban már is igen sok és szép, valamint hasznos is történt hazánkban; mindazonáltal még sok a szükség, mellynek pótlását a nem sokára beköszönendő jobb jövendőtől várva várjuk. E szükségek rajzolatját előhozni nem szükség, mi­nekutána jól ismeretesek a t. közönség és a szeretett haza előtt. Itt csak egyet vélek említendőnek, t. i. valamint haza­­szerte az oskolai ifjúság minden képzői, úgy magam is öröm­­özönnel bonultattam el, midőn az alig múlt évi Hírnök 74ik számában említett t. Kubinyi Ágoston úr az orvosok és ter­mészet­vizsgálók nevezetes társulatának másod elnöke ál­tal a sept. Gki Ildik nagygyűlésben előhozott tervezetében azt olvas­om: milly kívánatos lenne „a természettan tudomá­nyába a köznépet is beavattatni“, de leginkább milly haszon­dús lenne az is, hogy „miután a köveket nem lehet olly ismer­hető­leg lefesteni, minden gymnasiumhoz s egyéb iskolához sze­retne egy kis ásvány­gyűjteményt csatolni“ megbecsülhetet­len eszme! Ezek következtében nem kételkedem, hogy e terv hasznáról s elkerülhetlen szükségéről nem sokára igen velős értekezéseket olvasandunk a hírlapokban, valamint a tárgy érdeke meg is érdemlenné ; de boldog Isten! mind­ed­dig, legalább tudtomra, semmit sem! — Nehogy tehát ezen haszondús eszme a légbe repülvén valami ellenséges szél szárnyain, szeretett hazánk határain túl lebegtessék, ámbár nem vélem magam elégségesnek a nevezett tárgy magasz­­talására, mindazonáltal, hogy újabban szülessék az elmék­ben, s tárgyaltatás alá jutván lényegileg léphessen fel a Mú­zsák mezején, megpendíteni bátorkodom. Igenis ezen ter­vezet, mellynek leendő haszna kiszámithatlan, olly szüksé­ges az oskolákban, hogy létrehozását már a sok jó következ­ményei is szükségessé teszik , azonnal nagyobb figyelemre méltó tehát a fent említett I. Kubinyi Ágoston úr mélyen be­látó eszméje. Kétséget nem szenved, hogy az ember a­mit lángolva kíván ismerni, ugyanazt nemcsak hallani, de sze­meivel is látni óhajtja; mivel a puszta szavakkal forró kí­vánsága be nem teljesedik és igy mindaddig nem nyug­szik, miglen a kivánt tárgy szemlélése égő vágyát meg nem nyugtatja; ez legalább közönségesen igy szokott történni. Tegyük föl, hogy az ember valamit olvas vagy beszéd köz­ben hall, nemde a tudási vágy nőttön nő benne mind­addig, miglen azt saját szemeivel nem tekintette, épen azért mivel ez°által a tárgy mivoltát és lényegét jobban megismerheti, s ennek külső alakját az emlékeztető erő táblájára ponto­sabban s tartósabban vésheti? p. o. olvassuk vagy halljuk Velencze tenger­városnak körülményes leírását, miképen ez t. i. sok közelfekvő s hidakkal összekapcsolt szigeteken épült? miképen itt az ember ha a ház ablakáról lerogyna, épen az utczatengerbe bukkanna? miképen itt az utczákon az egész város belsejét behajókázhatni? stb. ezeket mon­dom olvasván vagy hallván, igen is faragunk elménkben e városról valami képzetet, de mi ilyent? igen sötétet; ha már most saját szemeinkkel szemléljük e várost, akkor látjuk, hogy egészen más alakban tűnik elő, mint a mi ilyenben képzeltük, valamint velem is történt 1836 évi augustusban. És igy van ez minden látható tárgyakban. — Ezeket magam is meg­fontolván, s több évek óta a hiányt érezvén, hogy a gondom alá rendelt ifjúság kiképzésében nagyobb előme­netelt eszközölhessek, az oskolai ifjak némelly kedve­lőitől, kiknél kis ásványgyűjteményt lenni tapasztaltam, néhány példányt tanítványim számára megszereztem. De ez majd annyi mint semmi, mivel a természettan, melly a gymnasiumokban előadatik, csak tized részét sem teszi. Továbbá meg van ugyan nálunk a természethistoria képes­könyve, de ebből az ásványok alakát csak sötéten képezék magokban tanitványim; mert minekutána ugyanazon ás­ványt természetében kimutatom, egészen más idomban ké­pezék azt. Már ez pedig igen természetes, mivel az ásvá­nyokat nem lehet olly ismerhetőleg lefesteni, hogy innét azokat természetükben is könnyen megismerhessük. Ám­bár tehát kisded gyűjteményemnek van haszna, mindazon­által kisdedségére nézve igen csekély a haszon. Azon igaz­ságról tehát senki sem fog kételkedni, hogy annak képzete, a mit nem csak hallunk, hanem természetében is látunk, sokkal jobban s tartósabban nyomatik elménkbe, minthogy a látás nagyon elősegíti az észt s igy ez pontosabban mun­­kálódik. Tapasztaltam­ ezt a régi római pénzgyűjtemé­­nyemből is, mert a rómaiak történeteit, s vallásuk mivoltát magyarázgatván, kimutatám az ámbár néma de igazi tanukat, t. i. a tárgyra alkalmas pénzeket, mire nézve előbbi homályos képzeteik nemcsak kivilágosodtak, de meg is győződtek a valóságról. Kétséget tehát nem szenved hogy a3 a­mit hallunk, vagy olvasunk, azt látni is, ha lehet kívánjuk, b3 hogy a mi tudni vágyó elménk nem elégszik meg csupa szavakkal sem olvasással, t. i. a tárgy szemlélése teljesíti kívánságát, c3 hogy az, a­mit látunk, pontosabban vésetik elménkbe, ebben tartósabban megmarad, s igy az ifjúság nagyobb előmenetellel léphet a haza szolgálatb­a. Következésképen, minekutána a tapasztalás és több okok a fent említett tárgy t. i. az ásványgyűjtemény szükségét bebizonyítják, s létrehozását sürgetik, ugyanezt minden gymnasiumok s egyéb iskolák számára elkerülhetlenül meg­szerzendőnek ítélem. Nagy Fortunát költészet- és termé­szettan rendes tanítója. Folytatása s vége a dec. 21 -k. tartott huszonkettedik or­szágos ülés jegyzőkönyvének.F­első Fejér megye követe gr. Bethlen Gábor utasításánál fogva következő indítványát kívánta jegyzőkönyvbe iktattatni: „Utasításom egyik pontja azt tartja, hogy igyekezzünk az 1837—beli országgyűlésen félben maradott országos tárgyakat újabbi vitatás tárgyává tenni s azokat elhatároztatni; nevezetesen pedig a szász nemzet vármegyei birtoka iránti szőnyegen volt sérelmek kifejtésében és elhatározásában előlegesen orvoslást eszkö­zölni. Tek. KK. és RR. ezen tárgyban az 1837—beli ország­gyűlésen ns. Felső Fejér vármegye követei által egy kére­lem adatott­ be, mellyben hivatkoztak az ugyan e tárgyban még az 1810-beli országgyűlésen a ns megye akkori köve­tei által béadott kérelemre ; de valamint ennek,­ úgy aman­nak is mind ez ideig semmi sükere nem lett, mellyeknek következésében kénytelen vagyok e tárgyat újból a tek. KK. és RR. figyelmébe ajánlani, és ez iránti pártfogások iránt könyörögni. — Ugyan­is: a3 Az Approb. Const. III. R. 46. Tit. 6. articulusban világosan meg van határozva, hogy a hét bírák és szebeni publicum jószágai a vármegye jurisdi­­ctioja alatt legyenek.— b3 Mondhatnák ugyan, hogy ezen törvény, azon egyezés által, melly Szebenben 1692-ben április 23. a három nemzet között költ, valamennyire meg­változott légyen, noha azon egyezésben is a ns vármegye tisztjeinek jurisdictiojok Szelistye székben, világos kitétel­lel meghagyatott, s ezen jurisdictiot a szász nemzet a nj vármegyének és a fiscalis directornak ellentmondásaira nem hajtván csak törvénytelenül tette magáévá. De mivel ezen egyezés boldog emlékezetű I. Leopold császár által csak egy részben, s nem egészen confirmáltatott, az 1791-b. tar­tott országyülése által pedig nagyobb részben cassáltatott, ennél fogva ezen állítás is minden erő nélkül való; ugyan­is azon egyezés semmi más jurisdictiot azon jószágokra nézve a nj szász nemzetnek nem adott állal, csupán a földes­úri hatalmat. c3 Midőn továbbá egészen más természete van a fundus regiusnak, más a jure nobilitari birt jószágoknak, nem lehet a fundus regiust, a hét bírák, s más hasonló ter­mészetű, ma helytelenül a Szász nemzet jurisdictioja alatt lévő jószágokkal, ugyanazon egy jurisdictio alá vonni, a törvények megsértése nélkül, melly állításomnak támogatá­sára hivatkozom magának a szász nemzetnek egy protesta­­tiojára, midőn az 1794-b. tartott országgyűlésen ellene mondott az 1791-beli 19­ d. törvényczikknek és az Appr. Const. III. R. 81. Tit. 2-ik czikkjének s kívánta, hogy a ne­mesi karban lévők, még csak a szabad kir. városokban is vásárnál fogva is semmi polgári just és birtoklást magoknak ne szerezhessenek, azt állítván, hogy az az ország syste­­májával, fundamentális constitutiojával és privilégiumaival, s a három nemzet saeculumoktól fogva fenn­álló uniójával, és a királyi szent diplomákkal meg nem állhat, az erdélyi három nemzetek egészben különbözők lévén egymástól. Micsoda igazsággal kívánhatná tehát az inelyta natio saxo­­nica is, hogy a ns Felső Fejér vármegyéhez tartozó nemes birtokokat, mellyeknek onnan való elszakadásokra nézve soha semmi országos articulus nem költ, s a mellyeknek onnan való elszakasztásokkal igen is az ország systemá­­ja, fundamentális Constitutioja, s a három nemzetek száza­doktól fogva fennálló uniója nagy hézagot kap, az ország rendei a regius fundushoz kapcsolva maradni engedjék. de Még azon szempontból is tekintetet érdemel a ns­rmegyének a regius fundushoz ragadt nemes birtokok reincorporáltatá­­sok iránti törvényes követelése, mivel még az 1791-be ki­rendelt országos systematica deputatio is kisebb s keske­nyebb állásúnak tartotta is F. Fejér vármegyét, hogysem csak magára fennállhatna, s ezért ns Fogaras vidékével ne­veltetni vélte. — Tek. KK. és RR. ez által most is gyenge képviseleti rendszerünk még inkább meggyengülne, midőn a mostan is kevés magyar jurisdictiok száma még inkább leszállana; adjuk viszsza tek. KK. és RR. ns F. Fejér vár­megyének az elszakasztott részeket, s mindjárt nagyobb lesz a megye. Mindezeknél fogva, hogy a TT. RK. és RR. a ns F. Fejér vármegyétől törvénytelenül elszakadott része­ket, a miilyenek a hét bírák és szebeni ns publicum jószágai, a törcsvári uradalom, továbbá Rukkor és Korneczel, s más faluk, mellyeknek egy része is vármegyénknek, más része szász jurisdictio alatt vagyon, reincorporáltatni, s egyszers­mind ezen határozatot articulusba vétetni határozni méltóz­­tassanak, ezennel mély tisztelettel esedezem, és az unionis juramentumnál fogva felszólítom a tek. KK. és RRet, hogy annak idejében, midőn ezen tárgy ex b­esi vitatás alatt lesz, méltóztassanak engem pártolni.­­ Ez­úttal ugyanis csak azt kérem, hogy méltóztassanak a nagy magú Elnök úr és tek. KK. és RR. ezen indítványom tárgyaltatásának hová ha­­marébb sort adni, nehogy a nj megyének ezen sérelme az ötödik országgyűlésen 1791-től fogva még mind határozat­lan maradjon; magam igazolása végett pedig kérem ezen beszédemet jegyzőkönyvbe iktatni. — Melly indítványra ha­tározatik, hogy miután az indítványozó is m­egesméri, hogy már ezen tárgy a múlt országgyűlésen is a biztosság elibe adatván, ott áll folyamati vizsgálat alatt, utasíttatik a jelen ülés SO-ik száma alatt a hasonló tárgyak felvételére kinevezett rendszeres biztossághoz, melly maga tudósítását megtévén, a Rendek azután ezen indítványt, a már megállí­tott mód szerénti tanácskozás alá venni el nem mutatják. — és Felső Fejér vármegye követje gr. Bethlen Gábor fennebbi indítványára Szebeni­ék követje Schreiber Simon, és köz­ügyek igazgatója Horváth Ferencz jegyzőkönyvileg meg­jegyeztetni kívánták, miszerént jogokat fenhagyják , hogy midőn azon indítvány napi, rendre kerü­lend, akkor hozzá szólhassanak, s arra észrevételeiket megtehessék. Udvar­helyszéki egyik követ Szombatfalvi József utasításánál fog­va indítványozza, hogy jóllehet a követi utasításokból elő­terjeszthető részletes sérelmeknek, s más oldalú kivonatok­­nak öszveszedésére és ahhoz képest az ország rendel­eteibe kellett terjesztésére egy rendszeres biztosságnak kiren­deltetésébe , miképen már el is határoztatott, megegyezett is, mindazonáltal utasítása tiszta rendszabálya értelmében törvényhatóságának physicai életkérdésébe való sérelmét elő nem terjeszteni és ezen mint legelőlegesebben tárgya­landó kérdést a KK. és RR. által felvetetni kérni nem teheti mert Udvarhelyszék törvényhatóságában rendes orvosi sze­repet folytatván egy minden orvosi rendes tudományokkal szűkölködő és e miatt köz­bizodalmát vesztett Fejérvári Lajos­ nevű személy, azon törvényhatóság közönsége álta­­nosan az élet veszedelmének vagyon kitéve, s elősorolja a nevezett követ, hogy Udvarhelyszék törvényhatósága ma­ga 1840-b. September 25-d. és 26-d. napjain tartott köz­gyűléséből a kir. fő kormányszékhez ezen orvosnak elmoz­dítása s helyibe orvosi csődületnek kihirdetése kérelmében maga környülállásos tudósítását megtette és a kérelemnek elég nem létetve, 1840-b. s követett napjain, úgy 1841-b. april. 22-k. s következett napjain tartott kögyüléseiből vi­szont, és a környülményeket bővebben kifejtő feljelentése­iben a kérelmet megújította, azonban süker nélkül, s későb­ben 1841-b. jul. 26-k. s követett napjain tartatott közgyűlés mindenben az előbbiekre hivatkozva a kir. fő kormányszék előtt kért és könyörgött ezen törvényhatóság physicai élet­kérdését sírba sülyesztő sérelmének orvoslása, és az ottani orvos helyébe csőd hirdetése iránti rendelésinek kiadása és az ezen tárgyban keletkezett előbbi rendeleteinek meg­változtatása iránt, — mindazonáltal a kir. fő kormányszék a nevezett orvost azon okból, mivel a szék rendei nem lehet­nének elégségesek a nevezett orvosnak tudománnyá­ akkor megítélni, mikor neki diplomája vagyon, a törvényhatóság veszedelmére ottan rendes orvosnak meghagyta, és ebből önként következik, hogy midőn egy részről a nevezett orvos a tartományi pénztár nyilvános károsításával maga fizetését veszi, más oldalról a közbizodalmát, vesztett s ennek nyo­mán senki által használni nem kivánt orvosnak ottan létében a halandóság annyira növekedik, hogy félthető netalán azon 95.000 lélek­számból álló törvényhatóságnak népessége egészen elenyészszen, azért kéri a KK. és RR. ezen sére­lemnek elenyésztetése iránti közbejöveteleket, s felszólítja

Next