Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-11-21 / 92. szám

jön, izzadjon és verejtékes munkája után ellesse falat kenyerét, az öröm lelke az év reménye vot. s novemberben szokott csattogó örömmel végigvonulni. A szokott szüreti vigalmak zene- és tízjátékkal élesztve közönségesen több hetekig szolgáltattak a szüretbarátoknak mulatságos kirándulásokra alkalmat; mivel minden szőllőgazda nem bir tulajdon sajtóval és igy némellyik addig kénytelen a szüretet halasztani, mig 5 vagy 6 szomszédja, kivel egy kerületbeni birtokos megszűrt, s a szokás által megszentelt rend neki is megengedi az óhajtott pár nap kivonata szerinti eldeletét. De ki ez idén elme szivének a szürettől várt élő alkalmatoatul csatlakozott. Már oct. közepén eljegyzéttél, az ismeretes Rozsályt magának és ha fejkötüvel diszité fel far fejét, hús szellők lengtek már ekkor Nagybánya halmai felett. A szüret oct. 31 -kén kezdődött borzasztó zápor omlással, melly oct. utolsó napjáig, kevés féljbeszakasztással tartott. De még ezen csapás sem volt képes a nagybányai szüreti szeszélyt leverni. Az óranegyedre ritkuló fellegek, számos énmagam féle vigalom keresőt csaltak ki a hegyvidékre, kik azonban vakmerőségükért átázással lakoltak. A termés középszerűség felett bő, a gerezdek, mennyire Nagybánya vidékitől várhatni, tűrhető érettségüek és eresztősök voltak. Az örömek hiányát novemberben reméltük kipótolhatni, tiszta eget, s meleg napokat várva. De november első napja már szomorúan viradt ránk , a zápor éjfélkor kezdődött, nov. 3. hóval vegyes eső szakadt, a háztetők, utcrák, mezők, hegyek mind fehérek valának, 4-kén reggel a sár kőkeménnyé fagyott, e fogyást felülmúltaaz ötödiki. Azóta hó esik vagy magában, vagy esővel, a szőllőgerezdek lövőkhöz fagytak, belépettek a munka megnehezült, felette lassan haladhatni, a bor becse is veszt. A szírrét mint bevégezve és szoros értelemben telünk van nov. 8-kán. Vajha lécskekint más égaljban szállásolhatnánk, a kellemetlenül faggyasztó téli időkben, mert valamint a nyár nálunk teljes eldeletekkel, úgy a tél főleg szegényeinkre nézve felette gyötrő, hol erdők közepette unus aiget, alter torretur.— Szatmárból névelőröl írják : Szüretünk, kellemes idő esőveli tarkázatos vigalmaink vége, és kedvtelten tolmácsolja iratom e szivünk értelmét kifejtő örvendetes véget. Mintha csak évi munkálatunk díjszedésének befejeztét várták volna, a látkörünkön tornyosult, s meg megszakadt, vészt hirlő fellegek, azóta két éjjeli fagyást kivéve szünet nlélkül esőzik. Kik jobb bort remélvén nyerhetni, a szűrést halogatták, megcsalattatásukat önmaguknak tulajdonítják. Termékünket mi illeti: reményünket jóval felülmúló szüretünk volt, tavadnál kevéssel rosszabb borunk, de sokkal több. Noveljén megkezdődvén az ennek utána minden polgárnak szabados bormérés, mennyiben előzményekből következést vonhatni, borunk megeczetesedni nem fog, mert kedvezően authenticáltabik Bachus tisztelői által, kikkel gyakran telvék megszámosodott csapszékeink. Ez évi borunk itezéje 8 v. krért méretik; a szatmári hegyen keble 30., Erdőd Béltek és Szakaszon, hol a szűrés még jelenleg is tart, 24 vkron megvehető. Halljunk még egy szüreti bubikós pajzánságot. Városunknak érdemteljes, közönségesen tisztelt három, rangban levő egyénes, szüretről haza kocsizván, találkoztak egy kicsapongó vig szeszélytől áradozott ifjak ,mint később megtudok, mesterlegények által elfoglalt szekérrel, kiknek egyike olly vakmerő szemtelen volt, hogy fojtással megtöltött pistolyát a kocsiban mellel tök haladókra elsütő, szerencsétlenség hála sorsunk nemlőjének , nem történt. Szerény szolidságok visszatartóztatá az érdeklelteket, ezen durván tréfálok rögtöni nyomoztatás- és megfenyiltetésöktől. Oh népnevelés, mikor foglalod el irataink helyeit, a „hatalmas tanácsadók, tervezők“ sziveiket. Itt az ősz, és mi Szatmári belvárosunkban, terjedőleg Németiig sárban térdig nem gázolva, járhatunk. Őszinte méltánylat és hálával illő megemlítenem városunk kapitánya Szt. urabbeli fáradhattad buzgalmát, miszerint járdáink készíttetésében olly kitűnő haladásnak örvendhetünk, minőt városunk ez ideig elő nem mutathatott. Eger, oct. 24. Szüretünk nagyobb része bevégeztetett, és csak illőtt találhatni még szedetlen szőlőt, mellynek gazdája használván a kedvező időt, jobb bornyerés reményében szüretét későbbre halasztotta; de nem kevés van ám ollyan is, ki kádhiány miatt szedésével felhagyni kénytelen volt, mig korább szedeti termését, leszűrheti. Fájdalom!—ezeknek keservesen esik a szüret, mert nehány nap előtt a jó idő megváltozván szünetlenül esik, 16—17én pedig már a fagy is általán leforrózta a zöld leveleket, mi kivált a fekete szőlőre is igen rész, mert szedéskor lehullnak gerezdjei. Általán azonban szüretünkkel meg vagyunk elégedve; a jobb fekvésű hegyek terméséből igen jó asztali bort várhatunk, sőt — magunkról szólván — italra jobbat a távolinál, mert hiszen mi jó van abban, mit az ember nem ízlelhet? a tavali borok pedig jobbadán olly kemények, hogy — mint mondani szoktuk — csak lengyel és orosz gyomorba valók. Vajha e jó vélekedésünket kellőleg méltányolnák s minél előbb megszabaditnának azoktól bennünket! -- Mi a termés mennyiségét illeti, e részben emberi gyarlóságunk próbakőre tétetik s — meglehet — a gondviselés megakará mutatni, milly sokan nem érdemlik jóságát. —■ termész adott annyit, hogy helyét talán a nagyobb rész nem találja, és alig van egy két gazda, ki kádban, hordóban szükséget nem szenvedne, általán a tavali elég bő termést kétszeresen haladja, nem igen van élő ember már, ki valaha ennyi bort szűrt volna, és mégis vannak, kiknek kevés, legyen nekik az ő hitük szerint. Soknak bora kádban marad, mert a hordó méregdrága, párját vasban 15 sőt 20 Citát is fizeték, holott mondjuk 12 ftért is meg lehet tölteni, így tehát a bor olcsóbb a hordónál, tudok azonban jobb minőségű borokat, mellyek párját ,azaz 6 akár 30 frilal sőt felébb is űzették. Mindemellett javasolhatom, kinek pénze van heverő s kamatjára pár évig szüksége nincs, jöjjön Egerbe bort venni, 50 petre bizonyosan számithat; a szegény köznépnek vagy hordója nincs, vagy pénzre van szüksége , s igy borát adni kell mint veszik ; pénzes vevő pedig nálunk kevés van. E rendkívüli bő termés és kedvező idő, melly bennünket mintegy másfél hétig folyvást örvendeztet, természetesen vig szüreteket idézett elő; tartottak is több helyen nagyobbszerű lakomák, zenés mulatságok és az illy alkalommal elmaradhatlan fegyverropogás és röppentyűzésrakétázás sem hiányzott; mindezekről írni fölösleg, mert hisz víg szüret és lakoma honunkban igen ismert dolgok; nem tehetem mégis, hogy említést ne tegyek egyikéről e víg szüreteknek, részint különössége miatt, részint hogy az olvasónak némi képzete legyen azon gyönyörélvezetről, mellyben részesülénk. E szüreti mulatság már hely tekintetében is különös vala; azonban érdekesbité azt a czél, melly azzal párosittaték. Octob. 18ka volt azon kettős ünnep, melylyen 1 a hős Dobó egri diadalmának emlékét ültük s 2 azon nap, mellyen 50 évvel ezelőtt nagyméltóságu Pyrker J. L. jelenben közösen tisztelt patriarcha érsekünk, alsó Ausztriában Lilienfelden a cziszterczi szerzetbe lépett, s ő lépte emlékét az idén ugyanazon napon nagyszerűleg ünneplé meg a litienfeldi zárdában nagyszámú tiszteleti és magas vendégek körében. Mi sajnosan érezők, hogy a jeles férfinak, kiben Eger atyját tiszteli, dicsőítő félszázados emlékünnepén jelen nem lehettünk s mármár azt hívők, hogy tiszteletünket kebleinkbe zárva házi csendes körünkben némán fogjuk fohászinkat egekbe küldeni magas jótevőnk hosszú életéért. Azonban ez nem igy jön. Nt. Sisvay Márton érs. titoknok és t. b. October Ilára szüreti mulatságot rendelt s mintegy 120 személyt hívott meg szállására az érseki Jakba, onnan 1 órakor délben az Eged tetőre indulandók. Én elfoglaltatva lévén valamivel később indulok a társaság nyomán, s egy órai fárasztó séta után elértem az Eged oldalán néhány kifáradt és szinte elkésett társat, kikkel félórai kalandozás után végre feljutánk a tetőre hol kellemesen lépettünk meg a számos csoportra oszlott ácsorgó vagy heverésző vendégsereg által, kik vidám zene mellett beszélgetve mulatozának, mig némellyek pipázva bodorfüsttel törekvének rontani a jó levegőt; itt azonban nem foghattak ki rajta. Több külön rendű pap, katona, megyei s városi tisztviselő, tudós, tanító, orvos, ügyész, művész és az „ész“nek sokféle tisztes fajai a legbarátságosabb egyetértésben vegyüljenek össze s undoran élvezék a magasban a szép vidék és messze kilátás gyönyöreit, mint talán életében egyszer tett fárasztó ujjaknak kedves jutalmát. Szives gazdánk később egy lombokkal övezett tágas körbe vezetett a valódi férfias ozsonnához, és csak itt adta elő a mulatságnak igazi czélját, melly nem más vala, mint e barátságos körben megemlékezni azon magas férfiról — érsekünkről — ki a távolban emlékét ünneplé azon napnak, melly öt fényes pályájára vezette, s kit mindnyájan mi jelsenvoltak mélyen tisztelünk; ékes szavakkal feslé derék gazdánk a tiszteknek sok érdemeit a haza, emberiség és Eger iránt, mellyek halmazát naponkint nevelni törekszik, s hogy ezt minél magasbra emelhesse, hosszú életéért buzgó fohászt küldött az egek urához; és mi szívből fakadt „éljen“ harsogánk az ős-Eged tetőn s ohajlásunkat viszhangozák a völgyek, és mozsarok durrogási tudaták az alattunk volt hegyeken szüretelő gazdákkal és távolabb városi s vidékiekkel. E közben vigan költők el a jó guláshust és sültet Egednek — Vörösmarty-énekletre — tűznedvével, mig társaink egy része körbe állván dalolva bujdostalak kézről kézre a teli poharat, mi pedig a tűz körébe sieténk daczolni az esti lég Ibisével. S a sötét est csak hamar bekövetkezék, és mi tüzet rakánk nem épen nagyot, csak mint egy házacska, s megvilágositók Egedünket, mint Skóczia szálas fiai szokták havasaikat örömükben, majd ismét lassabban tüzelőnk , és néhány társunk elbobták a hegytetőt röppentyűrakéta-özönnel, mig végre Leifer János derék ifjú gyógyszerészünk mintegy félóráig tartott görög tűzzel világosította le azt kellemes látványul a távol városiaknak. Nyolcz óra lett s megelégülve a napörömeivel hosszú sorban vonultunk a hegyről alá az emelkedni kezdett fagyásnak indult teli hold világánál dal és zene kíséretében, és két órai utunk végeztével köszönve gazdánk szívességét, baráti kiszorítással oszlottunk szét a díszes lyceum-téren, magunkkal hozván od. Inka és tisztelteink tárgyának emlékét csendes lakunkba, hol az élvezett örömekért kifárasztott tagjainkat megpihentetni kétségkívül mindegyikünknek főgondja volt. Ez képe azon érdekes szüreti mulatságnak, mellyhez hasonló Egerben még nehezen volt, s melly csak azért is különös, hogy mi szives gazdánk szőlőjét nem is láttuk és felőle csak annyit mondhatunk, hogy ott van a part alatt, mellyen vigadtunk; a part azonban egy kissé igen magas, ezért épen nem jött kedvünk a lesétálásra, s kíváncsiságunkat azzal nyugtatok meg, hogy jóllaktunk szőlőjének igenigen édes ízű termésével.— Folyó hó 20kán szomorú látványnak valánk tanúi: két ifjú katonán halálstélet hajtatott végre , felakasztottak ; a múlt télen itt a városban éjjel egy öreg korcsmárosnét és szolgálóját gyilkolok meg kevés pénzéért. Négyen voltak a tett, részesei: e két katona, egy dologkerülő szíjgyártó s egy korcsmárosné, ki mint mondják amazoknak a gaztettet javasló, a tett másnap azonnal kilubalott. A két utóbbi még várja ítéletét, a katonák azonban gyors törvénykezési rendszerüknél fogva, kiszenvedték a halált borzasztón végzett gyilkolásukért , mellyben ugyan az egyik csak mint őrt álló ven részt. Jós mi számosan az ezreddel kikisértük a ritka szépségű két ifjat, láttuk a még nem látottat s megborzadtunk; és eszünkbe jutott a büntető törvényt munkáló orsz. küldöttség, és elmélkedünk a halálbüntetés czélszerüsége felett; —nem helyeslők azt; és ime hangokat hallottunk a nép közül: „úgy kell, már régen kellett volna a másik kellőnek is, és nem itt, hanem ott a ház elött“, — és elnémulánk ; — látvány kell a népnek, mert a nép boszuálló, s e kivonatát betöltve látni óhajtja. Mi természetesen miveletlenségéről származik. Legtanácsosb lenne az illy teljeseknek deporttillalmok az ország más vidékén felállítandó czélszerír börtönépületbe, hol dolgozva és szótlanul töltsék hátralevő napjaikat. Hosszas volna e beszélgetésünk alkalmával kifejtett vélemény részleteit előadni, csak az egyet említem, hogy ma, a leírt vesztésnapján egy társaságban bizonyos magas rangú emberek gonoszságát érdekelve a halálbüntetés helytelenítésére azt mondá: „minden héten kellene akasztani egyet, hogy féljenek az emberek és javuljanak.“ Később említem , hogy a vesztésnél láttam polgárokat, kik kis gyermekeiket ölbe véve szemlélteik velök az akasztást, az érdekelt úr erre azon bölcs megjegyzést tette : „szamár emberek azok, kik gyermekeiket oda viszik, hisz ha gyakran látnák ezek azt, zsivány, rabló lenne belőlök.“ Én elhallgatok és gondolom , igy beszélünk, midőn valamelly dolog felett önmagunkkal tisztában nem vagyunk, s elhatároztam e rövid beszélgetést az olvasó közönségekibe adni, alapokat afeletti gondolkozásra, valljon czélszerűte a halálbüntetet és mind az emberi nem javulása, mind országgazdasági s egyéb szempontból tekintve, főleg az előadotthoz hasonló esetben, midőn azért, hogy két —úgyszólván — tehetetlen személy elveszett, még négy, részint ifjú, részint legjobb korbeli és sokoldalúlag használható egyedet vesztünk el, kedvező hatású e a nyilvános vesztés látványa a népre vagy nem. Joó János. Plagytoritai Billa. A trónörökös walesi herczeg születésnapja nov. 9kén a főváros valamennyi harangjainak zúgása által üdvözöltetett. A katholicismus Angliában most nagy munkásságot fejt kis tetemes pénzmennyiségről látszik rendelkezhetni. Mindenfelé új katholikus kápolnákemelkednek: Woolwichban, Bedfordban stb. Dublin közelében, mondjuk szép apácza kolostor fogna egy pompás templommal építtetni. A Globe mondja: Francziaország s az Egyesült státusok is hadihajókat állították ki táborzásunkat szemmel kisérendők s minden belőle keletkezhető kereskedési szerződéséből részt igénylendők. O’Connell helyett, kinek hivatal ideje nov. 1 -jén lefolyt, Roe alderman választatott Dublin jövő évi lord-mayorjává, s O’Connell ismét az aldermanek közt foglalt helyet; liszttársaihoz intézett köszönő-beszédében többek közt megjegyzé a walesi herczeg születése alkalmával baronetté nem történt kineveztetésére nézve, miképen személyét illetőleg a kormánynak teljesen igaza volt, hogy a hivatozó szokást rája nézve nem tartotta meg , hanem ő protestálni akar ellene s a városi hatóságnak is egész testületben protestálnia kell, hogy illy lenézés valamelly ezentuli lordmayornál ne ismételtessék: s e nyilatkozata nagy tetszéssel fogadtatott. A manchesteri bank bukása számos családokban nagy bajt okozott; kalmárok s e nemű egyéb emberek, kik az ügyletektől visszavonultak, özvegyek és árvák a részvények becsvesztése által egész vagyonuktól megfosztanak. A részvényesek vesztessége 200,000 ft. st.re rúg. A bukások szaporodnak Angliában. Plymouthban Linden, az ottani kereskedőházak elseje 200,000 ft. Ilyel jött tönkre. A vesztességek legnagyobb részt szárazföldi kereskedőházakat érnek. Az arany- és ezüstkivitel Indiába, Chinába, Hambungba és Francziaországba az utolsó évnegyedben igen tetemes volt. Augustusban és septemberben 104 millió fontot. ment a külföldre, kivált az afghanistani és chinai seregek fizetéseül. Hogy a szükség kipótoltassék, a pénzverő intézetben uj pénzek nagy szorgalommal veretnek. Álalján minden héten 300,000 ft. sz. készül el. Hat közsajtó szakadatlan munkásságban, hogy a banknak azon arany és ezüstundakért, mellyeket beküld, pénz adathassék. Noha a bank osztalékjai odob. 13..óta folyvást fizetnek, mégis jelenleg mintegy 10 millió kénzpénzbeli tartalék van benne. E tartalék nagyobb mint számos évek óta volt, mi egyrészt a könnyű sovereingek és félsovereingek sokasága által melylyek azok érvénytelenítése óta befolynak s a keletindiai egyesület várt követelése által okoztatik. Francziaország: Bugeaud tábornok Algeria főhelytartója következőleg adja elő a franczia-afrikai birtok mibenlétét. A Jus-jura tövétől egészen azon vonalig, mellyet az Ued-Ruina torkolatjától Taza-ig és a sivatagig húzhatni, minden alávetve és szabad közlekedésben Algírral. Szintúgy az egész földterület a Mina, a maroccoi határok, a sivatag és a tenger közt. A háború tehát a Selif s a Mina közt mintegy huszonöt mérföldnyi terjedelmű négyszögön öszpontositva. Minthogy Justura a maroccoi határoktól mintegy 155 mérföldnyire fekszik, kiviláglik, hogy Abd-el-Kader országának öt hatod részét elvesztette. S e vesztességhez értetnek minden eresitvényei s hadi raktárai, álló serege, s mi reá nézve legroszabb — hatalmának varázsereje oda. Spanyolország. A Madridi nov. 1 -ji levelek igen fontos tudósitásokat közlenek, mellyek megvalósulása még várandó; például hogy Zurbano madridi főkapitánnyá neveztetett, hogy a cabinet után képeztetett s csak Capazur maradt volna meg a ministeriumban. Bizonyosabb ezeknél a fővárosi 12 független hírlap nyilatkozata, mellyek egymással szövetkeznek, a sajtószabadságot, a személyes szabadságot és bátorságot otalmazni s minden olly rendszabály ellen protestálni, melly a királyné kiskorúsága meghosszabbítását czélozza. Az„ El Pratriota“ ministeri lap e szövetkezésben igen ellenséges political coafitiocsíráját látja, melly veszélyhozó lehetne, mivel a sajtószabadság csak ürügye, titkos szándéka pedig a kormány megbuktatása. A spanyol kormány rendkívüli pénzszűke a legsajátságosabb jeleneteket eredményezi, így Toledo kormányzója minap következő jelentést ragadtatott hivatalaira: „A pénztár üres, tehát senki semmit nem kap.“ — Morelia környékében, az úgynevezett Maestrazzoban, Groc bandáján kívül most egy másik lépett fel, mellynek élén Serrador néhai carlistofőnök. Valencia főkapitánya tehát szükségesnek látó azon egész kerületben a haditörvényt kihirdettetni. Ezen alkalmat az ellenzéki lapok arra használják, hogy a kormány-