Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-13 / 4. szám

4. szám. Januar 13. 1842. A Zlirnek kinevezések , hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hirek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel • _ a Századunk terjedelmesb politicai s ro­kon’ tudományu értekezésekkel , a Kis futár litera­túrai művészeti és közéletben jelesebb tünemé­nyek találmányok és intézetek ismertetésével­­ ’ foglalkodnak főképen. HÍRNÖK Szerkeszti s kiadja K­al­isfidvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi elült­­etés Pozsonyban boríték nélkül 4 p. f­r., borítékkal és postán 4 fr. 24 kr. Elöfizet­­hetni helyben a szerkesztőségnél a „Zöldfa“ fogadó melletti 724. sz. ház lső emeletében , Pesten 11 éber Józsefnél a Tudakozó intézetben , kinél a hirdetmé­nyek s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezések; jótékonysá­gok; gr. Sztáray Albert a házi adóról; pozsonyi különféle; Tren­­csin, Bihar és Közép-Szolnok megyék közgyűlései; Kraszna me­gyei tisztválasztás; oskolai szükség; országgyűlési tudósítások Er­délyből. Nagybritannia. Fran­cziaország. Új évi tisztel­­kedések, az orosz követ nélkül. Spanyolország. Cortes-meg­­nyitás és t­rónbeszéd; rendszabályok a lázadási pártok elnyomá­­sára is­vóniai szigetek. Zavargások Corfuban. Kis futár. Kereskedési viszonyok; homoeopathia diadalma; hivatalos levele­zés. Hirdetések: Magyarország és Erdély. Öcs. s apost. kir. Felsége Török Bálint grófot, kir. helytartósági titoknokot, ugyanazon kormányszék szám­fölötti tanácsosává méltóztatott legkegyelmesebben kine­­­vezni. (Priv. tud.) Ö cs. s apost. kir. Felsége Desselüffy Gyula grófot, Zemplén megye főjegyzőjét, a Tiszán inneni kerületi Tábla tiszteletbeli ülnökévé méltóztatott legkegyelmesebben ki­nevezni. (Priv. tud.) Legfensőbb leiratnál fogva a nagybányai kér. éretvá­­lasztó-hivatalra Göttmann Károly bánsági bányakutató-biz­­tos (Schürfungscommissár) neveztetett ki. (Priv. tud.) Ö cs. kir. apost. Felsége Werner Károly pozsonyi polg. czukrásznak megengedni kegyeskedett, hogy nevét nevelő atyja néhai Barth Mihály után, Barth névvel fel­cserélhesse. Test város­a­ tanácsa legközelebb tett emberbaráti ha­tározatánál fogva a váczi siketnéma-intézetben pesti szegé­nyebb sorsú siketnéma gyermekek számára 2 helyet alapított, városi kamarapénztárából évenkint fizetendő 240 p. forinttal. A szenvedő emberiség iránt viseltető keresztény sze­retetnél fogva nm. Korompai gr. Brunszvik Anna Mária szü­letett Keselőkői Majthényi asszony csili, keresztes cs. kir. udvari dáma, maga és felejthetetlen nővére Némethujvári gr. Batthányi Johanna született Keselőkői Majthényi nevében , a budai irgalmas szerzet kórházában jelenleg egy új beteg­ágyat, 3000 for. tőkepénz letétele által kegyeskedett alapí­tani olly föltétel mellett, hogy ezen kórházban naponkint mindenkor egy beteg ápoltassák; hogyha pedig valaha az irgalmas szerzet Budán lakni megszüntetnék, azonnal a lelett tőkepénz a kegyes alapítók törvényes maradékira háromoljék. # Buda, jan. 7. Mintha a jótevők szent buzgalomban egymással vetekednének, olly tényleges részvétet mutat­nak az itteni singlék intézete iránt, melly hazánkban legel­ső r­íme épen tel. Aiclwaiser József ur és szép erényü neje Alapi Salamon Róza, szokott nemes bökeblüségü­ktől indíttat­va egy betegágyat alapítanak; m. Batthyányi Tarnóczy gróf­nő pedig, kinek az intézet különben is egy alapítványt kö­szön, a nőegyesületi 3 kisdedóvó tanodának alapítványtő­­kéje gyarapítására 20 darab arannyal kedveskedett. Mihez képest e gyöngéd lelkűlét szülte ajánlatokat legszivesben megköszönve tisztem szerinti nyilván­osságra hozom Kü­lkey Henrik lileknak. Gróf Sztáray Albert, amaz aristocrata a szónak leg­­nemesb értelmében, bővebben fejti ki multévi Századunk GG számában a házi adónak a nemesség általi felvállalásá­ról közlött nézeteit. Nehéz volna elhatározni minek adjon az olvasó elsőbbséget e jeles czikkelyben, az eszmék tisztaságának és szabatosságának e, a legnemesb haza­fias érzelmek nyilványításának, vagy az öntudatában erős bátorságnak, mellyel az ellenfélnek minden leplezés, min­den mellékes czérzás nélkül kereken kimondatik az igazság, ennél pedig sem több sem kevesebb, bizonyos tanúságául annak, hogy a nemes felszólaló fölül h­elyze magát amaz apró­lékos szenvedélyeken, mellyek nem ritkán időszaki saj­tónkban olly gyászos szerepet játszanak. Ajánljuk tehát az olvasó különös figyelmébe a Világból kölcsönözött következő értekezést: „Több hónappal ezelőtt közlöm a Hírnök „Száza­­dunkjak 66. számában nézetimet a házi adó tárgya fölött, s ezen eszméim irányát, összefüggését, s egész rendszeremet a Testi Hírlap szerkesztője — a mint azt közvetett c­zikkeiből látom — tökéletesen felfogta. Igen is, szilárditni s erősitni kí­vánom az aristocratiát az által, hogy azt terhek átvételével a teljes jog mezejére helyezem. Azért sokkal erősebb az angol aristocratia állása a miénknél, minthogy teher­ alóli kivételeket nem ismer, s minden teherben osztozik. Ámde nem akarom, hogy az aristocratia magát engedményekre kényszerítesse, akár azok részéről, kiknek ezek javokra szolgálnának , akár azok által, kik a tömegek javát czéljuk elérésére ürügyül használják. Akarom, hogy mindaz, mi a népnek hasznos, min magunktól induljon ki, s­­a mellett azt követelem, miképen a feltételeket is, mellyeknél fogva valamit teszünk, mi köthessük ki. — Nevezzék ezt aztán en­gedvényeknek, vagy akárminek másnak, mindegy, csak lényegök, s az eredmények maradjanak ugyanazok. De azok, kik az irodalom és sajtó vezéreiül tolják fel magukat, han­gosan kiáltják: nem kell nekünk kegyelem; a­mit mi kívá­nunk, azt jogszerűleg kívánjuk! Az már itt a kérdés: mi hivatásnál s felhatalmazásnál fogva mondhatják ők ezt?Nem járna e a nép minden esetre jobban, ha ő mindahhoz izga­tás nélkül juthatna, mit ő az úgynevezett szabadelműek által kijelölt úton,­­melly kereken kimondva, tiszta forradalmi­ alkalmasint épen nem vagy csak végetlen áldozatoknál fogva nyerhetne meg , miután vezérei s kalózai számára mindig e vzetné meg illy küzdés közben a bor árát. Ámde igen ter­mészetes , miképen azok, kiket megemlitek, nem kívánhat­ják, hogy valódi javítások s könyekitések a nép számára bé­kés úton eszközöltessenek; mert ezen esetben czélják, mi­szerint nem a népnek, hanem magoknak kívánnak használ­ni, hiusitattni fogna ; egyike sem lehetne azon uraknak mi­nister, mint ez Francziaországban, hova mint politikai val­lásuk frigyszekrényére, rokonszenvvel tekintenek, történik; egyikök sem fogna kényelemmel azon kastélyban heverész­­ni, mellyel az előtt az Á. herczeg vagy B. gróf vagy C. terje­delmes­ vagyonú nemes birt stb. De itt újra magát az aristo­cratiát kell felszólilnom és újra ajánlanom a terhek által— és levitelét, a Századunk Gyik számában foglalt javasla­tom szellemében. Csak akkor leszünk teljesen jogszerű állásban ! s illy czélra azt mondom én is: egyesüljünk, ha­ladjunk! — tartsunk sorosan össze. Nagy a mi erőnk, mert az a jó ereje. Ne legyünk bolondjai senkinek, kivétel nél­kül senkinek ; kössük ki mindig a feltételt, miellőtt valamit tennénk. Ennélfogva helyes vola, hogy p. o. Fejér várme­gyében megbukott az indítvány, miszerint a házi pénztár vaktában átveendő volt. Mert a javaltam feltételek nélküli elvállalás által természetesen csak a semmit nem birók ámi­­tottjai lettünk volna, mint ezt M. L. indítványa, ki a tiszt­viselői dijakat mindjárt 32000. fttal meg akará neveltetni, elléggé bizonyító; maga a P. Hírlap több ízben igy kiált fel, ,’midőn a mostani házi pénztári felosztás szóba jö­­ láthatni, miképen csak azok rendelkeznek iránta, kik hozzá nem adóznak.“ Igenis, az aristocratia számára akarom fentar­­tani a befolyást a törvényhozásba,kizárva mindazokat, kiket a bölcs törvény, minthogy arra még most alkalkalmatlanok, mindeddig kizár. Mindenütt a szavazatjog kiterjesztésén tö­rekszik a fejetlenség pártja, minthogy így mindig több olly párthívet nyer, kik a­nélkül, hogy valami tárgy felett ítélhet­nének, vezéreiknek vakon szoknak engedelmeskedni, s még több kortest akarnak, kik felett rendelkezhessenek. Igen is, gyámság alatt akarom tartani a tömegeket, s kereken ki­mondva, zabolázni is; ellenben igazságos igazgatás által anyagi jóléteket előmozdítni, értelmi haladásukat is ápolni, de nem a keresetre szánandó, és erre szükséges idejüket elvesztegettetni, arra hogy valamiben részt vegyenek, mit nem kívánnak s mire nem képesek, t. i. az együtt uralkodás­ra. Ildik Henrik, Francziaország minden lakosának vasár­­naponkint tyúkot óhajtott a csuporba; én mindenkinek, men­nyire lehetséges (daczára minden liberális kiabálásnak­ reg­­gelenkint a súlyos munka előtt egy pohár jó pálinkát, jó izü kennyezet, s szallonnát a mezei munkára, húst és bort ebéd­re, vasárnaponkint tánczocskát, tisztes ruházatot, kényel­mes lakást kívánok. Azonban szinto oly kevéssé kívánhatom, mint a jó Ildik Henrik kívánta, hogy a parasztok minden másod-, vagy harmadnap, a bíró által összecsődittessenek, résztvenni a törvényhozásban s kormányzásban, mi­által ők, csak idejüket, mellyet jobbra fordíthatnak, veszítenek; — szóval: anyagi jólétet akarok nekik minden tekintetben biz­­tosítni, nyilván­os élet gondjai nélkül. Igenis, el akarom én kü­lönözni a hadi pénztár fundusát a háziétól, mert nem érzem magamat lekötelezve­­a Hírlap minden okoskodása mellett­ magának a státusnak adózni. Felesleg volna annak ismétlése, mit én idenézőleg, a Századunk 66dik számá­ban mondottam ; csak azt kell megjegyeznem, hogy Magyar­­ország az ausztriai birodalom status-egyesületében olly or­szág gyanánt áll, melly hozzon bár kevesbbet be aránylag mint egyebek, de minden esetre alkotmányosságánál fogva határzott föltételek alatt jutott az ausztriai ház alá. Úgy kell Magyaroszágot tekinteni, mint nagyainkra tulajdoni joggal néző szabadalmas községeket, mellyek kedvező örök szer­ződést nyerének. Ezek olly kevéssé változtathatók, mint a quasi-szerződés Magyarországgal. Jegyezzük meg egyébi­ránt, mit mond maga a P. Hírlap, s mi történt Borsod megyé­ben, hol a többség, ama liberlis (egyébiránt csalékony) fel­tétel mellett, hogy a miniszerek az ország jövedelmei felől számot adjanak, azaz felelősek legyenek, késznek nyilat­kozván, minden köz­teherben részt venni,­­ tovább ment, mint nekünk valaha menni lehet, és szabad. Bár mindig kormány embere valók, mégis annak soha nem hízelkedtem; mindig óhajtom, hogy a kormány alkotmányos hatalmát, te­kintélyét s erejét sértetlenül megtarja, szóval: maradjon iga­zi kormány. Hogy én a kormánynak adót fizessek, mire köte­lezve nem vagyok, ezen pontig sem én, sem a kormány akármi alkotmányszerv hive nem fog, és gyanús azok szán­déka, kik ezt tenni akarják. Egyfelől rendbontás, másfelől hizelgés a kormánynak!! Deimez bizonyosan nem fogja ma­gát illyek által elámlítani. Akarom igen is, hogy a birtokos aristocratia, szemközt a proletariusokkal, szavazati túlnyo­­móság által elhatározó befolyást nyerjen a terhek elosztása, s meghatározása körüli kérdésekben, — mert, hiszem, az is csak­ugyan nem fér meg az örökigazsággal, hogy az em­ber valakinek bolondja tartozzék lenni. — Ellenben azokra, kiknek nemesi birtokuk többé nincs , nemesi tartozásokat többé róni nem akarok, miután át nem látom, miért kelljen épen ezen osztálynak kettősen terheltetni. E mellett azon­ban szavazati jogukat választások alkalmakor kétségbe nem hoztam. — A P. Hírlapnak igaza van, ha ő valami votum cu­riatum—félét gyanít terveimben ; magam is illyesmirül gondol­koztam. Azonban igen ráérünk a modalitássali törődésre, míg majd a dolog komoly fontolgatás alá kerülésül, ámbár én újra ismétlem: kezdjünk minél előbb bele, a terhek le­­sátvevésé­­be. Én aristocratia alatt a birtokot is értem, nem egyedül a születést. Nem csak a herczeg, gróf, báró tartozik ide, ha­nem minden igazi birtokos, kinek érdeke tetileg a megtar­tás. Azon birtoktalanok osztálya pedik, kik mozgalmak által csak nyerhetnek, a „Világ“ hasábjain már elegendőkép meg­­h­atott. Téved a P. Hírlap, midőn azt hiszi, hogy tervem az aristocratia egy egész osztályának nézeteit képezi. Kérdést nem szenved ugyan, hogy az engedményi készségre nézve az aristocratia alkalmasint egyetért; a módra nézve kü­lönböznek meg most a vélemények. Vakmerőség volt volna tőlem egész osztály nevében szólni a nélkül, hogy azt meg­kérdezném. Szintolly kevéssé képviselem én az aristocra­tiát, mint a P. Hírlap s társai a magyar nemzetet, s az ő ál­­talok tett javaslatok s nyilvánított kívánságok a nép kíván­ságait, melly őket orgánumivá nem választotta. Már most ugyan engemet a P. Hírlap testeslelkes ariszolatának fog tartani s kitrombitálni; — ez pedig nála minden résznak összegét képezi; de én megvallom, hogy az vagyok s hogy a gondviseléstől nyert e helyzetet megvédni eltökélt akara­tom. Felruházott bennünket alkotmányos állásunk a hata­lommal , hogy azok javáról gondoskodhassunk, kik a sors mostohasága által, mindenütt széles e világon, függésben vannak, t. i. a szegények, a nép, a tömegek. Kötelességünk, hogy azok gyámjai s védői legyünk a kényszerítés, igaz­ságtalanság és szerfeletti terheltetés, de egyszersmind a demagógok általi csábítás ellen is , kik őket kárukkal vétkes czéljaikra akarják használni. Védni akarom rendesen szer­zett jogaimat s birtokomat minden megtámadás ellen ; nem szívelem, hogy irkálók s lázitók kezei közé jussak; nem akarok felkelni, hogy helyemet a másik elfoglalja. — Otes toi que je m’y mette! — S ebben a kormány által bizonyosan gyám­oliltatni fogunk, különben megszűnnék kormány lenni; és abból, hogy a sajtónak egy idő óta szabadabb mozgás en­gedtetett, nagy csalódás lenne az ellenkezőt következtetni. Gróf Sztáray Albert:“ Pozsony, jan. 12. Nagyon csalatkoztak, kik azt hit­ték, hogy már kiteleltünk. Új év óta a hidegség folyvást 5—6 fok közt áll s néhány nap alatt annyi hó esett, mikop a környékbeli utak csaknem járhatlanok; ez oka, hogy a pos­ták majd egy nappal elkésnek. A Duna jege nagyon zajlik s ha atszél keletkezik, azonnal állni fog. E rosz időjárás daczára azonban farsangunk már kezd élénkülni, mindenfelül vigal­mi estélyek, bálok stb. mutatkoznak. — Schickl tanár úr zon­­goravirtuóz , kiről már két ízben emlékezünk, vasárnap adá hangversenyét a megyeház nagyobb teremében mérsékelt számú, de válogatott közönség előtt. Játékáról csak annyit mondhatunk, mikép minden várakozást felülmúlt. Mert ámbár ismeretes volt játéka a pozsonyi zenekedvelő közön­ség előtt, mégis magány estélyeknek­ zongorázásából nem lehete azon remekségre számolni, melly játékát bélyegzi, s melly őt az első művészek sorába helyezi. Schickh játé­kában nem látszik ismerni zenészeti korlátokat s a hallgató első pillanatban csaknem zavarba jő, mig a hangoknak vég­elhalása a fülekben a teljes harmóniát ismét helyrehozza. Schickh egyenesen Hummel iskolájából származik s ha ha­sonlítással akarnánk élni, a mostani romantikás zeneművé­szek közt nem lennénk, ki mellé sorozható lehetne. Szíves volt Erba-Odescalchi márquisnő is két dalt szokott remek­­ségével előadni. Schickl valamint a márquisnő szűnni nem akaró tapsokkal üdvözöltettek, az elsőnek ismé­telni kelle a közönség zajos kívánságára két darabot, mind­kettő saját szerzeménye. Különös bámulattal és tetszéssel fogadtatott a Fantasie Espagnole és az Impromfu. ^ Trencsin, jan. 5. Mult dec. 13—kai évnegyedes közgyűlésünk nevezetesb határozatait következőkbe fogla­lom: 1} A Szatmár megyei 12 pont megyénkben pártolásra talált, mert sok előtt ezekben rejlik nemzetünk felvirágoz­­tathatásának arcánuma; ellenben Borsod levele a papi jó­szágok iránt tudomásul szolgál. 2} Kevés van már hazánk­ban, ki hazai nyelvünk szükségességét át nem látná, de még kevesebb ki a világos törvények rendelményeinek nem engedelmeskednék, s még is egy tisztviselő elég konok volt több határzatok ellenére latin szerkezetű jelentést intézni a megyéhez. E felett hoszabb vita támadt, mellynek követ­keztében határzatta jön, hogy ha jövendőben valamelly tiszt­viselő a törvény ellenére illyesmit elkövetni elég merész lenne, deák jelentése önköltségein magyarra fordítassék. *­ 3} Megyénk egyik esküttje külföldre szóló több száz hamis útleveleket bocsátván ki, tiszti ügyészi fenyitő per határoz­­tatott ellene indíttatni. 4. Nádor Ő Fenségének a börtönök elrendezése tárgyában irt levele felolvastatván, határozta­­tott, hogy addig is még, dolgozóház fog építtetni czélszerü rendelkezések tétessenek. *­* Debreczen, jan. 2. Bihar megyének dec. 14-én kezdett és 23án végződött közgyűlése nevezetesb tárgyai s határzatai ezek:' 1} a főispányi helyettes elnöklete alatt az alispányok a múlt közgyűlés óta e megyében történtekről *) A Pesti Hírlap is közli e határzatot, s csillag alatt megjegyzi, mikép e pontra nézve tudósításai különböznek s egy másik levelezője szerint a latin jelentés mindaddig visszaadatni rendeltetett, míg honi nyelven szerkesztve nem adatik be. A’ szerit.

Next