Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-11-21 / 92. szám

92. szám. A filrnek kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hirek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel. —­­ Századunk terjedelmesb politicai s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis /Afar litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. H I R N Ö k Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. November 21.1842. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban boriték nélkül 4 p.­tr., borítékkal és postán 4 fr. 24 kr. Előfizethetni hely­ben a szerkesztőségnél az irgalmas barátok átellené­­ben a 245. sz. ház 1-ső emeletében , Pesten H­éber Józsefnél a Tudakozó intézetben , kinél a hirdetmé­nyek s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes bekü­ldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Kinevezés; alapítás; halálozás; hivata­los közlemények; Pest megye közgyűlése; vágvölgyi tudósítás; szüreti hírek; Nagybritannia. A manchesteri bank bukása. Francziaország. Az afrikai franczia birtok. Spanyolor­szág. Törökország. Még valami a szerb ügyekről; az oláh­­országi vajda letételét tárgyazó ferman. Oroszország. China. A császár proclamatiója. Kis futár. Francziaország népessége; függelék. Hirdetések: Magyarország, a cs. s apóst. kir. Felsége Stürmer Bertalan bárót, az ottomán portánál cs. kir. internunciust s fölhatalmazott ministert, a cs. kir. német és magyar tartományaiban grófi rangra emelni legkegyelmesebben méltoztatott. Ö cs. s apóst. kir. Felsége hazánkban a népnevelés előmozdítására tanítókat képző intézetek fölállítását (Pes­ten, Szegeden, Miskolczon, Érsekújváron, Nagy-Kani­­zsán) méltóztatott legkegyelmesebben határozni. Martonyi Lajos, a nagybányai minorita kolostor előjá­­rója f­­.­ékén, életének 54 évében meghatározott. Jutalomkérdés. A szepesi gazdasági fiók-egyesü­let f. évi sept. 19én tartott gyűlésében e jutalomkérdést tüzé ki: „Földművelési tekintetben Szepes megye körül­ményeit szemügyre vevén , minő czélszerü javítások javal­­hatók?“ — melly kérdés legjobb feloldása iO0 víttal fog megjutalmaztad. Kik tehát e részben versenyezni kíván­nak, munkáikat, kívülről jeligével ellátott és a szerző nevét magában rejtő levélkékkel, jövő évi május végéig az egye­sület kitoknokának, t. Sp­ón­er Tivadar urnak, Kézsmárk­­ra küldjék be, Esztergomból. Az országszerte sürgetett népneve­lési ügy tényleges megkezdelése mit sem igényelt annyira, mint egy rendszeres néptanítókat képező intézetnek alkotá­­sát. Létesítő ezen köz­hajtást sem Kopácsy József orszá­gunk herczegprímása, Esztergomban olly mesterképező in­tézetet alkotván, a főt. káptalan közre áldozatával s a fölső­­ség magas helyeslésével, mellyben kiszabott tanulmányi rendszer, és egész évi tanulási pálya három ügyes tanító buzgalma mellett szép sikert biztositnak. — Fötisztelendő Nemes-miliczi Jaross Vincze kanonok úr hőn tisztelt és ne­mes szivü emberbarát igazgatása alá rendeltetett az intézet, mellynek egyik tanítója ni. Majer István áldozópap a neve­léstant, a keresztény hit és erkölcstant, bibliai történeteket, sz. szertartásokat, és rajzolást tanitandja ; ni. Rendek József áldozópap a methodika- didaktikát, a kisdedeknek olvasás­ra, írásra tanításmódját, számozást, számvitelt, fogalmazást, Magyarország földleírását és történeteit, természettant és gazdaságtudományt, a mesteri fontos hivatalt minden ágú kötelességeivel, ide csatolva ama boldogabb jövendőig, mellyben a mesteri hivataltól a jegyzői elkülönöztethetik, ez utóbbi hivatalos körét is tanitandja; a harmadik Elias Márton úr világi oktató az orgonálásban és éneklésben adand taní­tást; hogy pedig szegény alkalmatos ifjak képeztethessenek ez intézetben (mert bir a szegény mesteri hivatalra csak szegény legények vállalkoznak), prímás c­ége nagylelkűsé­géből 12, s a ff. esztergomi káptalan bőkezűségéből 10-en nyernek egyenkint 120 v. frnyi stipendiumot, többen pedig a főt. kanonok uraknál élelmeztetnek, így mozdittalik elő tett­­leg az annyira és méltán szorgalmazott népnevelési *Választottsági jelentés (olvastatott a m. gazd. egyesület nagy gyűlésén nov. 10. 1842.) A t. egyesület ügyeinek kormányzásával megbízott választottság édes köte­lességének ismerte, az utóbbi közgyűlés határozatait pon­tosan teljesíteni, s a közczél közelítéséül, korlátolt tehet­ségétől kitelhető munkásságot kifejteni. Jelesen: Egyesü­leti előadó Török János urat közköltségeken Stuttgartba küldé, hogy ott, egyesületi képviselő Bujanovics Eduard ur társaságában, több hónapig tartott hivatalos fáradalmi után szellemi élvezet mellett, a tapasztalás mezején, t. i. a né­metországi mezőgazdák gyülekezetén dús ismereteket gyűl­hessen, s azokat a t. Egyesületnek terjessze elő. Az Egye­sület alapitó s rendes tagjainak száma ismét gyarapodott, s ezzel a közreható nem csak anyagi, hanem szellemi ere­je is növekedett; azonban nem lehet fájdalom nélkül emlí­teni azon vesztességet, mellyel a t. Egyesület egyik igen érdemes tagja­, s a miveit gazdálkodás tisztelt veteránjá­nak, Denglázi Wittmann Antal főherczegi üdv. tanácsosnak kimúltával szenvedett. Gondja lesz a választottságnak, hogy ezen érdemdús férfiúnak dicsően végzett életpályája, annak idején és helyén, illőleg méltányoltassék. A szakosztályok közül az utóbbi közgyűlés óta a földészeti, kertészeti, s szellemüvelési, több ülést tartván, ezeknek eredményei bő­vebben elő fognak terjesztetni. A műtani szakosztály a honi czukorgyárak tulajdonosait olly végre hívta meg köztanács­kozásra, miszerint a t. Egyesület védszárnyai alatt, a meg­állapítandó szabályok értelmében egyesülve, közös erővel mozdítsák elő a répaczukorgyártásnak nemzeti gazdasá­gunkban naponkint fontosabb szerepet igényelhető ügyét. A czélba vett tanácskozások bizonyos akadályok közbejötte miatt felfüggesztettek, azonban még e napokban meg fog­nak kezdetni, s mint remélyhezni, nem foganatlanul, a szöl­lő iskolában oliy rég óta hiányzott épület valahára födél alá került. A szöllő iskolai termés egy részével próba kísérl­e­­tek fognak létezni, de annak nagyobb része a kellő edények hiánya miatt eladatott. Ennek jelentése mellett nem hallgat­hatni el azon buzgó és sikeres közremunkálati fáradozásokat, mellyekkel Steinbach Ferencz kir. tanácsos és Heinrich n. János r. tag urak az Egyesület ezen vállalatát elősegíteni szíveskedtek. Az ismeret­terjesztő szakosztályt illetőleg, ennek felü­gyelése alatt a Mezei Naptár jövő évi folyama megjelenvén nagy részben már el is kelt. A mintatár ré­szint egyes hazafiak adakozásaiból, részint az egyesület költségén számos­ példányokkal öregbedett s még inkább fog öregbedni azokkal, mellyek ez előadó ur által külföldön czélszerűeknek találtatván megrendeltettek. A könyvtár szin­te több hazafi szives adakozásából ujonan gyarapodott s a­­zok közül illő méltánylásul különös figyelmébe ajánltatik a t. Egyesületnek Ploetz Adolf r. tag, ki­telesen számos kö­tetnyi adománnyal kedveskedék. Közrebocsátásul több rend­beli s külön szakbeli kéziratok érkeztek, mellyek az illető szakosztályokhoz utasitottak megvizsgálásul. A pénztár, mellynek állapotja elő fog terjesztetni, habár a köztelek és szöllőiskolai épület rendkívüli költségei által tetemesen szenvedett is, a folyó évben szaporodott alapítványok s részvények által meglehetősen fedezve van a még ez idénre hátralevő költségekre nézve. Örvendetes körülményként említhetni, mikép ez idén a tartozásban maradt részvények s kamatok összege csekélyebb mint vala fentebbi években. Végül midőn a választottság jelen gyümölcskiállításra mint ezen közgyűlés legfőbb tárgyára örömmel figyelmezteti a­z Egyesületet, legmélyebb köszönetét fejezi ki főherczeg Ná­dor egyesületi pártfogó , cs. kir. Fenségének magas kegyel­méért, miszerint azt a saját gyümölcsöseiből küldött legszebb példányokkal méltóztatott gazdagítani, s szives köszönetet szavaz azon hazafiaknak is, kik ahhoz honi gyümölcstenyész­­tésünkre nézve olly szép jövendőt ígérő becses mutatványo­­kat járultak. Költ Pesten 1842 évi nov. 9kén tartott válasz­tottsági ülésből. Kacskovics Lajos egyesületi titoknok. A fejérmegyei s­z­e­d­e­r­f­a­t­e­n­y­é­s­z­t­ő társulat ügyében. A Hírnök 87ik számában egy közlés van a fe­jérmegyei szederfatenyésztő-társulat viszonyairól, különö­sen pedig bizonyos szakadásról, melly a társulatban némelly tagok kilépése miatt történt. — Sok mondatik ama közlés­ben ollyan, a­mi nem egyébnek látszik öndicsérgetéseknél s mások gyanúsításánál; itt ott egy kis nagyítás is bukik elő; de mindezek kimutatása s c­áfolgatása időt s fáradságot nem érdemel. Legnagyobb hibája ama czikknek, a miért tulaj­donkép e fölvilágosítás íratott, — hogy bennek egy ok tel­jesen elhallgattalik, holott pedig ezen ok nyújt fonalat és fényt az egész történetet megítélhetni. De álljanak itt min­denek előtt a tények, lehető legrövidebben. — A társulat oct. 19-kei ülésében, melly a megyei gyűlésnek délutáni 4 óráig kiterjedte miatt csak kevesek által látogat­tato­k meg, több hivatalnoki s választmányi tagok közt Madarász László jegyzővé kiáltatott ki, s e hivatalt egy pár barátjának több­szöri unszolására azon föltétellel el is fogadá „hogy ha más nem találkozandik.“ Az ülés eredménye a jelen nem volt tagoknak is tudomására jutván, sokan találkoztak, kik az ideiglenes alapszabályok 40 ik pontja d) alatti szavainak ér­telménél fogva választmányi tagok lenni nem akartak, ha M. L. maradand társulati jegyző, kivel gyakori s közel érint­kezésbe jőni nem kivántak, minthogy (s ez lényege a do­lognak!) az ellene régóta fönforgott s ugyancsak odt. 20án ujlag szőnyegre jött vádak csak a próbák elégtelensége mi­att szüntettetvén meg , őt olly tisztán állani nem láták, hogy vele közel érintkezésbe jőni kívánhattak volna. Az így vé­lekedők s nyilatkozottak fölszóliták tehát az elnököt, adat­ná tudtára M.-nak a körülményt s bírálná őt a jegyzőségrőli önkéntes lemondásra. M., mindezekről S. L. által értesittet­­ve nemcsak le nem mondott, sőt társaival öszzebeszélve, oct. 20., nem mikép a hirnöki közlő mondja, választmányi ülésben, mi, minthogy a sárvizi középponti gyűlés épen ak­kor s épen e szederfatársulati elnöknek Zichy Ödön gróf­nak, mint itt is elnöknek vezérlete alatt tartalék, nem is történhetett, hanem csupán a kihivatott elnök és az épen ak­kor érkezett F. F. nagyprépost jelenlétében a társulatból kilépését nyilatkoztató vele volt társaival együtt. Helyesen e vagy nem: ítéljen róla a közönség, melly hasonló hi­­vatkozattal már elibe terjesztetett. Egyébiránt alig hi­szem, hogy az, ki a minden következés nélkül maradandó tényt nyilván­osságra hozá, M. L. úrnak igen kedves dolgot tön. — Annyit azonban az ügy által igazán érdekelt min­den társulati taggal stb. dlv. közönséggel is tudathatok biz­­tositólag, mikép az ügy, ha jobban nem, roszabbul semmi esetre nem álland, mint fogott volna állani a frad­iócska „te­remtő munkásságának“ szárnyai alatt. . . Pest, nov. 16. Közgyűlésünkre nem nagy szám­ban gyűlt össze a közönség. A tárgyak megvitatása komoly méltósággal s minden izgatás nélkül foly. Igaz, hogy a tegnapi első ülésben még nem is került elő ollyan tárgy, melly az elméket különösen föltüzelhette volna. Mindössze is brachialis esetek körül forgott a vita, mellynek részletei­be ezúttal nem bocsátkozom. A kisgyülés jegyzőkönyvének hitelesítése után nádor ő fenségének főispányi kétrendü, kinevező magyar levele olvastatott föl, mellyekben Modrich János volt főbiztost, szolgálati hosszas érdemeiért tisztibeli főszolgabírói czim­­nel ruházá fel, Halász Oszkárt pedig a jövő tisztújításig pesti járásbeli liszt, esküdtté nevezte ki, ennek nyomán a KK. és BB. múlt gyűlés alkalmával kifejtett okoknál fogva Halász Farkas mostani főbiztost is szolgabirói czim­­el föl­­uháztatás végett ő fenségének újólag ajánlani határozok. .. mm­. h.tanács jelenté, hogy bizonyos Legama tudósítása szerint a magyar boroknak Amerikában igen kecsegtető tér nyílik, miről a magyar gazd. egyesület bővebben tudósítan­dó. Hirdettetek Gebhardt Xav. Ferencz kettős kir. pecsét alatt nyert s már Esztergom vmegyében kihirdetett nemesi oklevele; úgy szinte Szilády Károly kecskeméti könyv­­nyomtatónak Veszprém megyétől nyert s már Bihartól el is fogadott nemességi bizonyítványa, melly szerint ő a sz. gáli kir. vadászok valóságos utódjának bizonyittatik, a sz. gáli kir. vadászok pedig nem csak helybeli, hanem országos ne­mesek lévén, itt is a köznemesek sorába vétetett. □ Vág völgye, nov. 13. úgy látszik a természet mindenkor, még az időjárásra nézve is meg akarja tartani a pontos egyensúly örök törvényét. Mert mit múlt évvel a meleg őszi szép időben előlegezett, azt most bőven igyek­­szik helyre pótolni. Egész septemberünk és od­abenünk, egy két napot kivéve, esőzéssel tarja zárva lakjainkban. A múlt hó vége, s a jelen eleje erős, decemberbe is bízvást beillő hideggel nyom, s a hegyek csúcsai hetek óta födvék hóval, a föld fagyott. Ez okozá, hogy kik a vetéssel a sok eső miatt hátramaradtak, most sem juthatnak hozzá és hogy a szűken termett burgonyának egy része földben maradt.— Ígértem, hogy a felső megyéket nemzetiség tekintetében fi­gyelemmel fogom kísérni. E napokban véletlenül küldetett hozzám a felső vidéki tót ifjúság írta „Nyitra“ cziműű zseb­könyv megvétel végett. Mint képzelhetni, ebben is, úgy mint melly „w Bretislawe nad Dunagem“ (duna fölötti Bre­­tislawban az Pozsonyban) nyomatott, számtalan czérzás van a magyarosodás és a szlávság törekvéseire, nem mellőzhe­tem e helyen, hogy egy illyet meg ne említsek. Egy humo­­risticusnak lenni akaró elbeszélésben hypertudós csillag­­vizsgáló ur Saturnus gyűrűjét egy vaskarikának állítja, melly azt szétpattanás ellen evedzi. „Illyen karikára földünk­nek is volna szüksége — úgymond —, mert rövid idő óta Angolországban 3 illy hasadék tűnt fel, u. m. a wigh, tori és radical, sőt Magyarországban is mutatkoznak illy hasa­dás jelei, a Tátra és alföld közt, s ez kelettől nyugotnak vonul.“ — Igen ám, atyafiak, van szükségünk vas karikára, és ti, ti vagytok okai, hogy ennek hiával vagyunk, melly nem egyéb, mint a tiszta valódi honszeretet. Pápa, ősz-utó 2. Közérdekű örömdús napot élvezünk. Mélt. Eszterházy Károly és Miklós grófok, kegyes földes­ uraságaink, városunkat nagyobb fényre s boldogabb létre szüntelen emelni vágyó törekvéseik következtében — miu­tán Felséges Királyunk Pápa városa polgárjainak századok­tól fenálló, vizen úgy, mint szárazon gyakorlott jeles sza­badalmaikat, nevezetes kiváltságokkal, t. i. a polgárság első bíráskodási jogával s a testi büntetések eltörlésével kegyel­mesen szaporitni méltoztatott — a két külváros polgárjai, eddigi külön hatóságaik alól fölmentetve, a belvárosi ren­dezett bíróság törvényhatósága alá rendeltettek. Folya­modott tudniillik e tárgyban a belvárosi bíróság nemes Vesz­­prém megye rendjeihez, kik szivökön hordozván városunk boldogitását, ezt vélték üdvösnek lenni, hogy ne csak a pol­gárok, hanem a polgári hatalom alá tartozó minden pápai lakosság, egy belvárosi rendezett törvényhatóság alá egye­süljön s a két külbiróság meg­szűnjön. Mélt. grófunk e ha­tározatot lelkesen pártolva, földesúri első bíráskodási jogát, szerette polgárjait e tekintetben is boldogítandó, a külváro­siak részéről általengedő. Nemes megyénk érdemteljes kül­döttséget neveze ki e tárgy czélszerü végrehajtására. Ez háromszor jőve ki hozzánk, mig végre az úgynevezett maj­­rokiak, a t. küldöttség s főkép uradalmi nemeslelkü főtisz­tünk hasznos javaslatát bizalmasan elfogadva, kimunkált egyezkedési föltételek mellett egy bíróság alá magokat vetni kötelezték. Mindenszentek ünnepén a nemes tanács, válasz­­tó polgárjaival reggeli 7 órakor a plébániai templomban a sz. Lélek hívására menvén, buzgó áldozat végzete után, a városházi teremben egy közbirót választani seregle, leg­szebb csenddel, a két külvárosiakkal öszhangzólag, a többi tisztviselőség választását is elvégzendő. E fényes ünnepélyt barátságos magyar lakoma követé, mellyre azon érdemteljes helybeli férfiakon kívül, kik ezen üdvös tárgy munkálatában fáradoztak, valláskülönbség nélkül meghivattak s mellyet lelki pásztorok, sz. benedeki munkás tanítók s egyéb szer­zetesek vendégkép diszesitettek ; a 130-ra menő vendégek örömsugárzó tekintete a boldog jövendőt talmácsoló; kül italokat mellőzve, szeretve tisztelt asztali elnökünk Felsé­ges Királyunk- s magas Családjáért, kegyes földesuraságain­­kért, az első alispány, a t. küldöttség s a megye rendjeiért, végre az egyesülést hőn pártoló uradalmi főtisztért, tájunkat diszesitő jó somjainkkal emelt poharat, mit több egymást váltó öröméljenzések követtek. Adják az egek, hogy mai őszinte vonzalmu egyesülésünk édes reményünket valósítsa. * Sz­ür­eti hirek. Nagybánya hegyei felett ,mellyek­ben az aranyszomj vérző újakkal keresi sziklák fenekén imá­dott bálványát, mellyekre aggodalomteljesen ballag fel a szorgalmas gazda tavasztól kezdve késő őszig, hogy fárad-

Next