Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-01-02 / 1. szám
Li -T •• M j’r hajlani, honomnak, nemzetemnek szolgálni; s bár egészünknek csak kis porszeme, kellem mégis, jutalomvágy s nyerés nélkül, nemes parányi áldozatokat a hon s nemzetiség oltárára. Dagadó kebellel érzem ezeknek ébrelgését, emelkedését s mélyen hatolt lelkemre, az országos I. Kir. és Rendeknek eme tárgyak körüli intézkedése: midőn a n. színház , múzeum s akadémia ügye vétetett szőnyegre. Nemn hallgathatom itt el titkos örömömet : midőn ezek s különösebben az akadémia iránti nézeteimet, két s több tizeddel ezelőtt folyóiratilag, közelebb 1834-b. s legközelebb 1841 ki országgyülésileg kiosztott röpkényeimben, ha nem is tán első, de nem is utólsó lettem közzé s érintettem, pendítettem meg e tárgyat. Elég jutalmazó érzet: hajdani néma indítványomat már csak tárgyaltatás alatt, is látni. E belbuzgalom némi régibb ajánlati nyilatkozatra is buzdít: önszorgalmam gyűjtötte ezerötszáz darabnyi könyvtáracskámat hajdani tervem szerint, a nagyenyedi főoskolának mint szellemi létemet adott anyának szántam volt; akkorban a múzeum létesülésének terve még tán gondolatban sem forogván. Ma midőn egy közönségesebb álalános nemzeti könyvtár alakulandó, öröm s ulódim hazafiai indulatukat is tolmácsolandó érzettel azt, a létesülendő n. muzeum részére fölajánlom; életemig — mint szintén egyedüli elememet — önmagamtól használandót s halálom után arról, jegyzékem szerint, az ajánló névjegyzékét viselendve s magam s utódim könyvtár ügybeni szavazati jogát fönhagyva, édes honomtól pártoltatva, ennek, nemzeti könyvtárához sorolandót s kebelében tartandót és nemzeti közhaszonra fordítandók . Nem sértem meg tán a helyszíne méltóságát, a kegyes füleket, ha fölhozok egy régi igen közmondatot: „némának annya sem érti szavát“ s egy szent könyvi helyet: „zörgessetek és megnyittatik.“ Igen, történeteim, kedves gyermekeimmek osztályom, anyagilag fogyasztottak; sorsom, korom, már Istenem kegyéből ötvenhat éveket átélve , a polgári hivataloskodásoktól mintegy elzártak; a gazdasági terhektől menekülni kívánva, életem közel este idén városi és épen ezen fővárosi lakást választom. Mély tisztelettel és hazafius buzgalommal bátorkodtam nagyméltóságtoknak és a t. Kir. s Rendeknek, feledett önmagamat, ún. színház, muzeum és akadémia körüli intézkedéseik alkalmával, kegyes figyelmükbe alázattal ajánlani, hogy szellemi vágyaim bővebb ösztönt, valahai teljesülést érhessenek; s ésnapi működéseim, imádott honom méltánylását bármi csekély mértékben megnyerhesssék. Buzgó tisztelettel öröklök. Nagyméltoságodnak és a t. KKr. és Kendeknek alázatos szolgájok Zeyh János m. t. k.“ Ugyancsak a dec. 6.kai ülésben nemes Kraszna megye követe Bagossy Sándor következendő indítványát kívánta jegyzőkönyvbe igtatni: „Tekintetes KR. és RR! Megyémnek a Magyarországtóli szerencsétlen elválás óta 300 éveken keresztül minden házi és hadi adója, minden közfelkelési, szabad ajánlási és rovatak pénze, e nemes hon különböző czímű pénztáraiba folyt be, a nélkül hogy azok mikénti kezeléséről, hova és mennyibeni fordításokról megyém valaha a legkisebb részben is értesittetett volna: küldőim e törvények ellenes kezelést természet és alkotmány adta jogaiknál fogva, tovább el nem nézhetvén, kötelességemé tevék országosan indítványoznom, miszerint a k. kormány szóliltassék fel, hogy az érdeklett házi és hadi adóról, közfelkelési, szabad ajánlási és ravatali pénzekről, még ezen országgyűlés ebbe egy legalább 1791-től fogva kimerítő számadást adjon be, hogy megyém az onnan ki- és ide befolyt pénzeknek el vagy nem keléséről, és hová s mennyiben lelt fordításáról felvilágosodhassék ; tisztelettel hívom fel e végett a tekintetes KK. és KK. pártolását, a már végére hajtott országgyűléséhez képest indítványomnak olly sikert adni, hogy küldőim törvényes kivánatoknak még ezen országgyűlése alatt elégtétessék. Bagossy Sándor m. k. Kraszna megye követje.“ A decemb. 9-kén tartott száztizenhatodik országos ülésben a szász nemzetben követek s az azonos. nemzet részérök sérelmeknek és postulátumoknak lajstromát beadják, melly igy következik: Lajstroma. A szász nemzet részéről a jelen országgyűlésre küldött követek által az ek. Kir. és RK-hez beadott sérelmeknek és postulátumoknak. — 1) A curiatum vorum visszaállítása. 2 A szász törvényhatóságok főtisztjei, a szk. városok és a nemzeti nemes birtoklók országos képviselése iránti kérelmek. 33 Az egyházi lelkek közügy igazgatói befolyással lett tiszveírása. 2} A külső telkek (szántóföldek} belső terekké vagy házhelyekké cameralis tiszt befolyásával törvényhozás útján kívül történendő átváltoztatása. 5} A határjárás a kamarai tisztek befolyásával rendelt gyakorlata. 03 A házi pénztárak rendellenes költségekkel terheltetése. 73 A szebenszéki, szeléndeki, medgyesszéki, berethalmi s muzsnai, és nsinki közönségek, a fiscalis dézmák törvényzabla távolságon tuli fuvarozása iránti sérelmek. 84 A szebeni és brassói görög kereskedő társaságok, és ugyan megnevezett két törvényhatóságok között fenforgó perére következett Ítélet kihirdetése iránti kérelem. 93 A barczasági luth. papságnak, a dézma felöli perének folytathassa iránti kérelem. A szász nemzet követjei. Olvassalik főkormányszéki tanácsos gr. Dégenfeld Schomburg Ottónak, s testvéreinek Imrének és Pálnak következendő jelentésük: „Tekintetes Karok és Rendek! Némelly hazafiak által lelt, a tek. KK. és KK. által elfogadott alapítványok következésében felállandó nemzeti muzeum gyarapításához, mi alól irtak is tehetségeinkhez képest járulni kívánván, néhai atyánkról reánk maradott mintegy öt vagy hatezer darabból álló könyvgyűjteményünket e ezért fordítni magunkat elhatároztuk. Midőn tehát ezen ajánlatunk szokott kegyeséggeli fogadását a lk. KK. és KK-től alázatosan kérnek, magunkat kegyeikbe ajánlván vagyunk Kolozsvárt dec. 7-kén 1842. Tek. Karoknak és Kendeknek alázatos szolgáik gr. Dégenfeld Schomburg Olló m. k. Gr. Dégenfeld Schomburg Imre m. k. és gr. Dégenfeld Schomburg Pál m. k.“ Olvastatik a rendszeres bíráló biztossági határozat következtében Mármaros vármegye némelly helységes per alatt volt határának Radna vidékéhez leendő visszakapcsoltatásokról költ kir. kegyelmes leiratra nézve tett következő jelentése: „Tekintetes Karok és Kendek! Az országgyűlési jegyzőkönyv 366-d. szám c3 vigyázó betűje alatt kötelességévé tétetvén a bíráló biztosságnak az, hogy a Mármaros vármegye némelly helységei per alatt volt határainak, Radna vidékéhez leendő visszakapcsoltatásukról szólló adatokat kikeresvén, vizsgálja meg, és felvilágosító tudósítást tegyen , minek következésében az ezen tárgyhoz tartozó levelek és tájrajz megvizsgálások után úgy találta, mikint a m.országi Mármaros megye és erdélyi Radna vidéke közt fenforgó határkérdés az 1435, 1451, 1459 és 1555-ks években készült s Magyarország részéről előadott határjáró leveleken indulván, még 1637-b. Rákóczi György által eláltatott, és a kérdés alatti kiterjedésű hely Erdélyhez tartozónak ítéltetett, melly kedvező ítélet dicső emlékezetű Mária Therézia által is hasonló értelemben vétetvén, minekutána a mostani kir. leiratban is a kérdéses hely abban a kiterjedésben ítéltetik meg, mellyben Erdély részéről követettetett, a bíráló biztosság véleménye szerint azon aggodalom is, melly azon biztosság munkálatából eredhetne, melly 1815-b.n kir. kormányszék által neveztetett ki, elenyészik egyfelől azáltal mivel a kérdéses hely, tájrajz szerint épen abban a kiterjedésben nyeretett meg, mellyben követettetett, másfelől pedig azáltal, mivel az ezen klmes kir. határozat végrehajtása körüli ezutáni lépések, a mostani klmes kir. leiratnál fogva merőben a lek. Karokra és Rendekre bizatik, s ehez képest, a bíráló biztosság véleménye szerint nem maradna egyéb hátra,mint törvényezikk mellett biztosokat nevezni ki, kik a tájrajz szerénti kérdéses hely átvétele körüli teendőket teljesleg lássák el. Alázatos tisztelettel lévén. Koloszvári Kőszőlő 12-k. 1842. A tek. Karoknak és Kendeknek alázatos szolgája gr. Bethlen Bál m. k. főispán.“ Miután újból felolvastatván a 92 k. ülés 361k. száma a betűje alatt felolvasva volt e tárgybeli kir. kegyelmes leirat, s tanácskozás alá vetetvén, a rendszeres bíráló biztosság vélekedése helybehagyásával meghatároztatott, hogy egy a szokott módoni titkos szózatolással választandó, kilencz számból álló bizottmány neveztessék ki Erdély részéről is, melly az e tárgybeli adatokat kezéhez vévén, a ns. Magyarország részéről kinevezendővel egyetértve, munkálkodását annak idejében terjessze a KK. és KK. elibe; végeztetett továbbá, hogy miután a választás megesik, a megválasztottak nevei igtattassanak törvény czikkbe, és megerősítés végett terjesztessenek fel . Felsége elibe CM. és JJ Bereczk, nov. 13 án szabadalmazott nemes, de most rendes katonai szolgálatot levő városunk keblében egy szivemelő nemzeti ünnepnek valánk szemlélői. Országszerte tudatik mára nagyszerű s borzasztó csapás, melly szerencsétlen városunkat jul. 22kén lángtengerrel borná, melly útjában mindent, mit csak éghetőt talált, ellenállhatlanul megemésztett. A város szélén véletlenül kiütött tüzet délutáni 3 s 4 óra közt a Brassó felöl gyakran lőni szokott s épen akkor nagy mértékben dühöngött úgy nevezett alszél szárnyaira kapván, azt nyilsebességgel városunkra ontotta s hevenyében olly szélesen terjesztette, hogy félóra múlva menthetetlen volt minden. A szerencsétlen lakosok alig valónak képesek tulajdon éltöket s családaikat megmenteni szinte 700 épület lett hamuvá mintegy három órányi idő alatt, miből származott kár könnyű felvetés szerint 292,448 v. fzt., s hozzátéve azt, hogy az égés után sokan elszéledvén káraikat fel sem adhatták, 300,000 forintot felülhalad, tizennyolczan lettek lángok áldozataivá, mivel a polgárság munkalehető része csaknem fejenként mezei munkára volt. Elpusztult telkein 1114 utolsó ínségre jutott ember várja a könyörülő emberiség keresztényi segedelmezését, kitévi az idő minden viszontagságainak s elközeledett tél sanyarjainak. Ezen rémitő napon történt, hogy nyolcz bereczk asszony u. m. Jánó Rozália, György Anna, Koszszu Cathianna, Paskó Anna, Kovács Ágnes, Varány Catharina, Lukács Anna és Lázár Mária a borzasztó tűzvész özöne által meglepetve legelsőbben is férjeik hadifegyvereit s készületeit ragadák ki, tulajdon vagyonuk közül semmit egyebet meg nem mentvén, mivel többé a lángok által elborított házaikba vissza nem mehettek. Ezen cselekedetük maga utján az udvari föhaditanácshoz feljutott s onnan nekik személyenkint 25 pgö. fr. jutalom adatai határozatott. A szertartást isteni tisztelet előzte meg, hol a helybeli lelkész Lázár Márton ur czélszerű beszédet tartott, melly után ezredes Homoród-szentpáli Szentpáli István aröb tisztek jelenlétében a századosi laknál a sorban álló Ildik katona századhoz s a néphez tartott beszédében sajnálkozását fejeze ki azon nagy romlás felett, melly városunkat érte, s mindeneket lelkesedésre, bátorságra s hűségre buzdított. Erre egyik városi polgár és alpatlantyus Gábor Áron a sorozatból kiállván, a nyolezi asszony nevében köszönetet mondott s egyszersmind a polgárságnak a nemes ezred iránti hálás értelmét nyilványilván, kérte, hogy hódolásukat ilyes urunknak kijelenteni méltóztassék. Azután az ezredes ur az e czélra ujonan vert pénzt az irt asszonyoknak maga kiosztotta, e mellett a helybeli századnál, szolgáló őrmester Cseppes Demeternek az égéskor kimutatott buzgó fáradozásáért nyilványos köszönet mondatott, mellyek után az ezredes ur harsány éljenkiáltások közt eltávozott. Szives hálával említjük azt is, hogy a moldvai fejedelemségben a bákói kerület főispányja (Iszpravnik) Aléku Aszlán Halmán ur a tűz által károsultak számára 300 véka törökbuzát ajándékozott s azt a határszélhez saját költségén el is szállította. Ausztria* Velencze, dec. 22. Alkirály és alkirályné , cs. k. Fenségeik tegnap délután Mária Főherczegnő fenséges leányuk kíséretében megérkeztek. A magas utasok az utat Páduából Margherába a vasúton tevék, hol alkirály ő Fensége az ottani különféle munkálatokat, azután pedig a mozgonyokat és kocsikat részletesen megtekinteni méltóztatott. Nem különben a Mestre és Marghera közötti állomásokon is leszállván, itt is a befejezett s befejezőseiben levő munkálatokat szemügyre vette özönsége, mindenütt masas tetszését mutatván azon óhajtásának nyilatkozatával, vajha a lagúnán köröszüli nagy hid, melly ezen gyors összeköttetési eszköznek mintegy koronájául szolgálmul, minél előbb bevégeztetnék. Francziaország. A ministerium mégis most elhatározódnak mondatik a kamrák ülését (jan. 9-én 1843) trónbeszéd által megnyittatni hogy az ellenzéknek alkalom nyujtassék a cabinet elleni megtámadásait a fölirat fölötti vitatkozásokkal egybekötni. Azon tudósítás, hogy a franczia kormány Lesseps barcelonai consulját a becsületrend tiszti keresztjével viszi le fel, Londonban nagyobb hatást tesz mint évek óta bármilly rendkiosztás. Ebből világosan látható, hogy a Tuillenák kabinetje consula magaviseletetét helyesli, s azon gyorsaság, mellyel ama jutalmazás történt, az angol sajtónak azt látszik megmutatni, hogy Francziaországban nemcsak a spanyol, hanem az angol kormánynak is akarnak daczolni. A hírlapok a legkeserűbben nyilatkoznak, s a tudósítás Londonban is Parisban is a statuspapirosokra hatott. A bordeauxi kereskedőkamara két küldöttjét ifjabb Damas és Fabre Ed. urakat megbízta , a kereskedési ministernek személyesen előterjesztést átnyújtani, mellyben a répaczukorgyártás végképi megszüntetésének okvetlen szükségessége meg van mutatva. Az összes ministerekkel, valamint a nevezetesebb városok kereskedőkamaráival is közöltetett ezen oklevélnek egyegy másolata. Kezdetén emlékeztetik a kormány ünnepélyesen adott ígéretére, hogy a kamrai ülések megnyitásakor a czukorkérdés tárgyában törvényjavaslatot fogna előterjeszteni; azon remény és bizodalom fejeztetik ki, hogy ezen ígéret teljesülene, de magával ezzel még segítve nincs. Azon rendkívüli veszélyes állapot, mellybe a czukorkérdésben résztvevő érdekek az eddigi csaárd bánás és a törvényhozás ellenmodásai által jutottak, ép olly káros Francziaország politikai mint kereskedői érdekeinek, s annak csak egy erőteljes mód, melly a nehézségnek szívéig nyomuljon, és a bajt gyökerestől kiirtsa, képes véget vetni. Ez pedig egyedül a belföldi czukorkészítés eltörlésében állna, annak kárpótlása mellett. Indokolt arra Francziaország tengeri hatalmának föntartása s megerősítése. Főkép az utóbbi évek eseményei bizonyíták be annak fontosságát és előrehaladó fejlődése szükségességét, ha Francziaország az európai mérlegek rangját megtartani óhajtja. „Angliának e föld majd minden pontjaini sikerü idéinek a legnagyobb mértékben fel kell serkentniök figyelmünket“ mond a ministerhez beadott előterjesztés „és kegyednek mértéket nyújtani azon mindennemű áldozatoknak, mellyeket magunkra kell vállalnunk, nehogy e nagy mozgalom mögött hátramaradjunk. Pénzzel a status hajókat szerezhet magának; tengerésztanodái jeles tengerésztiszteket nyújthatnak neki, de hajóhadán nem képezhet elég nagy számi matrózokat, a hajóhad ujonczállítása történik s egyedül történhetik a kereskedői tengerészetből, azért a kormány minden igyekezetei szakadatlanul a kereskedői tengerészet fejlődésére legyenek irányozva. Kegyed pedig tudja, minister úr, hogy a nádezukor szállítása a leghatalmasabb mód e ezél elérésére és e szállítások a franczia tengerészet részére biztosítváknak tekinthetők azon naptól fógva, mellyben a répaczukor elnyomása a nádezukort a gyarmatokról s külföldről vásáraink ellátására előidézné.“ — De a kincstárnak érdeke, mondatik tovább, szinte nem kevesebbé vesz részt benne. Tizenöt év óta ezen élődaparág (mint az előterjesztésben a répaczukorgyártás neveztetik) tömérdek áldozatokra készleté a kincstárt, melly ellenben tetemes jövedelmeket húzhatna belőle azon naptól kezdve, mellyben a franczia vásárok már csupán nádczukorral láttatnának el. A franczia iparkelmék tetemesb kivitelt nyernének azon népekhez , mellyek Francziaországba szállítanák azon czukort, mellyet a gyarmatok termeszteni képesek nem lennének. Ama népek a franczia iparkelmékre vetett magas vámot nehézség nélkül leszállítanák, s ezek okként még szélesebb elítélésben részesülnének. Annyira jött már, hogy ama két iparágak egyike a másiknak vetélkedése mellett vagytikranciia. Utóbbi időben a londoni püspök és a főügyvéd közt értesülések történtek azon büntetlenség iránt, mellyel eddig a főváros különféle könyvcsiszárai istentelen és szemérmetlen könyveket és képeket árulhatnak sőt nyilván kitehetnek. A kormány alkalmasint beható rendszabályt terjesztem a parlament elé, mert az eddigi gunyiratörvények nem látszanak elégségeseknek lenni. Ezen körülmények között nagy tetszést nyer a közönségben az hogy Knight Bruce úr, az alcancellár fia, e napokban a parton, a Hollywell Streetben, hol e rész hik könyvkereskedések egyike van, az üveget betörte s egy istenkáromló képet elvett. A könyvkereskedő panaszt tett s Bruce urat a rendőrszék az üveg megfizetésére ítélte de a pénzt lefoglalta, hogy midőn amaz érte jövend, azonnal, mivel ezáltal maga ellen bizonyítaná, istenkáromlás miatt keresetbe vonualhassék. Ebből látható hogy az angol igazságszolgáltatás csodálatos mechanismus. A Standard egyébiránt alkalmat vesz annak megjegyzésére, hogy a brit művelt fiatalság erkölcsileg vallási magatartása sokkal jobb és komolyabb jön, mint e század elején volt, midőn a valóban Angliából eredő franczia „tizennyolczadik századbeli philosophia“ s a forradalom erkölcsi megrendítése Angliára hatalmasan hatottak. Azon időben az elhíresedett Carlile fleet-streeli könyvkereskedésében éviglen álltta ki a legczudarabb gúnyiratokat és képeket a kinyilatkoztatott vallás ellen, s egy becsületes, Levi nevű zsidó, ki egykor, mint most Bruce úr, ablakát betörő s egy „torzképét a mindenhatónak“ elvivé, nagy pénzbírságra ítéltetett.