Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-27 / 77. szám

teségekben, mellyeket az élelmezések kiszolgáltatásánál a szegény adózó nép szenvedni kénytelen itlelik. Károsittatik pedig először az által, hogy a termesztmények annak idejé­ben nem szereztetnek be, mit megváltás mellett a kincstár megtehetne; minélfogva, sokszor azon termesztmények legdrágább piaczi áron vásároltatnak, mellyekből a kincstár regulamentaris ár melletti beszámítása által a szegény adó­zóknak csekélység terittetik vissza; — másodszor pe­dig károsittatnak a községi elöljárók zsarolásai által; mind­ezeknek megfontolása mellett semmi sem volt reám nézve váratlanabb, mint a kormánynak azon nyilatkozata, mellyet már az 1832-ki országgyűlésen is nyilvánított. Ezen min­dig egyforma nyilatkozata mellett kimondhatta volna már va­jaimra, hogy ennyi sommát ezen feltételek mellett kívánok. Nem sért ugyan engemet a kormánynak biztosítékróli gon­doskodása, mert ő e részben csak törvényes biztosítékot kívánhat, s e mellett a sommák iránti alkudozás folytattatha­­to­tt volna ; de itt önkénytelenül azon uzsoráskodó jut eszem­be, ki előbb a hypothecát keresi, az ajánlandó sommát ahoz mérendő. Igen méltánylom, hogy az orsz. választmány uta­­sításkérésért folyamodott, én P. követe nézetét, hogy e kér­dést le ne tegyük, egészen pártolom, mert az adózó nép ügye a dolog minél előbbi elintézését igényli, s ha a kormány con­­stitutionális kötelességét e részben teljesíteni nem akarja, ha arra a nemzet máskép nem veheti, az adó megtagadásához nyúlhat. Így tudom én a constitutionális életet, de azért ennek elhatározását siettetni nem kell, mert nálunk annak kivitele sokkal több nehézségekkel jár, mint más alkotmá­nyos nemzeteknél, mielőtt tehát ezen lépést megtennék, kövessünk el mindent mi a kormánnyal az alkudozást létesít­hetné , s annálfogva az országos választmányt továbbá is megbizatni kívánom, hogy j­ör a megváltási summáról azon terhekre nézve, mellyeket az ország törvényesen viselni tartozik, javaslatot adjon, s mennyire ennek kidolgozásában elegendő adatai nem lennének, a megbízott kincstári egyé­nekkel tegye magát érintkezésbe. — megbizandónak vél­ném m­or a választmányt azzal is, hogy a kivetési teher miképeni behajtása iránt véleményt készítsen; ezt nem lá­tom olly felette nagy nehézséggel összekötve , mert ezúttal más mint a portalis kulcs meg nem állapítathatik, ezt java­solta megtartatni a financiális választmány is, de arra véle­ménye kiterjeszkedhetik, hogy a kivetésnél kell-e különbsé­get tenni azon helyekre a consumptio nevelése tekintetéből, hol a katonaság tanyázni fog? Ezeken felül a biztosítás meg­említését nem­ említve, h­or a behajtásra nézve arról adna javaslatot, hogy a váltsági öszveg millyen pénztárból fizet­tessék. Ezek után az előbbi indítvány többeknek kívánságá­ra pontonkint szavazat alá tétetett. Legelső kérdés azonban az volt, valljon a munkálkodás folytatására az országos, vagy más kerületi választmány bizassék-e meg; 40 megye 9 ellenében az első mellett nyilatkozott.­ Továbbá az, hogy ezen választmány a törvényesen viselendő terhek sommá­járól véleményt készitsen, közelfogadást nyert; — de éles ellenzékre támadt azon másik kérdés, hogy: kelljen-e az arányra nézve azon helyekre, hol katonák tanyáznak, tekin­tettel lenni? szavazat alkalmával a voksok egyenlőn 24—24 állván, a tárgy eldöntése tekintetéből Sáros az igennel sza­vazókhoz áttért, s igy e részben is a csei indítvány elfo­gadtatott; a kevesebbségben maradt megyék, kik semmi kü­lönbséget tenni nem kívántak: Abauj, Zemplén, Szatmár, Szabolcs, Borsod, Heves, Bereg, Torna, Ugocsa, Bihar, Pozsony, Nyitra, Sopron, Vas, Komárom, Bars, Hont, Győr, Veszprém, Pest, Tolna, Pozsega, Verőcze.­ Úgy általános elfogadást nyert a 3-dik pont alatti azon indítvány, hogy a választmány a pénz behajtásáról és hogy mellyik pénztárból történjék a fizetés, véleményt adjon. Mindezekhez végre még B. megye azon kivonata is hozzáadatott, miképen a katonaság mennyiségéről és elhelyezéséről is javaslat ké­szíttessék. Kétszázhuszonkilenczedik orsz. ülés a t. R-nél September 24-kén. A városi reformügyben a 6-dik, az országos sérelmek és kivonatok tárgyában 3-dik és né­­melly törvényhatóságok által pótlólag beadott sérelmekre 2-dik viszonszenete a KRRnek bemuttatván, a mai kerület­ben hitelesített tárgyak közül pedig 1 - er a jelen ország­­gyűlési költségekről szóló üzenet és törvényjavaslat, 2-er a k. Helytartótanács alatt levő alapítványi tárakról az ország­gyűlés el­be adandó számadások tárgyában készült szenet és felirási javaslat vétetett fel. — Az elsőre nehány megyei követ olly törvényt kívánt, melly szerint az országgyűlési költségeket a nemesség necsak jelen esetben, hanem ezen­túl folytonosan viselni köteleztessék.­­ Az utóbbi tárgyra nézve pedig a m. m. kir. Személynek megemlité: miképen az alapítványokra való felügyelés hazánk világos törvényei szerint kizárólag egyenesen ő Felsége jogai közé tartozik; minélfogva a BB. kivonatát már azért sem eszközölhetni, mivel a ország erre nézve legkisebb jogot sem tartott fel magának ; különben pedig ha a RR. kívánsága teljes illetnék, idővel olly következményeknek szolgálna alapul, I. i. olly alapítványi számadások ideterjesztését szolgálhatnák, mely­­lyeket a RR. (szándékukban sem lévén) ez alkalommal nem kívántak v­a.— Ezen felírás ellen még két káptalani követ nyilatkozott, azonban a BR. nagy többsége mind a két tárgyra nézve a kér­ szerkezetet tartotta meg. Kétszázharminczadik országos ülés a nm. FRRnél se­pt. 25-én reggeli 1u órakor. Az ülés megnyitta­­ték az áldásmegtagadás iránti negyedik rendi izenet felol­vasásával s kéziratra utasításával. Tárgyalás alá került ez­után a XVI szepesi városok elrendezése iránti 2-ik izenet, melly körüli végzések a KRR. válaszizenetében foglalvák.— Az ezután következett tárgy a K.­RR. izenete vala a pereknek a királyi ítélő főtörvényszékek előtt az országgyűlés alatt folytatása, a hétszemélyes táblának országgyűlés alatti ösz­­szeülése és a decretalis napok eltörlése tárgyában. Ezen főforntosságú tárgy felterjesztését egy múlt, báró­i főispán nem ellenzi ugyan, de a napló tekintetéből azon gyakorlati nehézségeket megemlité, mellyek a hozandó törvény teljesí­tését majdnem lehetetlenné teszik. Ezek közé leginkább sorolá a juris perek szövevényes voltát, melly az ország­gyűlési munkálatokkal annyira elfoglalt itélerm­ester uraknak a perek előadására megkivántató időt épen nem enged, fő­­kép ha Pozsonyban tartatnak az országgyűlések. A hét­­személyes tábla tagjai mint országnagyok és főispánok az országgyűlésnél szinte elfoglalvák. Felötlőnek találta to­vább a szónok, hogy a t.­RB. az országgyűlés mostani stá­diumában gondoskodnak illy annyi tekinteteknek alávetett tárgy elintézéséről. — A felterjesztés a tábla többsége által minden változtatás nélkül elfogadtatott. — Következék ez­után a törvények kötelező erejének a királyi megerősítés napjától leendő kezdése és az országgyűlés berekesztése után 30 napok alatti leküldése tárgyában átküldött rendi­­zenet. A BR. kivonatát a fenebbi m. báró­s főispán el­lenző, a törvények kötelező erejét csak az általános kihir­detés és tudomásra jutás idejével kezdendőnek vélvén, miután a sanctioban még publicalio nem rejlik, annál is inkább, mi­vel az országgyűlés végével olly szaporán történik a sanc­­tionált törvények felolvasása, hogy azt a jelenvalók sem értik voltaképen. Más országokban a hozott törvények min­denki tudomására jutnak, azért nálunk is a törvényeknek csak a megyékbeni kihirdetése után kezd­jék kötelező ere­­jük. Horvátországra nézve az ország főhivatalnoka kivé­telt tétetni kívánt, miután törvény és gyakorlat szerint a diaetán hozott törvényeknek még a tartományi gyűlésen ki­hirdetniük kell, de ennek kiírására legalább két quindena szükséges. A rendi indítványt egy nm. gróf és ország­­nagy pártolván, ő cs. k. Fensége e fontos kérdés felett em­lékezteté a gyülekezetet, mikép eddig kétségtelen elvnek tar­tatott, hogy a törvény a kir. jóváhagyás és országgyűléseni kihirdetés után azonnal kötelező erővel bírjon; ez mindig úgy tartatott s ettől elállani annál kevésbbé vélné tanácsos­nak a fenséges Elnök, mert visszamenvén az országyülések eredeti szellemére s azoknak fokonkinti kifejlődésére, azt tapasztaljuk, hogy régi időkben ugyan az egész nemzet gyűlt össze s a hozott törvények legott kellőleg kihirdetve lőnek, de ettől későbbi időkben elállván a nemzet, azok, kik az országgyűlésnél megjelennek, Zsigmond király 6-ik decret. előszava szerint az egész nemzetet s igy ö Felségével egyetemben az egész országot képviselik, s e szerint, mi­dőn a törvény az országgyűlés előtt publk­áltatik, kihirdet­­tetik az szinte az egész ország előtt, s azért annak ereje azon pillanattól kezdődik. Ezen elnöki kijelentés általá­nos helyeslésre találván, csak a fenebbi báró­i főispán több­féle gyakorlati nehézségeket, jelesen a váltótörvényszékek ítéleteire nézve gördite elő; de mellyekről, egy m. főispán észrevételi szerint, segithet a törvényhozás, hozzáadván egy m. gróf, miszerint amúgy is a lehetetlenségek sorába tarto­zik, hogy valamelly hozott törvény bármeily publicatio kö­vetkeztében is minden ember tudomásához jusson, hiszen ez a megyékbeni kihirdetés által sem eszközöltetik ; még a legrégibb időkben sem jelent meg minden nemes a Ráko­son s ezen lotus populis csak fictione juris annak vétetik. Miután még a magyar kath. egyház feje az elnöki bölcs kije­lentéshez erőteljesen járult volna, a rendi izenetnek ezen része változatlanul elfogadtatott, a leküldésre javaslait 30 nap azonban a számos gyakorlati nehézségek miatt két hó­napra emeltetni tanácsosnak találtatok. Az ennek foly­tában tanácskozás alá vett rendi izenet a királyi válaszok szerkezetének nemcsak a törvények érdemére, hanem azok szavaira is kiterjesztése tárgyában, azon megjegyzését idézte elő egy m. főispánnak, hogy illy tartalmú felírások már az előbbi országgyűléseken is létettek, és jelesen a múlt diétán eziránt ő Felsége k. k. leiratában oda nyilatko­zott, hogy mennyire a körülmények megengedik, a BR. kí­vánaténak megfelelend. A törvényczikkek concertatióját azonban mégis tökéletesen elmellőzni nem lehet, mert el nem kerülhető, hogy némelly szavak iránt kétség ne támad­jon, melly a concertatio utján legegyszerűbben s biztosab­ban elhárítható. Azonban a felterjesztést valamint ő, ugy a tábla többsége sem ellenezte. — Felolvastatok ezután a jelen országgyűlés költségei tárgyábani izenet, mellynek azon­nali tárgyalását s elfogadását egy m. főispán már csak azon okból is iditványozá, minthogy tartalma szorul szóra a mull országgyűlési e tárgyú szend­hez hasonlít; ez ellen azon­ban egy nm. országnagy azon megjegyzést téve, hogy a mull országyűlésen a kivetési kulcs iránt még lényeges ész­revételei valának e táblának, mellyekről egyedül a tárgyak­nak az országgyűlése vége felél halmozása végett ázattal elállóit, de mellyeket jelenleg tárgyalandóknak tartja. E nyilatkozás következtében az izenet közirata s későbbi tár­­gyaltatása elhatároztaték. — Felolvastat,ék és köziratra utasillaték végre a kir. Helytartótanács felügyelése alatti alapítványok kezelése iránti rendi­­zenet és felirási javaslat, mi irieglevén, az ülés 2 órakor­­eloszlott. CCXCI. kerületi ü­­lés sept. 25 én. Elnökök és napló­vivő az előbbiek,jegyzők Palóczy, Vukovics és Szentkirályi Mai Illés a zsidók dolgában készített üzenetfelírás és tör­vényjavaslat hitelesítésével kezdetett meg, hitelesíttetett to­vábbá a katonai kicsapongások korlátozása iránt a malt országgyűlésről felterjesztett törvényjavaslatra k. kir. vá­laszkiadásnak szorgalmazására készített felírás, ugy az egyetem gazdálkodási s tanítási rendszerének az ország­gyűlése eb­be leendő terjesztése iránti izenet és felirási ja­­vaslat. — Ezután a mult országgyűlésén az egyházi tized tárgyában készített törvényjavaslat vétetett fel. — Az egy­házi tized általános eltörlesztését kívánók megemlítették azon igazságtalanságot, melyet ez által a protestánsok szenvedni kénytelenih­etnek; ezen terhet B. m. követe már azért is igazságtalannak tartotta, mivel az mindenkit egyen­lőn nem nyom vannak ugyanis községek, mellyek a tize­det természetben szolgáltatják ki, mások készpénzzel váltják meg,s ezek közt ném­ellyek kisebb, mások nagyobb mennyi­séget űzetnek; meg vannak ollyuk­ok is, mellyek semmivel sem adóznak, s ezen tizedet sem kapja mindenütt az egy­ház, mert vannak ollyan helységek, hol azt a földesur szedi; ezen különböző gyakorlatot csak úgy vélte elintézhetőnek, mivel az adózó nép legnagyobb nyomására szolgál, ha vég­kép mindenütt megszüntetik, vagy legalább bizonyos som­mával megvállatik ; más alkalommal is rendelkezett már a tized felett a nemzet, így bírta azt Bocskay is. Mások pe­dig a tizedet szerződésekre kívánták átváltoztatni ; voltak, kik a törvényjavaslatban foglalt egy telek után fizetendő 2 forintot sokallották, mig némellyek az eddigi szerződések mellett nyilatkoztak; végre szavazatra tétetvén azon kérdés, valljon az egyházi tized kárpótlás nélkül megszüntessék-e? 39 megye 10 ellenében nemmel szavazott; a kevesebbség­ben maradt megyék: Nógrád, Zala, Pest, Tolna, Szabolcs, Borsod, Bereg, Bihar, Békés, Csanád. Így tehát a tized csak bizonyos megváltás mellett szüntethetik meg, a BR. azonban ezen kérdés tárgyalását félbeszakaszták, a meg­váltás miképeni eszközléséről máskor tanácskozandók.­­ Most pedig a városi reformügyben átküldött 6-dik válasz­­üzenetét a­ FRRnek vették tanácskozás alá, mert K. m. köve­tének a munkálat letételére tett nyilatkozata elhangzott. A szabályokra nézve, melly iránt a két tábla nézetei bőven ki­fejtvén, a BR. 29 szóval 20 ellenében előbbi határozatuk mellett maradtak. A kisebbségben maradt megyék, mellyek a FRAdi véleményt pártolták: Sopron, Liptó, Somogy, Győr, Veszprém, Baranya, Fehér, Esztergom, Mosony, Árva, Bács Turócz, Pozsega, Verőcze, Szerém, Sáros, Szathmár, Sze­­pes, Torna, Ugocsa. A polgári képességről szóló 89. §ra nézve Z. megye követe, a FRRdi qualification küldői utasí­tása szerint, miután a FRR. az egyenes választáshoz hozzá­járultak, elfogadta. — Ezután B. m. követe úgymond, mielőtt e tárgyra nézve vélekedésemet kimondottam, szándékom okát adni, miért vagyok olly kicsinyhitű, hogy minden perczmulasztást veszélyesnek tartok ; nekünk meg kell ra­gadni ezen pillanatot, melly előttünk mutatkozik, hogy azon százezerek, kikről itt szó van, a polgári szabadságot mi­­nél előbb élvezhessék; én előttem a szabadság fejlődé­sének alapja a miveltség, s ekkép miveltséget rabszol­gák közt nem keresek, ennek kifejtésére pedig legal­­kalmasabnak találom a sajtót, vagy a nyilvánosság mel­lett a kölcsönös eszmecserének közlését. — Ki meg­fontolta, hogy az általános testvéresedhetés nagy eszméje csak a kir. városok közvetítése által eszközöltethetik, s hogy a fenálló választófalak csak ugy vontathatnak le, ha a váro­soknak életet adunk , az a városok ügyét kitelhetőleg elő­mozdítani iparkodik, nekünk kötelességünk a különböző elemek hatását összemérni, tőlünk fü­gg ezen fontos kérdés megmentése, ha engedünk eddigi megállapodásunkból a FEB­ kivonatára annyit, mennyit az ügy szentsége koc­káztatása nélkül tehetünk. Sok előítéletnek van ezen városi reform­­­ü­gy kitéve s eddig a történet nem tanúsít olly esetet, mi­szerint lett volna olly aristocratia, melly önkint engedett volna, ez mindig, az érzett kénytelenség, vagy a physical erő kényszerítene a jogok megadására; most tehát midőn az aristocratia önkint kész a jogokat megosztani, használjuk a kínált alkalom perczeit, s mentsük meg ezen fontos ügyet, nehogy az időt elmulasztva, egykoron a jogok megszerzé­sére a jövendő physical erőt használni kénytelenít tessék. Múlt alkalommal, midőn ezen kérdés szőnyegen volt, nem bo­csátkoztunk a quan­ticatio kérdésébe, azt attól függesztet­tük fel: valljon a FRB. a közvetett vagy közvetlen választást fogadják-e el; most már a FRR, egy igen nevezetes kivo­­natunkat az egyenes választást és pedig azon qualificatio mellett, mellyhez a közvetett választást kötötték, elfogadták; evvel egy nagy eszmét értünk el, mert ha polgár volnék,­­egyedüli óhajtásom csak a közvetlen választás lenne ; ehez való járulásra hívom fel a BRet, mellőzvén mindazáltal a FEB­ által e kérdéshez kötött feltételeket. Különben nem is olly lényeges különbség létezik már köztünk, ugyanis vizsgáljuk azon qualificatiót, mellyet a FB ajánlanak és mely­­lyet mi­­ik izenetünkben felállittottunk: mi az ingatlan va­gyonra kis városokban 200, közép városokban 600 és nagy vá­rosokban 1000 ft értékre leltünk polgári képességet; a FBB. pedig kis városokban 3—400, közép városokban 7—900 és nagy városokban 1 — 1200, magára Pest városára pedig 3000 flos qualificatiót kívánnak ; itt a valóságos különbség tehát nem több mint 100 ír... mert nem foghatom meg, mit érte­nek a FER, a 300 Irtai s a t. ha már a 300 fonat szerintük polgári képességre elegendő, annál fogva a külső telkekre nézve a FEB­ által javaslott 300, 700, és 1000 forintos qua­­lificatiót elfogadhatónak vélem. Pestre nézve ugyan nem lá­tom okát, hogy miért kell nagyobb qualificatiót mint más nagy városokban felállítani, de ha a polgárok sokasága miatt támadható zavaroktól lelnek a FRR­, minthogy ezen város érdeke csakugyan más mint a többi városoké, nem ellenzem, ha erre nézve nagyobb qualificatiót, véleményem szerint 2000 filot állapítanánk meg; meghagynék mindemellett, a belső telkekre nézve általunk felállított elvet, t. i. hogy az, kinek a városban a városi telekkönyvbe bejegyzett háza van, polgári képességgel bírjon, azon oknál fogva, minthogy a házzal bírók a város érdekeihez szorosan csatolvák. Ez lenne tehát, mit közelítés tekintetéből lennünk kellene. Sze­retném ugyan m­agam is, ha a polgári képesség a legtágabb alapra építtetnék, de ha el nem érhetem, ezen szorosát is elfogadom, hiszen nem a jelennek hozzuk a törvényt, a jö­vendő majd ki fogja vívni magának, mit most mi elérni ké­pesek nem vagyunk, mit most teszünk, kezdete a jogok ki­­terjesztésének, én kezdeni akarok, mert kezdet nélkül nincs növekedés, nekem a kisdedet elhagyni nem szabad azért, mert egyszerre emberré nem született; annálfogva újra ajánlom indítványom elfogadását.­­ Mi már az általunk felállított minimumot illeti: ebben most, miután a summára megegyezünk, már nem találok szükséges garamiét, tisztá­ban vagyunk a polgárok számával, azért ettől bátran vál­hatunk. Ellenben a mesteremberekre a FRAdi qualificalio, sok kellemetlenségekre s gyakori kijátszásokra adna alkal- 448

Next