Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-02-23 / 15. szám

15. szám. •• Szerkeszti s kiadja Balássai Orosz József. Február 23. 1844* A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel ; — a Századunk terjedelmes, politicai s ro­kon tudományi értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Megjelennek e lapok minden kedden és pénte­ken. Előfizetés e 15-dik félévre postán 6 fr 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­ma­s­o­k átellenében a 245. sz. ház lső emeleté­ben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország. Kinevezések, nyugalmazás, halálozás. Országgyűlési közlés. A 104ik országos ülésnek a váro­sok orszá­gyűlési szavazatmennyisége fölött folyt tanácskozási rész­letei, 105 —107 országos ülések. A városi 32 szavazat felosztása iránti vitályok. A városi munkálat hitelesítése bevégeztetik. 1551. kerületi ülésben a mgos F.ORRelusok a crim. codex iránt kelt vá­­laszüzenetében foglalt mintabörtön állítási javaslata stb. félrevette­tik. Pozsonyi újdonságok. Tudósítások Esztergom me­gyéből. Nagy brit­an­ni­a. O’Connell önvédelme. Franczia­­ország. Spanyolország. A lázadás mindinkább terjed, az­­ egész ország ostromállapotba helyezve. Hirdetések. Maggy­arország. 6 cs. s apóst. k. Felsége a nagykikindai kam. biztosi hi­vatalra Mail­át­h Sándor diósgyőri kam. ügyészt legke­­gyelmesben kinevezni méltóztatott, miáltal a diósgyőri kam­. ügyészség megürült. A nm. m. k. udv. kamara a zombori k. kam. igazgatóság­nál megürült lajstromozó tisztségre Bieliczky Károly ot­tani kiadót, továbbá a bácsi kam. irodalmak számára ujonan rendszeresített községi és árvai számadóhivatali mellettesség­­re Kovacsics Julius díjtalan igazgatósági gyakornokot, eddigi lül és buzgó szolgálatuk tekintetéből kegyelmesen ki­nevezni méltóztatott. A nm. m­. k. udv. Kamara a szédi k. bányakamarai er­­dészhivatalt Erlach Ferencz laposbányai k. bánya­kamarai fő erdőkerülőre ruházni kegyelmesen méltóztatott. A bácsi kam­. uradalomh­oz tartozó palánkai kam. kasz­­nár T­euch­ma­nn Antal nyugállapotba helyeztetett. Krenosz Márton újvidéki k. harminczados f. évi jan. 26-án meghatározott. Országgyűlési közlés. Előre bocsátván múlt számunkban a városok orsz.gyűlési szavazatjogáról folyt. 104—ik országos ülésbeli tanácskozás lényegét és eredményét, közöljük most az ügyben történt ve­lestó előadásokat. — A tanácskozást elnök ö­nmag a következő előterjesztéssel nyitá meg: A szavazati kérdésre jöttünk t. RR.; ez ugyan a javaslatnak végét és második részét teszi, de véleményem szerint legfontosabb, mert alkotmányos ország­­, törvényhozásban való részvét a legfőbb tekintet. El­itek a t. RR. a kir. városok szerkezetét a legalkalmasab­­b, sokszor absoluta monarchiákban is látunk hasonló szerke­zetet, s mind a mellett törvényhozási jogot nem sze­rez; ellenkezőleg a törvényhozásban való aránylagos tettle­ges részvétel még magára a városi szerkezet elkészítésére is a leghathatósabban befoly, ugyanis ott, hol tettleges részt vesz azon néposztály a törvényhozásban, m­ellyet a dolog leginkább érdekel, minden bizonnyal maga körülményei­hez és érdekéhez legalkalmasb polgári szerkezetet fog készíteni a törvényhozás. E szempontból menve ki, már mi­dőn ezen munka fölvétetett, előadtam általános nézetimet ezen szavazati tárgy iránt, így most rövidebb lehetek. Is­mételni azonban minden esetre kénytelen vagyok, hogy nem új alap­rendezést teszünk a kő városok szavazata tekinteté­ben, hanem intézkedünk a még fen álló alkotmány szerint, mellynek a sz. kir. városok kiegészítő részét teszik. Tudva van a t. RB. előtt, hogy azon jog, mellynél fogva mindnyájan itt ülünk a négy kiváltságos status között, s melly szerint a negyedik status szintúgy mint akárm­ellyik másik helyet foglal, közönséges, világos, tiszta törvények által el van határozva, mindazokra nézve, kiknek ezen törv­hozásban, különösen ezen táblánál részt venniök kell. Azt tenni fel közönségesen, hogy kik itt részt vesznek a törv­hozásban, mindig szavazat nélkül lettek volna századokon keresztül, erős anomália volna, sőt illy helyzetben századokon át senki ezen országgyűlésen nem maradhatott volna. Mi a befolyást illeti, ezen voksok mérté­két, egymáshozi arányát, azt­ ezen országyűlésnek története mutatja, hogy az különféle volt. Lehetne mutatni időszakot, mellyekben hol egy, hol másik része az országgyűlésnek, kü­­­­lönösen ezen táblánál gyakorolt bizonyos felsőbbséget; nincs itt olly felekezet, melly azt történetileg be nem bizonyíthatná; különösen a városokra nézve elég legyen az 1687-ik évet említeni, hol a kir. városoknak törvényhozási befolyása a többi Rendek figyelmét és aggodalmát vonta magára. Későbbi idők­ben, tán épen az 1825 évi idők előtt, a szavazatok arányáról, mértékéről, sok szó nem is igen lehetett, mert a tapasztalás­­ mindig azt mutatta, hogy itt előtanácskozások által az. RB, sőt az egész országgyűlés, mintegy előre kitűzvén a dolgo­kat, szavazatokra nem mentek. Újabb időkben, midőn ezen mostani rendszer bejött, mellyről én és azok, kik idősebbek va­gyunk, bátran szólhatunk, következett be a szavazatok szigo­rúsága. Meg kell vallani, hogy azon előbbeni mód, mellyben előre készíttettek el itt a tanácskozások és határozatok, mi most a kerületi ülések tárgya, némileg az önállású ország­­gyűlési testület típusát inkább magán hordta,­mint a mostani mód. Nem szólok az utasításokról, de azok mégis most meg­­szorítóbbak, mint az előtt voltak. Mindezeket azért hozom elő, hogy megmutassam, mikép a törv­hozásban, különösen ezen táblánál, a szavazatok alapja úgy, mint az idők hozták ma­gukkal, majd egyik majd másik részre kedvezőleg állottak — különbözők valának. Most tehát, midőn a szavazatokat a ne­gyedik Rendre nézve elhatározni, és e tekintetben épen ezen negyedik Rendre nézve állandó törvényt kívánunk hozni,­­ lehetlen feledni, hogy olly felekezetről van szó, mellynek tör­vényhozási befolyása törvényeken alapul, mint akárkié. E szerint tehát t. R­., mindezen eljárásban, mind ha netalán jö­vendőre ezen testület más részei szavazati tekintetben kér­désbe jöhetnének, ezen alkotmányos szempontot mindenkor szemünk előtt kell tartani. Közönségesen a tapasztalás azt mutatja, hogy kivált a békés előhaladási reform csak úgy lesz szerencsés és jó következésű, ha a fönálló jogokat az ember megbecsüli, fentartja és inkább a jogokat másokra is kiter­jeszti. Ez a békés reform természete, és csak ez hoz elő leg­boldogabb következéseket. — A jogoknak elvétele azoktól, kik azokkal felruházva voltak, az — a mitől az Isten őriz­zen ; egyébiránt ez inkább a forradalmaknak szokása, m­ely­­lyeknek idejét —hála az Istennek — keresztül éltük; minden esetre halálos crisis, mellyen az igen erős nemzetségek ke­resztül szoktak menni, de a gyengébbek közönségesen meg­­semmisittetnek és elenyésznek. Ennek következtében t. RR. méltóztassanak mélytánulattal lenni ezen voksok elrendezé­sében egyrészről azon alkotmányos szempont, más részről pedig ak. városok iránt, figyelmezvén mindig arra,mit már más alkalommal is mondok, hogy ezen országnak alapját a nélkül is a nemesség teszi, s mellyen magok a kir. városok is létez­nek; s igy mind alkotmányos tekintetben, mind már azon természetes helyzetnél fogva, hogy ezen ország földmivelő ország lévén, az agriculturális érdekeknek erősebben kell képviselve lenniök, —­a még egészen ki nem fejlett városi érdekeknél, ezen voksok meghatározásával illő mélytánylat­­tal legyenek a városok is a nemesi status iránt, mellyen ki­váltságaik, létök és tulajdon existentiájok nyugszik. Ezt előre bocsátván, mi a munkálatnak első részét illeti, s miről ha úgy tetszik, először fogunk szólani, a voksok mennyiségéről, — erre nekem, annyival inkább, minthogy a dolog még több ki­fejlődést is vehet föl, — semmi észrevételem nincs. Úgy tar­tom, ezt meghatározván 1-er is azon kérdésen essünk át: mennyi voks adassák, mellyről a t.­RB. részint gondolkoztak, részint utasítással el vannak látva, azután menjünk át a kér­dés­e­ik részére, t. i. arra, ezen voksok miként oszlassanak föl? Második tekintetben is kimondom véleményemet, misze­rint azt tartom, hogy leginkább a városok igazságos akaratát, megegyezését és meggyőződését követni mégis fő kötelessé­günk, mert hogy hány voks legyen ezen viszonyban, nem­csak a nemesi rendet (vagy akár agriculturális érdeknek ne­vezem , újabb theóriák szerint) illeti, hanem az egész orszá­got; de ezen voksok egymásközti felosztásában valamennyi városi követre kell tekintettel lenni. És e részben az egész testületre nézve a jogtóli megfosztás a t. RR. szándékában messziről sincs, mit a 16 voks megadásával kimutattak, ha­nem úgy tartom, tekintettel legyenek a t. RR. és RRek tör az iránt, a­mennyire lehet, hogy azon városok, mellyek ezen ne­gyedik Rendet kiváltságosan teszik, eddigi befolyásuktól és jogaiktól meg ne fosztassanak, mert ez is csak igazság leend. S azt tartom, ha tán kisebb vagy nagyobb helyek között nagy különbséget nem teszünk, (kivéve egy két várost, mellynek ál­lása az országnak leginkább érdekében fekszik) meg fogjuk tartani azt, hogy jogától senkit meg nem fosztunk. Legyenek a t. KK. és RR. sor tekintettel arra is, hogy a kisebb és na­gyobb városok követei egyiránt, mindenesetre leginkább csak a városi érdekeket fogják itt védelmezni. — Ez véleményem, mellyel mintegy mindent elmondottam, mi e tekintetben mon­dani­valóm volt; méltóztassanak tehát a t.­RR. először is a voksok számáról szólami. Elnök ő mmgának ezen előadása után egy megyei követ mintegy illy módon fejezé ki a tanácskozásba vett szavazat­­kérdés iránti nézeteit. Midőn küldőim anyautasításukban azon általános alapelveket kijelentették, hogy a személy-és va­­gyonbeli jogok a haza minden lakosaira egyiránt terjesztes­senek ki, hogy az alkotmány lánczain kívül álló 10 millió lakos azokba bevezessék, s mindenki azon arányban részesül­jön a polgári jogokban, a­mint a közterhek viseléséhez járul, hogy végre a lakosok minden osztálya, különbség nélkül képviseltessék a törvényhatóságoknál és törvényhozásnál, szomorúan kényteleníttettek tapasztalni küldőim, hogy a tör­vényhozási képviseltetésre nézve még azon osztályok sincse­nek egymás közt tisztában, mellyek a törvényhozás részeinek s a nemzet rendeinek neveztetnek; hogy a törvényhozás keblében hiányzik még azon egyértelem s egyesség, mellyet épen a törvényhozásnak kellene ébreszteni az egész népség­nél; különösen sajnálták pedig küldőim a törvényhozásnak ama százados mulasztását, hogy a királyi városokat függet­len önállásu polgári rendre fel nem emelte, s mint illyet, a nemzettel össze nem olvasztotta; s hogy e miatt a kir. váro­sok a közérdek h­rányában mint szabadon nem mozogható s ön­kényes hatalom által korlátolt testületek, a nemzet és nem­zeti szabadsággal idegen és ellenséges elemek gyanánt álla­nak szemközt. E sajnos állapot annak tulajdonítható, hogy a törvényhozás a királyi városokat a nép sorából kivette, a nemesi rend pedig azokat polgári tekintetben magához fel nem emelte; s igy jön, hogy a néptől elszakasztva, a nem­zettől pedig eltaszítva, érdekben és érzésben sem ezzel sem azzal soha meg nem egyezhettek, s minden támasz, minden oltalom nélkül egészen magokra hagyatva, sőt gyakran a nemesi rend által mégis tám­adtatva, egy harmadiknak, t. i. az örökös tisztviselőknek s igy az udvari kamarának hatalma alá kerültek, s azon leverő állapotra jutottak, mellyben jelen­leg léteznek. Fölöttébb káros volt ez a kir. városokra, de még károsabb az egész nemzetre nézve, mert a városokban a miveltség és művészet virágzásra nem fejlődhetett — szabadság nélkül; a hazában pedig a szabadság megtámadások és sér­tések ellen elgendőkép nem biztosíttathatott városok nélkül, s igy a kir. városokat csak az első, a nemzetet azonban mind a két mulasztás gyakran érzékeny csapásokkal sujtogatta,s a két mulasztás egyik fő oka, hogy mindenütt és mindenben annyira hátramaradtunk. Midőn tehát a jelen században egyesülésről van szó, küldőim véleménye szerint a nemesi rendnek a városival egybe kell olvadnia érdekben és érzés­ben, czélban és akaratban, erőben és munkában. Ezen egy­beolvadás csak úgy eszközölhető, ha megyék és városok a törvényhozási és törvényhatósági jogra és rendszerre nézve egymáshoz simulnak; ha megyék az igazságnak, városok a szabadságnak hódolva,­­ amazok mint igazságos törvényhozó részek a városokhoz leereszkednek, ezek pedig, mint nem csak névről, de valósággal szabad polgári testületek a megyék­hez felemelkednek; ha a törvényhozásnál a megyék a váro­sokkal a szavazati jogot megosztják, a városok pedig belső rendszerüknél eredeti önállásukat visszanyerik, s mindket­ten, mint független önállású törvényhozói és törvényhatósági testületek, a nemzeti szabadság biztosítására s megőrzésére kezet fognak; ha helyhatósági rendszerükből mindaz, ami jó, megyék a városoktól, városok a megyéktől átvéve, keblükbe ültetik, s mind azt a mi rész, keblükbü­l kiirtják, mert sehol sem maradt meg a maga eredeti tisztaságában dicső alkot­mányos rendszerünk. — így az eredmény nyilván tanúsítja, hogy a városok szabadabb kifejlődésének s a nemzeti sza­badság öregbítésének már épen nem kedvező azon régi rend­szerünk, miszerint csekély számú, s a polgárok összeségének teljes kizárásaival önmagát kiegészítő választottság éltük fogy­táig maradandó tisztviselőket, kir. biztosok vezérlése és be­folyása alatt választ stb. — Bizonyos, hogy a megyei rend­szernek elve a szabadság legtisztább felfogásán alapul, hogy annyi véres viharok közt ez tartotta fen a nemzetet és sza­badságát ; ha tehát ez, ott a hol szükség, javítva a városokba átü­ltettetik, ezen rendszer mellett megyék és városok egye­sítve fogják teljesen kifejthetni és örök időkre fentarthatni magát a tiszta szabadságot. — A sz. kir. városoknak ezen kifejlődése csak coordinatiojuk által lévén elérhető: küldelm­e részbeni kivonatának a jelen munkálat által nagy részben meg volna felelve. Mi már a városok szavazatát illeti: elmé­leti igazság, hogy a beczikkelyezett városok a törvényhozás­nak szavazati joggal bíró kiegészítő részei; elméleti igazság, hogy mint törvényhozói részeknek önálló független testületek­nek kell lenniök; ellenben gyakorlati igazság, hogy jelenleg nem illyenek. Sajnos, hogy a törvény rendeletét, vagy lega­lább e célzatát a gyakorlat elnyomta, ezt csak az enyhítheti, hogy ezt nem egyenes szándék, hanem közmulasztás, köz­­figyelmetlenség, leginkább pedig közviszontagság észrevétle­nül idézte elő. — Illy rendkívüli állapoton tehát rendkívüli­­leg kell segíteni, egyes hatalmaktól vissza­szedni az elfoglalt jogokat, s visszaadni az igazi tulajdonosoknak, szóval a vá­rosokkal megosztani a törvényhozási és szavazati jogot, s igy a városokat független önállású polgári rendé fölemelni. Minthogy pedig II. Ulászló király decz. 26-ik czikke tanúsítja, hogy hajdan az országgyűléseken, jelesen a rákosiakon ösz­­szes nemesek vevén részt s fejenkint szavazván, későbben ezen törvény szinte Ulászló király­aik decz. 1-ső czikke ál­tal a kép módositatván, hogy egy telkes nemesek tizen kö­rükből egy képviselőt választani, a többi nagyobb birtoko­sok pedig, ha osztatlan állapotban nem élnének, személye­sen megjelenni kötelesek legyenek; az 1625: 621. és 1724: 7. törvények által csak általában rendeltetvén, hogy a megyei közönségek, a mennyiben személyesen meg nem jelenhetné­nek, az országgyűlésre követeket küldjenek, s ezen törvé­nyek nyomán a megyék részéről majd két, majd három majd négy, s csak egyszázad óta behozott szokás szerint két köve­tek küldetvén, a városokra nézve pedig az 1608. k. u. I-ső czikk 10-ik §-ban csak az foglaltatván: „Ut eae quoque in suis privilegiis et numero SS. et 00. conserventur dignum judicant regnicolae, harum nuncii, ut inter regnicolas locum et vota habeant, dignum quoque censent regnicolae;“ végre a fenebb idézett 1723 : 7. törvényben a városokról már épen semmi említés nem tétetvén — azon kérdések, hány követet küldjenek a megyék,s miképen képviseltessenek a városok ?— s mi arányban szavazzanak s vegyenek részt mindketten a törvényhozásnál, törvénykönyvünkben sehol sincs érintve, annál kevésbé kifejtve. — Miután azonban most a szavazati jognak megadásáról van szó, ezen jogot bizonyos elvekből következtetni, s bizonyos hasisra kell állítani. Ugyanazért küldőim ezen kérdés eldöntése alkalmával egyrészről azon nézetből indulván ki, hogy a liberális eszmének nem a tör­vényen alapult jogok megszorítása, hanem inkább azoknak tágítása s öregbítése felel meg,­­ más részről pedig azon arányt s egyensúlyt, melly a megyei és városi voksok közt szükséges, fentartani akarván, törvény által azt kívánják ki­jelentetni, hogy addig is, mig a törvényhozás végképen fog elrendeztetni az országgyűlésen — minden megye két sza­vazattal, — minden beczikkelyezett város pedig egyenkint egy egy szavazattal bírjon. Egy bányavárosi követ a tárgy iránt igy nyilatkozott: Ezen városi voksok elrendezését és felosztását, melly szerint 48 városnak 16, v. duplázva 32, a megyéknek 54 v. duplázva 108 voks adatik, sem az ország alkotmányával s alaptörvényeivel, sem a k. k. előadásokkal, sem a természetes és osztó igazság­gal, sem a státus főczéljával, tudniillik a hazának boldogságával semmikép összeegyeztetni nem lehet. Haszontalan idővesztés volna, ha hosszas beszéddel, vagy sok idézettel és törvények-

Next