Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-03-26 / 24. szám

24. szám. Szerkeszti s kiadja Martius 26. 1844. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Századunk terjedelmest) politicai s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak f­őképen. Balásfalvi Orosz József: Megjelennek e lapok minden kedden és pénte­ken. Előfizetés­e 15-dik félévre postán (1 fr. 48 kr. p., helyben boriték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­ma­s­o­k átellenében a 245. sz. ház lső emeleté­ben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Jelentjük a t. ez. közönségnek, hogy az első évnegyedről még néhány teljes számú példánnyal szolgálhatunk, egyszersmind, hogy a második évnegyedre, ápril­isétól június végéig szinte fogadunk el előfizetést postán 8 frt 34 krral, helyben, boriték nélkül 3 írttal pengő pénzben. 8 szerk. Tartalom. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Ország­gyűlési közlés. Részletek az országgyűlésnek évenkinti tartása iránt folyt tanácskozásból. 128. országos ülés mind a két táblán. A kir. városok iránti munkálat vizsgálata folytatva. 129-ik orsz. ülés egyedül a KKr és RReknél. A hajdukerületrendezési munkálat vizsgálata befejezve.— A főrendi tanácskozások némelly részletei. Pozsonyi újdonságok. — Tudósítások. Pozsony, Pest, Szabolcs, Nyitra és Veszprém megyékből. Vegyes közlemé­nyek. Nagybritannia. O’Connell az alsóházban több indít­ványt teend. Francziaorsz­ág. Bugeaud új táborozása. Spa­nyolország. Alicante elfoglaltatik. Sardinia felelete Tunis ügyében. Svéczia és Norvégia. A király f. Görögor­szág. Törökország. Tunis és Moldávia. Amerika. Nagy szerencsétlenség. C­h­in­a. K­is futár. Czáfolat. — Hirdetések. Magyarország és Erdély. A nm. m. kir. udv. Kamara egyetértve a nm. m. k. Hely­tartó-Tanáccsal Mayerhoffer Ferencz,k. hajózási pénztár ellenőrjét saját kérelmére k. országos építésigazgatási pénztár ellenőrjévé téve át. A nm. m. k. udv. kamara a zvonigradi harminczados állomását Hrabich Antal fiumei felügyelői gyakornokra, a dubiczi 30-adosét Wr­b­n­a Miksa tavalyi 30-adosra, ezét Berndt János bezgani 30-asra, ezét Zagoratz József glinai passualistára, ezét köztiek Anastas berdoveczi 30-adi felvigyázóra, a bécsi irnokságot Mü­nszberger jegyző­könyvi gyakornokra, és a dobrovani irnokságot Koller Filep pesti 30-adi kezelési gyakornokra ruházó. Országgyűlési közlés. Előbbi számunkban csak érintőleg szólhatunk a KK. és RRek f. h. 20kai 126ik országos ülésében szőnyegen forgott második nevezetes tárgyról t. i. az országgyűlésnek éven­kinti tartásáról, mint ez a 101-ik kerületi ülésben inditvá­­nyoztatott a 156-ikban pedig 8 szótöbbséggel elfogadtatott; adjuk tehát most a fenebb mondott országos ü­lésbeni tárgya­lás főbb elemzőjét.­­ A kérdésnek tanácskozásba vételét el­nök ö­nmga egy figyelmeztető előterjesztéssel kezdte meg, miszerint a jelen intézkedés is egyike lévén azoknak, melye­ket a külföldtől kölcsönözve, hazánk boldogságát s a nem­zeti jólét fölvirágzását véljük általa eszközölhetni, mélhatla­­nul szükséges, hogy hazánk viszonyai kellő tekintetbe vétesse­nek. A jelen intézmény behozatala közül igen nagy figyelmet igényelnek, s óvatos eljárást kívánnak hazánk municipiumai s a bennük eddig erőteljesen működött alkotmányos élet. Más nemzeteknek, hol évenkinti parliamentek vannak, nincs illy municipális életük; pedig kétséget nem szenved, hogy ők is örömest s minden áron megszereznék azt maguknak, ha te­hetségükben állana. Ne koczkáztassuk, ne gyengítsük tehát az alkotmánynak azon elemeit, mellyeknek üdvös voltát el nem ismerni lehetetlen. Nálunk maguk a municipiumok in­téznek el számtalan olly kérdést, melly más országokban egyedül csak a parl­amentnek lehet feladata; mert hol a kor­mány minden tisztviselőt maga nevez ki, hol saját rendeleteit saját egyénei által szigorúan végre is hajtatja, hol az adót évenkint, magukra a hatóságok belszü­kségeire is országgyű­lésen kell meghatározni, ott nemcsak több tárgyai vannak az országgyűlésnek, hanem az évenkinti tartás múlhatlan föl­tétel is. Azért, hogy nálunk évenkénti országgyűlés nem volt, koránsem mondhatni, mintha a közügyek elhanyagol­tattak volna, mert meg lévén osztva az országgyűlés és mu­nicipiumok között, elintézésük egyszerűsítve és gyorsítva volt; s ha ezentúl olly tárgyak is országgyűlési tanácskozá­sok alá vétetnek, mellyek eddig a helyhatósági körbe tartoz­tak, ennek hatása csökkenni fog, s életereje lassan kint elal­szik. Végre is tehát oda megy ki e tárgyban a kérdés: mellyi­­ket akarjuk választani a kettő közül? Elnök ö­nmga előtt legalább kétségtelennek látszik, hogy mind alkotmányos éle­tünk föntartása s további fejlesztése, mind helyhatósági intéz­­ményink üdvös hatása egyiránt ellenzik az országgyűlés éven­kinti tartását, mellyre a haza normális állapotában semmi szükség nincs. Más idők s más viszonyok voltak akkor, mi­dőn annak szüksége fönforgott, sőt egy évben két országgyű­lés is tartalék. Akkor önfentartásáról kelle a nemzetnek gon­doskodni a törökök pusztásai miatt. Most béke napjai lebeg­nek áldáshozólag a nemzet fölött, s a viszonyok kivonata sze­rint elég sűrűen tartatnak országgyűléseink s országgyűlési munkálkodásaink, ugyannyira, hogy — ide értve az országos választmányokban­ működést — 1825 óta elnök , amaga is 13–115 évet töltött országgyűlési hivatás és foglalkodásban. Egyébiránt ha jónak találtatnék is az évenkinti országgyűlés, ma ugyan e­nmga nem tart, — mindenesetre előbb rendez­­tetnie kellene az országgyűlésnek, mert a tapasztalás eléggé bizonyítja, hogy négy hónapnyi rövid időszak alatt semmi eredmény nem lenne eszközölhető, — egyéb hivataloktól s a hatóságok működéseitől elvonulnának azon férfiak, s a státus gépezetének kerekei könnyen elakadhatnának. Különben is a hozandó törvények sokasága nem boldogítja a nemzetet; évlapjaink bizonyítják, hogy Ulászló számos törvénye csak írott malaszt maradt; mert, hogy a törvények kellő hatásukat megtegyék, idő kell azok digesk­ájára, melly szerint a nemzet­nek vérébe menjenek át. Minduntalan l­átogatás, javítgatás, a helyett hogy éltetne s gyümölcsöztetne, inkább hibákat, csor­bákat idéz elő. Nem kevesbbé tűnik föl elnök ö­nmltga előtt, hogy a követekiválasztásáról a KK. és RRek nem intéz­kednek. Ugyan mi fog történni, ha a választások minden év­ben megújulandanak? Nem demoralizáltatik-e a nép ez­által jobban, mint a­mennyit négy hónap alatt javítni lehetne? Hat vagy több év pedig alig­ha volna megállapítható, mert a nem­zet féltékenyen őrzi közvetlen befolyásának szabad gyakorla­tát, s olly hosszú időre alig bízná meg hatalmával képviselőit. Egyébiránt a viszahív­atási jogot sem könnyen engednék a hatóságok korlátoltatni. S ha most az ebből eredni szokott gyakori mozgalmakat is hozzávetjük a fenebb érintett nehéz­ségekhez, úgy világos, hogy ezen külföldi institutional­ ha­zánkba átültetését nemcsak az országgyűlés, de a kormány­székek, bíróságok,sőt a megyék rendezésének is meg kellene előzni.­­ Következve több megyék követei szólaltak föl ré­szint pártólólag, részint ellenzőleg, mint utasításuk parancso­­lá. Gy. megye követei azonban egymást elidálták, egyik a minden föltétel nélküli indítványt már a kerületben is ellenezvén, minthogy küldői a követek választását három évenkint rendelék m­egállapittatni, a másik követ pedig az indítvány mellett nyilatkozván; küldői kivonatát azonban föl­tételkép szinte előterjesztve.— Az elnöki ellenvetésekre hosz­­szas beszédben válaszolt B. megye követe, mellynek — mint egy utána fölszólalt tag mondá — szeszélyes fordu­latait, merész szökéseit s az eszmék összefüggését nehéz volt kitalálni. Fölemlité ugyanis a szónok azon állítást, hogy ha az országgyűlés évenkinti tartásának lehetlenségét ennek rendezetlensége okozza, úgy ez a 3 éves országgyűlés ellen is áll. Tagadta, hogy ez által a municipális élet csorbát szen­vedne, sőt — úgymond „legszuverenebb“ befolyását érendi el. A négy hónapot elegendő időnek állitá eredményezésre. Átment azután a 1792-ik év óta Francziaország ellené­ben követett politikának taglalgatásába, s áliitá, hogy a ma­gyaroknak semmi közük nem volt a francziákkal; nem gon­dolja hogy azok is különösen törődjenek velünk, s Lajos Filep alig ha tudja mivel bajlódunk mi itt; legfölebb talán ha a Charivariban talál felőlünk valamit; mert e lapot nagy kedvvel olvassa, s jó izűen kaczag rajta. Szólt azután az 1836-ki hosszas országgyűlés csekély eredményéről, a kora elistakról, a conserválásról. Ugyan mit akarunk conserválni, úgymond, hisz nincs egy törvényünk, is melly számtalanszor meg ne sértetett volna; s ha valaki megmagyarázza neki, mit kell conserválni, úgy ő hamuval fogja fejét behinteni s böjtöt és penitencziát tart. Nézzük állapotunkat akár tükör­ben, akár camera obscura-, diorama-, panorámában vagy caleidoscopon: mindenfélekép elborzadunk, mert minden te­endőnk hátra van. Pedig nincs törvényhozó test, melly eny­­nyit dolgozik; de végre kifárad a véges emberi erő; a kö­vetek számítják az időt, mikor szabadulnak már meg, s eljá­rásuk hasonló egy szegény muzsikuséhoz, ki fele kottáját is asztal alá hullatja, mert úgymond — mi nem vagyunk olly képviselők mint más nemzeteké-, mi iskolás gyermekek vagyunk, kiknek a szabott órában meg kell jelenniök, kik önmaguk szerint csak pár hétig sem távozhatnak el, holott némelly minister már most is epedve nézegeti: ol­vad-e a hegyek tetejérül a hó, mert nehezen várja a für­dőbe mehetés időszakát. Velünk azonban nem törődnek; s azt gondolják, most már, megcsendesü­ltek, neki szoktak, tehát csak hadd dolgozzanak stb. S íme az egyik ok, miért kell évenkint tartani az országgyűlést; t. i. hogy mindig új erők működjenek, ne pedig zsibbadozók. Szólt végre még a törvények jobbra balra magyarázása, több országgyűlésre megválasztott követek s föltünedező szilárd jellemek, para­dicsom almája, cannibálok stb. felöl, miknek k kapcsolatossá­­gát gyakran sebes rohamu előadása miatt sem lehetett föl­fogni. — Beszéde némelly részeire s tett kérdéseire a köve­tek közül ketten is megfeleltek kielégitőleg. Lajos Filepnek rólunk való tudására nézve megjegyezték általuk, hogy olly tevékeny szellemű fejedelemnek, ki­ annyit olvasott s még töb­bet gondolkozott, igenis van gondja ránk, tudja is hogy mit csinálunk; mert kétséget sem szenved, hogy tanácskozása­inkról a franczia követ részletesebben van értesítve mint kül­dőink. Azon kérdésre, mit akarunk conserválni? válaszul adatok: azon alkotmányos törvényeket és intézményeket, mellyek szerint erős municipiumok mellett hathatós kormány­zási rendszer gyakoroltathassák.­­ Az ülés eredményét már előbbi számunkban megírtuk t. i. az indítvány elfogadatlan, az e tárgyú szenet, fölírási és törvényjavaslat helybenhagyat­­tak, mint azokat maga idején közölni fogjuk. — Százhuszonny­olczadik orsz. ülés a m. FRBnél mart. 22én. Folytattatván a kir. városok elrendezési munkálat körüli tanácskozások országbíró ö­nmga elölülése alatt, a 168. §tól a 212ig számos változás, kihagyás, összehúzás és át­tétel történt. Ez utóbbi szakasznál egy nm. zászlós minden k. városnak főfelügyelőt kívánt olly módon, mint az a tt. RR. tábláján a nm. elnök által indítványoztatott. Ez alkalommal egy m. gróf, ki e kérdésnek a közgyűlés elrendezéséig függő­ben tartását kívánta, hoszabb beszédben, mellyre visszatéren­­dü­nk, a polgárgyűlés végzéseinek végrehajtását állandó fele­lős fizetéses testületre v. i. a tanácsra kívánta bízni, mellyből az illető küldöttségek megrendeltetvén, ezek a tanácsnak feleljenek, az egész föli felelőség pedig a végrehajtó testü­letben öszpontosuljon. — E véleménynek ellenében egy m. báró az előbbi mód szerint a főbb ágakra, t. i. az árvai, gaz­dasági, számvevési osztályokra nézve a külön felelős biztos­ságokat megtartatni kívánván, végre a városok követeinek munkálatából a 153. §. elfogadtatott, melly igy hangzik: A városok törvényhatósága, a polgárgyűlések, a városi tanács és a törvényszékek által gyakoroltatik.­­ Tovább haladván a tanácskozások számos változtatások és uj felosztások közt, a 224. §nál az előbb említett m. gróf figyelmezteté a gyüle­kezetét, hogy miután a városoknak, szintúgy mint egyeseknek vannak ügyeik s jogaik, mellyek titkos tárgyalást kívánnak, illyeseknél a hallgatóság kirekesztessék. Ez elfogadtatván, a másik indítvány, hogy a hallgatóság rendkívüli esetekben a gyülekezet többségének kívánságára eltávolitassék: több tagoknál élénk ellenzésre talált, kik illy rendszabályban a nyilvánosság megsértését, és visszaélésekre alkaloma­­adást láttak, utalván a megyékre, hol a tanácskozások kivétel nélkül nyilvánosak. — A szakasznak azon rende­lete, hogy a tanácskozások mindenkor tágas karzattal ellá­tott elegendő nagyságú teremekben tartandók — mint kivi­teli nehézségekkel összekötött, kihagyatott. A tanácskozások egész a 229. §ig jutottak. Száz­hu­szon­nyolczadik országos ülés, a KK. és RBeknél, márt. 22-ikén d. e. 10 órakor. A szőnyegen forgó hajdúkerületrendezési munkálatnak 40 ik s következett szakaszai lévén tanácskozási sorozaton, számos nyilatko­zásra szolgáltatott okot a választókról szóló 42-ik §-nak c) pontja, melybe a kerületi megvitatás alkalmával az ügy egyik csü­ggedetlen erőtetőjének ismételt fölhívásai következtében, főleg azon okból, hogy a zsidók jövendője ne koczkáztassék: a szerkezetbe iktattatott, miszerint az orvosok és sebészek „ha nem keresztények is“ választók lehessenek. E beiktatott szavaknak a szerkezetből kihagyatását több megye képviselője annyival inkább sürgette, minthogy a megyei ki­csapongásokat tárgyazó törvényjavaslatban e kedvezmény a zsidó orvosok és sebészek részére eszközölhető nem volt, hanem a kérdés utóbbi külön tárgyalásra halasztatott; ugyan­ezt kívánták tehát némelly képviselők e helyen is; azonban a zsidó ügy örökös szorgalmazója a kerületi többséget most is megtartani iparkodólag szólalt föl, s mondá többi közt, hogy ha már a zsidók olly veszedelmeseknek, s polgári jogokkal még az intelligensebb része is fölruházhatlannak tekintetik: jobb lesz mindnyáját hegedűre füzni s az országból kikergetni. E túlszökkenő eszmekapcsolat ellen többen fölszólaltak a követek közül, mindnyája elutasítván magától azon véleményt, mintha ők a zsidókat hegedűre kívánnák füzetni, s a hazából kiüzetni, mert ez — és a polgári jogokkal fölruházás közt igen nagy a különbség. — Miután a kérdés elhalasztása mel­lett igen számosan nyilatkoztak, a többség egy pár pillana­tig kétesnek látszik, miután azonban a hallgatag részt (egy pár megye követeinek székei üresen is állván) a szerkezet mellett maradónak kell­ tekinteni, elnök ö­nmaga a szerke­zetnek a kerületi változtatás szerinti megtartását végzésül mondotta ki.­ Huzamos­ vitatkozások fejlettek ki a képvise­lők jogai s a bennük megkivántató képességek fölött, s mi­dőn az illető kerületek követeinek előadásaira egyik és má­sik oldalról ismételve „maradjon!“ hangzott : a J­k. ker. követe megjegyzé, hogy ha ő is azt kívánná, hogy e rendezett munkából semmi se legyen, úgy ő is mindenkor csak „ma­radjon“-t kiáltana; de épen czélszerű módosítások által akarja annak létrejövetelét előmozdulni s biztosítani stb. Mó­dosítási javaslata azonban mind a mellett sem talált viszhangra. Szinte sokszori fölvilágosító előadást ten szükségessé a ke­rületek követei részéről a 159—ik kerületi ülésben is részle­tességig megvitatott 70—73., különösen pedig a 70. szakasz, azon javakról és haszonvételekről szóló, mellyeknek jöve­delmei a közszükség födözésére fordittatnak. Fizek termé­szetének kellő kifejezése végett a Hajduker­ követe egy uj­­ beiktatását kívánta a szerkezetbe, minthogy hasonnemű jö­vedelemforrásul szolgáló javak iránt e szakasz a jászkun. kerületi munkálatban el is fogadtatott, kívánatéval azonban ezért nem érhetett, csupán czímfelirata változtaván meg a

Next