Historia, 4. évfolyam (1931.)

1- 2. szám - Hol járt Rákóczi?

2 Szendrő, 1697. július 1—3. A Tokaji Ferenc-féle felkelés elől menekülő Rákóczi — mivel Kassára vezető útját a felkelők már elállták — ide menekül kénysze­rűségből, hogy ezzel is igazolja, miszerint e felkelésben semmi része s ahhoz köze nincs. Az egyetlen hintóban neje gyermekével és dajkájá­val menekül, míg ő maga lóháton teszi meg az utat. Esti 10 órakor érkeznek a várhoz, melynek félénk és gyanakvó — a felkelés hírétől egyébként is megrettent — parancsnoka, Guadagni Sándor őrgróf (neje 1684 óta Forgách Dorottya grófnő) azt gondolva, hogy e csellel akarja Rákóczi elfoglalni a várat, megkettőzteté azonnal az őröket s kaput nem nyittatott, így Rákócziék kényszerülve voltak az éjjelt a nyilt városban tölteni. Másnap újabb híreket kapva a felkelőkről, megírta Kassára régi barátjának, gr. Nigrelli csász­­tábornok főparancsnoknak, miért nem kereshetett oltalmat nála, hogyan nem talált Szendrőben s július 3-án hajnalban tovább menekült saját népszerűsége elől Selmecbánya felé. (R. ifj. 315—319.) Miskolc, 1701. május 17—19. A Zborón (Sáros m., 1. o.) elfogott Rákóczival két napig pihen itt az őt kísérő gr. Solari csász.­tábornok s ezalatt a város vendégei voltak. Itt vesz tőle búcsút lovászmestere, báró Vissenacque Sándor, kinek szép angol lovat is ajándékoz. Szendrei: Miskolc tört. II. 310. és Tört. Tár. 1900. 384. 1704. január 19—március 4. Tokaj elfoglalása után vonul ide téli pihenőre. (Emi. 80., Szend­rei: II. 311.) E napon már innen ír levelet Sós Jánosnak. (AR. 1.158.) Ez időre esett a lengyel trón betöltésének kérdése, mert a varsói országgyűlés január 24-én felfüggesztette II. Ágost hatalmát. A len­gyel prímásnak, Radziovszkij Károly bíbornoknak Rákóczi volt a jelöltje, ki azonban nem volt hajlandó hazája ügyét idegen koronáért feláldozni. Inkább segítséget vár és kér tőlük éppúgy, mint XII. Ká­roly svéd királytól. Ily értelemben ír január 29-én gr. Pipar Károly svéd miniszterelnöknek (levele a svéd áll. kt. kancelláriai elnöki osztályában) s Ráday Pál és Okolicsányi Pál követeknek is ily érte­lemben ad e napon utasítást. XII. Károlynak pedig február 2-án (svéd lt.) azt írja, hogy „életét az osztrák iga alatt nyögő hírneves Magyarország fölszabadításának szenteli" s ehhez 6000 svéd katonát kér segítségül. (Emi. 58.) Közben egyaránt gondol a békére, vagy ha úgy szükséges, a háború sikeres folytatására. Gr. Széchenyi Pál kalocsai érsek I. Lipót megbízásából már január 28-án tárgyal a békéről Lébenyszentmikló­son Bercsényi és Károlyival, majd közvetlen Rákóczihoz fordul, ki erre február 5-én felel, majd február 29-én Gyöngyösre hívja, hová a béke ügyének tárgyalására a vármegyék és nemesség urait is érte­kezletre hívta össze. (Lásd: Katona­, XXXVI. 425—437; Miller, I. 68—74.)

Next