História 1989
1989 / 1-2. szám - KÁKOSY LÁSZLÓ: A fáraó és a zsilipek
menni az épület tetejére, ahonnét be lehetett tekinteni a 27 udvart. Minden termet egyetlen hatalmas kőlap takart, ami magában is komoly építészeti teljesítmény volt. Értékes adat leírásában, hogy a Labirintust annyi kisebb épület alkotta, ahány kerülete volt Egyiptomnak. Eszerint negyvenkét - vagy egy másik megjegyzése szerint harmincnál kevesebb - részből tevődött össze a rendkívüli épületegyüttes. A kerületek száma ugyanis korszakonként változott. A Labirintus a király piramisa mellé épült a déli oldalra, eredeti rendeltetése szerint tehát biztosan halotti templom volt, ahol a sírrítusokat végezték el és az áldozatokat mutatták be. Később világi célokra is felhasználhatták, ami átépítéssel is járhatott. A Labirintusnak szerepe van az egyiptomi túlvilághitben is, mint középbirodalmi koporsóképek tanúsítják. Egy Kr. e. 4. századi papirusz szerint Ízisz összezavarja az Abüdoszba vivő utakat, hogy a gyilkos Széth ne találhassa meg testvére, Ozirisz holttestét. Az ókor több labirintust is ismert, az egyiptomi mellett a - ma már mindenki előtt ismert - krétai volt különösen híres, melyhez a mintát a fajjúmi építményről vették. Ez volt Minósz király útvesztője, melybe a Minótauroszt zárták. A római korból egész sor áldozati kő alakjában kifaragott modell-labirintus maradt ránk a deltai Mendész városból. Nyilván azért jött a labirintus éppen ebben a városban divatba, mivel egyes görögök III. Amenemhatot Mendész néven emlegették. A táblákon, melyek többnyire Szobek krokodilus istent ábrázolják egy labirintus tekervényeinek közepén, a termékenységi szimbolika egyes elemei is láthatók, ami öszszefügg a Fajjúm közismert gazdagságával. Messze vezetne, ha tovább kísérnénk a labirintus motívum fejlődését a középkori katedrálisok vallási szimbolikájú útvesztőképein át a késő reneszánsz és a rokokó parkok növényekből telepített ravasz tekervényeiig. Elterjedtsége az egész világon arra mutat, hogy a kollektív tudattalan egy archetípusával állunk szemben, melynek első monumentális építészeti megvalósulása III. Amenemhat temploma a Fajjúmban. A vízellátás szabályozása Az eddig felsorolt építmények valamilyen formában vallási célokat szolgáltak. A király legmerészebb vállalkozása azonban a Fajjúm vízellátásának szabályozása volt. Jól látta, hogy ennek a mélyen fekvő síkságnak a nagy része kihasználatlan: a Moirisz tó vize borítja, vagy a mocsarak miatt nem lehet megművelni. A földrajzi lehetőségek viszont adottak voltak földterület nyerésére. Diodórosz és Sztrabón beszél arról, hogyan kapcsolta be Amenemhat a Bahr Juszufot és a tavat a Nílus áradásának évi ritmusába. Az a Hérodotoszra visszamenő feltételezésük helytelen, hogy a tó maga is mesterséges alkotás, az viszont megfelel a valóságnak, hogy víztárolónak használták. A víz útját a valószínűleg Illahunnál épített zsilipekkel lehetett lezárni. Arról ma is vita folyik, hogy a rendszer pontosan hogyan működött. Hérodotosz szerint hat hónapig a tóba befelé folyt a víz, hat hónapig vissza. Hasonlóan írja le Sztrabón is a lényeget: áradás idején a tó felgyűjtötte a felesleges vizet, a vízhiány hónapjaiban pedig vissza lehetett innen vezetni a Nílusba. A mai kutatás inkább úgy képzeli el a szabályozást, hogy a tóba valóban bevezették a vízfelesleget, innen azonban visszaengedni nem lehetett. A duzzasztás fontosabb része az illahuni zsilipeknél történt a Bahr Juszufon, ez a terület ugyanis elég magasan van ahhoz, hogy a víz valóban viszafolyhasson. A Bahr Juszuf szabályozásával nemcsak a Fajjúmban lehetett termőterületet nyerni, hanem Felső- és Közép-Egyiptom egyes területein is befolyásolhatóvá lett a Nílus vízszintje. (A fajjúmi rendszerhez hasonlóan működik egyébként korunk nagy technikai teljesítménye, a hatvanas években épült asszuáni vízduzzasztó gát, mely egész évben megfelelő szinten tartja a vizet az öntözőcsatornákban.) III. Amenemhat alatt a Fajjúm képe gyökeresen átalakult, és ennek a nagy változásnak az emlékét a lakosság még kétezer évvel később is őrizte. Bár egyes részein már korábban is voltak települések, a nép a görög és a római uralom korában mégis őt tisztelte a terület egyik fő védőisteneként, nyilván őt tekintette a fajjúmi közösség létrehozójának. Több városban is hódolattal járult a lakosság az istenné emelt uralkodóhoz, fő kultuszhelye azonban érthető módon Hawara, a Labirintus környéke volt, ahol egy sztélé a leghatalmasabb isten, Szobek társaságában ábrázolja. A neve ebben az időben Pramarrész, vagyis „Fáraó Marrész”. Egy másik feliraton mint „jóságos isten” tűnik fel Ízisz és Harpokratész társaságában. Egy Izidórosz nevű görögül író egyiptomi költő himnuszt ajánlott fel tiszteletére a Medinet Mádinál levő templomban. A szöveg mint Szukhosz (Szobek) és Ámon istenek leszármazottját magasztalja és csodái között említi a vitorlás kocsit, amelyen a hegyekbe száguldott fel. Állatok szelídítéséhez is értett és egy varjút használt postásnak. A templomban folytatott ásatásnál valóban megtalálták egy kocsi maradványait, a római időkben pedig egy varjú sírját mutogatta a lakosság a Moirisz tó közelében. Mint mesélték, maga a király jutalmazta meg a sírral hűséges hírvivőjét. A személyiségekben gondolkodó egyiptomi történeti tudatban III. Amenemhatnak különleges, kiemelkedő helyet biztosított építő és gazdaságfejlesztő tevékenysége. A történeti személy és a legendás király alakja egyaránt a Fajjúmhoz kapcsolódott. III. Amenemhat még össze tudta fogni a széthúzás erőit. De utódai, IV. Amenemhat király és Szobeknoferu királynő alatt megindult a bomlás, mely a XIII. dinasztia alatt az ország részekre szakadozásához, hosszú ideig tartó anarchiához vezetett. KÁKOSY LÁSZLÓ Fajjúm és környéke Ilyen volt a labirintus. Áldozati kő labirintus-díszítéssel 4