História 1993

1993 / 1. szám - FIGYELŐ - NIEDERHAUSER EMIL: Ferenc József és Erzsébet

zadban. A dolmány oszmán-török kap­csolatok révén jutott el hozzánk. A jani­csárok viselték. A zeke vagy a kankó sza­vakról nem tudunk mit mondani, mind­kettő bizonytalan korú és eredetű. Tehát mindezeket a cifra nevű ruhadarabokat jobb messze elkerülni. Úgyszintén nem hisszük, hogy a köpeny­egnek, valami köze lenne „a szőr jelentésű szűrhöz”. A szűr Bárczi értelmezése szerint újabb fejle­mény, és tulajdonképpen a szürke szó származéka. A köpönyeg, ködmön s talán még a szokmány és suba szavakat a honfoglaló magyarság viselettörténetében kell és le­het tárgyalnunk. A köpenyeg összefüggése a török kapának szóval vitathatatlan, va­lószínűleg még honfoglalás előtt vettük át. Már nehezebb eldöntenünk, hogy az átvétel idején mit értettek rajta. Eredeti­leg nemeztakaró lehetett, melyet rossz időjáráskor feszítettek ki vagy borítottak a vállra. Ebből fejlődött ki „esőköpeny” jelentése egyes nyelvekben, míg más nyel­vekben kifeszített „ponyvá”ként élt to­vább. A ködmön is a honfoglalás kori ma­gyarság hagyatéka korunkban. Éppen semmitmondó, általános jelentése alap­ján kell arra gondolnunk, hogy a ködmön igen gyakran használt, fontos ruhadara­bunk volt. Még ennél is bonyolultabb a suba ere­detkérdése. Tulajdonképpen arab erede­tű, de Európában a legkülönbözőbb né­peknél terjedt el. Ennélfogva nehéz meg­állapítani az arab szó útját a magyarok­hoz. Szláv közvetítés nem jöhet szóba, viszont arra sincs okunk gondolni, hogy mint az udvar, a felsőbb réteg divatdarab­ja arab - olasz - német közvetítéssel ho­nosodott volna meg nálunk. A honfogla­lás előtt a magyarság — akár kereskedel­mi kapcsolatok révén, akár más sztyeppei népek közvetítésével — érintkezésben ál­lott az arab-perzsa világgal. Ez a hatás éppen az öltözködés terén szembetűnő, de megfigyelhető vagy gyanítható más vi­szonylatban­n is. Gardízí a magyarok szom­szédai közt egy mrdat nevű népet említ. Ezek igen élénk kereskedelmet folytat­nak az arabokkal, és noha keresztények, ruházatuk az arabokéra emlékeztet, tur­bánt, inget és subát (dzubba) viselnek. Ha pedig a magyarok szomszédságában subát hordtak, valószínű, hogy ők is ismerték. Az arab szó különben a dzebbe „vág” ige származéka, és a magyarba több ízben és persze különböző alakban is átkerült: zsubé, zsupk­a, zubbony, zsupán. Amíg a szláv nyelvekben jelentése „prémbunda, bőr felsőkabát”, addig a szó a magyarban megőrizte eredeti arab jelentését: „prém­mel szegélyezett vagy bélelt bő, kelméből készült felsőkabát, mely lehetett hosszú is, rövid is”. Például Thurzó György a le­ánya számára tett vásárlásokat így vezette be a jegyzékbe 1612-ben: „Hosszú subá­nak talota bársonyt, tenger sénőt, ahoz (!) arany prémet ... Egy fekete virágos bársonyt kis subának, arra prémet­et ren­del, alája nyestet...” Már ezért is igazat kell adnunk Kniezsa Istvánnak, hogy kétségbe vonta a suba szláv eredetét. Perzsa-arab divat Az öltözködésben az eurázsiai sztyeppe nyugati felén lakó sztyeppenépek a per­zsa-arab divatot utánozták. Ibn Ruszta jellemzése szerint a volgai bolgárok „ru­házata hasonló a mohamedán ruházat­hoz”. A magyarokról is feltehető, hogy a subán kívül más ruhadarabot is átvettek a perzsa-arab világból. Szendrei a tur­bánjaikat említi. Kurta szavunk az arab­­perzsa kurták megfelelője, és eredetileg derekat befedő rövid, tehát kurta alsóru­hát jelenthetett, így a kurta versenyre kelt a feltehetően irániaktól átvett ing­gel. „Ruházatuk a kurták és a csebe” — írja Gardízí a volgai burdaszokról. A hosszú, elöl hasított felsőruhát a perzsa-arab körben gaba-nak nevezték. A 10. század második felében író Isztakhrí kifejezetten azt állítja, hogy a kazárok minden ruha­darabjukat Perzsia határterületeiről és Bizáncból szerzik be, a kurták és a gaba nevűeket külön is felsorolja. Szerinte a bolgárok és a besenyők öltönye a hosszabb kurták. A kurták és a gaba meg­található egyes kaukázusi nyelvekben is, ing és alsóruha jelentésben. A magyar ka­bát nem egyeztethető az arab szóval, a szóvégi­­ miatt. Viszont összevethető a kirgiz gaby­, a mongol gaba „steppel, ki­­varr” igével. A déli magas kultúrájú népek utánzá­sa az öltözékben összefügg a sztyeppené­pek gyakori pompaszeretetével. A ma­gyarok pompakedvelését és fényes külse­jét a perzsa Gardízí és a bizánci Bölcs Leó császár egyaránt kiemeli. Fokozta ezt a hatást, hogy fegyvereiket ezüst és gyöngy díszítette. A nadrág Ami a nadrágot illeti, teljesen hiábavaló fáradozás azt hirdetni róla, hogy „a nem túlságosan bő vászonnadrág a lovasné­peknél általában gatya volt. Hidegben ez is alsóruhává alakult...” Egykori képek és írott források hitelesen tárják elénk: a lo­vas nomád saruba fogott hosszú, bő nad­rágot viselt, amely általában bőrből, az európai hunoknál például kecskebőrből készült. Ellenben a gatya — már neve is mutatja — a szlávok ruhadarabja volt, vá­szonból varrták, és miként egyházi szláv jelentése elárulja, tulajdonképpen alsó­ruhaként hordták. Különben nadrág sza­vunk is szláv kölcsönzés. De ugyanígy „a székely harisnyához hasonló szűk posztó­nadrág” sem lehetett honfoglalás kori. A harisnyát — képek tanúsága szerint — szűk nadrágként a lovagok hordták. A szoros harisnya­nadrág csak a 12. század közepén jött divatba. A szó szláv átvétel­nek látszik. VÁCZY PÉTER - FIGYELŐ Ferenc József és Erzsébet A Magyar Történészek II. Világtalálko­zója a Magyarok II. Világkongresszusa részeként került megrendezésre 1992. au­gusztus 17-18-án. A témája „A Habsbur­gok és Magyarország” volt A kétnapos konfrencia keretében előadást tartott: Szakály Ferenc, R. Várkonyi Ágnes, Zombori István, Bóka Éva, Magyari And­rás, Varga J. János, Szita László, Zachar József, Beke Margit, Gergely András, Pajkossy Gábor, Bódy Pál, Soós István, Bárány György, Lengyel Alfonz, Püspöki Nagy Péter, Spira György, Deák István, Niederhauser Emil, Halász Imre, Adriá­nyi Gábor, Czövek István, Diószegi Ist­ván, Egyed Ákos, Garamvölgyi Judit, So­mogyi Éva, Szász Zoltán, Juba Ferenc, Jeszenszky Géza, Mészáros Sándor, Fo­­garassy László, Zsiga Tibor, Király Béla, Benda Kálmán, Szarka László, Egyed Ákos, Jakó Zsigmond, K. Lengyel Zsolt, Pásztor Péter, Coroi Artúr, Balázs Mi­hály. Az alábbiakban Niederhauser Emil előadását közöljük. (A szerk.) A császár Amikor Ferenc József trónra lépett, épp folyt a háború a magyarok ellen. 1849 őszén az aradi tizenhárom, Batthyány meg a többiek kivégzése terhelte személyét. Mégis, mint­egy fél évszázaddal később Mikszáth arról írt, hogy a magyar paraszt szobájának a falán egymás mellett van Kossuth Lajos és Ferenc József képe. Ugyanarról az emberről van szó? Szürke Talán azért is igen, mert Ferenc József szür­ke egyéniség volt, sok mindent bele lehetett látni. Embernek és államférfiúnak egyaránt középszerű, minden különösebb tehetség nélkül. Csekély kulturális érdeklődése szinte közmondásos, ha sok operát kellett is életé­ben végighallgatnia, igazában csak az ope­rettet szerette. Nagyon konzervatív. Mond­ják, csak arisztokratákkal volt hajlandó ke­zet fogni. Ez nyilván nem igaz, hiszen az amerikai elnök bizonyára nem volt arisztok­rata, a mozdulatot a hivatalos látogatáskor mégsem lehetett elhagyni. De ha ennyire szürke volt, mi az oka annak, hogy mégsem tűnt el a történelemből, sőt a magyar köztudatból sem, még ha­za­folytatás a 6. oldalon

Next