História 1993
1993 / 1. szám - FIGYELŐ - NIEDERHAUSER EMIL: Ferenc József és Erzsébet
zadban. A dolmány oszmán-török kapcsolatok révén jutott el hozzánk. A janicsárok viselték. A zeke vagy a kankó szavakról nem tudunk mit mondani, mindkettő bizonytalan korú és eredetű. Tehát mindezeket a cifra nevű ruhadarabokat jobb messze elkerülni. Úgyszintén nem hisszük, hogy a köpenyegnek, valami köze lenne „a szőr jelentésű szűrhöz”. A szűr Bárczi értelmezése szerint újabb fejlemény, és tulajdonképpen a szürke szó származéka. A köpönyeg, ködmön s talán még a szokmány és suba szavakat a honfoglaló magyarság viselettörténetében kell és lehet tárgyalnunk. A köpenyeg összefüggése a török kapának szóval vitathatatlan, valószínűleg még honfoglalás előtt vettük át. Már nehezebb eldöntenünk, hogy az átvétel idején mit értettek rajta. Eredetileg nemeztakaró lehetett, melyet rossz időjáráskor feszítettek ki vagy borítottak a vállra. Ebből fejlődött ki „esőköpeny” jelentése egyes nyelvekben, míg más nyelvekben kifeszített „ponyvá”ként élt tovább. A ködmön is a honfoglalás kori magyarság hagyatéka korunkban. Éppen semmitmondó, általános jelentése alapján kell arra gondolnunk, hogy a ködmön igen gyakran használt, fontos ruhadarabunk volt. Még ennél is bonyolultabb a suba eredetkérdése. Tulajdonképpen arab eredetű, de Európában a legkülönbözőbb népeknél terjedt el. Ennélfogva nehéz megállapítani az arab szó útját a magyarokhoz. Szláv közvetítés nem jöhet szóba, viszont arra sincs okunk gondolni, hogy mint az udvar, a felsőbb réteg divatdarabja arab - olasz - német közvetítéssel honosodott volna meg nálunk. A honfoglalás előtt a magyarság — akár kereskedelmi kapcsolatok révén, akár más sztyeppei népek közvetítésével — érintkezésben állott az arab-perzsa világgal. Ez a hatás éppen az öltözködés terén szembetűnő, de megfigyelhető vagy gyanítható más viszonylatbann is. Gardízí a magyarok szomszédai közt egy mrdat nevű népet említ. Ezek igen élénk kereskedelmet folytatnak az arabokkal, és noha keresztények, ruházatuk az arabokéra emlékeztet, turbánt, inget és subát (dzubba) viselnek. Ha pedig a magyarok szomszédságában subát hordtak, valószínű, hogy ők is ismerték. Az arab szó különben a dzebbe „vág” ige származéka, és a magyarba több ízben és persze különböző alakban is átkerült: zsubé, zsupka, zubbony, zsupán. Amíg a szláv nyelvekben jelentése „prémbunda, bőr felsőkabát”, addig a szó a magyarban megőrizte eredeti arab jelentését: „prémmel szegélyezett vagy bélelt bő, kelméből készült felsőkabát, mely lehetett hosszú is, rövid is”. Például Thurzó György a leánya számára tett vásárlásokat így vezette be a jegyzékbe 1612-ben: „Hosszú subának talota bársonyt, tenger sénőt, ahoz (!) arany prémet ... Egy fekete virágos bársonyt kis subának, arra prémetet rendel, alája nyestet...” Már ezért is igazat kell adnunk Kniezsa Istvánnak, hogy kétségbe vonta a suba szláv eredetét. Perzsa-arab divat Az öltözködésben az eurázsiai sztyeppe nyugati felén lakó sztyeppenépek a perzsa-arab divatot utánozták. Ibn Ruszta jellemzése szerint a volgai bolgárok „ruházata hasonló a mohamedán ruházathoz”. A magyarokról is feltehető, hogy a subán kívül más ruhadarabot is átvettek a perzsa-arab világból. Szendrei a turbánjaikat említi. Kurta szavunk az arabperzsa kurták megfelelője, és eredetileg derekat befedő rövid, tehát kurta alsóruhát jelenthetett, így a kurta versenyre kelt a feltehetően irániaktól átvett inggel. „Ruházatuk a kurták és a csebe” — írja Gardízí a volgai burdaszokról. A hosszú, elöl hasított felsőruhát a perzsa-arab körben gaba-nak nevezték. A 10. század második felében író Isztakhrí kifejezetten azt állítja, hogy a kazárok minden ruhadarabjukat Perzsia határterületeiről és Bizáncból szerzik be, a kurták és a gaba nevűeket külön is felsorolja. Szerinte a bolgárok és a besenyők öltönye a hosszabb kurták. A kurták és a gaba megtalálható egyes kaukázusi nyelvekben is, ing és alsóruha jelentésben. A magyar kabát nem egyeztethető az arab szóval, a szóvégi miatt. Viszont összevethető a kirgiz gaby, a mongol gaba „steppel, kivarr” igével. A déli magas kultúrájú népek utánzása az öltözékben összefügg a sztyeppenépek gyakori pompaszeretetével. A magyarok pompakedvelését és fényes külsejét a perzsa Gardízí és a bizánci Bölcs Leó császár egyaránt kiemeli. Fokozta ezt a hatást, hogy fegyvereiket ezüst és gyöngy díszítette. A nadrág Ami a nadrágot illeti, teljesen hiábavaló fáradozás azt hirdetni róla, hogy „a nem túlságosan bő vászonnadrág a lovasnépeknél általában gatya volt. Hidegben ez is alsóruhává alakult...” Egykori képek és írott források hitelesen tárják elénk: a lovas nomád saruba fogott hosszú, bő nadrágot viselt, amely általában bőrből, az európai hunoknál például kecskebőrből készült. Ellenben a gatya — már neve is mutatja — a szlávok ruhadarabja volt, vászonból varrták, és miként egyházi szláv jelentése elárulja, tulajdonképpen alsóruhaként hordták. Különben nadrág szavunk is szláv kölcsönzés. De ugyanígy „a székely harisnyához hasonló szűk posztónadrág” sem lehetett honfoglalás kori. A harisnyát — képek tanúsága szerint — szűk nadrágként a lovagok hordták. A szoros harisnyanadrág csak a 12. század közepén jött divatba. A szó szláv átvételnek látszik. VÁCZY PÉTER - FIGYELŐ Ferenc József és Erzsébet A Magyar Történészek II. Világtalálkozója a Magyarok II. Világkongresszusa részeként került megrendezésre 1992. augusztus 17-18-án. A témája „A Habsburgok és Magyarország” volt A kétnapos konfrencia keretében előadást tartott: Szakály Ferenc, R. Várkonyi Ágnes, Zombori István, Bóka Éva, Magyari András, Varga J. János, Szita László, Zachar József, Beke Margit, Gergely András, Pajkossy Gábor, Bódy Pál, Soós István, Bárány György, Lengyel Alfonz, Püspöki Nagy Péter, Spira György, Deák István, Niederhauser Emil, Halász Imre, Adriányi Gábor, Czövek István, Diószegi István, Egyed Ákos, Garamvölgyi Judit, Somogyi Éva, Szász Zoltán, Juba Ferenc, Jeszenszky Géza, Mészáros Sándor, Fogarassy László, Zsiga Tibor, Király Béla, Benda Kálmán, Szarka László, Egyed Ákos, Jakó Zsigmond, K. Lengyel Zsolt, Pásztor Péter, Coroi Artúr, Balázs Mihály. Az alábbiakban Niederhauser Emil előadását közöljük. (A szerk.) A császár Amikor Ferenc József trónra lépett, épp folyt a háború a magyarok ellen. 1849 őszén az aradi tizenhárom, Batthyány meg a többiek kivégzése terhelte személyét. Mégis, mintegy fél évszázaddal később Mikszáth arról írt, hogy a magyar paraszt szobájának a falán egymás mellett van Kossuth Lajos és Ferenc József képe. Ugyanarról az emberről van szó? Szürke Talán azért is igen, mert Ferenc József szürke egyéniség volt, sok mindent bele lehetett látni. Embernek és államférfiúnak egyaránt középszerű, minden különösebb tehetség nélkül. Csekély kulturális érdeklődése szinte közmondásos, ha sok operát kellett is életében végighallgatnia, igazában csak az operettet szerette. Nagyon konzervatív. Mondják, csak arisztokratákkal volt hajlandó kezet fogni. Ez nyilván nem igaz, hiszen az amerikai elnök bizonyára nem volt arisztokrata, a mozdulatot a hivatalos látogatáskor mégsem lehetett elhagyni. De ha ennyire szürke volt, mi az oka annak, hogy mégsem tűnt el a történelemből, sőt a magyar köztudatból sem, még hazafolytatás a 6. oldalon