História 1996
1996 / 1. szám - FIGYELŐ - BORHI LÁSZLÓ: Az USA és Kelet-Európa
TARTALOM FIGYELŐ • Borhi László: Az USA és Kelet-Európa 1948-58 3 • Vámos György: Elhangzott a Szabad Európa rádióban 7 MŰHELY • Kákosy László: Alexandrosz, a fáraó 11 • Hatházi Gábor: Attila sírja 14 • Stemlerné Balog Ilona: A fotográfia születése 17 ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK • Salló László: Vérhas, kolera, lepra a középkorban 20 • Szulovszky János: Szőrtörténelem 22 KÖZÖS DOLGAINK • Gazdag Ferenc: Az 1994. évi francia nyelvtörvény 24 • Tilkovszky Lóránt: Kisebbségek és belpolitika 28 HORDALÉKOK • Csukovics Enikő: Necpáli Zsófia házassága 30 NYÍLT TÉR • Fitos Vilmos: Másfél évtized emlékei 32 • Péter Katalin: Gyermek a történetírásban 34 Címlapunkon: Gyermekek angol képeslapon, 1900 körül. Lásd cikkünket a 34. oldalon! História Szerkesztő: Glatz Ferenc A szerkesztőség tagjai: Kertész István, Sipos Péter, Szakály Ferenc, Vörös Károly Munkatársak: Demeter Zsuzsanna, Stemlerné Balog Ilona (kép), Kovács Éva (szöveg), Horváth Imre (számítógépes tördelés) Felelős kiadó: História Alapítvány. Elnök: Niederhauser Emil Szerkesztőség: 1014 Bp., Úri u. 53. T.: 1560-457. Levélcím: Pf. 9. Bp., 1250 Szedés: MTA TTI Kiadványcsoport. Felelős vezető: Burucs Kornélia Nyomás: veszprémi DC nyomda rt. 8200 Veszprém, Őrház u. 38. Felelős vez.: Fekete István igazgató Terjeszti: HIRKER Rt., NH Rt. és alternatív terjesztők. Elfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál és a Helimél Bp. XIII. Lehel u. 10/a. 1900, közvetlenül vagy postautalványon. Tel.: 270-2229 Megjelenik évente tízszer. Előfizetési díj: 1 évre 500 Ft. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat Bp., Pf. 149. H-1389 HU ISSN 01392409. Index: 25384 A História Alapítvány bankszámlaszáma: MNB: 21898017, csekkszámla: 501-012539-4 OTP Bp. I. ker. Alagút u. 3. Devizaszámlaszámok: USD 401 -15194129120; DM 407-15194129120; ATS 419-15194129120 FIGYELŐ Az USA és Kelet-Európa 1948-1958 A kelet-európai régió sohasem tartozott az Egyesült Államok külpolitikájának prioritásai közé. Kivételt ez alól csak Lengyelország képezett, melynek sorsát stratégiai fontossága és az óhaza sorsáért aggódó amerikai lengyelség belpolitikai súlya miatt Washington a többi kelet-európai országénál nagyobb figyelemmel kísérte. I. A HIDEGHÁBORÚ KORA, 1948-56 A második világháborút követően Washington kénytelen-kelletlen elismerte a Szovjetunió „döntő szavát” a kontinens keleti része sorsának meghatározásában. Abban reménykedett, hogy Moszkva tartózkodik majd annak szovjetizálásától. Az amerikai vezetés azt szerette volna, ha a legitim szovjet biztonsági igények elismerésének fejében a kelet-európai országok bekapcsolódnak a kontinens gazdasági vérkeringésébe, elősegítendő nemcsak saját, hanem Európa egészének gazdasági újjáépítését. Mindez azonban ellenkezett Moszkva céljaival, amely Kelet-Európát önnön gazdasági-politikai érdekszférájának tekintette, és kiépítette saját kizárólagos gazdasági hídfőállásait. Ellenséges tömb 1947-ben a Szovjetunió és a befolyása alatt álló európai országok elutasították a Marshall-tervben történő részvételt. Majd Prágában puccsszerű kommunista hatalomátvétel történt. Ekkortól Washington ellenséges országok szinte monolit tömbjeként kezelte a szovjet szféra országait. Az Egyesült Államok kelet-európai politikáját a Nemzetbiztonsági Tanács NSC 58/2. sz. dokumentuma körvonalazta. A kelet-európai szovjet zóna összeomlása után immáron történettudományi kérdés: vajon Kelet-Európa és ezen belül Magyarország milyen helyet kapott az Egyesült Államok stratégiai és politikai céljaiban? Hogyan helyezkedett el a térség a két világhatalom politikai és gazdasági küzdelmeiben? Milyen amerikai belpolitikai mozgások határozták meg a külpolitikai stratégiát? Egyáltalán, milyen messzire volt hajlandó elmenni az Államok a kelet-európai önállósulási törekvések támogatásában? Borhi László hosszú amerikai levéltári kutatások után vállalkozik e kérdések megválaszolására, amely 1948-ban készült el. Ez abból indult ki, hogy Kelet-Európa jelentősége felértékelődött az Egyesült Államok számára, mivel „Európa szívéig terjeszti ki a Szovjetunió hatalmát”. Ezért a dokumentum szerint az Egyesült Államok stratégiai célja, hogy felszámolja a kelet-európai kommunista rendszereket. Persze az elemzés készítői nem ringathatták magukat abban a hiú reményben, hogy mindez egyik nap ról a másikra elérhető. Ezért rövid távon.