Melléklet 1999
1999 / 1. szám - Alföldi László: A vízgazdálkodás jelenének, jövőjének kérdőjelei
EZREDFORDULÓ *1999^1. és a hévíztároló képződményekben már ma is felismerhető. El kell oszlatnunk a felszín alatti víztenger téves és káros eszméjét, ami még napjainkban is megnyilvánul többek között abban, hogy az öntözési költségek csökkentésére intenzív felszín közeli vízfogyasztás kezdődött, melynek hátrányos következményei esetleg más térségekben évtizedeken belül megjelennek. A magyar talajvízfogalom - tévesen - önálló, független vízféleségnek tekinti a felszín közeli vízadókat. A felszín közeli vízadókban lévő „talajvíz", a folyók alluviumában, illetve holocén teraszaikban, törmelékkúpjaiban mozgó, szintén talajvíznek nevezett vízféleség a felszínnel és a mélyebb régiókkal is kapcsolatban lehet, és így gyorsan reagál a vízháztartást érintő minden beavatkozásra. Felszíni beavatkozásoknak, a csapadékhiánynak és az Alföld artézi vízemelésének egyaránt szerepe van a Duna-Tisza közi hátságon bekövetkezett intenzív talajvízszínt-csökkenésben. Ugyanezen időszakban az Alföld jelentős térségeiben az évtizedes szárazság, az összesítésben több száz milliméteres csapadékhiány ellenére kiterjedt talajvízszint-emelkedés következett be. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tiszai duzzasztók, a fő- és összekötő csatornák hatását, de fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az alföldi, a Tisza térségi régió lakossági és ivóvízellátása kizárólag felszín alatti vizekből történik, és a mélyebb artézi vízadókból kitermelt víz jelentős hányadát csatornázás hiányában szikkasztókon keresztül a talajvízbe vezetik, ezért általános a nagyközségek alatt a talajvízszintemelkedés, amely különösen intenzív csapadékhullás időszakában egész településrészek építményeit veszélyezteti. A Dél-Alföldön egyre gyakoribbak a nemegyszer a határon túlról induló, felszínre törő „talajvíz-áradások", különösen a már csak légitérkép-felvételekről felismerhető egykori medervonulatok mentén. A több mint 30 évvel ezelőtti részletes állapotfelvétel óta nincs egyidejű állapotfelmérés és nincs megfelelő ismeretünk az egymással és a vízfolyásokkal dinamikus kapcsolatban lévő, de mégis különböző talajvízféleségekről. Ma napi átlagban 3,3 millió m3 vizet használunk a felszín alól, de volt olyan időszak az 1980-as évek vége felé, amikor a felszín alatti víztermelés meghaladta a 4 millió m3/napot, ami országos léptékben több, mint amennyi utánpótlódik, következésképpen megkezdődött a tárolt készletek fogyasztása. Stratégiai elemzésnél a felszín közeli vizeinkre vonatkozó várható hatások elemzése, a felszíni és a felszín alatti vizek kapcsolatrendszerének az elemzése, a várható beavatkozások hatásának a szimulálása nem elhanyagolható feladat kell hogy legyen. Ma már nincs akadálya annak, hogy a különböző beavatkozási változatok hatáselemzése elvégezhetővé váljon. HidrometEorOlógiai változások A társadalmi mozgás gazdaságpolitikai, térségfejlesztési intézkedésekkel befolyásolható, a hidrometeorológiai változások azonban nem. A nemzetközi kutatói közvélemény a globális éghajlatváltozást reális, aligha elhárítható veszélynek tekinti. Az éghajlatváltozás következményei és különösen a kisebb térségekre vonatkozó várható hatásokat illetően megbízható vagy akár nagy valószínűségű előrejelzés aligha készíthető. A felszíni vizek, folyók, vízfolyások, tavak vízháztartása természetes körülmények között is változó, és különösen gyorsan reagálnak a meteorológiai körülmények változására. Nagy folyóink vízjárását azonban az országon kívüli meteorológiai körülmények is befolyásolják. A Duna és külföldi eredetű mellékfolyóinak vízhozama, az Ipoly kivételével, a több mint 10 éve elkezdődött száraz periódus alatt sem csökkent. Ezzel szemben a Tisza és főleg annak északi mellékfolyói esetén az 1970-es évekhez viszonyítva az éves vízhozamok némi csökkenése érzékelhető. A hazai éghajlati körülmények elsősorban a hazai vízfolyásokra, a termőtalaj és a felszín közeli, valamint a karsztvizek háztartására vannak érdemi hatással. A csapadékhiány időszakos és tartós vízhiányt okozott a termőtalajban, és számos növénytermesztési ágazatot aszályjelenségek sújtották, mert a termőtalaj víztartalmának tartós csökkenése mellett a nyári időszakban csökkent a légnedvesség, és a fokozódó szárazság növekvő párolgáshoz vezetett. A téli csapadék tartós hiánya miatt pedig a felszín közeli és a nyitott vízadók utánpótlódása is érdemben csökkent. Egyre több jel utal arra, hogy a globális éghajlatváltozás lehetősége már nem tekinthető kizártnak, és ennek várható következménye, illetve hatása vízkészleteink állapotában, mennyiségében, időbeli és térbeli eloszlásában olyan mértékű változásokhoz vezethet, amely az ennek figyelembevétele . A felszín alóli víztermelés mértékének változása Magyarországon Parti szűrésű víz | | Talajvíz [Tj Rétegvíz Karsztvíz TM1ULMMOK