Melléklet 2002

2002 / 1. szám - Glatz Ferenc: Szeptember 11. és a tudomány

EZREDFORDULÓ • ZOOM­ letet alakított ki, a világpolitika legerősebb gazdasági-tech­­nikai-tudományos lobbijává nőtte ki magát. Hallatlanul kiterjedt lobbi ez, hiszen a nagy fegyverkezési, technikai ál­lami beruházások - mindig az adófizető pénze a legjobb be­ruházási garancia - üzemeket, tanszéki tudományos-tech­nikai bázisokat, munkahelyeket, új érdekcsoportokat hívtak létre, amelyek azután érvényesítették érdekeiket mind a po­litikában, mind az állami beruházásban, mind a tudomány­szervezeten belül. S az ezen szférában foglalkoztatottak (le­gyen szó hadiüzemek vezetőiről, munkásokról vagy fiziku­sokról, politológusokról) mind pontosan tudják, hogy kiknek érdekében áll az ő fenntartásuk és eltartásuk. Most végre látszik az eddig elfeledett valóság. Az, hogy civilizációnk jövőjét nem az egyik vagy másik politikai rend­szertől kell vagy kellett félteni. Hanem egészen más termé­szetű globális-szociális, gondolkodásbéli konfliktusoktól. Nagyon is emberi mivoltunkról alkotott különböző felfogá­sok, különböző életcélok konfliktusaitól. Lehet, hogy végre a politikusok és a politológusok is rá­jönnek: az utóbbi évtizedekben elszámították magukat. Mi­után az Egyesült Államok és a liberális demokrácia totálisan legyőzte a szovjet típusú politikai rendszert és összetörte az eurázsiai katonai hatalmat, kiderült, hogy először a szovje­tek, azután az amerikaiak számították el magukat. Ma már ismerjük az elmúlt 50 év politikájának alapdokumentumait. Állíthatjuk - bármennyire is nem tetszik ez azoknak (politi­kusoknak, technikusoknak), akik sikeresen lovagoltak a hi­degháború hullámain - sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió részéről soha nem készült olyan terv, amelyik a másik elpusztítását vagy a másik területének elfoglalását cé­lozta volna. Mennyi értelme volt a csillagháborús kiadásoknak? - tesszük fel a kérdést. Mi, történészek, aztán fizikusok, bio­lógusok soroljuk a csillagháborús programok hasznát az emberiség számára. Mondjuk, hiszen ez a hidegháború hordta ki az űrkutatást, az atomfizika, a modern meteoroló­giai kutatások, a földtani kutatások, sőt a biológiai-genetikai kutatások modern gyermekeit. Korszerű eszközeink fejlő­dése­­ maga az informatika eszköztára is - ettől a hideghá­borús őrülettől kapott, paradox módon, óriási támogatáso­kat és ösztönzéseket. Sőt, szellemi kihívásokat is ezek jelen­­tettek fizikusnak, kémikusnak, biológusnak, matematikus­nak egyaránt. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a hatalmas anyagi pazarlás, a generációkra kiható lélekrombolás mel­lett a korszak hasznot is hozott. De nem hallgathatjuk el, hogy e csillagháború céljai voltak hamisak. És a legnagyobb kár, amit okozott, az emberi gon­dolkodás megfertőzése. Lelki fertőzés. Az erőszak, a gyanak­vás, a konfrontáció, az idegenellenesség világmagatartássá vált. Nyugaton, Keleten egyaránt. Mert miért kellett lefojtani politikai eszközökkel (illetve a Szovjetunióban adminisztratív eszközökkel) vagy manipulációval azokat az erőket, amelyek A tőzsdei részvények árfolyamának visszaesése befektetési területenként, 2001. szeptember 11. (%) a két nagy államszerveződés belső nagy, a földgolyó más ré­szein jelentkező társadalmi betegségeiről beszéltek? Arról például, hogy az emberi társadalom célja nemcsak a technikai eszközkultúra fejlesztése, hanem az emberi életminőség egé­szének javítása. Mert az állandó védekezésre való készenlét belső vakfegyelmet kívánt. Most már látjuk, kiknek érdeké­ben. Sőt, miért kellett feltétlenül politikai ellenzékinek minő­síteni azt, aki emberi-kulturális esélyegyenlőségről beszélt, a szociális nyomorúság enyhítésének szükségéről, vagy netán az Európán, Amerikán kívüli világ egyenjogúsításáról, vagy éppen a természet kizsákmányolásának megállításáról. Miért kellett egyik oldalról leburzsoázni, másik oldalról lekommu­­nistázni, vagy anarchistáknak minősíteni azokat, akik a tár­sadalom belső feszültségeiről beszéltek? Azért, mert a köl­csönös fenyegetettség a konfliktuskeltő politikus-közéleti egyéniségeknek kedveztek, mind a hatalom csúcsán, mind a mindennapokban, helyi igazgatásban, munkahelyeken. A gya­nakvók, a kirekesztők, a diktatórikus hajlamú egyéneknek. Most látjuk, hogy a világ biztonságát nem kommunisták és nem marslakók vagy radikális antikommunisták fenyegetik, hanem a földgolyóméretekben felgyülemlett szociális, kultu­rális emberi feszültségek. Sőt, az sem vált valóra, hogy a szovjet rendszer összeom­lása után valamelyik Európán kívül felnőtt államhatalom, netán az iszlám államok egy csoportja támadja majd meg az USA-t vagy a zsidó-keresztény kultúrájú államok szövet­ségét. ma: belső feszültségek Most, szeptember 11-én az is kiderült, hogy a mi rendszerünk belülről várhatja a legnagyobb támadást. Az a diák, aki a Közel-Keletről került Hamburgba, 8 évet élt Németország- Energiaipar +0,62 M Forrás: Der Spiegel, 2001. szeptember 15. 5 Tfm­ULIilflUVOK

Next