Melléklet 2004
2004 / 1-2. szám - Inotai András: Gazdasági integráció
EZREDFORDULÓ • 2002 Az Európai Bizottság 1997 óta éves rendszerességgel készített országjelentéseiben Magyarországot a leginkább felkészült tagjelöltek csoportjában tartotta számon. A Koppenhágában megfogalmazott gazdasági kritériumok közül az első, a „működő piacgazdaság" feltétele kezdettől fogva érvényesült, a másodikat, a versenyképességi feltételt pedig néhány év óta teljesítjük. [...] Magyarország szinte minden gazdasági mutató esetében jóval felkészültebb az egyébként sokkal fejlettebb integrációba való sikeres beépülésre, mint bármelyik dél-európai ország volt az 1980-as években. Ezt olyan tények bizonyítják, mint szabad kereskedelem az EU-val a tagság előtt, a kereskedelmi összefonódás mértéke, a kivitel áruszerkezete, a gazdaság privatizáltsága, a mikroszféra versenyképessége, a nemzetközi tőkével való együttműködés mélysége és minősége. Ezeken a területeken a dél-európai országok csatlakozásuk idején átmeneti mentességekre szorultak, hosszú időbe telt gazdaságuk (relatív) zártságának feloldása, és mindehhez a tagság első pillanatától kezdve tetemes közösségi költségvetési hozzájárulásban részesültek (ami a mi esetünkben nem mondható el). [...] A kibővített EU-ban való sikeres gazdasági szereplés azonban nem alapozható csak mikrogazdasági előnyökre és a 2003 közepétől végrehajtott gazdaságpolitikai korrekció remélhetőleg hamarosan érvényesülő versenyképességi előnyeire. Azt a közeget, amelyben a magyar gazdaság mozogni fog a tagság utáni időszakban, nagymértékben a közösségi gazdaságpolitikák alakítják. Sok függ attól, mennyire gyorsan és átfogóan tudnak megújulni az Európai Közösség jövője szempontjából meghatározó gazdaságok, vagyis milyen mértékű reformokra lesz képes Németország, Franciaország, Olaszország. Jó lenne, ha a reformokhoz minimálisan szükséges kritikus tömeget tudná biztosítani a bővítés pozitív sokkhatása, de az is lehet, hogy éppen ellentétes tendenciák kapnak támogatást. A gazdasági modernizációs folyamat fenntarthatóságának egyik kulcskérdése az uniós költségvetés alakulása, a Magyarország (és a térség) számára rendelkezésre álló pénzügyi erőforrások nagyságrendje és felhasználásuk lehetséges szerkezete. Eltérően a 2004-2006 között valójában a „maradékelv" alapján meghatározott forrásoktól, amelyek összességében és nettó értékben mintegy 1,5 Mrd eurót szánnak a magyar gazdaságnak - egyébként éppen a csatlakozás utáni első és mindig kritikus években 2007 és 2013 között az Európai Bizottság (2004. februári) első előterjesztése alapján Magyarország évente 3 Mrd euró feletti összeghez juthat, ami - számításaink szerint - elégségesnek tűnik a sikeres modernizációhoz. Feltéve, hogy a pénzeszközök a magyar fejlesztési prioritásokat támogatják, és hogy Magyarország minden szempontból felkészült lesz ezen erőforrások gyors és hatékony „felszívására". E vonatkozásban még jelentős hazai teendőink vannak. Megfontolandó lenne ugyanakkor, hogy a pénzek egy részét határokon átnyúló infrastrukturális fejlesztésekre fordítsa az unió, hiszen 2004 májusában - a két szigetországtól eltekintve - földrajzilag összefüggő európai térség 2004. május 1. történelmi dátum valamennyi csatlakozó ország, így Magyarország számára is. Nem egyszerűen visszatérés Európába, ahonnan egyébként földrajzilag vagy kulturális vonatkozásban sosem szakadtunk ki. Sokkal inkább beépülés az európai értékrendbe, intézményi szerkezetbe, párbeszédbe, viselkedési normákba, nem utolsósorban pedig a magyar pozíciók megszilárdítása a kontinens gazdasági vérkörében. Leginkább azonban egyedülálló esély arra, hogy gazdagítsuk azt az Európát, amely a 21. században a globális kényszerek, kockázatok és lehetőségek közegében kell, hogy megtalálja saját szavát, helyét és komparatív előnyeit a legszélesebb nemzetközi versenyben. Az alapvető feladat azoknak a követelményeknek a kidolgozása és teljesítése, amelyek alapján Magyarország rövid időn belül az EU sikeres tagjává tud válni. A sikert két szinten mérjük: egyrészt a magyar társadalom nagy része viszonylag rövid időn belül kell, hogy érezze: EU-tagságunk kézzelfogható gyarapodást, gyorsuló felzárkózást jelent. Ez nem minden esetben jelenik meg a személyes jövedelem azonnali növekedésében, de kifejezésre kell, hogy jusson a környezet átalakulásában. Beleértve ebbe a mindenki számára látható modernizációs beruházásokat, új munkahelyek teremtését, a gazdasági és társadalmi biztonság és a kiszámíthatóság erősödését, olyan európai értékek térhódítását a magyar közéletben, mint a kompromisszumkészség, a párbeszéd, a tolerancia, mások értékeinek tiszteletben tartása, mindenekelőtt pedig az együtt-cselekvés az ország érdekeinek meghatározása, védelme és érvényesítése területén. Sikernek tartjuk, ha Magyarország az EU-ban aktív, jövőorientált és az európai versenyképesség erősítését célzó politikát folytat, ha európai módon tud érdekeket érvényesíteni, értelmes kompromisszumokat kötni. Alapvetően fontos a közösségi viselkedési normák megtanulása, mások érdekeinek megértése (még ha a saját érdekeink ezekkel ellentétesek is), stratégiai és taktikai szövetségek kötése. Mindez azonban csak akkor képzelhető el, ha az országnak a közösségi politika mai és jövőbeli területeit lefedő világos stratégiai elképzelései vannak. Inotai András Gazdasági integráció * Összefoglaló részletek Inotai András: A magyar gazdaság és az európai uniós csatlakozás című tanulmányából („Magyarország integrációs érettsége - gazdasági nézőpontból” és „Túl a gazdaságon: a sikeres tagság néhány további feltétele" c. fejezetek), amely teljes terjedelmében a budapesti Európa Intézet Begegnungen sorozatában jelenik majd meg.