Melléklet 2005
2005 / 1-2. szám - Glatz Ferenc: A vidéki Magyarország jövője
DISPUTA hasági, kulturális javak - mindenekelőtt maga az ember - szabadon mozog. Új, európai érvényű törvények, jogszabályok keletkeznek, amelyek meghatározzák az egyén és a közösség gazdálkodási és gondolkodási világát. Az egyénnek - éljenek Magyarországon vagy Angliában - a korábbinál sokkal szélesebb lesz gondolkodási és mozgásrádiusza, sokkal sokszínűbb terepen és sokféle piacon kell átgondolnia a maga és gyermekei megélhetéstervét. A negyedik tényező: a modernizáció új értelmezése, új politikai igények keletkezése. Ez azt jelenti: az új világtendenciák felismeréséből új politikai irányzat van kialakulóban, amelyik az emberi cselekvések értékelésében újraértelmezi a „korszerű", a „modern" fogalmát, és felülvizsgálni kívánja az elmúlt 150 esztendő politikai értékrendjét. Hogyan hat ki e négy tényező a vidékre? Európában és Magyarországon ? 1. f Az új ipari-technikai forradalom és a vidék Az új ipari-technikai forradalom, a hírközlés és az informatika előretörése átalakította a termelésszerkezetet. Ismeretes: a korábbinál sokkal kevesebb ember munkaerejével lehet a termékek többszörösét előállítani. Ugyanakkor újabb és újabb termelési ágazatok, szolgáltatási rendszerek alakulnak ki, amelyek az egyik helyen keletkezett munkaerő-fölösleget a másik ágazatba vonzzák. EZREDFORDULÓ • 2005712 a) Az élelmiszer-termelés átalakulása A termelésszerkezet átalakulása a legerősebben az élelmiszertermelést rázza meg. Az élelemtermelést, amely a 20. század közepéig a leginkább emberimunkaerő-igényes termelési ágazat volt. Az élelem iparszerű előállítása a 19. század második felében kezdődött meg a robbanó-, majd elektromotoros erőgépek alkalmazásával, és most, a 20. század végén ez a racionalizálás gyorsult fel. A hatékonyság növelése egyrészt élelem-túltermelést eredményezett Európában. Előállott az a paradox helyzet, hogy a Földgolyó nagyobb részén ugyan az éhínség állandó veszély, de a másik részén, a fehér ember kultúrájában nem tudunk mit kezdeni a megtermelt élelemmel. Itt tartunk ma. De nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Vajon a világ éhínséggel fenyegetett társadalmaiban megnövekszik-e a fizetőképes kereslet, amely meg tudja majd fizetni az Európában és Amerikában megtermelt felesleget? Kialakulnak-e azok a nagy szállítási rendszerek, amelyek kifizetődővé teszik az európai, amerikai élelmiszerfelesleg exportálását az éhező társadalmak piacára? Még nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy ma az élelemtermelő területeket úgy kell csökkenteni Európában és Amerikában, hogy azok valamikor, talán a nem távoli jövőben reaktivizálhatók legyenek. A Földgolyón az élelemtermelő területek nagysága már nem nagyon növelhető. A Kárpát-medence - ezen belül is a mai magyar állam terü-