História 2008
2008 / 1. szám - ÉVFORDULÓ - HAJDU TIBOR: Szovjet-Oroszország és az első világháború vége : A breszti béke évfordulójára
feladta bátortalan különbéke-tapogatódzásait és feltétel nélkül elfogadta a német irányvonalat, így Bresztbe is elküldte delegációját. Az annexió kérdése Újév után azonban kiderült, hogy a különbékének komoly akadályai vannak. Az előzetes tárgyalások a szovjet kormány által javasolt, annexiók nélküli általános békéről szóltak. (Ez különösen fontos lett volna a Monarchia számára, hiszen a cári Oroszország a háború kezdete óta szorgalmazta a Monarchia felosztását. Sőt még a februári forradalom által hatalomra segített Lvov-kormány külügyminisztere, Miljukov is kijelentette hírhedt 1917. májusi nyilatkozatában: „ami a magyarokat illeti, vissza kell őket szorítani etnikai határaik mögé”.) Miljukov ugyan belebukott annexiós beszédébe, de bizonytalan maradt, hogy a februári orosz forradalomnak végül milyen kormánya lesz és az hogy viszonyul majd az annexiókhoz, a határok megállapításához. Ez is magyarázza, hogy a magyar hadifoglyok többsége miért támogatta a fehérek és vörösök polgárháborújában a Vörös Hadsereget, míg a cseh légionáriusok a fehér gárda fő támaszai voltak az első időkben. 1918-ban a transzszibériai vasút mentén valóságos cseh-magyar háború folyt. A szovjet kormány ugyan a hódításokról való lemondás és a nemzeti önrendelkezés alapján állt, de hamarosan kiderült, hogy ezt a szép elvet minden nemzet a maga nyelvére fordítja. Kijevben pl. 1917. november 20-án megalakult az ukrán Központi Rada és kikiáltotta a független Ukrán Népköztársaságot, az első független államot az ukrán nemzet történetében. Válaszul a Szovjet- Oroszországhoz való tartozás hívei Harkovban megalakították az Ukrán Szocialista Szovjetköztársaságot. Ukrán különbéke Decemberben a népköztársaság kormányának elnöke, V. Golubovics vezette delegáció megjelent Bresztben és ugyancsak különbéke-tárgyalást kezdett a központi hatalmakkal, mint a független Ukrajna képviselője. A Rada hatalma csak Ukrajna egyes részeire terjedt ki. Vezetői sem politikai tapasztalattal, sem kormányzati apparátussal vagy hadsereggel nem rendelkeztek, de felismerték a kínálkozó alkalmat nemzeti önállóságuk elismertetésére egy fontos nemzetközi szerződésben. A németek pedig Golubovics delegációjának jelenlétét alkalmasnak látták a szovjet delegáció sarokba szorítására, feltételeik elfogadtatására. 1918. január 7-én Trockij külügyi népbiztos maga vette át a szovjet delegáció vezetését bizalmasaitól, Joffétől és Kamenyevtől. Trockij változtatott a tárgyalások addig csaknem barátságos hangnemén, propagandisztikus, hatásos beszédekben ítélte el Németország hódító politikáját, majd miután két héten át nem történt közeledés, visszautazott Pétervárra, hogy kormányával konzultáljon. A központi hatalmak képviselői viszont Bresztben maradtak és most már az ukránokkal akartak gyorsan különbékét kötni. Ők azonban maguknak követelték Kelet-Galíciát, valamint „Magyarország rutén területeit”. Czernin, a Monarchia külügyminisztere, visszautasította ezeket az igényeket; minden más kérdésben alávetette magát a német álláspontnak. Az ukránok végül kihasználva a Péterváron kirobbant heves vitákat, amelyek pár hétre cselekvésképtelenné tették az orosz delegációt, február 9-én aláírták a békeszerződést. Elfogadták a kemény német feltételeket, köztük óriási élelmiszer-mennyiség átadását és Ukrajna átmeneti megszállását Németország, ill. a Monarchia hadserege által. A béke kierőszakolása ■g A bolsevikok többsége egyetértett Trockijjal, aki elfogad- 2 hatatlannak tekintette a né-met békefeltételeket, az or- Az orosz küldöttség (balról a második: Trockij) érkezése Bresztbe. Érdekes Újság, 1918. február 21. Az ukrán küldöttség a béketárgyalásokon. Érdekes Újság, 1918. február 21. Érkeznek a béketárgyalások résztvevői, elöl a német és az osztrák tárgyalók