Melléklet 2008

2008 / 1. szám - Arnold Suppan: Az Eu bővítése egy bécsi Kelet-Európa-kutató szemével

DISPUTA EZREDFORDULÓ • MM Az uniós tagság küszöbén álló Ausztria 1989. július 17-én kelt hivatalos „Brüsszelnek címzett levelében" kiemelte a kereske­delmi és gazdasági kapcsolatok, illetve a béketörekvések sikeré­nek fontosságát. Az osztrák együttműködési szándék ko­molyságát Alois Mock külügymi­niszter a csatlakozási kérelem át­­nyújtása alkalmából tett nyilat­kozata is megerősítette. Az európai közösség(ek) felé irányuló osztrák közeledésre több példát is felhozhatnánk, ám az idézett jellegébe minőségileg eltért a korábbi próbálkozásoktól. Ausztria aktív szereplő­ként kívánt részt venni az Európai Közösség (EK) tagorszá­gai között egyre több területen létrejövő integrációs folya­matokban, és nem akarta elmulasztani a kínálkozó lehetősé­get. Ugyanakkor határozottan ragaszkodott saját semleges státuszának fenntartásához. Ezzel magyarázható Ausztria hűvös uniós fogadtatása a francia és belga diplomácia részé­ről. A hidegháború befejeztével, majd a „vasfüggöny" lebon­tásával Ausztria, Svédország és Finnország semlegessége elvesztette korábbi jelentőségét, és tartalmilag is mindin­kább formálissá vált. A két skandináv állam szóhasználatá­ban a semlegességre való hivatkozás helyett egyre gyakrab­ban jelent meg a „szövetkezési szabadság vagy tömbön kívü­liség" kifejezése. Bár a volt Jugoszlávia területén kialakult válsághelyzetek kezelése svéd, finn és osztrák diplomaták bevonásával történik, a semlegességi státusz velejárójaként számon tartott békítő, megbékélést segítő szerepkör Euró­pában elvesztette eredeti funkcióját, és helyébe az Európai Unió (EU) közös kül- és biztonságpolitikája lép. 1991. június 27-én a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) - egy várha­tó NATO-támadás ürügyével - elindította a páncélosegységeit Szlovénia Olaszországgal és Ausztriával határos részén, illet­ve az ország belsejében található stratégiailag fontos pontok felé. A mozgósítás valódi célja azon­ban az volt, hogy katonai nyomás gyakorlásával kikényszerítsék a szlovén parlament június 25-i függetlenségi nyilatkozatának visszavonását. A Szlovén Köztársaság részlegesen felfegyverzett területvédelmi egy­ségei sikeren védekeztek. Európa döbbenten figyelte a „testvérháborút". Július 1-jén az egyik bajor rádióállomás szerkesztője egy interjú keretében megkérdezte tőlem, ho­gyan lehetne a háborúnak véget vetni. Gondolkodás nélkül rávágtam: elkerülhetetlen a NATO-beavatkozás. A szer­kesztő elsápadt és esdeklő szemekkel nézett rám, arra kért, hogy élő adásban ezt semmiképpen ne hangoztassam - amit végül nem is tettem. Pedig nem viccnek vagy bosszantásnak szántam megjegyzésemet. Húsz éve foglalkozom a jugoszláv Szocialista Szövetségi Népköztársaság történetével, múltjá­val és jelenével. Álláspontom sokéves kutatásaim, illetve a szlovén, horvát, szerb, boszniai és macedón kollégákkal folytatott számos beszélgetés során alakult ki, amiből már korábban megjósolható volt Jugoszlávia szétesése. Szlovénia elszakadása a jugoszláv rendszertől 1988 júniu­sában vette kezdetét, amikor a Mladina című folyóirat három szerkesztőjét - közöttük volt Janez Jansa, Szlovénia jelenlegi miniszterelnöke - és a JNA egyik altisztjét Ljubljanában kató­ ARNOLD SUPPAN Az EU bővítése egy bécsi Kelet-Európa kutató szemével Jugoszlávia szétesése 1. táblázat SZERBIA FŐBB ADATAI (KOSZOVÓ NÉLKÜL) Terület: 88 361 km2 Lakosság: 7 498 001 fő (2002) A gazdaság adatai 2003 2004 2005 2006 GDP-növekedés (%): 2,5 8,4 6,2 5,7 GDP/fő (euró): 2407,4 2642,8 2836,8­ 2. táblázat HORVÁTORSZÁG FŐBB ADATAI Terület: 57 000 km2 Lakosság: 4 500 000 fő A gazdaság adatai 2003 2004 2005 2006 GDP-növekedés (%): 5,3 3,8 4,3 4,6 GDP/fő (euró): 5900 6500 7000­ A GDP MEGOSZLÁSA: 2005 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás Forrás: Eurostat és nemzeti statisztikai hivatalok. Forrás: Eurostat és nemzeti statisztikai hivatalok.

Next