Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1854
, minek alapja már az ókorban meg nem lett volna, még ha az ókor tudományos értékét annak fenmaradt emlékeiből s hagyományaiból ítéljük is meg. Ezen kívül bizonyos, hogy igen sok nevezetes alakot, nagyszerű műveket hagyott az reánk, melyeket korunk megérteni máig sem birt; de megértve bizonnyal újabb eszmegazdagulásra használand fel. Ezért szükséges bármely ismeretre nézve is felmenni annak eredetéig, ezért látjuk a világ legjelesb tudósait is örömest foglalkodni az ókor műveivel, forgolódni az emberi nemzet ifjúkori, tán kevésbé tökélyes, de mindenesetre elméi és eredeti elmetermékei között, mert egyes ember érett korának eseményeit is csak ifjúkori hajlamaiból, vágyaiból s olykor gyermekkori játékaiból fejthetni meg, így az emberiség jelen érett korára nézve is. Múlhatlanul szükséges tehát az emberiség múlt korával közlekedésben lennünk. De szükséges saját korunkkal is. Földirati helyzetünknél fogva szinte azon tapasztalásra kell jenünk, hogy a miveltségnek nem csak kizárólagos tulajdonosi nem vagyunk, de fájdalom még kellő mértékben birtokosai sem. A szellemi fejlődésben mások vezérlete után kell mennünk, s mindazt a mit bírunk ez ideig csak mástól s napról napra kölcsönzők. Korunkban a miveltség nem egyetlen nép örökre, mint egykor tán a görögöké volt, hanem több, legalább négy—öt csaknem egyenlően osztozott, és e részben egészen el nem különözötleg testvér-nemzeté, melyeknek elmeműveit még középszerű mesternek sem lehet mellőzni. E nemzetekhez ezerképen s pillanatonként vagyunk kötve, a közlekedési eszközök jelen állapotában hozzájok annyira vonatva, hogy nélkülök elszigetelt s nyomorú zengés volna egész szellemi életünk. Ezért málhatlanul lírnunk kell az újabb mivelt nemzetekkeli érintkezés közegét is. S mi lehetne más e közeg mint a nyelv, mely szintúgy az újkori nemzetek eszméivel közvetlen és leghívebben megesmerkedtet, mint az ókor hagyományaiba beavat. Ezen közegek birtokába juttatni a tudományos életre nevelendő ifjúságot, nagyon méltó feladata az oktatás középfolyamának. A rómaiak kora -akik a három nyelvhez értőt három geniussal biró különös lénynek tárták elébb, utóbb pedig az általok leigázott görögök nyelvét a miveit társalkodás és köztanácskozás eszközéül bitorolták -ez többé vissza nem jöhet. Az ő világuralmuk elvesztével, elveszett a tudományos műveltség kizárólagos birtoklása is. A tanítónak, ki a teendők fontossága mellett az élet rövidségére is hajlandó megemlékezni, lehessen az útjában álló nehézségek és akadályokról is gyakorta nem elmélkedni, mely elmélkedés őt a szilárd akarat és tetterő tevékeny kifejtésére, s az idő helyes használatára vezeti. — A nyelvtanítás körül felmerülő nehézségeket — bár csak némely részben és töredékesen — szándékom itt tapasztalatom folytán előadni, elmondva némely eszközöket is, melyek amazok legyőzésére szolgálhatnának. 1. A nyelvtanulás az emlékező-tehetséget terheli vagy fejleszti a többi s felsőbb tehetségek rovására. Az emberi mivelődés végczélja az igaz, jó- és szépről helyes eszmék szerzése , s ezen eszméktőli vezettetés. Nagy és nehezen elérhető dolog ! Az elmének e czélbeli foglalkozását már csak az emlékező-tehetség segítségével eszközölhetni. Ez által szerezheti s tarthatja meg a szükséges esmereteket, tapasztalatokat. Ha az emlékező-tehetség esmeretekben