Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1857
I. A latin nyelv viszonya a göröghöz. A’ nyelv gyakran belcsebb, mint nem csak a’ köznép, hanem az azt beszélők legbölcsebbjei is. Tűzszikrához hasonló abban is, hogy villám gyorsaságával körözi az igazság lelkét, abban is, hogy bevonja, megóvja az ókori bölcseség maradványit; bár gyakran kifárad az ember, mig felleplezi ezek rejtélyeit. Gyakran oly igazságokra mutat vissza, melyek egykor tudva voltak, de a’ mellyek időfolytában kimaradtak az ember látköréböl, és feledésbe mentek...........Ezért mindazoknak, kik benső hivatást éreznek, tanítani, világositni... kötelességük jelentékeny részének kell tekinteni, hogy igyekezzenek kiásni, felszedni a’ gondolatok és eszmék ama becses kincseit, melyek nyelvökben lappanganak, tisztogatni emezt ama megromlástól, mellyet az idő minden dolgon, és igy a’ nyelven is okoz; és azon lenni, hogy világosság, szabatosság eszközöltessék mindenütt, hol zavar, homály vagy nehéz látás van. (Trench : Study of words 1. VII. VIII.) Ev század legnagyobb kutatási feladata az emberiség. Az emberiség valódi tudományai: a történet, és nyelvtudomány. Renan E. A két ' classical' nyelv összehasonlítása a’ gymnasiumi oktatás egyik szüksége, egyik kénytelensége. A’ kettő nem csak sok százados iskolai gyakorlat, hanem természetes és igen szoros kapcsolat által vagyon összekötve. A’ kettő egészíti mintegy egymást szintúgy nyelvalkotmány, mint irodalom tekintetében. Csak a’ kettőből vonhatni el egy remek, művelt nyelv és egy gazdag remek irodalom képét. — De van alsóbb nemű érdek is, melly a’ két nyelv folytonos egymás mellett tartását, összevetegetését igényli; és ez a’ tanulók, s tanítás érdeke. Hogy a’ tanítvány, midőn tőle görög szót vagy szabályt kérdeznek, latint vagy németet ne mondjon; hogy a’ görög- és latin alakokat, szókötési képleteket egyikből a’ másikba át ne zavarja, csak a’ czélirányos összehasonlítás óvhatja meg, (Gymn. nyelvtanítás 10. ’s köv. 1.). Ide vezet a’szók tárgyrokonság szerinti betanulása és elsorolása; minálunk oly szükséges a’ valóban terhelő szótanuláshoz, — ide a’ szókötés fensőbb elveinek lehozása, tájékozása, — mire nézve csak az igék idő-alakjaira hivatkozom, i mely alakok mivoltát csak ily egybevetés által foghatni fel igazában. ’S valóban az sem volna sem vétek, sem lehetetlenség, ha a felsőbb gymnasiumi tanfolyamon, miután — mint okvetlenül megkivántatik — a’ nyelvérzet, beszédképesség, beszéd-, vagy nyelvkészség kifejlett, maga a nyelv, mint ezél vétetnék elő, az előbb betanult grammaticai ismeretekből a’ két nyelv rendszerének vázlata szerkeztetnék, ’s ezen vázlatban a’ grammatika elmélete előterjesztetnék, emlékezetbe nyomatnék. Mert igaz, hogy minden gymnasiumi tanuló nem lesz grammatikus; de minden tanulót mulhatlanúl úgy kell tekintenünk, mint a’ ki a’ XIX-ik század értelmében művelt ember lesz, ez lenni tartozik. E’ századbeli műveltséghez több nyelv tudása szükséges, és ha nem csalódom, semmi sem könnyíti ezt úgy. 1*