Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1871
Természettani oktatás a gymnasium felsőbb osztályaiban. Közönséges a meghatározás , hogy a gymnasium előkészítő tanintézet az akadémiai tanulásra és az életre. Szorosabb körülírással: a gymnasiumi oktatás feladata arra készíteni el a növendéket, hogy a rendszeres szakismeretek (tudományok) elsajátítására s azoknak, valamint átalánvéve tehetségeinek az életben leendő alkalmazására képes legyen. De ez végre is azt teszi, hogy az ifjú a gymnasiumi tanulás folytán öngondoskodásra legyen képes , és a gondolkodásnak elég alkalmatos anyagjával, a rendszeres ismereteknek elegendő elemeivel bírjon , éspedig öntudatosan. Ami a gymnasiumi oktatásnak egyetemes feladata, az feladata külön az egyes tantárgyakban való oktatásnak is, tehát, hogy ez is öngondoskodásra vezessen és gondolatokat, rendszeres, habár elemi ismeretet, s átalában a gondolkodásnak anyagot szolgáltasson. Többé nem lehet kérdés, hogy ezen előkészítésnek eszközei, tárgyai közé odatartoznak-e , úgy általában a természeti tudományok, mint különösen a természettan. De annyival fontosabb s még kevéssé tisztázott kérdés az , hogy miként és mennyiben vétessék föl ez a tudomány a gymnasiumi tantárgyak közé. Miután a gymnasiumi oktatásnak ma bevett tárgyaiból (nálunk a vallástanon kívül magyar, latin, görög és német nyelv, földrajz, történelem, mennyiségtan, természetrajz , terményrajz, természettan és bölcseleti előtan) helyesen kihagyni egyet sem lehet: mindegyikre, tehát a természettanra nézve is, hogy miként és mennyiben vétessék az föl, annak meghatározásánál, vélekedésem szerint következő elvek tartandók szem előtt: határozott, teljes egészet képezzen; annak terjedelme arányos legyen egyfelől a részleteiben is mindent felölelő és kimerítő egészhez, de másfelől azon időhöz (óraszám), mely mindent összevéve a gymnasiumban oktatásra fordíttathatik; végül, az oktatás rendszerét illetőleg, hogy ez a növendékek többségének értelmi fejlettségéhez mért legyen. És ez utóbbi elv szempontjából oly kevéssé tapasztaljuk a mi gymnasiumi növendékeinkre alkalmazható mértéket megállapítottnak , hogy szükséges mindenekelőtt arról szólanom. Nincs szerencsém ismerni, hogy a külföldi műveltebb államokban, különösen Németországon az értelmi fejlődöttségnek mily fokával lépnek a gyermekek az elemi osztályokból a gymnasiumba, s milyennel lépnek ki onnan az ifjak a felsőbb tudományok hallgatására. Ennek ismerete azonban szolgáltathatna ugyan mértéket ahoz, hogy 1*