Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1872
Az irálygyakorlatok középtanodáinkban. középtanodai oktatásunknak annyi fontossága között bizonyára egyik elsőrendű az anyanyelv és irály tanítás, mégis aligha főleg ez utóbbi nem részesül a legkevesebb méltánylatban. Köztapasztalás, hogy ifjaink megfutva a középtanodai 8 éves tanfolyamot, nagy részben alig képesek ismereteiket, érzelmeiket — nem mint várhatnék — tiszta és szabatos, hanem csak határozott, értelmes nyelven is kifejezni. És ez nagy hiány. Tegyük föl, hogy megvan az ismeretanyag; ez, még ha oly alapos is, akkor lesz életteljes valódisággá, ha akár élőszóval rögtönözve szabatosan, kerekdeden, akár, ami időben könnyebb, de annál nagyobb felelőséggel jár, írott beszédben azonfelül még viszonyos szépséggel is képesek vagyunk megérzékíteni. Gondolat és kifejezés föltételezik egymást, de nem azonosak. Vannak egyének, kik az ismeretnek egész birodalmán uralkodnak, s midőn arra kerül a sor, hogy ismeretük szótestet öltsön, bénán lép az elő. Sokszor agyunkban forrong az eszme s nem birjuk megtalálni a kellő szót: ritka szerencsés fő az, melyből Pallas Athénéként vértezetten szökken elő a gondolat. Midőn tehát a középtanoda odatörekszik, hogy növendékét korához és az intézet irányához mérten elég ismerettel ruházza föl, mulhatlan tiszte oda is képesítenie, hogy tanítványa anyanyelvének szellemét, gazdagságát megösmervén, ennek segélyével ismeretkincsét élőszóval vagy írásban tiszta és szabatos, és ha lehet, szép nyelven másokkal is közölni képes legyen. Tartalom, megfelelő idom nélkül: csiszolatlan gyémánt; van értéke, hiányzik ragyogása. Már hogy ismereteinket a tartalomnak megfelelő idomban megérzékeltessük, oda, két út kínálkozik: az élőszó és az irály; az előadás eme mindkét fajában fokozatosan kell hát képeznünk növendékeinket. Már az élőszóbeli előadás készségének megszerzésére a középtanoda valamennyi tantárgya széles mezőül kínálkozik, mégis az elbeszélő vagy leíró előadás folyékonyságának elsajátítására a történeti és természet-, a szabatosságra a menynyiségtani és bölcseleti tudományok, a tömör, bevégzett szépségre a magasabb klasszikusok ajánlkoznak kiválólag. Az idő becse, a tanítás sikere s a példaadás megvárja, hogy a tanár magyarázataiban, kérdezéseiben lehetőleg szabatos legyen, de viszont ő sem elégedjék meg tanítványának nyelvileg is szabatlan feleletével. Az élőszóbeli szabatosság hatalmas gymnasztikája az irály határozottságának is; áradozó vagy hiányos a növendék felelete : ismételtessük, az idő nem vész kárba, mert a növendék a biztos ismeret mellett, ami az irály képzésnél fő, az irályi szabatosság szükségének élénk érzetére jutott. És ez nem kis nyeremény; szabatos beszédnek szabatos irály lesz természetes következménye. 1 *