Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1877
I. A „mikor“ kötőszó használata. Ezen alárendelő kötőszavunk a mi relativ névmásnak a kor főnévvel való összetételéből származott. Régibb nyelvemlékeinkben találunk adatokat, a melyekben ezen összetétel tagjai külön írva jelennek meg. így: Mikor keteg a lanoc ki mentecuolna, felkelenec a két venec. Bécsi codex. Nyelvemléktár 1874. 1. k. 96. így külön írva találjuk a „kor“ főnevet, holott mint ragot, időhatározásra akarja használni az író, más szavakban is. Például Erdősinél: uram isten, mindenecnec szemei te benned biznac, es io cor megadod az ű eledeleket. Corpus gramm. Toldy. 6. 1. Valószínű, hogy eleinte a mikor alapszava mellett, az idő viszony jelzésére t-rag használtatott, s feladata korábban az lehetett, a mit ma már maga a „kor“ teljesít, mint rag. (Y. ö. mihelyt, mident, a mint, e helyt, ahajt; ez idétt; a csángóknál: ett a mikor.) Mikorth azt zolya vala пеку, ez az en terelmetös fyam: megaldatek. Sándor codex. Ny. e. t. 3. 217. így jön elé a Csáti Demeter énekében is: Ezt szerzették Szilágyságban, Mikort nagy bu vala Magyarországban. Sz. Molnár Albert Grammatica ungaricájában, a midőn Székely István latin krónikájának egy helyét fordítja, úgy látszik már az ő korában is régiesen, így szól: Attila halála után a Magyarok fél részént a hadba veszénec Sicambriánál, mikort Attilának a két fiai a birodalomért megvivánac. Toldy. Corp. gr. 125. Előfordul olykor, még az újabb időben is, én raggal, ma már gyéren; s úgy látszik kiveszőben van.Kiket mikoron megöltekvolna ő vágyóéból fárlatot tenniec nem akaranac. Bécsi c. Nyet. I. 40. így mulatának ezek, mikoron már fölkele a nép. Vörösmarty. Cserhalom. Mikoron a császár asztaltól felugra, Egy nagy bolond tallért nyoma a markomba. Erdélyi I. népdalok 1. 112. Ellenben tájszólás szerint, az r elhagyása miatt, ha mássalhangzón kezdődő szó következik utána, rendesen nyújtott hangzóval és rövidítve: Mikó kimentek, odaálltak a kúcslikhoz. Nyelvőr VII. 87. Ezen előzmény után, fejtegetésem céljához képest, figyeljük meg, hányféle lehet az időviszony a mikor-val kapcsolt fő- és mellékmondatok között, mely igeidők fordulhatnak elő ilyen mellékmondatokban, s általában melyik igemód helyes használata mellett tanúskodnak úgy az irodalomból, mint a nép nyelvéből vett hiteles adatok. A) A mikor használata az időviszonyra nézve. Azon alárendelt mondataink, amelyek „mikor“ kötőszóval vannak fő mondataikkal egybe kapcsolva, két fő osztályba sorozhatók. Ha a főmondat tartalma a mellékmondatban előadott valamely cselekvéssel vagy egyéb körülménynyel úgy van meghatározva, hogy 1*