Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1879
i. A mennyiségtan tanításáról, különösen a gymnasiumi alsó osztályokban. A gymnasiumi oktatás terén észlelhető jelenségek között, különösen az utóbbi pár év alatt, talán egyik sem szolgáltatott több alkalmat a panaszra, mint a mennyiségtan tanításának sikertelensége. S valóban, ha tekintetbe veszszük azon körülményt, hogy a hosszú nyolc éven keresztül sok mindenféle mennyiségtani elvont igazságok bebizonyításával meggyötört, s nemcsak a gymnasiumot, hanem általában a középiskolát már elhagyott tanuló a közélet adatai által szolgáltatott mennyiségek számviszonyainak felfogásában és egybebevetésében igen gyakran nem tesz túl a közélet emberén, sőt néha addig sem bír haladni, mint az, kinek természetes józan eszét menten az iskola idomításaitól, a gyakorlati életnek számvetésbeli követelményei vették csak igényben; nem tudjuk, min csodálkozzunk inkább: azon a bizonyos tekintetben magasabban álló mennyiségtani igazságokra vonatkozó számtalan képlet lehozásával ismerős elmének a gyakorlati élettel szemben tapasztalható szánalmas gyakorlóságán-e, vagy azon rendszerhez való szívós ragaszkodáson, melynek ez állapot természetes kifolyása? A középiskolákból kikerült tanulók 90—95, sőt több perczentjénél tapasztalható mennyiségtani eredmény az eddig dívott tanítási rendszert teljesen és méltán elítéli, mert amit a középiskola e téren produkált, az alig nevezhető egyébnek, mint egy kis tudós szemfényvesztésnek melyre egészen ráillik, hogy „ignotos fallit, notis est derisui“. Ha alkalom nem volt volna már több ízben különböző középiskolákból nem ritkán jeles eredménynyel kikerült növendékeknél meggyőződni ezeknek a legelemibb számvetésben tanúsított botrányos tudatlanságáról; s ha alkalmam nem volt volna tapasztalni azt, hogy miként akadt fel egész csoport iskolázott, művelt ember bizonyos mennyiség részének az egészhez való viszonyításában, míg végre a gordiusi csomót a saját természetes esze járását követő egyszerű ember azzal oldotta meg, hogy ha két fél mindegyikét hat egyenlő részre osztjuk, tizenkét egyenlő részt nyerünk, mely részek együttvéve alkotják az egészet, tehát a félnek egyhatod része az egésznek egytizenketted része; s ha továbbá úgy az osztály, mint az érettségi vizsgálatok alkalmával a gyakorlati életből vett feladatok számadatainak a megoldásra alkalmas összekapcsolásában és kifejezésében még a jelesebb növendékek is nem szorulnának a tanár*