Hód-Mező-Vásárhely, 1872. április-december (2. évfolyam, 16-50. szám)

1872-04-21 / 16. szám

id-Mező- Vás­árhel­y. TI. évfolyam. -- 16. sz. Vasárnap, ápril 21. 1872. . M E « J E L E N I K "den kint egyszer, vasárn­ap reggel, a lap szellemi részét illető mindennemű közle­mények a szerkesztőnek küldendők. I. .... . J» ■■ ■■­­ .................... Közérdekű társadalmi hetilap. Előfizetési feltételek: Vidékre postán és helyben házhoz hordva : egész évre ..................................................4 frt, fél évre......................................................2 „ negyed évre..................................................1 „ Egyes szám ára 10 kr. HIRDETÉSEK 3 hasábos petit sora, vagy annak helye, egyszeri hirdetésnél 5 kr, többszörinél 4 kr.—Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. — A nyílt térben 3 hasábos petit sor iktatási dija 15 kr. — Az előfizetési pénzek és hirdetmények , valamint a lap szét­küldését illető felszólalások Borsi Géza egyleti pénztárnok úrhoz utasítandók , hol a lap egyes számjai is kaphatók. Állítsunk tanyaiskolákat! Azon tekintélyes számot­tevő népesség, mely határunkon lakik, általában véve igen szomorú ál­lapotban tengődik. Nem tekintve most az anyagi csapást, melylyel a vadvizek sajtolják, sem a val­lásos szükségletek teljes elhanyagolását, — mert a tanyai nép általában csak akkor érintkezik a lelkészszel, mikor keresztelik, esketik és elteme­tik ; — sem általában a szellemi táplálék (hírlapok, könyvek stb.) hiányát, melyet úgy szólva maga észre sem vesz: ezúttal csupán azon borzasztó el­maradottságra legyünk figyelemmel, melyben a külső lakosság iskoláztatás tekintetében vagyon. Az 1870-iki népszámláláskor a városon kí­vül találtatott összesen 16,616 lélek, mely szám­ból 11,769 reformátusnak valla magát. Az ösz­­szes létszámból fi 9162, nő 7454; hat éven alul van fi 1207, nő 1353; olvasni s Írni tud fi 4052, nő 2557; sem olvasni sem írni nem tud fi 5062, nő 4671, vagyis más szóval 100 lélek közül ol­vasni s Írni tud, fi 44, nő 34, olvasni s Írni nem tud fi 55, nő 62­ .A tankötelesek számát illetőleg olyan gyer­mek, kinek ismétlő iskolába kellene járnia van, csak a reformátusok közt, 11 641, nő 470, össze­sen 1111 —­s ezek közül egyetlen egy sem jár ismétlő iskolába, miután ilyen intézet a határban nem létezik; olyan református gyer­mek pedig, a­kinek törvény szerint az elemi min­dennapi iskolában volna helye, van, fi 875, lány 850, összesen 1725, ezek közül a szerháti, f.­­mártélyi és székhalmi iskolákba feljárt a télen összesen fi 47, lány 21, összesen 68, s ha az er­zsébet-útféle iskolában, honnét adataim nincsenek, annyit veszünk fel, mint a­mennyit az előbbi há­rom közül a legnépesebbik (a székhalmi) mutat; leend azon tanyai tanulók száma, a­kikről az egy­háznak tudomása van, összesen fi 70, lány 31, együtt 101; a­mi más szóval azt teszi, hogy 100 elemi mindennapi iskolaköteles közül iskolába nem j­á­r­ni 92, lány 96. Tudom, hogy a tanyai lakosok néhol egé­szen maguk erején is tartanak fen valami iskola félét, a­hol a gyermek írást, olvasást s számot ta­nul, a miről az egyház hivatalosan értesülve nincs, s hogy ennélfogva tényleg több az iskolás gyer­mek száma, annál a­mit fentebb kiírtam. De ha azt veszszük is fel, hogy ezen magán­iskolába ugyanannyi tanuló van, mint a fentebbi négy is­kolában , még így is 100 olyan gyermek közül, kinek mindennapi iskolába kellene lennie, csak 12 találtatik iskolában, 88 pedig azon kívül növekedik föl! E tapasztalat­a mily lesújtó az egyházra nézve, ép annyira elszomorító városunkra s az azt tisztán lakó magyar fajra nézve. Az bizonyos, hogy ilyen műveltségi viszonyokkal az európai önálló nemzetek sorában sokáig már meg nem állhatunk, s a legrettenetesebb veszélyeknek tesz­­szük ki magunkat, és hazánkat. Bizonyos, hogy a városi önállóság, mely után törekszünk, ily vi­szonyok közt, nehéz próbára fogja tenni életké­pességünket s talán kilábolhatatlan válságokba fog sodorni bennünket. Én nem kétkedem a nép jóindulatában, mert a nép mindig jót akar, de miután a jogok gya­korlásánál a népnek az a része fog dönteni mely­nél nemcsak a mozgékonyság, hanem a számsze­rinti többség is vagyon; s miután a nép ezen ré­sze művelődés tekintetében ép oly hátramaradt, mint a mennyire elöhaladt a felsőbb osztály iránti bizalmatlanságában, s miután a jót csupán akar­ni nem elég, hanem azt létesíteni is kell tudni: részemről komoly aggodalmakat táplálok jöven­dőnk iránt, mely a kiskorúságot nagykorúsítani­­ kénytelen. Ez aggodalom, melyben polgártársaim kö­zül sokan osztoznak, főleg az által fog felesle­gessé válni, ha népünk minden időt felhasznál,­ hogy magának a jogok és vágyak mellé értel­­mességet és művelődést is szerezzen, mely célból legnagyobb fontossággal bír a kellő mérvű is­kolázás.­­ Állítsunk tehát iskolákat, mégpedig először is ott, hol a tudatlanság legnagyobb, t. i. a ta­j­nyákon, s ne nézzük el közönyösen, hogy a mos­tani nemzedék iskolán kívül növekedjék­ fel. A református egyház még a múlt évben ki­mondta, hogy a határban lakó hitsorsosok neve­lési szükségeiről gondoskodni óhajt, s a tanyák közt elegendő számú és kellően fölszerelt iskolá­kat akar létesíttetni. Az e tárgyban előmunkála­tok végett kiküldött bizottság közelebb megálla­pította, hogy mindössze kilenc helyen lenne szük­séges tanyai iskolát állítani, mely esetben a ha­tárnak alig lenne olyan pontja, hová az iskola egy félmértföldnél nagyobb távolra esnék. E határrészek a következők : 1. a Darvasszeg és Feketehalom közös dű­lője a szegvári útfélen; 2. a Vöröshalom és Szerhát közös dűlőjének innenső vége a rárósi útfélen ; 3. a Kútvölgy és Kistóvölgy közös dűlője a Kaszap- kereszt után; 4. a Nyékitelek közepe a hatrongyosi utón; 5. a Csomorkányi után a csomorkányi temp­lom körül; 6. a Szerhát és Vöröshalom közös dűlője közepén a mostani iskolánál ; 7. a Hármashatár és Feketehalom közös dű­lőjén a pusztaszéki után; 8. a Csárpa és Sóstó közös dűlőjén a pósai keresztúton Sámson felé; 9. a Cinkus és Aranyad közös dűlőjén az orosház sámsoni után. Ugyancsak a nevezett bizottság több csopor­tokra oszolva további tájékozás szerzése végett mindezen pontokon a napokban meg fog jelenni, s az ottani birtokos gazdákkal érintkezésbe te­­endi magát.­­Ajánljuk azt a nemes célt, melynek érdeké­ben ők fáraílfiak, főleg a kivül lakó és a határ­ban birtokos polgártársaink figyelmébe s lelkes­­pártfogásába. Nem idegen célról van szó, a nép fiait éss leányait akarjuk a neve­­lés áldásaiban részesíteni, hogy annál szerencsésebb, elégedettebb és boldogabb legyen, s hogy ez által társadalmunk, városunk, egyhá­zunk, hazánk és nemzetiségünk fenállása és vi­rágzása biztosítva legyen! Szeremlei S. A víz által károsultak folyamod­ványa. Lakostársaink előtt nem ismeretlen a tény, hogy a vízügyben hozzánk újabban leküldött királyi biztos O­r­­mós Zsigmond úr az ügyet a víz által károsult föld­birtokosok és­­helybeli szakértők ítélete szerint is igen egyoldalúlag döntötte el: az érdeklettek sérelmüket az illető minisztériumhoz egy közösen aláírt folyamodvány­ban terjesztették be. Ennek szövegét veszi itt a t. olvasd közönség, célszerűnek látszott e nemcsak érdeklett la­­kostársainkat, hanem országos gazdaságunkat is érzé­kenyen sújtó ügyet maguknak a károsultaknak szem­pontjából is megvilágosítani. A folyamodvány szövege következő: Nagyméltóságú Miniszter Úrt Alólkzott vízkárosultak, miután a vészt megörökölve látjuk magunkon a miatt, mert a vásárhelyi árvíz ügy­ben tartott hivatalos tárgyalásokról fölvett iratok tanú­sága szerint érdekeink az illető hatóságok által alapo­san védelmezve, jogaink és igazaink a kiküldött kor­mánybiztosok és szakértők, mint bírák által méltányolva nem voltak, kényszerítve érezzük magunkat, hogy köz­vetlenül magunk tegyünk lépéseket ügyünk földerítése, bajainknak enyhítése, orvoslása végett, s hogy magunk folyamodjunk Nagyméltóságodhoz, bár félünk, hogy ezen ügy már nagyon is sokszor vette igénybe figyelmét és türelmét. Azoknak a vizeknek, a­melyek a mi földjeinket mostanában bírják, eleitől fogva természetes útjuk volt nemcsak az úgynevezett Cirják-ér, melynek így is belső végéig fejlesztette a tiszaszabályozási társulat a maga árterét, hanem attól pár ezer öllel belebb egész a nagy tőig, amaz érnek folytatása az úgynevezett sarkaslér is, mint ez a helyszínen nyomról nyomra fölismerhető, s mint ezt az 1871-ik évi március havában kormánybiztosi után végrehajtatott eset­mérés, egybevetve az ártérfej­lesztési esési függélyekkel, szintén bizonyítja, s melyek szerint az úgynevezett Tóth Jakab-féle töltéstől a neve­zett tóig 21 láb esése van a jelzett él­vonalnak, melyet semmi természetes akadály meg nem szakít.­­ És ha ugyanazon alkalommal a kiküldött osztálytanácsos mér­nök úr mégis azt véleményezte, hogy ez az él­vonal a pusztai vizeknek nem természetes útja, ez csak úgy lesz megfoghatóvá, ha föltesziz­k, hogy a vízfolyás menté­ben neki csak azon árkokat mutatták be, melyeket az illető birtokosok a­miatt ásattak, mert a természetes út­jából ki nem térített víz sokkal több kárukkal járt volna. Való, hogy a nevezett Cirják-ér több helyen keresz­tül volt töltve, de ezen töltések közül, 1870-ig, a legfelső az úgynevezett Zsarkó-töltés volt, mely alig 20 öl széles­ségben ha föltartotta is az évenkint rendes tavaszi és őszi vizeket, soha sem volt képes föntartani, s nem is tartotta föl az 5—8 évenkint szintén rendesen bekövetkezni szo­kott nagyobb áradásokat, mert ezek a töltés mellett és fölött átcsapván az érnek nem csupán keskeny medré­ben, hanem jóval szélesebb egész völgyében ömlöttek alá, be a nyomásig és onnan a tóba. Ez az állapot volt a gya­korlat által rendszeresítve, a szokás által szentesítve, és bár ezen állapot mellett is 5 — 8—10 évi időközönkint rendesen összegyűlni szokott nagy vizek igen nagy ká­rokat okoztak , nem voltak ezek elviselhetlenek, mert ama vizek mindig csal a maguk rendes birodalmukat öntötték el, tehát az illető földtulajdonosok által viszont sajátjaikként fogadtattak, é­s mert kevesebb mint egy év alatt rendesen le is takarodtak, úgy hogy a rendes mivelet alatti földeket vagy tavaszi, vagy őszi maggal

Next