Hód-Mező-Vásárhely, 1872. április-december (2. évfolyam, 16-50. szám)
1872-06-30 / 26. szám
Hód-Mező- Vásárhely. II. évfolyam. — 26. sz. Vasárnap, junius 30. 1872. MEGJELENIK hetenkint egyszer, vasárnap reggel. A lap szellemi részét illető mindennemű közlemények a szerkesztőnek küldendők. Közérdekű társadalmi hetilap. Előfizetési feltételek: Vidékre postán és helyben házhoz hordva: egész évre .................................................4 írt, fél évre......................................................2 „ negyed évre.................................................1 „ Egyes számára 10 kr. HIRDETÉSEK 3 hasábos petit sora, vagy annak helye, egyszeri hirdetésnél 5 kr, többszörinél 4 nr.—Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. — A nyilt térben 3 hasábos petit sor iktatási dija 15 kr. — Az előfizetési pénzek és hirdetmények , valamint a lap szétküldését illető felszólalások Borsi Géza egyleti pénztári tokaihoz utasítandók , hol a lap etgyes számjai is kaphatók. Előfizetési fölhívás. A félév végének közeledtével bizalommal fordulunk mi ist. előfizetőinkhez. Lapunk irányán nem változtatunk: kik tehát törekvéseinket helyeslik, amennyiben előfizessük e hóval lejár, tisztelettel fölkérjük, hogy előfizetésüket megújítani, de másként is lapunkat szellemi és anyagi közreműködésük által támogatni szíveskedjenek Előfizetési föltételek: félévre. . . 2 frt. Negyedévre: 1 frt. Előfizetések elfogadtatnak .Borsy Géza pénztárnok , úgy szintén Traub B. könyvkereskedő uraknál, hol mindennemű hirdetések is fölvétetnek. H.-M.-Vásárhelyen, junius 20. 1872. A lapfentartó társulat. A képviselő-választás előtt. A napi sajtónak magasztos feladata, közönségét a reá néző feladattal, annak természetével és következményeivel megismertetni, s a pártok túlzásai közt józanságra figyelmeztetni. Holnap Vásárhely választói fognak össze-, gyűlni, s szavazataikat abba a mérlegbe vetik, melyben hazánk jövendője van beletéve. A haza sorsa tehát kezünkben van, s megbocsáthatatlan bűn volna ily komoly pillanatban, mielőtt magunkat valamire elhatároznók, előzőleg a helyzettel és lelkiismeretünkkel számot nem vetni. A képviselő, a mi választásunknál fogva befolyást nyer minden országos ügyintézésére. Joga lesz határozni e nemzet anyagi és szellemi sorsa felett. Egyik tagja lesz azon hongyülésnek, melynek többsége megszabja, hogy mit tegyen a kormány, és mitől óvakodjék. Ezt igy érti minden párt, ami azt mutatja, hogy jogaink megvannak s hazánk nincs elárulva, bármit beszéljenek is a túlzók. A mostani politikai pártokat nem hasonlíthatni a forradalom előttiekhez. Akkor tudtuk, hogy az ellenzék célja volt a szabad nép, a szabad föld, a szabad Magyarország, a pecsovicsoké pedig az, ami ezekkel homlokegyenest ellenkezett. Akkor könnyű volt a közönségnek tájékozni magát, s akik választottak, olyanhoz szólottak, a mihez értettek. Ma mindez máskép van. A régi kormányt mindenestül elsöpörte a vihar. A forradalom előtt ellenzék lett kormánynyá, s ez a mit akart, mindazt valósította. Merően uj feladat áll előttünk, t. i. az: minő legyen az a viszony melyben ezután Asztriával együtt éljen. E közjogi kérdés az, mely a képviselőházat s ezzel együtt az országot most megoszlatja. Jelenleg mindenik párt szabadelvű, mindenik népjogokat akar, mindenik hazánk hatalmát akarja növelni. A régi pártjelszók teljesen elavultak és a valóságnak nem felelnek meg többé. Egy bonyolult, és nehéz kérdés várja tőlünk megfejtését, melyet őseink maguktól elodáztak s mely miatt hazánk háromszáz év óta elnyomatott és szenvedett. Legyünk őszinték, és valljuk be, hogy e kérdéshez a választók igen nagy része annyit ért, mint a hajdú a harangöntéshez, sőt igen számos , azt sem tudják, hogy mi tulajdonképen a kérdés s a pártok voltaképen mifélért civakodnak? A helyzet most nem olyan tiszta, mint egykor volt. A kérdés lényegébe behatni és mélyére leereszkedni, most nehéz és csak keveseknek adatott Hanem természetünkhöz tartozik, akkor csapni legbölcsebb képeket, mikor a dolog kezd homályossá válni előttünk, s akkor vitázni leghevesebben, mikor érezzük, hogy most mindgyárt kisül a turpisságunk. Kétségtelen, hogy ha valamit jól akarunk csinálni, értenünk kell hozzá, vagyis mindenhez tudomány kell, mégpedig nem akármiféle tudomány, hanem épen a megfelelő tudomány. Deák Ferenc igen rosz cseréptálakat tudna készíteni, valamint Tisza Kálmán kezében is nagyon gyarló módra állana a kasza, ezt mindenki tudja. És ily világos az is, hogy az, aki jó tálakat csinál és szép rendeket vág, csak kontárkodik, mikor a Deák és a Tisza mesterségébe beleszól. ' ’' ~ Hányadik választó az, a ki az állami és jogtudományok azon ismeretével bir, a mely szükséges, hogy a közjogi kérdésben tisztán lásson s meg tudja ítélni, hogy midőn két ország a felmerülő közös ügyek felett határozni akar,e célra mi lesz az alkalmasabb érintkezési és eljárási mód: a delegáció-e vagy az országgyűlésenkint való külön tanácskozás. A népnek, melynek kebeléből a választók legnagyobb száma előáll, egészen más gondjai vannak, hogy sem efféle feladatokon törje a fejét . Ezt még a vezetők és kortesek sem igen cselekszik. Tanulni nehéz, sőt némely embernek és némely életkorban lehetetlen is. Sokkal könnyebben megy a szájaskodás. Ezeket az embereket valami külső körülmény abba a helyzetbe sodorja, hogy jónak látja egyik vagy másik politikai pártnak zászlóját polgártársaik előtt kezökbe ragadni. Néha a többségre van szükségök, máskor a kisebbségre. Néha egymásután végig szolgálják mind a két pártot. E próféták aztán betanítják híveiket a nélkülözhetetlen pártjelszókra, amelyeket a jó atya fiak harsányan utánmondanak. A leckét nem nehéz elsajátitni s a fogékony csapat hamar megtanulja, hogy hol kell „Éljent“ kiáltani, ki a „hazaáruló“ és ki „a nép barátja!“ Némelyeknek az a természetük, hogy semmiféle tudományt sem vesznek be: székről az utolsó percig nem tudhatni, hogy jobbra fognak-e szavazni vagy balra. Egyébiránt néha a már jól beiskolázottak is rászedik mesterüket, amennyiben a most folyó választásoknál is az ország több pontjain megesett, hogy a választók egy nagy tömegét épen a szavazás pillanatában az ügyesebb kortes a másik pártra vezette át, a „népből dogizók“ nagy bosszúságára és felsülésére. Ott, ahol ezen emberek intézik az ügyeket, a választói jog gyakorlása sem szent dolog többé, hanem csak kártyázás. A vezetők és kortesek azok, akik marokra szedik a kártyákat; a szavazók a kártyák, melyek egymást ütik; a nyereség pedig holmi javadalmak, melyek a népboldogítók zsebébe folynak. A szegény hazának csak a néző és bámuló szerepe jut. A kártyák természetesen igen nagy becsben állanak, mihelyest egyszer kiosztattak. Ilyenkor a tökfilkót is megbecsülik. De ha véget ér a játék s a játszók megosztoztak , aztán a kártyalapok csak silány papirossá válnak, együvé hajigáltatnak s ha elhasználvák, a szemétdombra is kerülnek. A magyar alföld hazafiui érzés tekintetében az ország egyik része által sem engedi magát felülmutatni, közművelődés tekintetében azonban a haza több részeinek messze mögötte marad: ■ e kettős körülménynél fogva ebbe a lelkiismeretlen játékba nagy mértékben belesodortatott. Annyian vannak a mi népboldogítóink, hogyha a céhrendszer meg nem volna szüntetve, bátran céhbe állhatnának már az újmódi iparág folytatására. A kinek nem fűlik fogához a fáradságos és tisztességes munka, a ki fejében valami motorkát érez, s a kinek a haza és a társadalom egyéb hasznát venni nem tudja, egyszerre csak felcsap ex professo nagy „hazafinak“. Figyelni kezd arra hogy mit mond a szomszédulam és a komám uram, s minő hangokra áll leginkább résen a „tisztelt polgártársak“ füle. S amint ezzel tisztában van, rögtön megnyitja az üzletet. A mi a népnél csak homályos sejtelem, azt torkaszakadtából kiabálja, a mit némely „polgártárs“ még magának sem merne határozottan bevallani , abból jogot formál, melyet parancsolóan követel; amiből a nép szeretne egyet, megígér neki százat; amit a higgadtak csak sok évek múlva remélhetnek, azt holnapra vagy holnaputánra biztos kilátásba helyezi; ami magasan áll, azt ő leráncigálja lábai elébe a porba és a sárba! S ezen az utón aránylag rövid idő alatt igen sokra viheti. Az emberek eleintén mosolyognak. Aztán sokan gondolkodóba esnek. Majd százak feje elkezd kóválygani. Végre megindul egy tömeg s a gyöngék vele mennek. Ezzel a cél el van érve. Az ügyes róka addig kerülgette a hollót , addig hizelgett előtte, mig az megnyitotta száját, s a földre hullott sajtot az éhes és ravasz állat hatalmába kerítette. A haza szemei mi rajtunk függnek, kik a választási határidővel későbbre maradtunk. Legyünk vigyázok s óvatosak, hogy jogainkkal a hazának hasznot tegyünk, s ne a hitegetőket hizlaljuk. Mi nem korteskedünk egyik párt javára sem, s nem ajánljuk sem egyik, sem másik politikát közönségünknek, . _ Csak arra kérjük e város választóit, hogy higgadtak legyenek. A többit a magyar ember természetes, józan esze meg fogja kinek-kinek mondani. E tanácsadó meg fogja mondani mindenkinek, hogy minden férfinak kötelessége megakad