Hód-Mező-Vásárhely, 1872. április-december (2. évfolyam, 16-50. szám)

1872-06-30 / 26. szám

Hód-Mező- Vásárhely. II. évfolyam. — 26. sz. Vasárnap, junius 30. 1872. MEGJELENIK hetenkint egyszer, vasárnap reggel. A lap szellemi részét illető mindennemű közle­mények a szerkesztőnek küldendők. Közérdekű társadalmi hetilap. Előfizetési feltételek: Vidékre postán és helyben házhoz hordva: egész évre .................................................4 írt, fél évre......................................................2 „ negyed évre.................................................1 „ Egyes számára 10 kr. HIRDETÉSEK 3 hasábos petit sora, vagy annak helye, egyszeri hirdetésnél 5 kr, többszörinél 4 nr.—Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. — A nyilt térben 3 hasábos petit sor iktatási dija 15 kr. — Az előfizetési pénzek és hirdetmények , valamint a lap szét­küldését illető felszólalások Borsi Géza egyleti pénztári tok­aih­oz utasítandók , hol a lap etgyes számjai is kaphatók. Előfizetési fölhívás.­­ A félév végének közeledtével bizalommal fordulunk mi is­t. előfizetőinkhez. Lapunk irá­­­nyán nem változtatunk: kik tehát törekvéseinket helyeslik, a­mennyiben előfizessük e hóval lejár, tisztelettel fölkérjük, hogy előfizetésüket meg­újítani, de másként is lapunkat szellemi és anyagi közreműködésük által támogatni szíveskedjenek Előfizetési föltételek: félévre. . . 2 frt. Negyedévre: 1 frt. Előfizetések elfogadtatnak .­Borsy Géza pénz­tárnok , úgy szintén Traub B. könyvkereskedő uraknál, hol mindennemű hirdetések is fölvé­tetnek. H.-M.-Vásárhelyen, junius 20. 1872. A lapfentartó társulat. A képviselő-választás előtt. A napi sajtónak magasztos feladata, közön­ségét a reá néző feladattal, annak természetével és következményeivel megismertetni, s a pártok túlzásai közt józanságra figyelmeztetni. Holnap Vásárhely választói fognak össze-, gyűlni, s szavazataikat abba a mérlegbe vetik, melyben hazánk jövendője van beletéve. A haza sorsa tehát kezünkben van, s meg­bocsáthatatlan bűn volna ily komoly pillanatban, mielőtt magunkat valamire elhatároznók, előzőleg a helyzettel és lelkiismeretünkkel számot nem vetni. A képviselő, a mi választásunknál fogva befolyást nyer minden országos ügyintézésére.­ Joga lesz határozni e nemzet anyagi és szellemi sorsa felett. Egyik tagja lesz azon hongyülésnek, melynek többsége megszabja, hogy mit tegyen a kormány, és mitől óvakodjék. Ezt igy érti min­den párt, a­mi azt mutatja, hogy jogaink meg­vannak s hazánk nincs elárulva, bármit beszélje­nek is a túlzók. A mostani politikai pártokat nem hasonlít­hatni a forradalom előttiekhez. Akkor tudtuk, hogy az ellenzék célja volt a szabad nép, a sza­bad föld, a szabad Magyarország, a pecsovicsoké pedig az, ami ezekkel homlok­egyenest ellenke­zett. Akkor könnyű volt a közönségnek tájékozni magát, s a­kik választottak, olyanhoz szólottak, a mihez értettek. Ma mindez máskép van. A régi kormányt mindenestül elsöpörte a vi­har. A forradalom előtt ellenzék lett kormány­nyá, s ez a mit akart, mindazt valósította. Me­rően uj feladat áll előttünk, t. i. az: minő legyen az a viszony melyben ezután Asztriával együtt éljen. E közjogi kérdés az, mely a képviselőházat s ezzel együtt az országot most megoszlatja. Je­lenleg mindenik párt szabadelvű, mindenik nép­­jogokat akar, mindenik hazánk hatalmát akarja növelni. A régi párt­jelszók teljesen elavultak és a valóságnak nem felelnek meg többé. Egy bo­nyolult, és nehéz kérdés várja tőlünk megfejtését, melyet őseink maguktól elodáztak s mely miatt hazánk háromszáz év óta elnyomatott és szen­­vedett. Legyünk őszinték, és valljuk be, hogy e kérdéshez a választók igen nagy része annyit ért, mint a hajdú a harangöntésh­ez, sőt igen számos , azt sem tudják, hogy mi tulajdonképen a kérdés s a pártok voltaképen mifélért civakodnak? A helyzet most nem olyan tiszta, mint egykor volt. A kérdés lényegébe behatni és mélyére leeresz­kedni, most nehéz és csak keveseknek adatott Hanem természetünkhöz tartozik, akkor csapni legbölcsebb képeket, mikor a dolog kezd homályossá válni előttünk, s akkor vitázni leg­hevesebben, mikor érezzük, hogy most mindgyárt kisül a turpisságunk. Kétségtelen, hogy ha valamit jól akarunk csinálni, értenünk kell hozzá, vagyis mindenhez tudomány kell, még­pedig nem akármiféle tudo­mány, hanem épen a megfelelő tudomány. Deák Ferenc igen rosz cseréptálakat tudna készíteni, valamint Tisza Kálmán kezében is na­gyon gyarló módra állana a kasza, ezt mindenki tudja. És ily világos az is, hogy az, a­ki jó tála­kat csinál és szép rendeket vág, csak kontárko­­dik, mikor a Deák és a Tisza mesterségébe bele­szól. ' ’' ~ Hányadik választó az, a ki az állami és jog­tudományok azon ismeretével bir, a mely szük­séges, hogy a közjogi kérdésben tisztán lásson s meg tudja ítélni, hogy midőn két ország a fel­merülő közös ügyek felett határozni akar,e célra mi lesz az alkalmasabb érintkezési és eljá­rási mód: a delegáció-e vagy az országgyűlésen­­kint való külön tanácskozás. A népnek, melynek kebeléből a választók legnagyobb száma előáll, egészen más gondjai vannak, hogy sem efféle fel­adatokon törje a fejét . Ezt még a vezetők és kortesek sem igen cselekszik. Tanulni nehéz, sőt némely embernek és némely életkorban lehetetlen is. Sokkal kön­nyebben megy a szájaskodás. Ezeket az embereket valami külső körül­mény abba a helyzetbe sodorja, hogy jónak látja egyik vagy másik politikai pártnak zászlóját pol­gártársaik előtt kezökbe ragadni. Néha a több­ségre van szükségök, máskor a kisebbségre. Né­ha egymásután végig szolgálják mind a két pár­tot. E próféták aztán betanítják híveiket a nél­külözhetetlen pártjelszókr­a, a­melyeket a jó atya fiak harsányan utánmondanak. A leckét nem nehéz elsajátitni s a fogékony csapat hamar meg­tanulja, hogy hol kell „Éljent“ kiáltani, ki a „haza­áruló“ és ki „a nép barátja!“ Né­melyeknek az a természetük, hogy semmi­féle tu­dományt sem vesznek be: székről az utolsó per­cig nem tudhatni, hogy jobbra fognak-e szavazni vagy balra. Egyébiránt néha a már jól beiskolá­­­­zottak is rászedik mesterüket, a­mennyiben a most folyó választásoknál is az ország több pont­jain megesett, hogy a választók egy nagy töme­gét épen a szavazás pillanatában az ügyesebb kortes a másik pártra vezette át, a „népből do­giz­ók“ nagy bosszúságára és felsülésére. Ott, a­hol ezen emberek intézik az ügyeket, a választói jog gyakorlása sem szent dolog többé, hanem csak kártyázás. A vezetők és korte­sek azok, a­kik marokra szedik a kártyákat; a szavazók a kártyák, melyek egymást ütik; a nyereség pedig holmi javadalmak, melyek a nép­­boldogítók zsebébe folynak. A szegény hazának csak a néző és bámuló szerepe jut. A kártyák­­ természetesen igen nagy becsben állanak, mi­­helyest egyszer kiosztattak. Ilyenkor a tökfilkót is megbecsülik. De ha véget ér a játék s a játszók megosztoztak , aztán a kártyalapok csak silány papirossá válnak, együvé hajigáltatnak s ha el­­használvák, a szemétdombra is kerülnek. A magyar alföld hazafiui érzés tekintetében az ország egyik része által sem engedi magát fe­­lülmutatni, közművelődés tekintetében azonban a haza több részeinek messze mögötte marad: ■ e kettős körülménynél fogva ebbe a lelkiismeretlen játékba nagy mértékben bele­sodortatott. An­nyian vannak a mi népboldogítóink, hogyha a céhrendszer meg nem volna szüntetve, bátran céh­be állhatnának már az újmódi iparág folyta­tására. A kinek nem fűlik fogához a fáradságos és tisztességes munka, a ki fejében valami mo­­torkát érez, s a kinek a haza és a társadalom egyéb hasznát venni nem tudja, egyszerre csak felcsap ex professo nagy „hazafinak“. Figyelni kezd arra hogy mit mond a szom­szédul­am és a komám uram, s minő han­gokra áll leginkább résen a „tisztelt polgártár­sak“ füle. S a­mint ezzel tisztában van, rögtön megnyitja az üzletet. A mi a népnél csak homályos sejtelem, azt torkaszakadtából kiabálja, a mit némely „polgár­társ“ még magának sem merne határozottan be­vallani , abból jogot formál, melyet parancsolóan követel; a­miből a nép szeretne egyet, megígér neki százat; a­mit a higgadtak csak sok évek múlva remélhetnek, azt holnapra vagy holnap­­utánra biztos kilátásba helyezi; a­mi magasan áll, azt ő leráncigálja lábai elébe a porba és a sárba! S ezen az utón aránylag rövid idő alatt igen sokra viheti. Az emberek eleintén mosolyognak. Aztán sokan gondolkodóba esnek. Majd százak feje el­kezd kóválygani. Végre megindul egy tömeg s a gyöngék vele mennek. Ezzel a cél el van érve. Az ügyes róka addig kerülgette a hollót , addig hizelgett előtte, mig az megnyitotta száját, s a földre hullott sajtot az éhes és ravasz állat hatalmába kerítette. A haza szemei mi rajtunk függnek, kik a választási határidővel későbbre maradtunk. Le­gyünk vigyázok s óvatosak, hogy jogainkkal a hazának hasznot tegyünk, s ne a h­itegetőket hizlaljuk. Mi nem korteskedünk egyik párt javára sem, s nem ajánljuk sem egyik, sem másik politikát közönségünknek, . _ Csak arra kérjük e város választóit, hogy higgadtak legyenek. A többit a magyar em­ber természetes, józan esze meg fogja kinek-ki­­nek mondani. E tanácsadó meg fogja mondani mindenki­­nek, hogy minden férfinak kötelessége megakad

Next