Hód-Mező-Vásárhely, 1873. január-szeptember (3. évfolyam, 1-38. szám)

1873-01-05 / 1. szám

Hód-Mező-Vásárhely. ál-ik évfolyam. 1. sz. Vasárnap, január 5. 1873. Közérdekű társadalmi hetilap. Megj.jelenik hetenkint egyszer, vasárnap reggel. A lap szellemi részét illető mindennemű közlemények, úgy a hirdetések is a szerkesztőnek küldendők. Előfizetési feltételek: Vidékre,ponton in helyben házhoz honnan, egész évre.........................................................4 frt. fél évre...............................................................2 negyed évre ...... 4 .... 1 ., Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések 3 hasábos petit sora, vagy annak helye, egyszeri hirdetésnél 5 kr., többszörinél 4 kr. — Bélyegdíj minden beiktatásért 30 kr. — A Nyílttériben 3 hasábos petit sor iktatási díja 10 kr. Az előfizetési pénzek Schéner Imre egyleti pénztárnok; a lap szétküldését illető felszólalások Dús Imre könyvkötő úrhoz utasítantók, hol a egyes számlai is kaphatók. Előfizetési felhívás „HÓD-MEZŐ-VÁSÁRHELY“ 1873-ik évi folyamára. Lapunk a Ill-ik évvel újult erővel folytatja tovább az eddigi irányban pályáját. Főtörekvésünk leendő hűven szolgálni — mint eddig — ezután is a közönség legnemesebb érdekeit; nyugodt, tárgyias hangon tájékozni és erősíteni a közvéleményt; fölkelteni és táplálni az érdekeltséget a társadalom mindennemű ügyei iránt. Bizalommal kérjük azért a t. közönséget, hogy lapunkat becses pártolásával továbbra is támogassa. Ára, hogy korlátoltabb helyzetű polgártársaink is könnyen megbizhassák. Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Az előfizetési összegek Sebénés Imre egyleti pénztárnok úrhoz adandók be, illetőleg postai utalvány mellett intézendők. H.-M.-Vásárhely, janu 1. 1873. Vallomások újévre. H.-M.-Vásárhely 1872. dec. 31. Vidéki embereknek, kik az eszmék és események gyapontjától távol esnek, alacsony láthatár alatt s igen korlátolt képzési eszközök mellett élnek, igen nehéz tájékozniok magokat a helyzet felől s emelkedettebb szempontokra jutniok el. Szemeink elől az események rugói rendszerint elfödvek, nem tudjuk, hogy valamely dolognál mi a cél ? mi az eszköz? és mi csak manoeuvre? — a szereplőket távolból elmosódott alakjaikban látjuk. Mindezeknél fogva a szemeink előtt elvonuló eseményekkel néha úgy vagyunk , mint a Peleskei Nótárius az Othello előadásával. Ha cselekvőleg lépünk fel, a nézőtérről a színpadra ugrunk, hogy a bájos Desdemonát kiszabadítsuk a dühös szerecsen körmei közül. Átalán véve egyik sem utolsó hibánk, hogy hajlandók vagyunk mindent egész komolyan érteni amit előttünk lejátszanak, és nagy fontoskodással utáncsináljuk mindazt, ami a parliamenti küzdelemben és a központi pártéletben felmerül. Midőn oda fönn suttognak, mi már torkunk szakadtából kiabálunk; ami ott bizonytalan lárma: nálunk harci riadó ; a cseltámadás nálunk komoly verekedés s viszont az oldalmozdulat: vad futamodás; ami ott szó és toll: nálunk fokos és bunkósbot; a mi kötekedés: nálunk komoly hajbakapás. Mindent túlzunk és felcsigázunk. A hon nagyjaitól el nem maradni nem elég, hanem túl kell szárnyalnunk őket a hazafiaságban. És minő kitartást fejtünk ki e pathetikus magaviseletben ! Aki a különböző korszakok képviselőit akarja szemlélni, csak vidékre jöjjön. Itt együtt találhatja az ókort, a középkort és az újkort elég jól személyesítve. A mi időszámlálásunk azonban a nagy világ kronológiájától annyiban elütő, hogy a korszakok nálunk később kezdődnek és tovább tartanak mint a világtörténetben. Idő kell ahoz, hogy valami új eszme vagy új divat köztünk gyökeret verjen , hanem ha egyszer idáig jutott, nehezen is lesz aztán vele az idő vas foga. Amit az egyik Humboldt mondott Németországról, hogy t. i. itt száz év szükséges , hogy az emberek valami ostobaságot belássanak s másik száz év, hogy azt elhagyják, mi ránk is tökéletesen illik. Könnyebb megindítni egy százezernyi hadsereget minden podgyászával együtt, mint egy kis város 5 — 6 főből álló tekintélyeit. Nekünk dehonestatio volna, másra hallgatnunk. Mindenik fő egy-egy független parancsnok. Első sorban áll a személyes ambitio és érdek kielégítése, aztán egy rakás mellékes tekintet s aztán valahol nagy messzeségben következik a helyi közérdek is. Az országos pártelnevezésekkel valóságos ámítást és vásárt űzünk. Nem jobb- és balpárt van nálunk , hanem a szerepre vágyók neve szerint van A. B. C. D. stb párt, azon nagy népbarátok és hazafiak száma szerint, kik merő önzetlenséget, és dicső elveket hirdetnek.Én istenem! hát érdemes - e magunkat és a közönséget efféle nyomoruságoskodással kínoznunk ? Nem lehetne-e e fontoskodásból és önösségből egy kicsit engednünk, hogy azt a társadalmat, mely a béke áldásai után vágyik s haladni szeretne, némileg elősegíthessük ? Az újév örvendetes jelenségekkel kezdődik. Az országos pártok kebelében megvan a hajlam a kiegyezésre, s valószínű , hogy az eddigi természetellenes tömbületek felbomlásával elő fog állani egy szabadelvű és egy conservativ párt, egyenes és biztosan körvonalazott határvonalakkal s könnyen érthető jelszókkal. A rokonelemek, melyek eddig mesterségesen elkülönítve voltak, fel fogják találni egymást s egy szebb jövő hajnalát idézik elő hazánk alkotmányos életében. De ki fogja összehozni a mi kis-nagy tekintélyeinket? S mikor fog hozzánk elhatni az egymástmegértés ezen szelleme? Mikor fog megszűnni köztünk a magyar és magyar közötti gyűlölet és versengés, melylyel egymást erőtlenítjük s a nép szellemét megvesztegetjük ? Ki tudná megmondani! Annyit azonban részünkről ígérünk, hogy mindezek valósításán, t. i. a közegyetértés létesítésén és szegrehútó hajlamok leküzdésén munkálkodni lelkiismeretesen törekedni fogunk. Első lépés: „A közvagyonosodásnak és közmivelődésnek a a helyi viszonyokhoz mért tervszerű előmozdítása az által, hogy az egyéni önmunkásságot és önmivelést serkenti, arra alkalmatosságot szolgáltat, utat mutat vagy épen utat nyit; továbbá azáltal, hogy a társulást úgy anyagi, mint szellemi és erkölcsi téren kissebb-nagyobb körökben elősegíti, illetőleg kezdeményezi.“ „E társadalmi cél elérésénél a párt a maga érdekét és abban helyezi, hogy vezérgondolata tisztán és kizárólag a közjóllét, s munkásságát e tekintetből semmi pártszemponthoz nem kötve, a párton kivül is úgy intézi, hogy abban és annak lehető gyümölcseiben városunknak bármely politikai nézetű polgára jóhiszeműleg és teljes odaadással részt vehessen.“ A vásárhelyi deákpártnak alapszabályaiban kifejezett ime társadalmi célja, egyszersmind célja e lapnak is, melynek rendeltetése: közremunkálni e célhozjutás eszközlésében. Azonban, kik e lapba írnak, azok mindenkor csak egyéni gondolkodást, egyéni nézetet fejeznek ki, és sohasem igénylik, hogy véleményük úgy tekintessék mint közvélemény, vagy hogy nézeteik az egész párt nézeteiképen fogadtassanak. A párt határoz és cselekszik a közéletben, s határozatait és cselekvését ha szükséges, sajtó útján is közzéteszi tulajdon neve alatt, de balul ítélne, ki ezenkívül e lapban megjelenendő bármely közleményt a párttal hozna összeköttetésbe, s a pártra származtatna vissza. Cikkeinknek, tudósításainknak értéke, nyomatéka egyedül az igazságban fog állani, mely azok tartalmát képezi.“ e tekintetből minden esetben helyesnek és biztosnak tartjuk az elvet, hogy aki az igazságot mindenek fölött szereti, s érvényesíteni mindenek előtt óhajtja, az lelkiismeretes a viszonyok méltatásában, az adatok számbavételében s tárgyias egybevetésében, és elhamarkodva annál kevésbbé ítél, minél fontosabb s életbevágóbb az ügy, mely ítélet alatt áll. S föltétlenül el lehet mondani, hogy aki ítéletében imer elvet nem követi, annak sok mindenféle célja lehet, de semmi esetre sem célja az igazság kiderítése. Mindemellett nézeteinket így sem fogjuk csalhatatlanoknak tartani; ugyanazért tiszte e lapnak, hogy jól indokolt ellennézeteket is közzétegyen. Ezzel belépünk városunk közéletének kellő közepébe, hol legelől egy kövezett úttal, azaz hogy egy kövezett utnak megvetett ágyában feneketlen sárral, a beállott fagy miatt pedig „együtt mélységgel és magassággal“ találkozunk. Ez egy tévesztett mű, a mely éktelenül kiált és kegyetlenül érezteti magát s melyet annálfogva nem látni senkinek sem lehet, ítél is fölötte boldog boldogtalan; egyszerre avatottá lett minden ember, és igazságuk is volna, ha csak megrázott tagjaiknál maradnának, de most mindenki tudja hogyan kellett volna, hol van a hiba, s kik követték azt el, és kész a tárgy , jelen az alkalom hangzatos vádakban semmi bizonyságot a közjó iránt táplált hű szeretetről és igaz hűségről. Bizonyára a mily fontos, ép oly tanulságos ügy ez városunkban, mely kezdő létére nagyon is neki indult a maga lábán járásnak, s mely ma holnap a teljeskörű királyi városok közé emeltetik. Kell még azzal tüzetesen is foglalkoznia e lapnak. Ezúttal azonban csak azt a tévedést jelzem , a melynél fogva e baj eredetét nagyon a felszínen keresik és nagyon tetszés szerint magyarázzák. Hol a városi képviselő-testület alakításánál egyátalában nem a képesség, nem a helyi közióslét iránt tanúsított érdeklettség és kitartás vétetik mértékül, s legkevésbbé tekintetik feladatnak, hogy ama testű-