Hód-Mező-Vásárhely, 1874. február-december (4. évfolyam, 6-52. szám)

1874-02-08 / 6. szám

Vasárnap február 8-án.i ff fö 1874. 6-ik szám IV-ik évfolyam Előfizetési ár: Vidékre postán s hely­ben bálhoz hordva, egész évre . . 4 frt. félévre .... 2 frt. negyedévre . . 1 frt. Egyes szám ára ^ 10 kr. ^ Megjelenik Laptulajdonos és kiadó: Is A nyilt térben hetenkint egyszer, vasár­nap reggel. A H.-M.-Vásárhelyi Deákpárt. |3 hasábos petit sor iktatási díja 15 kr. — Az előfizetési pénzek __,, | Feket­e László úrhoz a ref. nagyiskola épületében, a lap szétküldését A lap szellemi részét illető mindennemű közlemények, úgy a hir- Felelős szerkesztő, |illető felszólalások a szerkesztőhöz intézendők, hol a lap egyes detések is a szerkesztőnek küldendők. ________________Lechner László. jj számlai is kaphatók. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. 1 A Hirdetések 3 hasábos petit sora, vagy annak helye­­ egyszeri hirdetésnél st kr. többszörinél 4 kr. — Bélyegdíj min­­den beiktatásért 30­0 krajcár. V- - J H.-M.-Vásárhely, febr. 7. „Legfőbb törvény a hon java, s a ki Ez ellen tör, ám vesszen !“ Ha végig olvassuk a lapokat, s látjuk az egész világos páratlan fölfordultságot, a zavart és tájéko­zatlanságot, mely hazánkban uralkodik, nem tudunk egy árva gondolatot teremteni, mely irányt mutatna, hogy mire visz ez bennünket. Csak egyre utalunk a napirenden levő tárgyak közül, ott van a megyeren­dezés! A ki tudja mily helytelenül van Magyaror­szág beosztva, a ki ismeri az aránytalanságot emi­att a közteher viselésében, a­ki számot vetett az­zal, hogy mennyi kárt tett nekünk egyik-másik ki­váltságolt kis város, s az a sok csiri-biri „szász­­székecske“, az örömmel fogadja azon törvényjavasla­tot, mely a hazát egyenlő vármegyékre osztja be, s így annak országos képviseltetésében, önkormányzata terheinek hordozásában könnyítést eszközöl. S mi tör­ténik? Az, amit legkevésbé lehet szépíteni, hogy mindenkiből az önérdek beszél. Azok a vármegyék, s azok a városok, melyek valamit nyernek, dicsérik az előmutatott javaslatot, óhajtják, sürgetik annak keresztülvitelét; azok pedig, amelyek valamics­két vesztenek, azok lármáznak, jajgatnak és átko­­zódnak! Tehát nem a haza, nem a közjó, hanem az önérdek beszél. Ebből politikai tőkét csinálnak, a népet ehez képest informálják — de nem magya­rázzák meg neki, hogy miben áll a valóság. Miben áll tehát? Azon aránytalanságban, amit fönnebb jelzek, s legfőképen abban, hogy míg egyik várme­gyében egy adó­forint után 8 krajcár pótlék jön, a másikban 20 kr., a harmadikban 60 krajcár! Ez pedig igazságtalan, méltánytalan. S a törvényjavaslat a haza összes polgárainak egyenlő terheket óhajt vál­lára tenni. Amint ebben tehát, széles e hazában önérdek beszél, úgy történik ez többnyire másban is; s ha valaki a népet félre akarja vezetni, tele lármázhatja annak fejét, s kizsákmányolhatja maga javára a helyzetet; de a népet annyiszor rászedték már hazugságokkal, hogy az is maholnap megnézi kinek higgjen — s bár tenné is ezt egyszer! — Sokan áhítoznak sallangós hazugságok árán az ország­házba jutni, s onnan újra zsíros helyzet után néz­ni, — ezért a haza üdve, a népboldogítók varázs­igéje van ajkukon, s ha egyszer elérték az óhajtott célt, alhatik épen az ilyen frázisos mindent ígérő honatyától a haza, s várhatja a nép a sült galambot. — Lechner, H.-M.-Vásárhely város köztörvényha­tósági közgyűlése. (1874. jan. 30. és 31-én.) Főispán ur jelen nem létében Pokomándi István polgármester mint elnök a gyűlést megnyitván. 1) Fölolvassa a múlt 1873-ik évről szóló jelentését, melyet érdekessége miatt egész terjedelmében közlünk. 2) Olvastatott a nm. m. kir. belügyminisztériumnak 55575. sz. a. kelt intézménye, melylyel városunk szer­vezeti alapszabályai véglegesen jóváhagyatnak. Ez s az árvaszék hatáskörét körvonalazó szabályzat a bizottsági tagok és tisztviselők névjegyzékével együtt 300 példányban kinyomatni rendeltetik. 3) Kihirdettetnek s levéltárba tétetni rendeltetnek az 1873-ik évi 36. 37. és 38-ik törvénycikkek. 4) Olvastatott Pokomándi István polgármester jelen­tése, melyben tudatja, hogy az ujoncállítás városunkban márc. 14—27-ig történend meg; és pedig a felszólam­lások 14—17-ig, a sorozási eljárás pedig 17—27-ig. 5) Olvastatnak Késmárk, Szakolcza sz. kir. városok és a Hajdú-kerület közönségének a megyék kikerekítését célzó törvényjavaslat elleni óvásukat tartalmazó s az orsz. képviselőházhoz intézett feliratuk. — Minthogy a me­gyék kikerekítését célzó törvényjavaslattal Csongrád megye területe nagyobbrészt épségben hagyatik, a közgyűlés — a törvényhozó testületet megelőzőleg — nem akar e tör­vényjavaslatok tárgyalásába bocsátkozni, — a közlött átiratok tudomásul vétetnek. 6) Fölvétetett a v. tanácsnak a közpénztári s kór­házi pénztáraknál hátralékban levő összegek behajtása iránt foganatosított intézkedéséről szóló előterjesztése. — A tanács által tett intézkedés helybenhagyatik s megerő­­síttetik. 7) Fölolvastatott a városi tanácsnak a kir. kisebb haszonvételek szándéklott megcsonkításának ellenőrzése tekintetében foganatosított intézkedéséről, — és Vogel Ignácnak 500 frt fizetés és az elkobzandó italok értéké­től számítandó 2°/0-tóli díjazásért tett fölfogadásáról szóló, illetőleg ezen intézkedés helybenhagyását kérő előterjesz­tése. — Helybenhagyatik és megerősíttetik. 8) A városi tanács azon előterjesztése, hogy méltó­­ságos gr. Károlyi nemzetségtől vett ingatlanoknak szá­zalék-kiszabás alá lett becsűje 245,833 frt 50 krban, a jogok becsűje pedig 184,166 frt 50 krban állapítta­tott meg. — Helybenhagyólag tudomásul vétetik. 9) A városi tanács előterjesztése arra nézve, hogy a mélt. uradalomtól vett ingatlanok és jogok vételárába január hó 1-jével kötelezett 16,000 irtot fél évi rész­let, részben az árvatári hatodékból — a megejtendő com­­putting — kölcsönzött 10,000 írttal, részben a fogyasz­tási adópénztárból a kötelezett fizetések leszámítása után fenmaradt 3,315 frt 94 krból 2,856 frtnak fölhasználá­sával, s végül a regalejogokból az ideig bevett 3,144 frt összeggel befizettetett. — Tudomásul vétetik. 10) A lovas pusztázók és rendőrök részére szüksé­ges fegyverzet és felszerelésnek Peterlongo János insbru­­ki fegyvergyárostól a költségvetés korlátai között leendő megrendelésével — tanácsi előterjesztés folytán — Su­lyok Elek főkapitány bizatik meg, utasíttatván, hogy a vételár összeg lefizetésére az illető gyárossal minél na­gyobb időközt,­­ valamint a fegyverekért jótállást biz­tosítson. 11) Tanácsi előterjesztés folytán a pusztázók egyen­ruhája sötétkék és sötétszürke színekbe állapíttatik meg a szükséges mennyiségű ruhadarabok árlejtés útjáni biz­tosításával a kapitányi közpénztári, számvevői, kama­­rási tisztségek — egy vagy két szakértő gazdászati vá­lasztmányi tag meghívása mellett —■ megbízatnak. 12) A közrendészeti szakosztály beterjeszti a piac ren­dezése iránti javaslatát, mely szerint a belső terület a kövezésnél kimaradt hulladék kövekkel kiköveztetése, a kocsi-út oszlopokkal elkorlátoltatása, az árulóhelyeknek a bemellékelt térvázlaton történt fölosztás szerinti meg­állapítása véleményeztetik. A gabna- és lábasjószág-piac behozatalát csak oly fentartással hozza javaslatba a szakosztály, ha a tóalji lapos tér legalább 3 láb magasan fölemeltetnék, s a mostani belső piachoz a tóaljon 3 hold hozzácsatoltat­­nék; ellen esetben, mivel a vásártérre tett kitétel óta ezen cikkek nagy kiterjedésen árultatnak, azoknak a tói tér jelen szűk állapotába ismétt behozása nem véleményeztetik. A szakosztály véleménye elfogadtatik, s a belső piacnak a térképen foglalt újabb beosztások szerinti mi­előbbi keresztülvitelére a tanács és főkapitány megbí­zatnak. Ami a belső piacnak az apró kövekkeli kikövezte­­tését illeti,­­ a javaslat ezen része az építészeti szak­osztálynak adatik ki avégből, hogy úgy a kiviteli mó­dozatokra, mint a kikövezéssel fölmerülendő költségekre vonatkozólag részletes javaslatot terjesszen be. (A külső piac csak ott maradhat ahol van.) 13) A közrendészeti szakosztálynak a tűzoltó-egylet részére szükséges szerelvények beszerzése iránti javaslata •lvben elfogadtatván, Bélák János főmérnök, Sulyok Elek főkapitány megbízatnak, hogy magukat az egylet parancsnokságával érintkezésbe tevén, a beszerzendő eszköz­ök mennyisége, minősége és a beszerzés módol­ta­ira vonatkozólag — tekintettel lévén a költségvetésben e célra fölvett összeg mennyiségére — javaslatot terjesz­­szenek a közgyűléshez, ekkorra tartván föl a közgyűlés a szükségesek bevásárlásának megrendelését. (Folytatása következik.) Koppáncsi ügy. Föl lettünk szólítva, hogy a koppáncsi közbirtokos­ság gyűléséről lapunkban megemlékezzünk , hogy t. olva­sóink kellő tájékozást nyerjenek, miután többen érde­kelve is vannak általa. A koppáncsi birtokosság f. évi január 27-én tarta meg közgyűlését, Konstantin György elnöklete alatt, s igen szép számmal jelent meg a birtokosság. Elnök a bizottmány legutóbbi határozatát indokolja, és előadja, hogy a választmány a tiszaszabályozási tár­sulat által a koppáncsi birtokosságra tett kirovási költ­ségeket az egyesektől beszedetni nem képes, nem lévén kezében semmiféle hatalom; — a birtokossági tagok nagy­része pedig sem a hirdetések, sem a társulati szolga föl­­szólítására kötelezettségét nem teljesíti, — ezért oda lett kényszerítve, hogy a kir. adóhivatalhoz forduljon, mint amelynek 1871-ik évi 39. t. c. szerint a tiszaszabályo­zási költségek behajtása kötelességévé tétetett; a kir. adóhivatal teljesítette is azt egy ideig, most azonban, amikor az összes hátralékosok 1872. év végéig átadat­tak behajtás végett, megtagadta a végrehajtást, okut adván, hogy ő, a kir. adóhivatal, nem ismeri a koppáncsi közbirtokosságot tiszai szabályozási társulatnak, a tör­vény pedig nyilván csak ily társulatot említ, s ilyennek itt a Mindszent-apátfalvi tiszaszabályozási társulatot is­mervén, a koppáncsi közbirtokosság krajcáros hát­ralékait nem szedi be, stb. — Meg kell itt említeni, hogy e krajcáros hátralék nyolcezer írtra megy. Ily körülmények közt nem tudván eme választmány a tiszaszabályozási társulat kirovási költségeit beszedetni, odajutott, hogy a nevezett társulat gyűlésileg határozta el, miszerint a koppáncsi közbirtokosság egyes választ­mányi tagjai a társulati ügyész által bepereltessenek. E kellemetlen helyzetben a választmány számot vetve a körülményekkel, átlátta, hogy ily alakban magát tovább fenn nem tarthatja, s fel kell oszlania; folyamodott te­hát a tiszaszabályozási társulathoz, hogy őt kebelezze át, vegye föl, mint különben is tagját; azonban e kérelme a legközelebb tartott társulati ülésen nem tárgyaltatván, most újból határozottan kijelentette folyamodásában, hogy föloszlik és már e folyó év költség kirovásába nem is bocsátkozik. Elnök javasolja a föloszlást s a tiszaszabá­­lyozó társulatba való beolvadást, ezáltal tetemes költség kimértetik meg, úgy a maga, mint a választmány nevé­ben lemond tisztéről, kérvén a gyűlést a további intéz­kedések megtételére. Határozatba ment, hogy a közgyűlés elfo­gadja a tiszaszabályozásba a beolvadást, hova valóban tartozik is, és megbízza a választmányt, hogy ezt ke­resztülvinni törekedjék, nehogy azonban a f. évi költ­ségeknek az egyesekre ki nem rovásából hátramaradás és kár következzék be, belátásához képesti intézkedhetéssel bocsátja el a választmányt — meghagyván a jelenlegi pénztárnoknak fizetését azon egész időre, míg a birtokos­ságnak e címen szüksége azt parancsolja. Elnök­választásra kerülvén a sor, Konstantin Gy­­ul a hosszas egyhangú kérésnek engedve, megtartotta tiszteletbeli hivatalát azon kérése teljesítésével, hogy az előbbeni választmány is erősíttessék meg, ami meg is történt.

Next