Hód-Mező-Vásárhely, 1874. február-december (4. évfolyam, 6-52. szám)

1874-02-08 / 6. szám

H.­M.-Vásárhely város beosztása, s az utcabiztosok és azok teendőiről. Érdekes lesz városunk minden lakosára nézve, s még talán vidéki olvasóink egy része előtt is, tudni H.­­M.-Vásárhely város utcáinak elnevezését, s az utca­biz­tosokra vonatkozó szab­ványok rövid foglalatját, mely a városi tanácsnak 1872. augusztus 31-én tartott üléséből kelt intézkedéséhez képest Sulyok Elek főkapitány és Kecskeméthy L. tanácsnok közvetítésével állapítatott meg. a város öt tizedre, mindenik tized külön szakaszokra osztatott, amint következik : I- so Tized, 1- ső szakasz utcái: Mészárszék-, Szegedi- Oroszlán-, Lázár-, Mihály-, Holló-, Imre-, Szöllő-,­ Dió-, Bárány-, Széna-, Kígyó-, Árpa-, György-, Veres-, Árvíz-, Hunyadi-, Kecske-, Miklós-, Szög-, Sára-, Rigó-, Öz-, Varja-, Gojdár-, Kapitány-, Keskeny-utca. 2- ik szakasz utcái: Szöllő-, László-, Könyök-, Rövid-, Solti-, Kurta-, Vívó-, Malom-, Kard-, Veréb, Királyszék-, Pacsirta-, Kökény-, Fehér-, Árok-, Lapos-, Sarló-, Szoros-, Halász-, Egres-, Megy-, Száraz-utca, a Keskeny-utcáig. 3- ik szakasz utcái: Mihály utca a leány­isko­lától: Szerencse-, Rozália-, Bánfi-, Borz-, László , Imre-, Ilona-, István-, Tükör-, Szöglet-, Ádám, Egér-, János-, Csirke-, Cseresznye-, Búza-, Fecske-utca a Holló-utca árkáig. II- ik Tized: 1- ső szakasz utcái: Főtér, Mihály-utca 31- számtól: Galamb-, Vigadj-, Hernyó-, Szivárvány-, Szalma-, Béka-, Darázs-, Zsoldos-, Cserepes-utca a szentesi út bal­oldala és Péter-utca. 2- ik szakasz utcái: Simon-, Szúnyog-, Kakuk-, Cserép-, Szerencse-, Pipiske-, Szék-, Fűzfa-, Csatorna-, Kanálisparti-utca. 3- ik szakasz utcái: Pál-, Dobogó-, Hideg-, Hattyas-, Szivár-, Kapa-, Sarkantyú-, Agyag-, Hajnal-utca. III- ik Tized E­lső szakasz utcái: Árpád-, Sz.-Király-, Le­hel-, Oldalkosár-, Juhász-, Kakas-, Béla-, Zrinyi-utca. 2- ik sz­a­k­as­z utcái: Fő-utca , Szegfű-, Szt.­­Antal-, Virág-, Lánc-, Délibáb-, Csalogány-, Rák-, Ig­nác-, Kinizsi-, Kardos-, Csillag-, Zsigmond-, Farkas-, Cu­kor-, Molnár-, Káka-utca, s a szentesi út jobb oldala a Fakó malomig. 3- ik szakasz utcái: Szentesi út jobb oldala a Fakó malomtól; Csúcs-utca: Sárkány-, Nyárfa-, Gyé­kény-, Kacsa-, Kantránki-, Gulyás-, Kákaség-, Csicsóka-, Nád-, Csík- és Dér-utca. 4- ik szakasz utcái: Eke-utca, Liba-, Szt.­­István-, Dér-, Torma-, Konkoly-, Pásztor-, Lakhat-, Da­ni-, Ólom-, Kórház-, és Rárosi-utca: Orosházi út és Éj­szaki utca. A IV-ik Tizedben 1-sk szakasz: 12. Dúzs Pál, 2-ik szakasz : Láda Sámuel, 3 ik szakasz : iss® Banga István, — 4-ik szakasz: ^ Csada István. Az V-ik Tizedben 1-ső szakasz: Mucsi Péter és a 2-ik szakaszban 3^1 Barta Mihály. Az utca-biztosok közvetlenül a kapitány és mérnöki hivatal alá tartoznak. Az utca-biztosok feladata: 1) Az utcai utak, magán- és közjárdák , s pallók felügyelése, az ezeken tapasztalt , bárminemű hiánynak bejelentése vagy közvetlen, vagy a rendőrségi városi közszolgák fölhasználásával közvetve. 2) Az utak s járdák megrendelt kijavításának el­lenőrzése , s a tapasztalt mulasztások bejelentése. 3) Szükség esetén egy közszolga fölhasználásával azon egyesek fölszólítása kik a közmunkaerő kimerítése, vagy nagyobb mérvű munkáltatás által az utcák kijaví­tására önkényt ajánlkoznak. 4) A vízfolyások, csatornák felügyelése,­­ az ezek körül fölmerült hiányok bejelentése, s azoknak, kik a fönnálló szabályok ellenére a vízfolyást meggátolják, vagy akadályozzák — megintése, vagy bejelentése; to­vábbá : 5) Bejelentése azoknak, kik az utcák s árkokból házaik s kerítéseik mellékének feltöltésére, vagy udva­raik emelésére a földet az e részben fönálló szabályok el­lenére elhordják. 6) Az építményeknek a hatóságilag kijelölt vona­lakon, s engedélyezett módoni fölállítása fölötti őrködés, s a szabályok ellen e tekintetben vétőknek följelentése. 7) A köz­kutak, valamint a háztulajdonosoknál tar­tatni szokott úgynevezett kapitány víz fölötti vigyázat, s a tapasztalt hiányok bemondása; — 8) A tilalmazott koldulásnak figyelemmel kísérése, s esetleg a visszaélésen rajtakapottaknak, — úgyszintén végül: 9) Az utcákon előforduló, bárminemű rendőrelle­nes tényeknek a kapitányi hivatalhoz való bejelentése. A tanácsülés indítványa értelmében az utca­biztosok közszolgálati jutalmazásuk fejében , a közmunka viselése terhe alól fölmentendők. Mö­tesen működő kollegánkat Herémusz pellengérre állítani- Sajnáljuk, hogy az ifjúság megmételyezésétől se riad vissza, s bámuljuk, hogy Vásárhely közönségének ez tetszik. Lechner László lgc. tanár. IV- ik Tized: 1- ső szakasz utcái: Égető-, Toldi-, Makói -út, Vas-, Éva-, Nap-, Mátyás-, Dob-, Anna-, Hunyor-, Kasza-, Réz-, és Püspök utca. 2- ik szakasz utcái: Püspök utca 678 számtól: Fény-, Kis tópart-, Bálint-, Villa-, Ág-, Berkenye-, Szil­va-, Tavasz-, Levél-, Nyár-, Gábor-, Szeder-, Görbe-, Rostély- és Koplaló utca. 3- ik szakasz utcái: Koplaló­ utca 662 számtól: Nyár-, Alma-, Retek-, Vidám-, Tölgyfa-, Horog-, Jakab-, Görbe-, Tenyér-, Ibolya-, Gergely-, Körtvély-, Tél-, Gyü­mölcs-, Makk-, Sövény-, Kert- és Áldomás-utca. 4- ik szakasz utcái: Áldomás-utca, 492 szám­tól; Rekettye-, Füzes-, Bán-, Gomba, Kos-, Egyed-, Boris-, Ilka-, Eszter-, Surányi , Nagy-, Búvár-, Flórián , Róka-, Csiga, Üzsög-, Teh­én-, Ferenc-, Vidra- és Serház­­utca; Vásártér- orosházi út jobbfelől. V-ik Tized: 1- ső szakasz utcái: Fáncsi-, Viktor-, Viszhang , Széchényi-, Szoboszlai-, Vörösmarti-, Nádor- és Csomor­­kány-utca. 2- ik szakasz utcái: Kölesei-, Makói-, Csoko­nai-, Virradat-, Sarkaly-, Síp-, Tuhutum-, és Gellért-ut­­ca, s a Hajdú-tér. Utca­biztosok: Az I-sö Tizedben 1-sö szakasz: Tré­y Kristó Sándor; — 2 ik szakasz: Deák Gábor; — 3-ik szakasz: Szabó László. A II-ik Tizedben 1-ső szakasz: Hódi Jó­zsef; — 2-ik szakasz: T 1 3 Tóth József; 3-ik szakasz: ^1 5 Mári Bálint. A III - i­k Tizedben: 1-sö szakasz Beller Lőrinc, —­ 2-ik szakasz: Szam­ák László, — 3-ik szakasz: Karácsonyi János, — 4-ik szakasz: ^3 Fari József. A múzsák hajlékából. „Szívem menti gyűlölettől, és ha nem Embert nem gyűlölök , csak tetteket, A gaztett emberét, azt megvetem!" A tudomány kincs, melyet fáradsággal, hosszú évek során folytatott lelkiismeretes munkásság, szorgalom, igyekezet gyümölcseként lehet fölmutatni. Ezt se tölcsé­ren nem önthetjük a fejbe, se rá nem erőszakolhatjuk senkire. Akinek alkalma, módja s akarata volt némileg bár alapos tudományra szert tenni, az ebben igazat ad, és csak az méltányolhatja érdemlegesen azok munkáját, kik a serdületlen, fejletlen ifjúságot tudomány birtokába jutni segítik, vezetik az ismeretgyűjtés ösvényein. De a tudomány magában holt kincs, ha nincs hoz­zá kellő szívjóság és léleknemesség. — Ezt pedig a ne­velés adja meg. S a nevelés kinek a föladata? Első­sor­ban a szülőké; ezek tartoznak a bölcsőtől kezdve őrköd­ni gyermekük testi-lelki fejlődése fölött, egész nagykorú­­sításukig. Azután mindazoké, kikkel a gyermek, vagy ifjú érintkezésbe jön. A múzsák hajléka, az iskola! Ennek a tudomány fölismeréséig, szeretetéig kell az ifjút emelni. Tudósnak senki se születik. Mindenki az iskolában nyerte, s nyeri amit tud. Itt azonban a fenyelzett szív- és lélekmívelt­­ség alapját is meg kell vetni, sőt egy kis üledék elsa­játítására is ki kell terjeszkedni, hog­y sikerüljön ez egy­formán, annyi különböző vérmérsékletű s egymással hom­lok­egyenest ellenkező otthonnal bíró gyermek s ifjúnál ? — Hogy legyen illedelmes, szerény , iparkodó, tisztelet­tudó, szorgalmas, engedelmes az oly gyermek, kire ott­hon nem ügyelnek, számba se veszik, — hanem azt várják, hogy lerázzák nyakukról, faragjon belőle az is­kola mindent. A szülők nagy része így gondolkozik, s még mívelt úri családok is vannak, kikre ugyanez áll; — az iskolában együtt van jó, rész. A rész ragad, a jó nehezen megy. A tanár mindene a gyermeknek, s ifjú­nak. S mit tesz? Emészti magát egész éven át, s a tör­vények hiányát, a semmivel egyenértékű védelmet s ér­deklődést látván, fájó szívvel kínlódik a neveletlen vá­sott népséggel. Ha türelme kifogy , s a gazság, vásott­­ság netovábbját elérte, kénytelen drastikusabb fegyelmi büntetéshez is folyamodni, vagy szerencsétlenné tenni, a kicsapatás gyalázatának bélyegét sütni rá a jobbíthatlan fajankóra! Ha otthon rendbe szednék a szülők gyerme­keiket, erre szükség nem volna! De így elkerülhetetlen! — Azért kárhoztató ítéletet kell mondanunk azon el­járásra, melyet a „Vás. Közlöny“ követ, akkor, midőn i­s helyet ad a szemétnek, s nem átallja egyik lelkiismereti Extra-levelek a „H.-M.-Vásárhely“ szerkesztőjéhez. 1. „Vásárhelynek majdani történetírója, ki egykoron föl fogod jegyezni ama nevezetes eseményeket, melyek e város falain belül történtek, ki meg fogod örökíteni az utókor számára azon mozzanatokat, melyek városunk­ban korszakot alkottak és annak fejlődésére oly nagy befolyással voltak ; te történetíró! ne feledkezzél meg azon új vívmányról sem , mely az utolsó években váro­sunk lakosságának annyi örömet okozott — értem­ pedig ez alatt az álarcos-bálakat.­­ Mi bizonyíthatná be inkább, hogy a korral haladva, városunk a többi nagy és mívelt városokkal versenyez­het , mint az álarcos-bál. Vannak szépen kivilágított sé­tahelyeink , hol a lakosság ezrei nyári esténként hullám­­zanak és hallgatják városi zenekarunk andalító játékát. Van színházunk, melynek páholyait, zártszékeit, álló­helyeit és karzatát ezren lepik el és élvezik a classicus daraboknak soha el nem avuló, soha meg nem unható szépségét. Vannak dalegyleteink, melyek öszhangzó éne­keikkel minden hóban kétszer is gyönyörködtetik oda tóduló közönségünket. Vannak —-------de ki győzné előszámlálni mindazon intézményeket , melyek közönsé­günket oly kellemesen szórakoztatják, amelyek a szép iránti érzéket annyira fejlesztik. Ily sok szép intézmény­hez méltán sorakozik az álarcos­bál. Lépj be csak a fényes csillárok ezernyi gázlángja által megvilágított táncterembe, mily sürgés, forgás, futkolódás, zsifongás, mily kép tárul ki szemeid előtt. A finom parquetten ezreket látsz sürögni , és minő alakok, ott ünnepélyes léptekkel sétál egy spanyol grand, karján vezetve egy indusfőnököt, mellette halad egy be­duin, utána valami lapp vagy szamojéd cammog, itt egy angol lord lépdel méltóságosan, kezében Baedekerrel, amott meg egy egész török család telepedett le a gyé­kényre és ugyancsak csalogatja magához a chinait, ki azonban inkább ott marad amaz oláh-cigány társaságá­ban; egyszerre csak belép egy oláh és láncon vezet egy medvét. Ennek láttára lesz nagy sivítás ama XIV. Lajos korabeli delnők és a dominók között, azon­ban mentő angyalként megjelen a harlequin és a rend helyreállításának ürügye alatt összegomolyítja az egész társaságot. Hátha még meghallgatjuk a párbeszédeket, mennyi pikáns részletek jutnak füleinkhez, mily pattogó éle mily szikrázó ötletek, mennyi nevetséges qui pro quo­ . • Denique szerkesztő barátom­ est modus in rebus, van a költői nagyításnak is határa, vannak olyan pilla­natok, midőn az ember, ki válogatás nélkül költői és nem költői nagyításokkal szokott élni, ezen szónoki figu­rákat félre teszi és kénytelen a sivár tényálladékot elő­adni ; ilyen pillanat benyomása alatt lemondtam én is arról, hogy a phantasia által teremtett és a fővárosi hírlapok báli tudósításaiból összeszedett alakokat mint a mi álarcos­bálunkban látottakat előadjam, hanem a fele után jutott eszembe, hogy boldogok azok, kik az igaz­ság ösvényén járnak! megfordultam tehát és a jó útra tértem, nem fogok ezután úgy cselekedni, mint az egy­szeri csendbiztos, ki a törvényszék által kihallgattatva azon kérdést tette: „úgy adjam elő a dolgot a mint történt? m­ert másk­ép is tudom“; én most már csak úgy adom elő a mint történt. Történt pediglen azonképen amint a nagy cédulák által mindenkinek tudtára adódott t. i. megtartatott az álarcos­bál. Mikor Eulenspiegel Till, a németeknek ezen nagy bohóca, a festőművészetre adta fejét, legelső mun­kája egy freskó-kép volt és pedig következőképen tör­tént meg az eset. Megalkudott a gazdával, ennek fűt fát ígért, fizetését lassanként kiszedegette, 3 hónapig jó ellátásban részesült; ezen idő elteltével a gazdát és né­hány műértőt meghitt, hogy bírálják meg a festményt. Kíváncsian néztek mindnyájan a falra, a lepel lehullt és ime mit láttak a falon? Egy nagy vörös csík volt oda húzva. „Ez a zsidóknak Egyptombeli menekülését ábrázolja“, magyarázá „Eulenspiegel, „ez a vörös tenger amit a falon látunk, az Egyptomiak már belehaltak, a zsidók pedig már a túlsó parton vannak, ezért nem láthatók,“ ezzel összeszedte holmiját és odább állott. Ilyen forma az itteni álarcos­bál is, a ki korán jő az nem látja az álarcosokat, mert még nem érkeztek meg, a ki később jő az pedig azért nem láthatja, mert már elmentek, marad tehát a vörös csík t. i.. a tánevigálom álarcosok nélkül. A­ki heringet akar enni, várjon kérdi-e , hogy hollandi-e, a­ki sonkára éhezett.

Next