Hód-Mező-Vásárhely, 1876. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)

1876-03-26 / 13. szám

VI-ik évfolyam. 1876 13-ik szám. Vasárnap, március 26-án Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egpsz­. évre ! ft. félévre ~ ft. negyedévre ! ft. Megjelen: maiden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, III tized, 892. sz. a. Zrinyi­ utca küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A három­h­asábos petitsorért egysz­ei beiktatásnál 6 kr. kétszerinél 5 kr, többszöri­nél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A­­lyot térben a h­áromhasá­­bos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. Fölhívjuk előfizetőinket s la­punk pártolóit az ápril-juniusi év­­negyed­re az előfizetések megújítá­sára. Az előfizetési dijt, évnegyedre t­artot, helyben elfogadja szerkesz­tőségünk, s elfogadják lapkihor­­dóink. Vidéki­t. előfizetőinket kérjük, hogy előfizetéseiket egyenesen a szerkesztőséghez H.-M.-Vásárhelyre címezve intézzék. A vész, mely küszöbön van. * Midőn e sorainkat írjuk, a vész, a Tisza ki­áradása még mindig aggasztólag fenyeget bennünket. Sorsunk Isten kezében van, de azért a vészh­íreknek nem szabad bennünket lesujtaniok. A fenyegető ve­szedelem nagysága ma már világosan áll e város legtöbb lakója előtt is, — meglehet, mire ezeket olvassák, még nagyobb mérveket ölt az, de a vész tudata sarkaljon ma tettre mindannyiunkat, és ha Isten sújtó keze csakugyan reánk nehezülne , igye­kezzünk mi is megmutatni, hogy a veszedelemben, mely közösen sújt mindnyájunkat, testvérek tudunk lenni. Egyesült erővel, önzetlenül minden, emberi méltóságunkat lealázó, aljas önérdektől s nemtelen számításoktól menten, legyünk áldozatkészek egymás iránt, csüggedetlenek és fáradhatlanok a veszély el­hárításánál, — önfeláldozók a vészben, a­mitől Is­ten óvjon! Városunk derék s elengedetlen buzgalmú elöljá­rósága ez ideig megtett minden tőle kitelhető és vár­ható intézkedést a vész elhárítására. Alább, részletei­ben közöljük emez intézkedéseket. Itt csupán általá­nosságban említjük meg, miszerint az oroszlánrész a vész eddigi elhárításából a tiszaszabályozási mindszent­­apátfalvi társulat egyik kitűnő, önfeláldozó és lanka­datlan tevékenységű mérnöke, városunk közszeretet­ben álló polgára Endre Andor urnak, s mellette ugyancsak városunk derék főmérnökének Bélák János urnak jut. E mérnök urak lankadni nem tudó buz­galmának, fáradhatatlan tevékenységének sikerült ez ideig a hatóság és a fent jelölt társulat által rendel­kezésükre adott emberi erő fölhasználásával a veszé­lyeztetett pontokat biztosítani s az ár kiszakadását meggátolni. A vész elhárítására tett intézkedéseket folyó hó­­­tyikétől bezárólag 23-ika estéjéig a következőkben közöljük: Március 19-én értesittetvén a városi tanács arról, hogy a Tisza vize már a 23' magasságot elérte és igy az 1855-ik évi nagy árvíznél csak 3"-kel kisebb, a közlakosság még az­nap értesittetett a vész nagyságáró s felhiva­tott arra, hogy további rendelkezésig mindenki készen tartsa magát és a vész jelzése esetén a veszé­lyeztetett helyre siessen. A városi tanács a veszély elmúltáig állandósította magát s kimondá, hogy d. e. 9, d. u. 3 órától estig a város közháza tanácstermében tartja üléseit s a tiszai társulat megbizottaival egyetértőleg gyors intézkedéseket fog tenni, hogy a viz kitörése megelőztessék. Nagy Sándor főkapitány és Bélák János fő­mérnök megbízatást vettek, hogy rögtön a veszély hely­színére menvén, a társulat szaktisztviselőit keressék föl, s szerezzenek biztos tudomást, merről várható leginkább a várost fenyegető veszély, s minő óvintézkedések lesz­nek haladéktalanul megteendők ? A város birtokában levő s­védeszközöküt alkalmas anyagok összeírása szintén megrendeltetett, valamint a fakereskedésekben a karóknak alkalmas faanyagok is összeír­ták. A rétkopáncsi birtokosság mint a veszedelem által első helyen érdekelt, részvételre, illetőleg pedig a töltés­vonalak őriztetésére fölhivatott. Március hó 20-án a küldöttség tapasztalatait beje­lentette, jelezvén, hogy a Mindszent-apátfalvi tiszai tár­sulat töltése személyes meggyőződésük és a nyert érte­sítések szerint is jó karban van mindenütt s még nagyobb áradást is megbir, hanem a szegfű-csárda mellett a Bökény - mindszenti társulat felügyelete alatti töltés szerfelett rész karban van s onnan várható leginkább a viz kitörése és hogy ez hátulról kerülvén meg városunkat, éjszakról fog betörni. E nap délutánján mindinkább komolyabb irányú értesítések érkezvén, a tanács elhatározta, hogy éjjelre is állandósítja üléseit s 3 bizottságra oszlott, mely bi­zottságok éjjel-nappal egyiránt 6 óránként felváltva üléseznek a tanácsteremben, várván a különböző pon­tokról érkező értesítéseket s intézkedvén haladéktalanul. Tanácstagok küldettek ki járási főtiszti minőségben, és pedig : Kristó Lajos tanácsnok a lúdvári, Kapeller Antal tanácsnok a szegfű-csárdai és Matók Béla főügyész Bélák János főmérnökkel a tápéi vonalra, majd ez utóbbi küldöttség a résznek a szegfű-csárdánál növekedésével előbbi állásáról visszavonatván, a most nevezett helyre utasíttatott. Csakhamar­­ még ezen nap estéjén vette az ál­landó központi bizottság a mindszenti vészbizottság ér­tesítését, melyben az a szegfű-csárdai vonalhoz munkás­­erő kirendelését kérte s a rendőrtkapitányi hivatal a kért munkáserő kirendelésére utasittatott. E közben érkezett Dány József társ. h. elnök ur utján Endre Andor társ­­mérnök ur értesítése, hogy a mindszentiek a falu alsó szomszédságában az árt el­szalasztották, s az áradat Derekegyháza felé, tehát a kéktóba halad. Kapeller Antal tanácsnok e pontról ugyanazon je­lentést tette, minélfogva már kora hajnalban mintegy 150 munkás, több kocsi utasíttatott a kapitányi hivatal által a vész helyére, hol a víz mindig nagyobb terje­delmet vett magának. Később érkezett tudósítások még inkább megerősí­­ték az elsőt, s konstatáltatott, hogy a víz egy helyen a természetes magaslaton mintegy 120 öl hosszúságban, más helyen pedig a bölényi társulat töltésén mintegy 80 öl hosszúságban átcsapván, feltarthatlanul folyik, mi­vel kevés munkáserő foglalkozik. úgy Mindszentről — mely község maga is szerfe­lett veszélyeztetve s elöntéssel fenyegetve van — mint Szegvárról több munkás rendeltetett ki, de különösen részbizottságunk által több mint kétszáz, ásóval, lapát­tal, talicskával, valamint mintegy 30—40 kocsi is. Fáklyák is vizettek ki az illető helyre, hogy éjjel is dolgozhassanak. A viz itt már oly terjedelmet vett, hogy mintegy 90 mindszenti tanya viz alatt áll s mintegy 20 tanya romba dőlt s a város külső határától e hó 21-én éjjel csak mintegy 200 ölre volt. E hó 22-én éjjel vett értesítések szerint a víz ki­­tódulását — 40 öl hosszúság kivételével — sikerült fel­tartóztatni, de roppant erőfeszítéssel, mert dolgozni a folytonos esőben a munkásoknak csaknem lehetetlen volt és a sarat kellett a töltésekbe rakni. Mielőtt még e vízkiomlás meggátoltatott, úgy ezen pontról, mint a Mindszent-apátfalvi tiszai társulat véd­vonala többi pontjairól is a munkálatok hiánya és a kirendelt egyéneknek közönyössége miatt, de másrészről is felmerülhető veszély helyszínére munkások kirendelése végett — miután a rendőri közegek mind el voltak s vannak foglalva — 100 katona kirendelése iránt a ka­tonai hatóság megkerestetett. 22-én éjjel érkezett tudósítások most már arra en­gednek következtetni, hogy a szegfű-csárdánál az ár e hó 23-ik napja estéjéig elfogatott, azonban ez iránt még eddig tudósítás nem érkezett. A katonaság egy része ide rendeltetett ki. (Az átömlés már meg van fogva, mint erről újdonságaink közt is említést teszünk. Szerk.) Mig e ponton a veszély ily nagy mérvet öltött s városunkat is elöntéssel fenyegette, a társulati vonal porgányi részéről szintén töltés gyengülése jeleztetett s 400 munkás kirendelése kérelmeztetett, mely erőt a ka­pitányi hivatal azonnal kirendelvén, a helyszínére kive­zettetett. A töltéstest itt megerősittetvén, már azt hitte a vészbizottság, hogy nagyobb baj nem fog fölmerülni, mi­dőn 23-án hajnalban arról értesittetett , hogy a töltés a körtvélyesi birtok mellett 2 öl szélességben megsza­kadt, miért is azonnal lovas csendőr küldetett ki, ki is az értesítést megerősítette, azonban egyszersmind azon birt is hozta, hogy a szakadás kevés idő alatt betöme­­tett s a nagyobb veszély elhárítva van. (Értesülésünk szerint itt az átszakadás 23-ikán d. e. ismétlődött, de a gyors intézkedés a nagyobb veszélyt ismét szerencsésen elhárította. Szerk.) Ily kedvezőtlen körülmények között a város belső védekezése végett karók vágatása is elrendeltetett, any­­nyival is inkább, mivel még folytonosan áradás várható, mert egy Makóról vett távirat szerint a Maros is árad, s a vészbizottság ott is megalakult. A Tisza felső részéről, valamint a mellékfolyamok­ról is mindenünnen áradás jeleztetik, s így nekünk még mindig nagyobb vízre lehet kilátásunk, holott pedig már ez is az eddig ismert legmagasabb vizet néhány hüvelyk­kel fölülhaladja. Többrendbeli megkeresések intéztettek még a vész­bizottsághoz, melyek mind kellő és gyors elintézést nyertek. Péntek reggelre közgyűlés lett összehíva, hova a tanács eddigi intézkedései bejelentettek. Valóban dicséretre méltó azon éber­ség és önfeláldozás, mit a tanács a vész meggátlása tekintetéből — éjjel-nappal együtt ülésezvén —kifejt; valamint a rend­­őrkapitányi hivatalnak a munkások k­i­­rendelései általában a vész elhárítása tekintetéből gyorsan és szabatosan foga­nat­osít­o 1t i­n­tézke­d­ése­i szintén a legna­gyobb elismerést érdemlik. A bökény­ mindszenti tiszai társulat azonban méltó a megrovásra, hogy töltéseit oly gondozatlanul s rósz állapotban tartja , s mint illetékes helyről hallottuk, a jelentés az illető minisztériumhoz a vész elmúltával meg is fog tétetni. K. J. * A múlt számunk első cikkének befejezését a sürgősebb érdekű közlemény miatt jövőre kell­ halasztanunk. Szerk. Nyílt levél Czuczi János városi képviselőhöz. N­. H.-M.-Vásárhely, 1876. március 21-én. Mig az italmérési jog megszorításával a szőlős gaz­dákat a földesgazdák rovására kívánják önök kedvez­ményben részesíteni, addig egy másik indítványukkal, melyet többségeknél fogva szintén határozattá emeltek, azért kívánnak a többi törvényhatóságokhoz fölhívást, az országgyűléshez pedig feliratot intézni, hogy a közhiva­talnokokra, továbbá a lelkészekre, tanítókra rótt, szó­val a IV. osztálybeli kereseti adónak a kulcsa egyenlősít­­tessék a III. osztálybelivel, s hogy a községi adó terhét az állam hivatalnokai, a katonatisztek, honvédtisztek, a törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok és a nép­tanítók hivatalaik után járó jövedelmeikre nézve is szin­tén viseljék, tehát a közszolgálatnak ezen munkásaira akarnak oly terheket róvni, a­melyek alól azokat a tör­vény kiveszi, s akarják ezt az egyenlőség elvénél fogva. Lássuk ezt az egyenlőséget. A III. osztály szerint adózók, u. m. bérlők, gyáro­sok iparosok, mérnökök, orvosok stb. teljes szabadság­gal bírnak arra nézve, hogy anyagi és szellemi tehetsé­geiket értékesítsék, hogy a magok javára minden az idő és helyi viszonyok által nyújtható kedvező alkalmat föl­használjanak és kiaknázzanak, a kedvezőtlenektől pedig óvakodjanak ; továbbá jövedelmüket maguk vallják be, melyből a törvény is leszámításokat enged meg, sőt maga jelez; s a bevallások évenknt újra meg újra tör­ténvén, az előző év adatainak alapján, a mostoha viszo­nyok betudhatók s kiegyenlíthetők. Ellenben a IV. osztály szerint megadóztatott állandó fizetéssel biró, helyhez és időhöz kötött tisztviselők s hi­vatalnokok egészen el vannak foglalva, és rendes köte­lességeiken kívül mihez sem foghatnak; azonban fizetésük egy krajcárig tudva van, melyből az adóztatás tekinte­téből nincs leszámítás megengedve sem a nagy család, sem a hivatal folytatás, sem semmiféle körülmény címén; valamint ezek a mostoha viszonyokat, közcsapásokat sem

Next