Hód-Mező-Vásárhely, 1876. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1876-07-02 / 27. szám

Vl-ik évfolyam. 1896. *8ST-ik szám. Vasárnap, julius 2-án. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 2 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes, szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, HL tized , 916. sz. a. fő­ utca, Darabos-féle ház, küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési díjak: A háromhasáb­os petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 krt, kétszerinél 5 kr, többszöri­nél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyáttérben a háromhasá­­bos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. Előfizetési fölhívás „IMI-VÁSÁRHELY“ 1876. évi második, Julius — decemberi telére, vagy harmadik, julius— szep­temberi negyedére. Hangzatos frázisok helyett­­. olvasó és laptartó közönségünket egyszerűen utaljuk lapunk múlt fél­évi tartalmára és irányára. Mellőzve minden szemé­lyes érdeket, mint eddig, úgy ezután is a köz- és társadalmi érdekek őszinte, nyílt szolgálatát tartjuk folytonosan szemünk előtt. Városunk köz- és társa­dalmi élete ma már elég dolgot és anyagot nyújt arra, hogy egy ily­en érdekű, társadalmi hetilap lételét tartalmilag biztosítsa. A lap anyagi fönntar­tása a közönség kellő pártfogásától függ. Fölhívjuk azért úgy eddigi­t. laptartóinkat, valamint általában városunk minden rendű olvasó­közönségét e lap pártolására. Az előfizetési föltételek mint eddig, helyben h­ázhozhordással, vagy vidékre postán küldve a ju­lius—decemberi félévre 2 frt, a julius—­szeptem­beri évnegyedre 1 frt. 1* előfizetési pénzeket helyben úgy mint a vidékről - ez utóbbia­kat postautalványon — egyenesen szerkesztőségünkhöz kérjük bekül­deni. H.-M.-Vásárhely, 1876. junius 24. A szerkesztőség. Hajnal Ábel, a békés-bánáti ref. egyházmegye nyugalomba lépett esperese. (Vége.) Csakhamar azonban iia 1840. ápril 5-én meghalván, Hajnal az egyházat fölkérte, hogy mivel még az iskolát alig indíthatta meg, engedtessék meg neki, hogy 1842. ápril 24-ig mint profeszszor működhessék, addig a ke­gyeleti év az özvegynek megadatván. Kérése teljesíte­tett, és igy lett, hogy ő a békési ref. lelkészi hivatalt a közelebb említett évben és hóban foglalhatta s foglalta el. Tíz évig működött Hajnal a tanítói és tanári pá­lyán sikerrel, kedvvel és hivatásból, mert ifjúi tudomány­szomjazó vágyával életpályául választotta azt és a lelké­szi pályával csakis azért cserélte föl, mivel nem lévén még akkor a tanárság annyira rendezett pálya mint ma is, egy emberre oly sok teher rakatott, mely alatt lehe­tetlen lett volna mielőbb össze nem roskadnia. Azonban a lelkészi állomást sem kényelem párnájául tekintette ő, sőt még csak itt kezdődik életének alkotó munkásságban gazdag korszaka, melyben a tanügy előmozdítását is egyik legfőbb kötelességének tartotta, s melynek emelé­sére mint kormányzó-vezérnek nagyobb hatásköre nyílt, mintha egyszerű tanár maradt volna. Már békési rektor korában foglalkozott azon eszmé­vel, mily sajnos dolog, hogy Békésből, mely a ref. lel­kek számára nézve harmadik a ref. egyházak között Magyarországon, századok lefolyása alatt is alig találko­zott avagy csak egy is — az ottani belhivatalnokokon, jegyzőkön s uradalmi tiszteken kívül — a közrendi­ szülők között, ki gyermekét a maga szerény sorsán fö­lül emelte volna. Mennyi drága gyöngy maradhatott így századok folyama alatt a porban, iskolák nem léte mi­att. Ez eszmének általa elejtett magva nőtte ki magát azon presbyteri határozattá, mely az eddig 3 évenként változó rektorságot állandó tanári állomássá változtatta. A határozatnak, mely egy gymnázium tervezésének szán­dékát­ foglalja magában, valósítása azonban főként Haj­nalnak mint tanárnak, majd mint lelkésznek jutott osz­tályrészül. Ugyancsak egy másik presbyteri határozat, hogy a központi rozzant iskola helyett egy emeletes nagyiskola építessék, később az ő buzgólkodása mellett foganatosíttatott. Látván továbbá az iskolásoknak a népesség számához mért csekély voltát, s ezt onnét ma­gyarázván ki, hogy a központi iskolákba, az attól távo­labb lakó szülők nem bátorkodnak gyermekeiket előbb mint legföljebb 8—9 éves korukban föladni, a mikor egy-két évi iskoláztatás után, mint már használható­kat az iskolából elfogják, lelkésztársával néhai Elekes Andrással együtt azon volt, hogy az első és második osztálybeli fiú- és leánygyermekek számára a város öt tizedében szerte iskolák építtessenek. Majd említett tiszt­társával, s Baky Lajos városi jegyzővel társaságot ala­kítván, Gyomán, az ottani óvodában egy óvót képeztet­­tek oly célból, hogy otthon saját gyermekeik számára, egy tornaeszközökkel is ellátott kis óvodát szervezvén, ennek vezetését e kiképzett óvóra bizhassák, mi­által egy leendő nyilvános óvoda alapja vettetett meg. Később szintén hárman német nyelvtaniót hozattak gyerme­keik mellé, maguk fizették, asztallal ellátták. Péklájokat követve, más szülők is odaadták gyermekeiket, majd a tanulók szaporodtával ezen tanító fizetését az egyház átvállalván, mikor a gymnázium a kor kívánalmaihoz és a helyi szükségekhez képest reál-gymnáziummá szer­veztetek, azt, mint kész tanerőt az uj irányú taninté­zetben nagyobb mértékben taníttatni kívánt német nyelv kezelésére azonnal alkalmazhatta. Mindezen oktatás-nevelési tervek létesítésére azonban pénz igen sok kellett. Hajnal már 1846-ban indítványba tette a birtokaránylagos egyházi adózást, mi haladék­talanul létre is jött. Ezen fölül az ő és ügybuzgó támo­gatói eszközlésére a következők történtek: megkérték Békés város akkori földesurát, ma már néhai Werik­heim Antal József gróf ő méltóságát földadományozásért is­kolák építésére, ki is a közlegelőből 3 évre leendő hasz­nálatra 600 hold földet engedett kihasítani, majd a grófnét szül. Feicht Anna ő méltóságát keresték meg egy nyilvános óvoda fölállítására segélyért, s ez ismét 300 holdat engedélyezett át e célra egy évi használatra. A legelő elkülönítésekor nevezett gróf ismét megkéretvén, hat elemi tanító díjazásának alapjául 3 egész telket adományozott. 1859-ben az akkori legelő illetékes bir­tokosság egy alreáliskola alapjául 300 holdat adomá­nyozott a ref. egyháznak,­­- és ime, ezen adomány, egyesítve a ref. egyháztanács tetemes évi áldozathozata­lával, lett alapja a mai jóhirben álló reál-gymnázium­­nak. Szóval Hajnal Ábel lelkészsége alatt a •jóakaratu • nép közreműködése, két ízben történt tetemes önmeg­adóztatása, az elöljáróság buzgalma által, 1844 óta a békési ref. egyházban a tudománynak következő épüle­tek emeltettek: 1. A központon emeletes nagy iskola, ebben elhelyezve a 6 osztályú reál-gym­názium, melyben 5 tanár működik, ugyanitt van a 3., 4., 5. és 6. osztá­lyú elemi iskolás fiuk részére két tanterem ugyanannyi tanitóval; 2. A város öt tizedében egy-egy fiú- és leány­iskola állíttatott az első és második osztályú iskolások számára, s így összesen 10 iskola ugyanannyi tanítóval; 3. Szerveztetett egy iskola a 3-ik osztályú leányiskolá­­sok számára. 4. Mindezeken fölül van egy felső leány­iskola, hol a 4., 5. és 6-ik osztályú elemi leányiskolások oktattatnak, itt a női kézimunkák is taníttatnak. Van még az egyháznak két tanyai iskolája, s egy óvodája. — Hajnal Ábel, mint a szabad iskolázás barátja, ki­vitte azt is, hogy valamint a reál­gymnáziumban, úgy az elemi iskolákban a tanulók semmi tandíjt nem fizet­nek. És igy, a­hol 1889-ig 4 fi- és 4 leánytanító mű­ködött, ott ma 5 tanár, 16 tanító, s egy óvó működik. Ezen nagyszámú tanintézetek fölállítása mellett a temp­lom nagyobbítása, toronyra réz-, templomra vas-pléh­­tetőzet alkalmazása, egy 36 változatú orgona készítte­tése, szintén Ha­nas indítványozásának s buzgalmának eredménye, de egyszersmind az áldozathozó gyülekezet­nek, a legelő-illetékes birtokosságnak és a földes­ura­ságnak érdeme­s dicsősége. Tekintve egyházi tanításait, Hajnal nem merev orthodoxiát, nem szilaj nationalizmust, sem nem rajongó mysticizmust, hanem evangéliumi, élő, munkás erköl­csökben nyilatkozó hitet hirdető szónok; a közéletben is híveihez nyájasan leereszkedő, de ezeket is magához ismét nemesen fölemelni tudó társalkodó, egyaránt meg tudja nyerni, s maga iránt szeretetre s ragaszkodásra bírni gyülekezetének nagyjait s lucsinyjeit. A gyülekezeti s városi ügyeken kivül élénken ér­deklik az egyetemes reform, egyház, s a haza ügyei is. Gyakran hozzá­szólott ezekhez alaposan az irodalom terén is. Szava az egyházkerületi közgyűléseken, iskolai és egyházi ügyekben mindenkor nyomatékos. A békés-bánáti egyházmegyei konzisztórium részéről Hajnal még az ötvenes évek vége felé egyházmegyei al­jegyzővé neveztetett ki, de a megbízatást nem fogadta el, nem ismervén el az egyházmegyei tanács azon jogát, hogy ő bármi hivatalt is kinevezés által betölthessen. Az egyházmegye tehát a szavazást elrendelvén, az egy­házközségek szavazata által is aljegyzővé választatott, s mint ilyen működött a pátens idejében. Az 1860-ban Debrecenben tartott konvent határozata értelmében a népképviseleti presbyteriumok a békés-bánáti egyház­megyében is megalakulván, szükségessé vált az eddigi egyházmegyei hivatalnokok lemondása, majd a hivatalok új választás általi betöltése. És 1862. évben a lemondott segédesperes néhai Elekes András helyett Hajnal Ábel az eddigi aljegyző, választatott el a békés-bánáti egy­házmegye espereséül. Esperesi hivatalba lépésével legelső gondja volt az egyházakat körlevelében fölszólítani, hogy az egyöntetű­ség szempontjából az általa gondosan elkészített, s hoz­­zájuk kinyomtatva megküldött kérdő pontokra rovatok szerint tegyék meg hivatalos jelentéseket. E kérdő pon­tok a népnevelési mozgalomra, az egyház szellemi, er­kölcsi állapotára, az anyagi ingó és ingatlan vagyonra, az anyakönyvekre, bevételekre s kiadásokra, az egyház belhivatalnokaira, a köteles évi tartozások s könyör­­adományokra, sat. vonatkoznak; s kiemelendőnek tartjuk, hogy még a kisdedóvodák, faiskolák s takarék-magtá­rakra is kiterjedt figyelme. Azóta indítványára az egy­házmegyei gyűlés még a következő kérdésekre rendelte el határozatilag pótlékul a jelentés­tételt: 1. Gyakorlat­ban van-e a biblia-magyarázat, melynek advent első napjától fogva József napig minden egyházban hetenként kétszer kell történnie ? 2. Tanítják-e a lelkészek az úr­vacsorával először élni kívánó ifjakat és leányokat a ref. hitvallás főigazságaira? 3. Van-e intézkedés és mi­lyen a tornászaira vonatkozólag ? Mindezen tárgyakról a jelentés a kanonika vizitáció alkalmával adatik át az esperesnek, melyet ez az elnöklete alatt tartatni szokott presbyteri gyűlésen fölolvastat s hitelesít. Ő maga pedig ezen jelentések és saját tapasztalatai alapján minden év­ben gondosan egybefoglalt előterjesztést tesz az egyházak állapotáról az egyház­megyei gyűlés elé. Esperességének első évében, a bánáti minden anya- és leánygyülekezeteket fölkereste és megvizsgálta, az elszórtan élő h­íveket egybegyűjtötte, s ezáltal ezen ma­gyar hitrokonokat a magyar nemzetiség számára is meg­tartotta és azóta is őket még hét izben meglátogatta. Róluk, az eddig magukra hagyatottakról, valóban úgy gondoskodott, mint az evangéliumi pásztor az elveszett juhról. A békés-csanád-csongrádmegyei egyházakat pedig minden évben szintén maga meglátogatta egy lelkész­társa kíséretében. A szabad iskoláztatás s birtokarány­­lagos egyházi adózás elvét váltván, e rendszert ajánla­­latára, több egyház életbe léptette. Buzdításaira, s támo­gatása mellett több templom, s különösen sok iskola építtetett, s tanítói uj hivatalok szerveztettek azóta a Maroson túl és innen. Esperesi buzgalmával az egyházi és iskolai ügy körül szerzett érdemeit ő fölsége a koronás magyar király is azzal méltányolta és jutalmazta, hogy 1868- ban a saját nevéről nevezett Ferenc József rend lovag­jává nevezte ki, az erről kiállított diplomával együtt a megye által a rend arany kereszt­je is kézbesittetvén részére. De ha láttuk Hajnalt 43 éves nyilvános pályáján, tekintsük meg őt családi életében is. A tisztes házigazda szíves magyar vendégszeretettel, s előzékeny nyájasság­gal fogad bennünket hajlékában. Itt egy boldog Ároni család tűnik föl előttünk, melynek körében szeretet, megelégedés, rend és tisztaság emelte jólét honol. Telje­sen ráillik a szép kép, melyet a zsoltárk­a a CXXVIII. zsoltárában rajzol. Szerető hű neje, kinek 84 éves édes­anyját s ennek leányát 33 év óta házánál tarthatnia Isten megengedte, hét gyermekkel ajándékozz meg őt, kik közül 5 en még életben vannak, s gondos nevelés után kedvező helyzetnek s díszes állásnak örvendenek. Ezekben s ezektől származott tizenegy unokájában tel­jes boldogságát találja föl. Ezek miatt egy pillanatig tartó keserűséget sem kóstolt soha, sőt családi szenté­lyében feledi a kívülről kapott sérelmeket, a félreértetés keserűségeit is.­­ Szóval Hajnal elmondhatja, hogy Is­ten őt oly boldoggá tette ez életben, mikép ha még egyszer születni lehetne, Istentől akkor is a mostanihoz hasonló családi életet, jólétet kérne, óhajtaná. És most, a­midőn az annyi hivatással és fá­radhatatlan buzgalommal végzett esperesi hivatal te­réről visszalép: a köztisztelet és hálás elismerésen kívül követi őt magányába híveinek és mindannyi­unknak azon őszinte szívből eredő óhajtása, hogy az Isten e kitűnő, derék főpásztort még számos évig tartsa meg! A békésbánáti reform, egyházmegye közgyűlése. (Folytatás.) Az egyházmegyei tanács ekként megalakulván, fölol­vastatott esperes urnák lemondó levele. A felolvasás kezdetén esperes ur távozni akar, de Ambruzs Lajos ta­­nácsbiró urnak s a gyűlésnek együttes kérésére marad. A lemondó levél sorai előrebocsátván az esperes urnak az 1862-dik évi március 26-án Szegeden tartott egyház­­megyei gyűlésen népképviseleti alapon történt megválasz­tatását s ugyanazon évi ápril 8-án az egyházkerületi közgyűlésen is megerősittetését: „a magyarhoni protes­táns egyháznak ama nehéz időkben tapasztalt helyzetét

Next