Hód-Mező-Vásárhely, 1877. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1877-01-07 / 1. szám

­ll-ik évfolyam. 1875. 1-ső szám. Vasárnap, január 7-én. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : égisz évre 4 ft, félévre­­1 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám­ára I­* s fr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, I tized, 1176. sz. a. Barsy Gy.-féle ház, külden­dők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A háromhasábos petitsorért egysze­ri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszöri­nél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyílttérien a háromhasá­bos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. Előfizetési fölhívás „HÓD-MEZŐ - VÁSÁRHELI“ jövő 1877-iki la.ered.fok. é-­foldra,znára.­Lapunk a beköszöntött évvel hetedik évfolyamába lépett. Hat év előtt az akkori helyi, részint párt-, ré­szint sajtóviszonyok elodázhatatlan követelménye volt e lap életbeléptetése. Alig szükség említenünk is, minő szolgálatot teljesített e lap évek során át vá­rosi közelőhaladásunknak, közéletünknek legkivált azon a ponton , hogy az éretlen és túlságaiban veszélyes demagógia, a­melynek vezetői, pártolói elég jelen­tékeny számmal voltak közöttünk, — sikerét, mely városunk jövőjét veszélyeztető, megtörje, uralmát le­hetetlenné tegye. Kétségtelen a változás azóta köz- és társadalmi életünkben. A tömeg, mely vezetői által ámu­tatva, még a legközelebbi múltban sem igen volt hajlandó az alkotmányosság által biztosított egyéni s különö­sen polgári szabadság gyakorlásában a kor követelte józanabb iránynak hódolni: ma kezdi bizalmát meg­vonni eddigi vezetőitől, s nemsokára, hitünk szerint, ott lesz a valuton, hol a kockának fordulnia kell, s ha ügyes, de mindenekfölött jellemes és politikailag józan, becsületes vezetőkre talál, megnyerhető lesz a haladásnak, a jövőnek. E vezetőkről gondoskodnia városunk értelmiségének ma, szerintünk, legelső, leg­sarkalatosabb teendője. Ha tovább is tétlenkedik, kö­zönyösen, mintegy behunyt szemmel engedi haladni a dolgok folyását, erkölcsi mulasztást követ el s mulasztásáért még az eddigieknél is keserűbb napok, a súlyos bűnhődés napjai következhetnek be reá. Ily viszonyok között nem könnyű feladata van a helyi sajtónak és a szolgálat, amelyet teljesíthet, megbecsülhetetlen. Mi érezzük e szolgálat ránk ne­hezülő súlyát, s ha a közönség, mely hat év lefo­lyása alatt e lapot pártfogolta erkölcsi és anyagi tá­mogatásával , ma a haladás céljainak szolgálatában velünk kezet fog, nincs okunk többé kételkedni sem irányunk múltja felől, sem törekvéseink jövőjére nézve. Irányunkról, céljainkról hat év lefolyása után minden olvasónk tisztában lehet; ezeken nincs okunk jövőre sem változtatni és ha irányváltoztatásról szó lehet lapunknál, ez csakis a legközelebbi eseményeknek egyenes követelményeként annyiban fog valósulni, hogy városi köz­­igazgatásunk tényezőinek ezentúli mű­ködését az eddigieknél szigorúbb kritikai szemekkel fogjuk kísérni, méltatni és mér­legelni mindannyiszor, ahányszor városi közéletünk egyenes érdekében ez kívánta­tik. Ez leend lapunknak jövőre nyíltan bevallott, legfőbb célja; ez a legsarkalatosabb tennivalója. Ezenkívül főtörekvésünk leend olvasóinkat min­den, úgy a nagyvilágban, mint a hazánkban időn­­l­ént fölmerülő fontosabb, közérdekűbb társadalmi, közgazdasági, műveltségi, itt-ott politikai események­ről lehetőleg röviden, de biztosan tájékozni. A „ke­leti események“ cím­ű rovatunk eddig is röviden, biz­tosan tájékozta közönségünket a keleti szomszédsá­gunkban végbemenő, nagyszabású dolgokról. Jövőre, mikor terünk engedni fogja, „hazai események“ cím­ű külön rovatban szándékozunk ugyanily rövid­séggel hű képet nyújtani azon fontosabb társadalmi és politikai mozgalmaknak, amelyek hazánkban egyik­másik téren fölmerülnek. Ezeken kívül főtörekvésünk leend lapunkat ezen­túl is a legtartalmasabb, teljesen közérdekű közle­ményekkel látni el­ő közleményeinknél a változatos­ságra és ami fő, mindannyiszor az időszerűség szem­pontjára lenni legfőbb tekintettel. Tárcánkban , mint a lefolyt évben, úgy ezután is a mulattató és tanul­ságos elbeszéléseknek és rajzoknak, történelmi és is­meretterjesztő cikkeknek jövőre sem leszünk hiányá­ban. Legközelebbi újévi tárcánkban az „Egy nagy költő kalandja“ cím­ű közkedveltséggel fogadott múltkori beszélyünk szerzőjétől, Shocking Lewintől egy újabb, szintén igen tartalmas és bonyodalmaiban érdekfeszítő, hosszabb beszélyt kezdünk meg , szaba­tos, hű fordításban, melyet előre is ajánlunk olvasó­inknak kiváló figyelmébe. Szerkesztőségünk meg van győződve afelől, hogy a közönség, mely e lap létezését eddig is biztosította, ezt jövőre is méltatni fogja érdeme szerint a fönnáll­­hatására megkivántató erkölcsi és anyagi támogatá­sára. E hitünkből folyólag megindítjuk jelenben is előfizetési fölhívásunkat s kérjük e lapnak jövőre is hathatós támogatását. Előfizetési dij, mint eddig: egész évre 4 frt, félévre 2 frt, évnegyedre 1 frt. Egész évre egyszerre 4 Írttal előfizetők, Ita előfizetéseiket egyenesen a szerkesztő­­ségnél vagy helyben a Coldberger S.­ur (azelőtt Tranb B.) könyvkereskedésében a nagypiacon , eszközük : ingyen , ráadásul egy „Szegedi 1977-10 évi Képes­n­aptár"-t kapnak, melynek bolti ára SO kr. E kedvezményben azonban csupán helybeli elő­fizetőink részesülhetnek. Vidéki előfizetőinket kérjük, hogy elő­­fizetéseiket egyenesen Is.-H­.-Vásárhelyre, a szerkesztőségnek cim­ezve (postautalvá­nyon) intézzék. H.-M.-Vásárhely, 1870 jan. 1-én. A szerkesztőség. Visszatekintés az 1876. évre. Gazdagabb városunk története egy év eseményei­vel, szegényebb áldásaiban közönségünk. Aggódó szív­vel nézünk a jövőbe, fájóbb érzéssel gondolunk a múltra, mert a jelen kibontakozó utat alig enged. A serény pályabört nem nyer, az igyekezet erős reménye meghiúsul. Fényes és sötét napokban egyaránt gazdag a múlt év. Élénk emlékünkben van a tavaszi vizár a ki­állított rettegés miatt. Tudjuk mindannyian a rom­boló elem meggátlására tett ezrek kiadását, mélyen érzi mindenki azon ezerekre menő veszteséget, melyet a fagy okozott, megtizedelvén földmivelőink verejté­keinek gyümölcsét. Ily előzmények mindenkit kétségbe ejthettek, de hála az isteni bölcs gondviselésnek, a későbbi esemé­nyek ha nem is feledhetővé, de tűrhetővé teszik a helyzetet. Társadalmi életünkben a kölcsönös érdeklődés mellett ipar­gazdászati és pénzügyi tekintetben szá­mos oly ügy nyert megoldást, mely biztos alapja azon további elhaladásnak, amelyre városunk mind népes­sége, mind tiszta magyarságánál fogva hivatva van, közönségünknek kezébe van adva saját sorsáról ren­delkezni, és annak dacára, hogy egy része vásárt űz ezen szent jogával, sok pedig port enged szemébe hinteni, nem maradt áldástalanul a jobb rész igye­kezete szemben azon lehangoló esettel, hogy a kir. törvényszék városunkban eltörölve jön. Közigazgatásunk vezetői a legpéldásabb gyorsa­sággal, a legkitartóbb munkakedvvel végezték híven a reájuk bizott feladatot; ha van e tekintetben jövőre mit kívánnunk, az csak az, hogy hasonló módon ad­hassuk meg az elismerés méltó koszorúját; adóügyeink a legpontosabban kezeltetnek és a közönség az áldás­­talan évek dacára tehetségéhez mérten teljesítette adó­kötelezettségének lerovását, amennyiben a hátralék összege, más vidékek adózási viszonyainak tekintetbe­vétele mellett — csekélynek mondható; közművelő­dési ügyeink folytonos haladásra mutatnak, közönsé­günk nemcsak az iskoláztatás kötelességének tesz ele­get, hanem egyes testületek, legkülönösebben a reform, egyház a busári iskola felépítésével — mely 12,000 frtot emésztett fel — egy oly művet létesített, mely­nél maradandóbb emléket nem emelt az egyház min­dig áldozatkész és tetterős közönsége. Legyen Isten áldása bevégzett munkájukon! A tűzhelyeink körül támadt szerencsétlen esélye­ket eligazgatjuk, kitartásunk és akaratunk ereje tűr­hető helyzetet biztosít számunkra, de nem így van hazánk helyzete, melyre a most szőnyegen forgó bank­­kérdés megoldásával nehéz napok várnak, ha a bank kérdése ellenünk döntetnék el, mert itt csak két al­ternatíva lehet, egyik az, hogy előnyösen — akkor Magyarországnak meglesz azon szerencsés helyzete, melynek kivívását — mint legféltettebb kincsét az apa örökbe hagyja fiainak, másik az, hogy hátrá­nyosan oldatik meg, akkor hazánk története ismét egy gyászos lappal szaporodik. De sokkal nagyobb veszély van keletkezőben a keleti háború szinrehozatalával s megvalljuk mind­­nyájan — politikai tekintetben nehéz időt örököl­tünk. Egynémelyet az elkerülhetlen háború hiteget szerencsés megoldással, mások e rémes szörny esé­lyeitől félnek, mert a zilált viszonyok oly mélyen sodorhatnak az örvénybe, ahol a végső erőmegfeszí­­tés is sikertelen maradhat. Ne bántson bennünket e rémes szörny, ne ve­szítsük el reményünket, hisz él még a magyarok Is­tene, ha a csapások özönét zúdítja is reánk, ott lesz véletlen kegyelmével. Hány Mohácsa volt már e nemzetnek? és mégis apáink honszeretete hazát hagyott örökül fiainak. Szomorú az állapot, megdöbbentő a helyzet, de mikor nem volt az? Volt-e nemzetünknek nyugalmas órája? Volt-e egy perce, hogy hányattatást nem szen­vedett volna? Apáink szívós akarata lelkesítsen, apáink lankadva nem tudó honszeretete éljen szíveinkben, ak­kor nem féltem legdrágább kincsemet, hazámat, nem féltem nemzetemet, mert ezer bajok közepett és el­szomorító válságokban megállja helyét rendületlenül, ügy legyen! — At i­q u i­s. — Utasítás a népkönyvtárak alapítása, szervezése és kezelése tárgyában. * A népkönyvtárak terjesztése s népszerű tudományos előadások rendezése végett Berecz Antal, Bója Gergely, Dömötör János, György Aladár, Molnár Aladár, Péterfy Sándor, P. Szatmáry Károly, Schwarcz Gyula és Türr István kezdeményezése folytán ismert nevű szakférfiak­­­ból egy állandó központi bizottság alakult Budapesten, mely most küldi szét a népkönyvtárak alapítása, szerve­zése s kezelése tárgyában készített kidolgozott utasítá­sait, úgyszintén azon művek sorjegyzékét, melyeket ily könyvtárak számára hasznosnak s ajánlhatónak tart. Az utasítások egészen gyakorlati szempontból vannak szer­kesztve s az alapszabály-tervezeten kívül különösen ki­terjednek arra, miként kell a népben az olvasás vágyát fölkelteni, s hogyan lehetséges ezen első lépés után az illető községben úgy szellemi, mint anyagi tekintetben társadalmi reform-mozgalmat megindítani. A könyvjegy­zék 43 számból s mintegy 115 kötetből áll, kiterjed a szépirodalom, hasznos ismeretek s a tudomány minden ágaira, csak olyan műveket ölel föl, melyek a népnek komoly erkölcsi irányuk, nemzeti jellegek és irály tekinte­tében egyaránt ajánlhatók. A könyvjegyzék csak a magyar irodalomra szorítkozik, évről-évre revideáltatni fog. A bizottság gondoskodott arról is, hogy e műveket népkönyvtárak számára lehető olcsón meg lehessen sze­rezni s ez okból tett fölhívása folytán megnyerte Zilahy Sámuel könyvkereskedő (Budapest, váci­ utca 9. sz.) ígéretét, hogy az itt közlött művekből bármennyit s bár­melyiket a kitett bolti árnál l5°/0-kal olcsóbban hajlandó adni. Ugyanitt az említett utasítás és könyvjegyzék kí­vánatra ingyen bárkinek is elküldetik. A bizottság ezen­kívül lépéseket tesz a közoktatásügyi és belügyminisz­tériumnál ezen utasítás és könyvjegyzék ajánlása s ter­jesztése végett. Magyarországon eddig közel 300 nép­könyvtár létezik. Remélhető, hogy ezen üdvös mozgalom az említett nagy fontosságú intézménynek helyes irányt . György Aladár központi bizottsá tág úr közvetlen megke­resésére azon megjegyzéssel közöljük ez utasítást, miszerint ennek végeztével egyenesen helyi érdekeink szempontjából ez ügyhöz mi is szólani fogunk. Szerk.

Next